Kinyitottam az ajtót és kimentem a folyosóra. Na ott jött az első meglepetés. Valakik kiabáltak lent. Pedig ide nem sok minden szokott felhallatszódni. Beszálltam a liftbe, ami már vitt is le egy emeletet. Ott egy igencsak meglepő dolgot láttam. Tony és Melody veszekedett. Az üvöltözésükből azt tudtam kivenni, hogy Mel látni akar mert nem hallott felőlem két hónapja, Tony pedig ezt nem engedi. Erre könny szökött a szemembe. Nem hittem volna, hogy Melody ennyire kitart mellettem. Sőt azt meg pláne nem, hogy a félénk 15 évesből, mostanra egy még mindig tizenöt éves de bátor lány lett. Úgy tűnik jócskán megváltoztatta a mellettem töltött idő. Én csöndben odamentem a fagyasztóhoz, és kivettem belőle egy doboz mangós fagyit, majd kanalat is szereztem hozzá. Leültem az asztalhoz, ők pedig még mindig nem vettek észre. Melody elég ügyes volt. Viszonylag észszerű indokokat is felhozott, persze Stark letorkolta. Gondoltam nem avatkozok közbe, viszont ekkor Tony magához hívta a Vasember kesztyűjét. Na itt gondoltam, hogy elég. Eddig nem mehet el a legjobb barátnőmmel szemben.

- Hagy békén! - kiáltottam Tonyra mire mindketten lefagyva néztek rám, abbahagyva a vitájukat. Mel tért magához először. Tonyval nem is törődve többe odarohant hozzám és megölelt.

- Én is örülök Mel, de légyszi ne fojts meg. - kértem mosolyogva a barátnőmet.

- Te mosolyogsz. - nézett rám csodálkozva Tony. - Még soha nem láttalak mosolyogni. - mondta mire elgondolkoztam. Tényleg nem voltam túl jó kedvembe mióta megismert. Ez azért kicsit fura.

- Na látja. Ezért kell neki, hogy itt legyek mellette. - mondta szemrehányóan Melody. Erre csak nevetve megcsóváltam a fejem. Hihetetlen, hogy mennyire fel tud dobni.

- Neked nem szabadott volna lejönnöd! - próbálta a szigorú apa szerepet játszani mire én csak megvontam a vállam. Indultam volna mikor a nyitott ablakon berepült valaki.

- Rugdalózós? -kérdeztem egyszerre Tonyval.

- Hát ti tényleg hasonlítotok. - csodálkozott Pókember.

- Nem is! - mondtuk néztünk egyszerre egymásra Tonyval, mire rajtunk kívül mindenki elnevette magát.

- Miért jöttél? - kérdezte Tony

- Csak beszélni akartam Florával. - válaszolta Póki.

- Akkor, szia! - köszöntem neki.

- Szia! - integetett vissza – Hogy vagy?

- Szarul. - hangzott a számból a tömör felelet. Ezután Tony minden kiakadása ellenére felmentünk a szobámba. Melodyt megismertettem Rugdalózóssal, és egy egész jót beszélgettünk. Közben pedig a nálam maradt fagyi is elfogyott. Végül eljutottunk egy kicsit még így is kényes témához.

- Miért utálod ennyire Mr. Starkot? - kérdezte Rugdalózós finoman.

- Ő se szeret engem. Ráadásul semmit nem tett értem, hogy elfogadjam őt apának. Leszar és nem foglalkozik velem, nem akar megismerni. Látom rajta, hogy csak zavarom azzal, hogy itt vagyok a nyakán. - válaszoltam dühösen, lehajtott fejjel.

- Szerintem szeret téged. - jegyezte meg Melody. - Mikor vele beszéltem (köhöm üvöltözött vele köhöm) látszott rajta, hogy nagyon félt.

- És az elmúlt, időben alig aludt mivel azt próbálta kideríteni, hogy kik robbantották fel a szüleid házát. - mondta Pókember, mire ránéztem.

- Tényleg? -kérdeztem csodálkozva.

- Aha. A Bosszúállók közül mindenki azt próbálta megtalálni aki ezt tette. Kivéve engem, mivel nekem Mr. Stark nem engedi. - mondta.

- Szóval tényleg szeret? - kérdeztem reménykedve.

- Szeret és mindennél jobban félt. Igaz a féltést eléggé túlzásba viszi azzal, hogy nem beszélhetsz senkivel de tényleg szeret. - jelentette ki Pókember.

- Szerintem próbálj kicsit te is nyitni felé. Neki se lehet könnyű beletanulni az apa szerepbe. - mondta Mel mire bólintottam. Igaza volt neki. Én se bántam Tonyval túl szépen az elmúlt időben. Igaz össze voltam törve, de attól még nekem is kellet, volna odafigyelnem rá. Végül sóhajtottam egyet.

- Mi szerintem most megyünk. - nézett Mel Rugdalózósra.

- Szia Flo. - köszöntek el majd kimentek. Miután elmentek erőt vettem magamon és megkérdeztem Pénteket.

- Hol van Tony?

- A nappaliban. - mondta mire elindultam oda. Ahogy Péntek mondta ott volt Vasember.

- Tony! Lenne kedved nézni valami filmet? - kérdeztem bátortalanul mire ő csodálkozva rám nézett.

- Persze. - egyezett bele. Lementünk a vetítőterembe és elkezdtük nézni a Vissza a jövőbe első részét. A film még így sokadjára is király volt. És Tonyval sem volt olyan rossz az időt tölteni. Így összességében hosszú idő óta most volt először jó napom. Késő estig még programoztam majd olyan hajnali egy körül lefeküdtem aludni.

Másnap arra keltem, hogy valaki bejön hozzám. Fáradtan ültem fel az ágyban.

- Tony? - kérdeztem szememet dörzsölve.

- Neked is jó reggelt! Vagy inkább delet.- válaszolta mire én az órára néztem. Fél tizenkettő volt.

- Még nincs is dél! - nyafogtam, de ő ezt természetesen figyelmen kívül hagyta, és felhúzta a redőnyt mire vakítóan sütött a szemembe a nap. Nagy nehezen felültem és kiküldtem a szobámból Tonyt, hogy fel tudjak öltözni. Mikor elkészültem lementem kajálni valamit. Azonban lent egy meglepő dolog fogadott. Tony és Rugdalózós beszélgettek valami gyakornoksárgól, ebben az volt a különös, hogy Pókemberen nem volt maszk. Igaz háttal állt nekem így nem láttam az arcát, csak a barna össze gubancolódott haját.

- Sziasztok! - köszöntem nekik, erre elhallgattak. Póki felkapta a maszkját és megfordult.

- Öhm... Szia! - köszöntek vissza. Én mit sem törődve a történtekkel átkutattam a hűtőt. Végül két szelet pizzát tettem be a mikróba, és előszedtem a ketchupot is.

- Flora, meg kéne beszélni, hogy mi lesz ősszel. - kezdte el Tony. Én kivettem a mikróból a pizzát és leültem az asztalhoz.

- Figyelek. - mondtam miközben ketchupot nyomtam az ebédemre.

- Szóval, ha szeretnél mehetsz iskolába. - mondta mire félrenyeltem a falatot.

- Mi van? - kérdeztem miközben próbáltam nem megfulladni.

- Igen. Ha szeretnél visszamehetsz. - mondta mire elmosolyodtam és felpattanva az asztaltól odafutottam hozzá és megöleltem. Ő csak lefagyva állt, hogy mit is csinálok.

- Köszönöm. - mondtam halkan majd megtörve a meghitt pillanatot felkaptam az ebédemet felmentem a szobámba, hogy írjak Melnek, hogy visszamehetek az iskolába.