A való világban. (Part 1)

"Teljesen elfelejtettem hogy amig én ebben a világban teljesen jól érzem magamat, vajon a másik világban hogy lehetnek. Apa, Matsumoto, Bishamon, anyu.. vajon ők mit csinálhatnak? ,,

*Midori édesapja szemszöge*

8 napja sehol.. Midori eltünt. Az összes ismerőst, rokont, barátját felhívtam már, de ők sem tudnak semmit sem. A mai napon már a 223.-ik hívást kezdeményezem.

-Haló?

-Jónapot! Leo vagyok, Midori osztálytársa, érdeklődnék a lánya iránt! Megtalálták már? -kérdezte a fiú

-Sajnos még nem, teljes erővel keressük! -válaszoltam idegesen

-Értem, sok sikert, ha tudok valamit, hívom önt! -letette.

A rendőrök is teljes erővel keresik Midort, de mintha elnyelte volna a föld, sehol sincs... ahj... Midori.. hol lehetsz? Hol vagy? -sóhajtottam.

-Uhmmm.. Gaberston-sama! -jött be a házba Matsumoto. -Tudnak már valami hírt? -kérdezte aggódva a lány.

-Semmit... reménytelen az egész.. mostmár csak reménykedek, hogy egyszer hazajön.. épségben... -ültem le a székre, majd a fejemet az asztalra hajtottam.

-Annyir hiányzik...tudja.. én nagyon szeretem Midorit. Nekem ő az a személy aki boldogságot tud okozni.. -ült le a székre Matsumoto. -mindig szerette az animeket.. főleg Gaarat. -folytatta.

-Arról a vöröshajú fura tetovált fiuról beszélsz? -emeltem fel egy kicsit a fejemet.

-Igen... róla. -válaszolta, immár könnyes arccal Matsumoto. -tuti az én hibám... tuti..

-Miből gondolod ezt? -kérdeztem érdeklődve.

-Hát tudja... még.. a tragédia.. előtt.. -küszködött a könnyeivel. -felhívtam.. azzal a mondattal... hogy átmegyek egy másik suliba.. teljesen kiakadt ez hallattán.. bár megértem.. és akkor.. ráraktam.. és onnan hiszem... hogy...hogy -innentől már nem bírta, eluralkodott rajta a pánik, illetve a sírógörcs.

-Nyugodj meg... -öleltem magamhoz a lányt. -tudod nekem olyan vagy mint a kislányom.. olyan vagy nekem, mint Midori.

-Igen... tudom.. -próbálta rendezni a lélegzetét Matsumoto.

Hosszasan beszélgettünk, majd elhatározta, hogy hazamegy. Nagyon sajnálom szegény lányt... tényleg csak a legjobb barátnőjéről van szó.

[...]

*Matsumoto szemszöge*

Mikor hazaértem a szobám felé vettem az irányt. Teljesen rosszul voltam. Hiányzik nagyon Midori.

-Ahhhj... remélem nincsen semmi bajod.. -bámultam a plafont szomorúságomban. Teljesen elöntött az egyedüllét és a sok negatív gondolat de annyira, hogy elaludtam tőlük. De akkor nem az ágyamban keltem, hanem egy teljesen más helyen.

-Hol vagyok?! -keltem fel ijedtemben. Miért vagyok egy padon? És miért pont e-

Teljesen ledöbbentem. Konohában találtam magam. Mit keresek én itt? Tuti hogy álmodok! Ránéztem a ruhámra, azok is megvoltak váltotva, majd megpillantottam a derekamnál csillogó pántot.

-Akkor.. m-most én egy s-shinobi vagyok? -néztem magamon szét 

-Pontosan! -szólalt meg mögülem egy ismerős hang.

- N-naruro-kun?! -azthittem ott ájulok el egyhelyben, nem hittem el, hogy előttem áll a főszereplő.

-Igen? -mosolygott rám vidáman a szőke fiú. -csak nem megijesztettelek Dattebayo? -nézett rám furcsán.

-M-mi? D-dehogy is, nem! Uhmmm... uhmmm...

-Mi a baj? Lázas vagy? -tette a kezét a fejemhez. -pedig nem meleg, akkor meg? Vagy várjunk... -gondolkodott el egy kicsit a fiú. -te kiköpött Hinata személyisége vagy! -bökött oldalba.

-Komolyan?! -néztem rá. -N-nem is! -kezdtem el boxolni a mellkasát, már amennyire annak lehetne nevezni.

-Gyere, elhívlak egy Ramenre! Oksi? -nézett rám Naruto.

-Uhmm. Rendben!

*Midori szemszöge*

Délután 1 lehetett amikor éppen Temarival lógtam. Nagyon jó lány, azthiszem kedvelem őt, mint barátot. De ez kölcsönös is úgyérzem.

-Lányok! -futott oda hozzánk Hiroshi.