Kérlek, mielőtt elkezdenéd a könyvet, had magyarázzak el 1-2 dolgot!

Ez volt életem 1. könyve amit úgy megírtam, úgyhogy kérlek az elejét nézd el, tudom hogy szörnyen béna és cringe, de tényleg nagyon kezdő voltam még akkor...

Pár rész múlva pedig már kezd elfogadható lenni!

Ez mind az én olvasói vélemenyem, tehát ha nem értesz ezzel egyet, én megértelek <3

Köszönöm hogy elkezded ezt a könyvet! Jó olvasást kívánok! :)

_____________________________

(Ha nem annyira érdekel a háttértörténet, akkor a 4. Résztől folytasd! UwO)

Szokásos reggel. Szokásos ébredés. Semmi életerő nincs bennem. Ez vagyok én Midori Kagawa.

Édesapámmal élek egyedül. Anyám elhagyott minket egy másik férfi miatt. De mi igy is boldogak vagyunk ketten, nélküle, anyám nélkül. A Yushino Nawaka Gimnáziumba járok, azon belül a 10/D-be. Igen, 16 éves vagyok. Az osztályomban én vagyok az a fura lány, aki fura "meséket" néz. Ez lenne az én "híres" karierem.

-Hé, Midori! -szólt utánam apám

-Mit szeretnél apa? -kérdeztem jó magam.

-Elfogunk késni. Majd suli után is nézheted azt az Animét!

"Elfogunk késni,, ez volt az a 2 szó, amit szinte gyűlöltem hallani. Nem szeretnék olyan emberek közé menni akik folyton csesztetnek engem. Nem szeretném...

-Máris apu... -elpakoltam a cuccaimat, felkaptam magamra a kabátomat, és elindultam apám társaságával a kocsihoz. Mikor odaértünk a sulihoz, egyből gyomorgörcsöm lett.

-Akkor, legyen szép napod! -ölelt át apám. Én viszonoztam az ölelését.

Amikor láttam hogy apám egyre meszebb van a látóhatáron, elhatároztam, hogy elindulok. Be. Abba az átkozott helybe. Mikor beértem az osztályomba, sok ember egyből rám nézett. Sokak elkezdtek súgdolózni. De ez engem nem nagyon érdekelt. Lepakoltam, és elkezdtem kibámulni a fejemből. Mint ha nem is azt csinálnám minden szünetben.