Sziasztok! Nagyon rég volt rész amiért bocsánatot is kérek de nagyon nem volt ihletem. Ez most egy hosszabb rész lett. Remélem tetszik nektek <3

Pár nap múlva, mikor indultam le, hogy elmenjek Melodyval fagyizni a Bosszúállók fogadtak útközben. Mármint mindannyian. Ott volt Amcsi kapcsi, Banner, Fekete Özvegy, Sólyomszem, Hangya, Wanda és Vízió, Sólyom, Rhodey. Döbbenten szemeztem velük, míg be nem toppant Tony.

- Öhm... - nézet végig rajtunk. -Srácok szeretném bemutatni a lányomat.

- Komolyan? Még egy Stark? - nézett körül döbbenten Natasha

- Szerintetek csak úgy kérném, hogy derítsétek ki egy robbanás okozóját, mindannyiótoktól?

- Így belegondolva egész logikusan hangzik. Abban a házban élt amit felrobbantottak? - kérdezte Natasha.

- Igen. - válaszoltam neki – Egyébként üdvözlök mindenkit! Flora Stark vagyok! - mutatkoztam be nekik. -Mehetek? - néztem Tonyra, aki csak bólintott. Én pedig indultam is ki a házból. Melody már várt rám kint.

- Szia! - köszöntem neki. Eddig bírtam féken tartani a fangörcsömet. Sikítozva elkezdtem Melody körül ugrálni.

- Hadd találjam ki. Találkoztál a Bosszúállókkal. - mondtam mire én csak helyeseltem.

- Mindenki ott volt. De tényleg mindenki. - mondtam. Ezután szinte az egész nap abból állt, hogy Melody faggatott, fagyiztunk és röhögtünk. A nap végén Happy jött értem mivel jó messzire elmentünk Mellel. Legalábbis Tony szerint. Szerintem a háromnegyed óra séta távolság nem olyan borzasztó. Na mindegy. Mikor hazaértem a Bosszúállók már nem voltak ott.

- Jól elhúzódott az a fagyizás! - hallottam meg Tony hangját miközben mentem fel a szobámba.

- Hát igen, tudod, hogy megy ez. -válaszoltam majd felsiettem. Bevetettem magam az ágyamba. Még mindig vigyorogtam. El sem hiszem, hogy találkoztam a Bosszúállók többi tagjával. NA mondjuk egy házban lakunk úgyhogy csoda, hogy még nem futottunk össze. Ekkor pittyent a telefonom.

Melody🎵:

Szia! Pénteken lenne egy buli, van kedved jönni?

Me:

Aha, de előbb megkérdezem Tonyt.

Melody🎵:

Ok

Sóhajtva keltem fel. Azt hiszem sikerként könyvelhetem majd el ha hagyja, hogy végigmondjam. Ezzel az elhatározással indultam neki megkeresni Tonyt.

- Péntek hol van Tony? - adtam fel a keresést.

- A műhelyben. - érkezett a válasz.

- És az hol van? - értetlenkedtem tovább.

- Kövesse a kék fényt. - mondta Péntek és a bal oldalamon lévő lámpák elkezdtek kéken fényleni. Ezeket követve végül megtaláltam az úgynevezett műhelyt. Bár ez számomra inkább egy valóra vált álom volt. Tony nem vett észre, így tágra nyílt szemekkel néztem körül. Egyszer csak lekapcsolt a zene én pedig gyorsan letettem azt amivel babráltam.

- Öhm... Szia Tony! - fordultam meg.

- Szia! Mit csinálsz itt? - kérdezte. Láthatóan nem örült, hogy a cuccai közt turkálok ami teljesen érhető volt. Azt én is utáltam.

- Veled akartam beszélni. Pénteken lesz egy buli. Elmehetek? Mel is jön. - hadartam el amit akartam.

- Rendben. - válaszolta. Az állam a padlót súrolta – De csak akkor ha nem nyúlkálsz többet a dolgaimhoz.

- Oké, oké. - bólogattam ezerrel majd vidám siettem el. Viszont a kupiban az én nagyszerű ügyességemmel sikerült elbotlanom egy dobozban. Majdnem fejeltem egy nagyot de valaki elkapott.

- Pókember? - néztem fel csodálkozva a plafonra ahol ott virított a maga kék piros ruhájában a falmászó – Te meg mit csinálsz itt?

- Öhm... Gyakornokoskodom? - mondta de inkább kérdésnek hangzott.

- Aha. - néztem rá kutató pillantásokkal – Köszi, hogy elkaptál.

- Nincs mit.

- Sziasztok! - mentem most már óvatosabban fel a szobámba. Fent gyorsan előkaptam a telefonom.

Me:

Elengedtek!!! 🥳 🥳

Melody🎵:

Ezt nem hiszem el?! Hogyan?

Me:
Nem tudom, Tony csak elengedett.

Melody🎵:

Lizéknél lesz, a buli. Kilenckor kezdődik, úgyhogy majd hatra ott leszek készülődni. Oké?

Me:

Oké! 👍

Boldogan feküdtem el az ágyamon. Életem első nem szülinapi bulija.

/Péntek/:

Ránéztem az órámra. Hat óra lesz öt perc múlva. Mel már itt van most ő zuhanyzik. Pár perc múlva ki is jött.

- Nos akkor el kell dönteni mit vegyél fel. - állt elém mire én hátráltam egy lépést. Ez a csaj néha félelmetes tud lenni – Hol vannak a ruháid?

- Ott. - mutattam egy ajtóra. Tony elég sok márkás ruhát vett nekem valamiért régebben így miután ideköltöztem voltam egy nagyot plázázni, hogy legyen valami hordható ruhám. Mel be is ment ahol tátott szájjal fogadta a gardróbomat. Pár perc múlva mikor Melody feleszmélt a sokkból őrült módjára túrta át a ruhásszekrényemet. Vagy tíz ruha összeállítást kellett felpróbálnom mire kilyukadtunk egy fekete farmernél, egy rózsaszín virágos topnál, egy hozzá illő magas sarkúnál és néhány karkötőnél. Ehez még egy fehér kis táskát vettem fel. Melody egy fekete felül testhez álló alul fodros ruhát vett fel, néhány zöld kiegészítővel és egy zöld farmerkabáttal. Ezután kisminkeltük egymást. Egyikünk sem volt túl profi benne így mindketten csak egy kis szempilla spirálnál és szemfestéknél maradtunk. Ezután lementünk ahol szerencsére csak Happy volt ott.

- Tony üzeni, hogy 11-re legyél itthon. - mért végig.

- Oké, oké. - próbáltam a leghitelesebb arcot vágni. Ezután Happy elvitt minket Lizékhez ahol már ott volt egy rakat ember. Be is mentünk és elvegyültünk a tömegbe. Láttam néhány ismerős arcot is. Ekkor lépett oda hozzánk Liz.

- Szia hivatalosan még nem mutatkoztunk be. - nyújtott kezet - Liz Allan.

- Flora... - kezdtem de egy pillanatra megakadtam. Most akkor mit is kéne mondanom? - Light. -maradtam a legkevesebb kérdéssel jövő opció mellett. Ezután elköszöntünk Liztől és igyekeztünk találni valami ehetőt. Végül megtaláltuk a büfé asztalt.

- Mit adhatok a hölgyeknek? - kérdezte a büfés aki az felettünk lévő évfolyamba járt.

- Mit ajánlasz? - kérdeztem vissza.

- Ha enni szeretnétek elvihettek egy csomag csipszet, ha pedig inni van víz meg valami alkoholos cucc.

- Komolyan csak ennyi innivaló van? - fakadt ki Melody

- A többi lenyúlták. - tárta szét a karját a srác – Egyébként William Lee vagyok. - mutatkozott be.

- Flora Light.

- Melody Olsen. - ismertettük a neveinket.

- Tudom mit? Adj abból az alkoholos löttyből. - mondta Melody.

- Biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdeztem mire ő csak határozottan bólogatott.

- Egy pohár nem árthat senkinek. - mondta szerinte bölcsen. De ahogy az lenni szokott egy pohárból több pohár lett. Willel beszélgettünk közben. Egész jó fej srác. Közben még hozzánk csapódott egy másik srác és egy lány is. Azt hiszem tesók lehettek. A fiú talán valami Jake már huszonhat volt. Csak a húga miatt jött el, hogy a szülők szerint vigyázzon rá. A lányt ha jól tudom Miának hívták.

- Srácok nincs kedvetek kimenni egyet sétálni? - tette fel az este sorsdöntő kérdését Mia..

- Persze. - mondtam és a többiek is bólogattak.

- Egy pillanat és jövök. - tűnt el Will majd tért vissza egy üveg pezsgő és néhány műanyagpohár társaságában.

- Ezt mégis hol szerezted? - nevette el magát Melody.

- Én segítettem előkészíteni a bulit. Akkor vetem észre ezt a kamrában. - válaszolt készségesen Will.

- Akkor mehetünk? - kérdezte Jake mire mindannyian bólogattunk. Akkor már nem tudom hányadik poharamnál voltam. Talán öt-hatodiknál? Mindenesetre nem volt túl nagy hatása annak a szerintem puncsnak, csak kicsit jobb volt a kedvem. Séta közben egy csomót röhögtünk. Mia egyszer elesett majd a mögött haladó Melody elbotlott benne. Így a kicsi a rakás elvet követve Jake is utánuk ugrott. Én megfogtam a piát míg Will is odafurakodott és csináltam néhány képet. Miután mindenki feltápászkodott elkeveredtünk egy parkba. Mel egy ötlettől vezérelve zenét indított így üvöltve hallgattatunk a Led Zeppelint. Will kinyitotta a pezsgőt majd miután mindenki gazdagodott egy pohár pezsgővel odaállt elém.

- Felkérhetem a hölgyet egy táncra? - nyújtotta a kezét.

- Persze. Lehúztam a poharat egyben majd felmásztam a pad tetejére. Will jött utánam így álltunk neki táncolni. Enyhén botladozva a lapos padokon keringő szerűségeztünk. Mia elhányta magát, Melody megszerezte a pezsgősüveget és lehúzta a maradék felét. Jake pedig mindent röhögve rögzített. Ekkor viszont hallottunk egy idősebb rikácsoló hangot. Nem tudtam pontosan kivenni, hogy mit mond de valami rendőrökről dumált.

- Nyugodtan csinálj amit akarsz @&!%! - üvöltötte vissza neki Mel. Én és a többiek pedig tovább folytattuk az éneklést. Ekkor jutott hozzám a pezsgősüveg.

- Fogadjunk, hogy ezt meg tudom inni anélkül, hogy elhánynám magam! - kiáltottam el magam úgy a világnak.

- Hajrá! Hajrá! - skandálták a többiek Melody pedig hű barátnő lévén elkezdett kamerázni. Felemeltem az üveget és elkezdtem inni. Nem tudom, hány literes lehetett de talán kettő abból nagyjából a kétharmada fogyott el. Megállás nélkül vedeltem a löttyöt majd mikor végeztem diadalittasan körbenéztem.

- Na ugye! - üvöltöttem el magam majd elkezdtem táncikálni. Will enyhén dülöngélve jött oda hozzám. Én szó nélkül egy hirtelen ötlettől kezdve megragadtam a ruhájának a nyakát magamhoz rántottam, és megcsókoltam. Ezt viszont kék piros fények szakították félbe.

- Nézd már. - mutattam arra amerre a fényt láttam már állva vagy valahogy úgy. - Egy egész hadsereget küldenek értünk. - nevettem el magam.

- Flora, az csak három autó. - nézett rám fej rázva Mia.

- Tényleg vagy ötvennek tűnik. - mondta álmodozó hangnemben Melody.

- Nekem is. - bólogattam mire elvesztettem az egyensúlyomat és majdnem ráestem az előttem horkoló Jakere.

- Ó te horkolsz! - nevetett fel Melody. Ekkor értek ide a rendőrök. Odajöttek hozzánk. Erre felbuzdulva Will elém állt majd elüvöltötte magát.

- A hercelesdae awifja! - és megpróbálta megütni a rendőrt. Erre az gyakorlott mozdulattal lefogta és megbilincselte. Értetlenkedve néztem körül.

- Miért nincs zene? - csodálkoztam – Na nem baj. - és elkezdetem énekelni és táncolni. Ezután már annyi van meg, hogy egy rendőr odajön hozzám és elhányom magam egyenesen a rendőr képébe. Homályosan még ara emlékszem, hogy meg fognak két oldalról és megpróbálnak elvinni én enyhén ellenkezek, végül csak elnyel a megnyugtató sötétség.