/Flora szemszöge:/

Hatkor keltem szokás szerint. Bár most kivételesen lelkesen keltem ki az ágyból. Ugyanis végre ma megyünk a Stark toronyba. Gyorsan felkaptam a ruhámat szokásosan napszemüveggel kiegészítve és lementem reggelizni. Gyorsan köszöntem anyáéknak, megettem a reggelimet és indultam is a suliba. Melody szokás szerint már ott várt. Kicsit beszélgettünk aztán jött a kettő kísérő tanár.

- Jó reggelt mindenkinek! - kezdte Mrs. Clark – Ma azok akik sikeresen megírták a Stark Industries által kiadott feladatlapokat jutalmul elmehetnek a Stark toronyba. Én leszek az egyik kísérő tanárotok a másik pedig Mr. Wilson. Két busszal megyünk. Akinek most felolvasom a nevét velem jön aki pedig nem hallja Mr. Wilsonnal. - mondta el a tanár a bevezetőt majd elkezdte sorolni a neveket.

- Ned Leeds, Peter Parker, Michel Jones, Flora Light, Melody Olsen, Cody Black, Liz Allan, Danny Rand, Sally Avril, Ashley Kafka, Jade Goss, Richard Rider, Antonio Consuelo, Liam Posey, Henry Richman, Rosalie O' Brien, Lola Lynch, Selena Jogia, Raegan Morgan, Axel King, Victoria Gates – darálta le a neveket gyorsan a tanár. A csapat megnevezett fele itt maradt a másik pedig ment Mr. Wilson után. Beszálltunk a buszba, Melodyval az egyik a busz közepe felénél lévő helyre ültünk.

- Figyi, nem ő az Ismerős Srác? - mutatott Melody az egyik fiúra. Még korábban elmondtam neki, hogy az egyik fiú a suliba nagyon ismerős nekem valahonnan csak nem tudom, hogy honnan Melody pedig kitalálta neki nagy kreatívan az "Ismerős Srác" nevet.

- De igen. - válaszoltam.

- Egy lépéssel közelebb kerültél hozzá, hogy megtudd, hogy ki ő.

- Pontosan miért is? - kérdeztem barátnőmet.

- Mert a tanár összesen kilenc olyan fiúnak a nevét mondta akit nem ismerünk. - válaszolta.

- És ezt miért is számoltad meg? - értetlenkedtem.

- Hát... Izé... Unatkoztam. - vágta ki magát Mel mire csak elmosolyodtam. Az Ismerős Srác megérezhette, hogy nézzük ugyanis ide fordult majd amint meglátott minket a barátjával inkább elment a busz elejébe. Az utazáson főként csak beszélgettem Melodyval, néztük a tájat és zenét hallgattunk. Mikor megállt a Busz gyorsan ki is szálltunk ugyanis Melody nem bírj annyira jól a buszozást. Még meg kellett várnunk a másik csoportot is akik egy kisebb dugóba kerültek így tudtunk enni egy falatot. Úgy egy fél óra múlva meg is érkezett a másik csapat is. Bementünk a látványnak sem utolsó toronyba ahol már várt minket a két idegenvezető.

- Üdv mindenkinek! Ms. Benson vagyok, és én foglak titeket körbevezetni ezen a túrán. - kezdet az idegenvezető – Először a Bosszúállók múzeumot fogjuk megnézni. - mondta és elindultunk. Útközben mesélt még a toronyról érdekesebb dolgokat. Mi Melodyval annyira nem tudtunk figyelni hisz annyira hihetetlen volt, hogy itt lehetünk. Bementünk a meglepően nagy liftbe.

- Péntek, kérlek vigyél minket a 6. szintre. - mondta Ms. Benson.

- Rendben, hölgyem. - mondta egy nőies géphang a plafonból.

- Péntek a torony mesterséges intelligenciája. - magyarázta Ms. Benson, mire mindenki összesúgott.

- Ez hihetetlen! - mondtam Melodynak aki hozzám hasonlóan majdnem elájult állapotban volt. Otthon én is többször megpróbálkoztam, hogy csináljak egy MI-t de eddig egyszer sem sikerült. Nemrég megint elkezdtem dolgozni egyen de még nagyon az elején tartok. Mikor felértünk a 6. emeletre és kinyílt a liftajtó hihetetlen látvány fogadott minket. A Bosszúállók múzeumba érkeztünk. Csodálatos volt. Az idegenvezető megállított minket mielőtt szanaszét futhattunk volna.

- Most lesz két órátok szabadon. Elmondom az általános tudnivalókat. Ne hagyjátok el ezt a szintet felnőtt nélkül, ne nyúljatok hozzá a kiállított dolgokhoz. A mosdó arra van az első ajtó a női a második pedig a férfi. Ha a mosdó fele tovább mentek a folyosó végén az ajtón kimehettek egy társalgóba és ott ehettek. Tud mindenki mindent? - kérdezte, mire mi csak serényen bólogattunk. - Rendben, akkor két óra múlva ugyanitt találkozunk. - mondta aztán elment.

- Hát ez hihetetlen! - nézett rám Mel. Én csak egyetérteni tudtam vele.

/Peter szemszöge:/

Az idegenvezető szabadon engedett minket két órára.

- Ned, tudnál fedezni? Van egy kis olyan dolgom. - utaltam a Pókemberkedésre.

- Persze, de két óra múlva vissza kéne jönnöd, oké?

- Persze, persze. - mondtam nem túl meggyőző hangon. Ő csak bólintott majd elindultam az egyik közelben lévő titkos ajtó fele. Nos igen. Kérdezhetitek mit keresnek titkos ajtók és átjárók a toronyba. Nos, nem tudom. Mr. Stark valamiért beépítette így aztán vannak ilyenek. Én meg felfedeztem őket. Figyeltem, hogy senki ne vegyen észre, és gyorsan bementem folyosóra. Ott felvettem Keren fülhallgató verzióját és el is kezdett navigálni Mr. Stark felé, aki nem meglepő módon a laborban volt. Úgy tíz perc alatt oda is értem. Mázli, hogy ennek az átjárónak az egyik kijárata a laborba nyílik. Kimásztam a túloldalt. Mr. Stark nem vett észre mivel eléggé bele volt merülve a munkába, és persze üvöltött az AC/DC.

- Mr Stark! - szólítottam meg.

- Úr isten. A szívbajt hozod rám, kölyök. - ijedt meg – Mit csinálsz itt? Nem a kiránduláson kéne lenned? - kérdezte.

- De csak szeretem megszegni a szabályokat. - mondtam és elővettem egy lapot. Mr. Stark asztalára raktam és csak ennyit kérdeztem – Miért?

Ránézett a lapra majd szomorúan és kicsit meglepődötten vissza rám. A papíron elég sietős írással ez állt:

Flora Stark (Light)

Apja: Anthony Edward Stark

Anyja: Sarah Kress

🕷🕸🕷

/Flora szemszöge:/

Melodyval végignéztük a kiállítást. Volt ott minden. Vasember páncéltól kezdve a Mjölnir másolatáig minden. Már csak fél óra maradt és Mellel ledöntöttük, hogy elmegyünk enni, csak neki előtte el kellett mennie mosdóba. Hamar végzett így mehettünk kajálni. Mindketten hoztunk szendvicset. Miután lejárt a két óra vissza mentünk a találkozási pontra majd folytatódott a túra. Mikor haza értünk, gyorsan haza sétáltam. Majd elmeséltem otthon vacsinál anyáéknak a dolgokat. Összességében nagyon jó volt.

/Peter szemszöge:/

- Mr. Stark, miért? - kérdeztem.

- Mit miért? - kérdezett vissza.

- Miért nem mondta el Florának, hogy az ön lánya?

- Úgy beszélsz mintha ismernéd. - mondta mire én csak forgattam a szemem.

- Ismerem mióta ide költözött. Mármint Pókemberként. - hadartam el a végét a kérdő tekintete miatt. Erre csak sóhajtott egyet és belekezdett.

- Egy üzleti ügy miatt utaztam Budapestre. Ott találkoztam az anyjával. Egy éjszakás kaland volt. Nem hittem, hogy bármi lesz belőle. Kilenc hónappal utána megkeresett a gyámügy. Nem éreztem magam úgy, hogy készen állnék felnevelni egy gyereket. Ezért inkább Budapesten egy árvaházba adtam. Nem sokkal utána megjelent ott egy házaspár. Örökbe akarták fogadni. Én a távolból a tudtuk nélkül bólintottam rá. Az árvaház vezetőjével tartottam a kapcsolatot, hogy a legmegfelelőbb szülőket kaphassa. Utána is követtem az életét a távolból. Aztán itt vagyunk.

- És most, hogy tudj már, hogy örökbe lett fogadva ráadásul nem a világ túlsó felén él miért nem mondja el neki, hogy ki az apja? - kérdeztem.

- Szerinted, hogy reagálna, hogyha 16 év utána beállítanák hozzá, hogy: "Szia én vagyok az apád!". - Nem tudom. De megérdemli, hogy tudja, hogy kik a szülei. Mellesleg egy idő után úgy is rá fog jönni. Nagyon hasonlít magára Mr. Stark. - mondtam, mire ő csak leszegte a fejét és elhallgatott. Pár perc múlva újra megszólalt.

- Gondolom elmondtad neki. - szólt.

- Még nem. - ráztam a fejem.

- Elfogom neki mondani csak nem tudom, hogy hogyan.

- Talán lehetne az, hogy Pókemberként elmondom neki aztán majd behozom ide, esetleg ha úgy dönt ide is költözhet. -dobtam fel az ötlete.

- Rendbe. -sóhajtott – Mikor hoznád ide?

- Szombat jó lenne? - érdeklődtem.

- Persze. Most menj. Keresni fognak.

- Rendben. Viszlát Mr. Stark! - köszöntem el.

- Szia, kölyök! - viszonozta. A nap további részében azon agyaltam, hogy hogyan mondjam el Florának, hogy Tony Stark az apja. Végül úgy döntöttem, hogy a szokásos esti beszélgetésünknél elmondom neki.