Imádkozok, fáradt testem
lelkem kínját képtelen tovább
viselni. Hosszú esztendőt szolgált
pajzsa darabokban, szíve több
sebből ontja vérem. Mikor lesz
vége?

Remegő kezem mondatja
papírok tucatjának utolsó
szavaim. Nagyon fáj! Égiek,
hol az igazságosság?

Évekig szenvedtem, majdan
új ciklusom eljövetelekor
felszabadultam családi ketrec
béklyója alól. Mégis ugyanúgy
fúrja módra tépik húsom; Miért?

Remegő kezem mondatja
papírok tucatjának utolsó
szavaim. Nagyon fáj! Égiek,
hol az igazságosság?

Szerelmem megtalált s
mégis magány öleli szívem.
Tényleg ezt szántátok?
Egyedül szomorú, fájdalmas
magány lehet társam?

Remegő kezem mondatja
papírok tucatjának utolsó
szavaim. Nagyon fáj! Égiek,
hol az igazságosság?

Kizártam barátimat, családom
se engedem közel. Gyógyulásom
egyedül végzem. Életem eldobom, felesleges tovább hurcolnom 
kardom véres csatákba.

Remegő kezem mondatja
papírok tucatjának utolsó
szavaim. Nagyon fáj! Égiek,
hol az igazságosság?

Kisírt vörös szemek, kemény,
fagyos aortapumpa. Érzem,
testem hátramarad; Szellemem
távozik. Ha Földön nem, Odaát
Boldog leszek, ahol az örök
boldogság várja törött Lelkem.

Remegő kezem mondatja
papírok tucatjának utolsó
szavaim. Nagyon fáj! Égiek,
hol az igazságosság?

Hátramaradt örökségem
művészetem rejtett üzenetei.
Ti ide tartoztok, én viszont nem.
Vigyél el innen Anubis, kísérj
engem, hol végzetem teljesítem,
Isten áldásával.

Remegő kezem jegyezte utolsó
szavaim. Letettem a tollam,
ezúttal végre Boldog vagyok,
mégis befogadta Fényesség
"gonosz" jelenésem.