/Flora szemszöge:/

Otthon ültem az ágyamban, és olvastam. Már csak a kis lámpám volt égve, mikor valaki kopogott az ablakon. Gyorsan letettem a könyvem és odamentem az ablakhoz ahol ott volt Pókember.

- Késtél! - néztem rá szemre hányóan.

- Bocsi legközelebb jobban sietek. - válaszolta.

- És... Milyen volt a mai napod? - érdeklődtem.

- Semmi különös. Kaptam egy fánkot a nénitől akit átkísértem a zebrán, emellett néhány utcai bűnözőnek és piti tolvajnak is elláttam a baját. - mesélte.

- Ügyes vagy! - dicsértem meg.

- Köszi.

- Veled történt valami érdekes?- kérdezte.

- Elmentünk ma a Bosszúállók múzeumba, délután pedig Melodyval elmentünk fagyizni.

- Milyen fagyit ettetek?

- Mel kókuszt, narancsos csokit, és levendulát, én pedig mangót, nutellát, és málnát.

- Az Eva&Josh-ban voltatok? - kérdezte.

- Igen, honnan tudtad?

- Quennsben csak ott árulnak levendulát.

- Ja, biztos. - mondtam mire elmosolyodott bár a maszkján keresztül alig lehetett látni.

- Figyelj, mondanom kell valamit. - kezdte – Szóval.. izé.

- Ki fogod nyögni még ma? - vágtam közbe nevetve a szerencsétlenkedésén.

- Szóval, rájöttem, hogy kik a szüleid. Mármint a vér szerintiek. - mondta mire csak megvontam a vállam.

- Ja, én is tudom. - mondtam mire Pókember annyira ledöbbent, hogy még a maszkján keresztül is látni lehetett a meglepődést.

- Mi van? - értetlenkedett. Mire én csak fejcsóválva elmosolyodtam.

/Három órával ezelőtt:/

A tollamat pörgetve ültem a gépem előtt. Az asztalon pár lap volt teleírva különböző firkákkal és számolásokkal. Türelmetlenül vártam, hogy lefusson a program mikor felugrott egy újabb ablak.

- Nagyszerű, még egy tűzfal. - sóhajtottam és nekiláttam gépelni. Ezen telt a legtöbb ideig átjutni de ez is összejött. És már sikeresen be is jutottam a SHIELD legbelső adatbázisában. Nos ha eddig nem találtam meg, hogy kik a szüleim itt sem lesz. Egy tíz perces kutakodás után meg is találtam amit kerestem. Meglepő módon egy saját mappám volt. Ott volt asszem három fájl volt. Az első „Általános információk" néven volt, így azt nyitottam meg. Hát amit abban megláttam az lesokkolt. Nos, azt írták, hogy:

Név: Flora Bianca Stark (Light)

Apja: Anthony Edward Stark

Anyja: Sarah Kress (✝)

Eddig jutottam az olvasásban. Itt lefagyva fogtam az egeret és kerek szemekkel néztem a monitor vibráló képét. Szóval ja. Tony Stark az apám. Hát okééé? Vajon felismert mikor voltunk a Stark toronyban? Nem tudom. Bár ez sok mindent megmagyaráz, hogy miért vagyok ilyen jó matekból és fizikából. Vagy, hogy éppen miért van a barkácsasztalomon egy önkirakó és összekeverő rubik kocka. Nos negyed óra múlva végre megmozdultam és megráztam a fejem. Jó akkor most ki kéne találnom valamit. Ekkor vettem észre, hogy kiraktak a rendszerből. Gyorsan átnéztem a gépem és lecsekkoltam pár saját tűzfalat de nem nyomoztak le. Még mindig enyhén sokkoltan de kicsit megnyugodva mentem le a konyhába és összeütöttem egy kakaót, majd találtam hozzá tejszínhabot is. Így mentem vissza a szobámba gondolkozni a történteken.

/Jelen:/

- Szóval, így tudtam meg. - foglaltam össze Pókinak.

- Akkor ha jól értem, illegálisan feltörtél egy titkos hírszerző ügynökség szoftverét, és ott volt leírva, hogy Tony Stark az apád? - kérdezte finoman mire én csak bólogattam.

- Így is nézhetjük.

- Hát te hihetetlen vagy! - rázta a fejét nevetve. Ekkor egy ajtócsapódást hallottunk lentről. Riadtan összenéztünk. - Biztos, hogy nem nyomoztak le? - kérdezte Pókember mire én rémülten odafutottam a géphez.

- Basszus, ezek feltörtek. - fakadtam ki – Őőő azt hiszem menned kéne. - néztem a Rugdalózóssal, ő csak bólintott és már el is tűnt a sötétedő városban. Én visszanéztem az ajtómra. Kopogtak és anya bejött.

- Kicsim téged keresnek. Elvileg feltörtél valamit amit nem kellett volna. Ugye nem csináltál semmi, törvénybe ütközőt? - kérdezte mire én csak nyomtam egy entert a gépen, és kikaptam a pendrivomat. Letöröltem mindent a gépről, és átraktam a pendrivra. A pendrivot a pulcsim, titkos zsebébe (igen van olyan, mert mért ne). Anya előtt ballagtam le a lépcsőn. Enyhe félelemmel néztem a katonákra és egy öltönyös fickóra akik kifejezéstelen arccal néztek vissza.

- Be kell vinnünk a lányt. - mondta az öltönyös. Én csak bólintottam, hogy rendben, majd visszanéztem a nevelő szüleimre. Valamiért nagyon rossz előérzetem volt. De ezt inkább elhessegettem. A feltehetőleg SHIELD-esek egy sötétített ablakú kocsiba ültettek majd egy óra után megálltunk. Kiszálltam és bementünk. Bent már csak az öltönyös fickó és két katona kísért. A hatodik emeletre mentünk ahol már csak az öltönyös volt velem. Egy tárgyalóba mentünk ahol meglepődve néztem a két bent lévő emberre.