Kettős érzések fojtogatják,
nyaka körül szorul kötélnek
fogása. Dönteni képtelen,
honvágy kísérti minden
szempillantásakor.

Maradásra bírná esze,
Lelkét mégis szólítja
ki még életének részét
Nem alkotja. Ki vagy Mi?
Lehetetlen látomás
jelenében melyet jövőjében
érez, hallja hívását Szabad
mezőkön.

Csodálatos környezet,
feldúlt benső Természet.
Változás folytonos
állandósága észlelhető
horizontján. Megfutamodni
harcok elől többé már
Érvénytelen belépő.

Felszereli vértjét, vissza
indul otthonába, hol kedves
emberek várják vissza.
Szerető társai kik élete
Fontos részeit töltik be,
segítik a harcban.

Jöjj hát, Ellenség!
Vereség üti markod!
Falakat romboló ágyúid
se pusztítják el harcias
szellem! Miénk az
Égiek áldása. Vigyázz,
mert jövünk,
Diadalmat aratunk!