/Másnap reggel:/

Flora szemszöge:

Hatkor kellett kelnem ami az éjféli elalvásommal képest nem sok alvás. Igaz anyáék 11-kor aludni küldtek még egy órába telt míg ténylegesen elaludtam. Miután kikászálódtam az ágyból megmosakodtam és felvettem egy farmart egy halványzöld blúzzal és az egyik napszemüvegemmel, ugyanis imádok napszemüveget hordani. Nem tudom honnan jött ez de egyszerűen mindig mindenhova viselek. Megfésültem a hajam és szimplán felkötöttem lófarokba, majd lementem reggelizni. Sminket sosem hordok. Egyszerűen nem szeretem. Miután megettem a reggelim (pirítós volt szederlekvárral) felvettem a táskám és elindultam a suliba. Szerencsére nincs messze így gyalog tíz perc alatt odaértem. Elméletileg a 14-es terem lesz az én osztálytermem de mivel egyik ajtón sem látszódott rendesen a szám ezért odamentem egy szőke hajú lányhoz hátha ő tudja, hogy hol leszek.

- Szia! Bocsi, nem tudnád megmondani, hogy merre van a 14.-es terem? - kérdeztem, mire ő csak egy megvető pillantást vetett rám és egyszerűen otthagyott. Szuper első benyomás lehetett. Körbenéztem és láttam egy szimpatikusnak tűnő vöröses hajú lányt aki egyedül állt és a telefonját nyomkodta. Hátha ő hajlandó válaszolni. Nála is bepróbálkoztam ugyan azzal a szöveggel.

- Szia! Meg tudod mondani merre van a 14.-es terem? - kérdeztem, mire felnézett a telefonjából és az eddigi búskomor arckifejezése mosolygásba fordult.

- Persze, én is ott leszek. Gyere megmutatom. - mondta és elindult a lépcső fele. - Egyébként Melody Olsen vagyok. - mutatkozott be.

- Én pedig Flora Light. - viszonoztam. Felmentünk az első emeletre, ott balra a negyedik ajtónál álltunk meg.

- Menj be előbb. Ha velem mutatkozol mindenki ki fog közösíteni. - mondta és arréb állt és megint magára öltötte a búskomor arckifejezését. Haboztam, ugyanis nem át kellett gondolnom. Hisz az egyik oldal az, hogy kiközösítenek de valószínűleg lesz egy barátom a másik viszont az, hogy arra is lesz esély, hogy népszerűbb legyek. Végül döntöttem. Kinyitottam az ajtót, és a meglepődött Melodyt magam után ráncigálva bementem.

- Sziasztok! Én vagyok az új osztálytársatok! - köszöntem a bent lévőknek jó hangosan, mire kaptam jó pár -féle pillantást. Voltak néhányan akik fel akartak nyársalni a tekintetükkel, volt néhány fiú aki nyálcsorgatva nézett, kaptam pár értetlen pillantást, hogy mit keresek Melody mellett és persze voltak a semlegesek. Mivel senki nem szólalt meg odafordultam Melodyhoz.

- Hol ülsz? - kérdeztem a még mindig döbbenten pislogó lányt.

- Második sor, ajtótól a harmadik pad. - válaszolta – Nem ül mellettem senki. - tette hozzá.

- Hát már nem sokáig. - mondtam szélesen mosolyogva és lehuppantam a helye mellé. Erre az osztály eléggé megdöbbent.

- Hah, még egy idióta. - halottam az egyik lány hangját. Megkerestem a tekintetemmel és egy olyan gyilkos pillantást küldtem felé, hogy az egész osztály lefagyott, a lány pedig elkezdett remegni. Amint láttam a tíz pontos gyilkos pillantásom hatását elégedetten elmosolyodtam és Melody felé fordultam, az osztály pedig elkezdett sutyorogni háttérzajt adva.

- Na, elmondod kit, hogy hívnak az osztályban? - kértem.

- Aha. - kezdte már mosolyogva. Szépen elmondta, hogy kit, hogy hívnak és mire végzett be is csöngettek. És bejött a tanár. Normális tanár kinézete volt.

- Ő Mrs. Tucker, az ofőnk, és biosz és kémia tanárunk. - súgta a fülembe Melody mire én csak bólintottam egy halványat.

- Jó napot mindenkinek. Valószínűleg már tudhatjátok, hogy ma egy új tanuló jött az osztályunkba. Kérem álljon fel és mutatkozzon fel. Szuper. Egy tipik kínos bemutatkozás, azután, hogy majdnem kinyírtam szemmel az egyik osztálytársamat.

- Sziasztok! Flora Light vagyok, és Magyarországról jövök. Akit több érdekel az vegye a fáradságot és sétáljon ide és kérdezősködjön. Nem garantálok válaszokat. - mutatkoztam be mikor felálltam. Mikor befejeztem, kaptam egy-két elismerő pillantást, majd leültem. A tanár megköszönte, hogy bemutatkoztam majd elkezdte a kémiaórát. Nem volt olyan nehéz csak kicsit fura, hogy néha más mértékegységet használtunk és máshogy neveztünk dolgokat. Ezért például néhány megnevezést amit magyarul tanultam úgy írtam le, amit a padtársam nem nagyon tudott hova tenni. Ez így ment egész nap. Az órákon igyekeztem a maximumot nyújtani, a szünetekben pedig Melodyval ismerkedtem, és elküldtem néhány srácot akik elvittek, volna egy menetre. Jó volt látni, ahogy Melody boldogan beszélget velem. Az utolsó óra után írtam anyáéknak egy sms-t,hogy egy új barátommal elmegyünk egyet forró csokizni és sétálgatni, csak, hogy ne aggódjanak. Mivel ő jár biosz faktra ezért ő egy órával tovább van, így mivel nem tudtam mit csinálni beültem a tornaterembe, a telefonommal. Az egyel alattunk lévő évfolyam egyik osztályának volt tesi órája. A lelátóra ültem ki egy fizika könyvel a kezemben. Mikor néztem ahogy tesiznek megakadt a szemem az egyik fiún. Valahonnan nagyon ismerős volt, de nem az arca hanem a testalkata. Megérezhette, hogy nézem mivel rám kapta a tekintetét. Amikor észrevett az arcára enyhe riadtság ült ki, és súgott valamit a valószínűleg barátjának akivel a páros feladatot csinálta. A barátja is rám nézett majd vissza a srácra. Elkaptam róluk a tekintetem és belemerültem a könyvembe. Vagyis igyekeztem, úgy tenni, mivel az agyam folyton csak azon a kócos barna hajú fiún járt aki annyira emlékeztetett valakire. Miközben agyaltam egyszer csak csipogott egyet a telefonom. Mel írt, hogy végzett és, hogy a suli előtt vár. Összeszedtem a cuccom, és mentem is ki Melodyhoz, miközben dobtam neki egy üzenetet, hogy megyek. Mikor kiértem, Melody az ígértek szerint ott volt. Odamentem hozzá.

- Na mit csináljunk? - kérdeztem újdonsült barátnőmet.

- Mondjuk igyunk egy forró csokit és menjünk el az egyik parkba. - dobta fel az ötletet.

- Oké. - csaptam is le rá. Elindultunk beszélgetve a kávézó fele. Pár perc séta után ott is voltunk, és rendeltünk magunknak kettő forró csokit. Persze itt is volt vita, hogy ki fizessen, de mivel azt találtam ki, hogy kő, papír, ollóval döntsük el, és ő nyert ezért ő fizetett. Fogtuk a forró csokinkat és azt szürcsölgetve indultunk a park fele. Út közben még Pókembert is láttuk. Intettem neki egyet, és nagy meglepetésemre visszaintett. Melody szerencsére ebből semmit sem vett észre. Meglepő, hogy milyen sokat tud beszélni. Engem nem zavart. Jó volt hallgatni mivel nagyon értett a történetmeséléshez. A parkban Láttunk pár gördeszkázó srácot is. Végül négykor már haza kellett mennem, így elköszöntem Melodytól. Szerintem nagyon jól alakult az első ilyen barátokkal találkozó programom. Otthon megírtam a leckéim és elkezdtem tervezni, egy újabb kütyüt, mikor valaki kopogott az ablakomon. Ami azért volt meglepő, mivel emeleten van a szobám, így nem túl könnyű felmászni oda. Kinyitottam az ablakot, és lám kit találok ott a csodálatos Pókembert.

- Hát te meg mit keresel itt? - kérdeztem nevetve tőle.

- Csak szerettem volna tudni, hogy hogy vagy, a tegnapi után. - mondta mire elmosolyodtam.

- Köszi jól. Sikerült megbeszélni a szüleimmel a dolgot. És az első napom is nagyon jól alakult.

- Van kedved beszélgetni? - kérdezte.

- Oké de ha el takony hintázol velem ne vigyél olyan messze, kérlek! - vetettem be a boci szemeimet is. Mire ő nevetve megadta magát.

- Mit szólnál hozzá, hogyha itt beszélgetnénk?

- Oké, miről szeretnél dumálni? - kérdeztem.

- Hm... Mondjuk, milyen volt az első napod? - kérdezte mire én elmeséltem neki amiket idáig leírtam nektek. Miután elmeséltem még kérdezgetett egy kettőt, majd munkára hivatkozva elment. Ez így ment egy hónapon keresztül. A suliban Melodyval hülyültem, akiről kiderült, hogy iszonyat jó fej. Délután leckét írtam, sétálgattam a városban, vagy éppen kütyüket csináltam. Esténként pedig mindig eljött Pókember, és átbeszéltük a napot.

Peter szemszöge:

Lassan fél éve, hogy megismertem Florát. Igazából elég sokat gondolkodtam azon, hogy felfedjem e a személyazonosságomat de végül elvetettem. A szülei után nem nyomozok, nem akarok még mélyebben a magánéletébe vájkálni. Végül is egy nagyon jó barátra találtam benne. Ahogy láttam az iskolában is talált barátokat, így nem aggódtam érte. Ám egy nap minden megváltozott egy kirándulás hatására.