Emlékszel? Te jelentettél mindent!
Emlékszel, Megannyi levelemre?
Emlékszel, őszinte szívemre?
Emlékszel, veled akartam lenni!

Emlékszek, jelentéktelenségemre.
Emlékszem, kérdéseim válaszolatlanok.
Emlékszek, kettétört szívem újra vérzett.
Emlékszem, elfoglaltságod indokaira.

Hosszú idő teltével újra látlak,
immáron érzéseim elhalt rózsaként
hull krizantém kertjébe. Mondd,
miért keresel? Pajtikád merre tart?

Tudom, Szerelmem hallgatását.
Tudom, kiejtettlen szavaim.
Tudom, néma gyerek, tudatlan
anya. Tudom! Tudom. Tudtad,
mégse szóltál, csendkirályként
nézted ködös utcám tompa fényét.

Tortúrám még tart, megint kést
akarsz döfni hasadt szívembe?
Szükségtelen! Sebet többé nem
okozhatol! Erősít az, mi képtelen
megölni.

Emlékezz, ember vagyok!
Emlékezz, szerettelek!
Emlékezz, tovább léptem!
Emlékezz, halálban leltem
Szabadságom!
Emlékezz, Feltámadtam!

Szívem sötét, lelkem
érinthetetlen helyen leli
nyugalmát. Hihetetlen,
Túléltem, ahogy ennél
rosszabbat is!