《Naruto szemszöge》

A szobába belépve Zafír az ágyán ÜLT.
- Zafír?- néztem rá sokkosan.
- Helló Naru- köszönt integetve.
- De..te..de...te..meghaltál-dadogok.
- Ezek szerinte nem- mosolygott rám.- Kankuro már tudja, hogy felébredtem?-teszi fel félve a kérdést.
-  Nem még nem miért?- rázom a fejem nemlegesen.
- Akkor megtennétek, hogy nem is szóltok neki?- néz ránk reménykedve.
- Miért ne szólnánk?-nézek rá érdekes arc kifejezéssel, mivel nem értem, hogy miért nem szeretné ha a Barátja tudná, hogy felkelt.
- Mert oda szeretnék menni Homokrejtekbe, meglepni őket- mosolyodik el. Szóval innen fúj a szél.
- Oké, szerintem holnap indulhatsz is- szólal meg Itachi. Ő meg, hogy került ide?
- Szuper-vigyorodik el.- na gyertek ide- tartja ki a kezeit egy ölelésre.
- Soha nem változol- csóválja a fejét vigyorogva Itachi, vagy Taco.
- Tudom.

《Zafír szemszöge》

Már 1 hete felébredtem és ma indulok el Homokrejtekbe. Bevallom már alig várom, hogy találkozzak Kankuro-val, Gaara-val és Temari-val.

Három napig tartott oda érni. Á kapuhoz érve rögtön megállítottak az őrők.
- A Kazekage- sama-hoz jöttem- jelentettem ki.
- A Kazekage-sama nem várt senkit- fordult vissza hozzám miután gondolom valahogy megkérdezet valakit erről.
- De nekem biztos örülni fog- mosolyogtam.
- Mondja a nevét kisasszony.
- Elég legyen csak annyi, hogy Naruto barátja vagyok. Ezt mondják meg neki.
- Rendben bejöhet-adott választ egy kis idő múlva.- erre jöjjön- intett maga után.- a legfelső emelet utolsó ajtó-álltunk meg egy nagyobb épület előtt.
- Rendben köszönöm-indultam el.
A lépcsőn menve felértem a legfelső emeletre, avagy a 6. emeletre. Hú..jó sok lépcső van, gondoltam magamban.
Bekopogtam az utolsó ajtón.
- Szabad- hallatszot bentről az unott hang.
- Szia Gaara- léptem be a szobába mintha ezt tenném minden nap és nem lennék mindneki szerint halott.
- Z..Zafír?- nézet rám meglepeten és még a kezéből a papírok is kiestek.
- Ne néz rám így. Úgy nézel rám mintha szellem lennék.
- De az is vagy.
- Hát igazából csak mondhatni.- kezdtem bele és le is ültem egy székbe.- az egész úgy kezdődött, hogy ügye bár meghaltam szerintetek. De nekem valahogy az elmém még úgymond épp volt úgyan is álmodtam. Az álmomban egy férfi volt. Az apukám. Beszéltem vele, s azt mondta, hogy még nincs itt az időm. Nem értetem, higy mire mondja így hát rákérdeztem. Azt válaszolta, hogy még nem halhatok meg. A végén pedig Úgy köszönt el, hogy még sok fontos dolgot kell megtenned az életedben. Hiszen nem hagyhatod magukra azokat akiket szeretsz. És a végén még ezeket mondta; ne feledd hamarabb találkozunk, mint azt hinnéd, ja és mond meg Kankuro-nak, hogy  kísérteni fogom ha megbánt üzeni a jövőbeli apósa. De igazából azért keltem fel mivel Pain, aki az Akatsuki vezetője nem mellesleg jó barátom, használta rajtam a Rinne tensei-t. Ami abból áll, hogy visszahozza az életbe teljesen a halottakat. De ezt csak két ember tudja megcsinálni akiről tudunk; Uzumaki Nagato, másnéven Pain és Uchina Madara.- meséltem el.
- Hú-döbbent meg.- szóval azt mondod, hogy Kankuro előbb fog házasodni, mint én?-tette a szívére a kezét.
- Baka- röhögtem ki.
- Gaara írd alá ezeket a papírokat- hallotam meg a hátam mögül a már jól ismert, kissé cuki mégis mély hangot.
- Hogy, s mint Kankuro?-nézek rá vigyorogva amint megláttom meglepett arcát.
- Zafi......

Na hali!
Hogy vagytok?
Itt is van az újabb rész. Remélem tetszett. Mondjuk kissé unalmas lett. De a holnapi izgalmasabb lesz.
Vajon hogyan értette a Zafír és Naruto apja, hogy hamarabb találkoznak? És mi lesz Kankuro reakciója?
Holnap választ kaptok valamennyi kérdésre.
570 szó
~Szerző