17. Szórakozzunk, de csak mértékkel!
"Ekkor Gaara megtörte a jeget.,,
-Nem akartalak fentartani, biztos hazaszeretnél már menni. -kezdte el
-Nem. Nem szeretnék. Túlságosan is jó érzés a csillagokat nézni. -válszoltam nyugodtan. -te sosem tartasz fel
** 2 hónappal később **
Hónapok óta ebben a világban élek, próbáltam beilleszkedni, eléggé nagy sikerrel. Rengeteg új barátot szereztem. Bár még is hiányzott résznyire a régi életem. Egyszer azthittem, hogy csak álmodtam az egészet, és igazából otthon az ágyamban fekszek, de nem. Nem álmodok. Ez több mint álom. Ez maga a valóság.
-Hé Midori! -jött oda hozzám Temari, miközben a virágokat locsoltam.
-Igen? -kérdeztem
-Van kedved eljönni valahova? Tudod.. csajos este. -kérdezte
-Ezer örömmel! -mosolyogtam a tüskéshajúra.
-Szuper! Akkor este 6-kor indulunk, addig majd szerzünk magunknak valami csinos ruhát! -mondta
-Uhmm.. rendben -bólintottam
Azóta már a 3 testvérrel lakok. Visszafizettem valamennyire Kankuronak azt a kölcséget, amit rám költött abban a megszállóban. A házimunkában is rengetegszer segítek, amit nem tudnak elégszer megköszönni nekem Temariék. Nagyon megszerettem őket. Temari a legjobb barátnőm lett, Kankurora pedig, mint idősebb testvérre tekintek. Gaara meg... neki még mindig nem mertem elmondani az érzéseimet. De nagyon jóba vagyunk. Semmit sem szabad elsiettetni...
-Hát akkor? -nézett rám Temari -ellophatlak egy pár órára? -nézett rám izgatott arccal
-Nem bánom -forgattam meg a szemeimet nevetve
Ekkor Temari nem is szórakozott, csuklónál fogva rángatott el egy közeli ruhaboltba, ahol jobbnál-jobb ruhák díszelegtek a fogasokon.
-Én elmegyek körülnézni, te is nézz körbe! -mosolygott rám
-Rendben! -mosolyogtam vissza rá
Ekkor Temari el is tünt a láthatárról, elment egy másik sorba nézelődni. Én is elkezdtem a ruhák közt keresgélni, hátha találok valami elegáns ruhát. Körbe-körbe járkálgattam, de egyszerűen nem tudtam választani. Nem szerettem volna túl kimutatóan öltözni, de nem is szegényesnek. Nem szerettem volna kihívóan kinézni, de nem is átlagosnak. Képtelen voltam dönteni. Ekkor Temari lépett mellém.
-Ezt nézd mit találtam! -mutatott fel egy csinos ruhát -Szerinted felpróbáljam? -nézett rám
-Persze! Kíváncsi vagyok hogy nézel ki benne! -tessékeltem be egy üres fülkébe -Majd ha kész vagy, mutasd meg!
-Rendben! -mondta Temari a fülke mögül
Pár perc múlva ki is jött a fülkéből. Gyönyörű barnás-feketés ruhát viselt, egyszerűnek nézett ki, de nekem ott tátva maradt a szám
-Mi a véleményed? -kérdezte
-Olyan gyönyörűen nézel ki! -néztem rá
-Komolyan?! Köszönöm! -mosolygott rám -Akkor ez a ruha marad! Tudsz még egy kicsit várni, mig átöltözök? -nézett rám
-Persze! -mondtam
Ekkor újra visszament a fülkébe, majd pár perc múlva újra kijött, immár a rendes ruháival.
-Hmmm... -nézett rám -Nem találtál semmit sem? -mért végig a szemeivel
-Hát.. nem.. -vakartam meg a tarkómat
-Hát akkor én majd keresek neked. -jelentette ki -maradj itt, mindjárt jövök! -és ezzel a mondattal el is viharzott egy másik sorra.
Kb 6 perc múlva visszatért egy kékes-lilás fürtös ruhával.
-Ez jó lesz? -mutatta
-Persze! -válaszoltam
-Nem akarod felpróbálni? -nézett a szemembe
-Dehogynem. -ezzel én is elmentem egy próbafülkébe
Felvettem a ruhát majd megmutattam neki, elmondása szerint gyönyörű voltam benne, bár én nem láttam magamat gyönyörűnek. Sosem. Lehet a sok iskolai bántás miatt volt ez.
-Hát akkor fizessük ki! -mosolyogtam Temarira
Odamentünk a kasszáshoz, majd kifizettük a dolgokat. Vettünk még a ruhákhoz 1-1 kis kiegészítőt, majd indultunk is haza. Otthon megmutattuk Kankuronak, miket vettünk. Mivel ő nem ért nagyon a női divathoz, ezért egy "szépek,, szóval lereagálta az egészet.
Majd szépen lassan eljött az este 5 óra.
-Márcsak 1 óránk van hátra. Biztosan elkészülünk addigra? -kérdeztem, miközben Temari a hajamat állította be.
-Persze. Te mondtad hogy nem szeretnél nagyon sminkelni, ezzel egy kis időt nyertél, avagy nyertünk. Nekem a hajam jó így, ahogy van, ezzel is nyertünkegy kis időt. A sminket már rég felraktam, a hajad lassan kész, márcsak a ruhákat kell felvennünk, aztán már indulhatunk is. -válaszolta Tema
-Vágom.. -bólintottam.
Eljött a 6 óra, majd elindultunk Temával egy elegánsnak nevezhető szórakozóhelyre. Mikor beléptünk az ajtón, eléggé sok szem ránk is szegeződött, amitől kicsit megijedtem.
Ekkor Temari jelzett a szemével, hogy nincs semmi baj, ez megszokott ezen a helyen. Bár, nem csodálkozok annyira hogy sok szem ránkszegeződött, tényleg nem hétköznapinak néztünk ki..
Megkívántak minket minden édeséggel, itallal, majd jöttek az "uriemberek,,
-Elnézést kisasszony. -fogta meg valaki a vállamat -szabad egy táncra? -egy kicsitmeghajolt, majd kaccsintott.
-Köszönöm a felajánlást, de kihagyom. -válaszoltam
-Na, hiszen maga annyira gyönyörű! Sok férfi táncolna magával! -erőlködött a férfi
-Mondtam már hogy köszönöm, de kihagyom! -magyaráztam meg egy kicsit idegesen a fickónak
-Ugyan már, nem fog belehalni! -fogta meg kicsit durván a csuklómat
-Engedjen el! -erőlködtem, hogy kiszabaduljak a szorításából, de nem tudtam
-Ha tetszik, ha nem maga velem fog jö-
-khmm... elnézést.. -avatkozott bele a megmentőm, Temari. -Nem szeretne önnel táncolni, felfogta? -nézett kegyetlenűl a fickó szemeibe, amire a férfi kicsit engedett a csuklóm szorításából
-Tán elkell önnek mutogatni, vagy micsoda?
-Elnézést... -engedte el a csuklómat, majd elsétált
-Köszönöm.. -fordultam Temari felé
-Igazán nincs mit, gyűlölöm az akaratoskodó embereket! -szorította meg az öklét
-Nincs semmi baj, már nincs itt... -fogtam meg az ökölbe szorított kezét, jelezve, hogy nyugodjon meg
-Rendben... akkor mehetünk... -nézett előre a lány
A party hátralevő részét, eléggé jól eltöltöttük. Sokat nevettünk, kicsit ittunk, megkóstoltuk az édességeket, majd a legfontosabb dolgot csináltuk. Buliztunk. Majd kicsit későn, de észbekaptam hogy eléggé eltelt az idő. És már nem vagyunk teljesen józan állapotban.
-Elnézést... -mentem oda egy nőhöz. -Hány óra van?
-Hmm -nézett a faliórára -4 óra 22 van. -válaszolta
-Uhha... -csaptam a fejemre -köszi!
-Nincs mit!
-Tema.. -néztem a lányra
-Miva'? -nézett rám.
Temari rengeteget ivott. Főleg a punccsból. Lehet kicsit részeg lett.
-Ideje hazamenni. -motyogtam
-De most miért?! -emelte a kezeit az égbe -olyan jól érzem magam!
-De alig bírsz állni.. -mértem végig
-Éssssssss akkor mivan?! -húzta el a mondatát a lány
-Azért kéne hazamenni, majd pihenni! -magyaráztam
-Énnnn.. nem megyek sehovaaa~~~ -mondta, miközben majdnem megbotlott a magassarkújában
-Egek.. -fogtam meg, mielőtt eleshetett volna -te tényleg sokat ihattál -néztem rá, mire ő csillogó szemekkel nézett vissza rám
-Hazamegyünk? -kérdezte
-Hazamegyünk. -válaszoltam
Nagynehezen elindultunk haza. Sokszor elbotlottunk.. tényleg nem egyszerű magassarkúban nem józan állapotban hazabillegni. Rengeteget nevettem Temari bénaságán. Majd amikor az ajtó elé értünk, megkértem hogy majd hallkan járkáljon, mert már biztos a fiúk alszanak. Na... azt se sikerült teljesíteni.
-Temari hallkabban! -suttogtam oda a lánynak
-Bocsi! -válaszolta normál hangon
-Felfognak kelni a fiúk!! -magyaráztam neki, hogy felfogja
-Az nem az én bajom lesz! -vette le a magassarkúját, majd levágta a bejárati ajtó mellé
-Egek te lány, most mondtam hogy hallkabban! -fogtam a fejemet, majd én is levettem a magassarkút
-Ti hangoskodtok ennyire? -jött ki ásítva a barna hajú fiú
-Ohh te szeretett testvérem! -futott hozzá Temari, majd hosszasan megölelte.
-Mennyit ittál te? -kérdezte a lánytól
-Semennyit! -motyogta
-Alkohol szagod van Temari... -mondta Kankuro
-Neharagudj hogy felébresztettünk téged! -raktam rendbe a cipőket, majd a fiú felé néztem
-Áhh semmi baj, nem haragszok.... -ásított egy nagyot a barna hajú
-Jobb lesz ha aludni visszük.. -néztem Temari felé, majd Kankuro helyeslően bólintott rám.
Nagynehezen, de elcipeltük az ágyáig a lányt, majd belehelyeztük őt. A sikeres akció miatt, egy ököl pacsit adtunk egymásnak. Majd kisétáltunk a szobából.
-Szerintem megyek, lezuhanyozni.. -néztem Kankurora
-Ahogyan szeretnéd. Bár ez elmehetne már egy reggeli zuhanynak is. -mutatott az ablak felé, ahol már látni lehetett a napfelkeltét.
-Valóban! -vakartam meg a tarkómat
Szépen-lassan elindultam a fürdőszobába, majd egyből a zuhanyzót vettem célba. Levetkőztem, majd zuhany alá álltam, és elkezdtem fürdeni. Mikor végeztem, felöltöztem egy ruházatba, majd fogatmostam. A fürdőszobából frissen sétáltam ki.
-Áhh, ez jól esett. -tettem le a törülközőt a helyére -Viszont..
-Mindjárt elalszol. -fejezte be a mondatot Kankuro. -Menjél szerintem aludni.
-Nem lehet... -motyogtam
-Már mért ne? -nézett rám -Tema is alszik. Majd később lecseszlek titeket. Most pedig mars aludni! -parancsolt rám a fiú
-Igen is kapitány! -álltam tisztelgő pózba, majd a vendégszoba felé (ami mostmár az enyém) vettem az irányt. Mikor beértem a szobába, szószerint bedőltem az ágyba, majd amikor a fejemet a párna érte, egyből elaludtam.
Nahát ez a rész most különösen hosszú lett, de remélem élvezhető. Elnézést kérek a pár napos kihagyásért, de nem volt ötletem. Következő részben majd találkozunk! Addig is.. sayonara!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro