~•°•|♪|•°•~
Rémképek
~•°•|♪|•°•~

Alec tudatosan választotta ki Izzyt. Magnus valószínűleg nem is hagyta volna szóhoz jutni. Jace is értelmetlen választás lett volna, hiszen a folyamatos támadások miatt parabatai társa nem is tudott volna a szavaira figyelni. De Alec azt tervezte, hogy velük beszélni fog. Valahogy.

James vigyorogva figyelte a szenvedését, de csak addig, amíg Alec be nem vetette magát a harcokba. Az egyik démont sikeresen ki is ütötte, de még így is reménytelen volt a küzdelme, hiszen fegyvertelen volt, és hát ököllel bizony nehéz ezek a dögök ellen harcolni.

Nem sokkal később James visszahívta s maradék két bestiát még azelőtt, hogy azok halálos sebet ejthettek volna Alecen. Ennek az árnyvadász nagyon örült, hiszen végre kicsit erőhöz juthatott.

- Többre számítottam, Alec Lightwood... - szólalt meg unottan James. - Tudom, hogy többet is tudsz nyújtani ennél... Csak idő kérdése...

Alec szótlanul bámult fel a fogvatartójára. A sebei elviselhetetlenül fájtak, s a látása is kezdett egyre jobban ködösödni. Gyanította, hogy a vérveszteség miatt. Nyöszörögve csúszott lentebb a földön, s végül szinte már csak feküdt. Egyszerűen nem bírta magát tartani, annyira fájt mindene.

James letérdelt a félig ájult árnyvadász elé. - Gyenge vagy - suttogta gúnyosan. - Meg fogsz törni, és akkor végre megismerheted azt a kínt, amit nekem kellett átélni. Miattad!

Alec már alig hallotta a férfi a szavait. Magával rántotta a sötétség, s hiába küzdött, nem tudott ellenállni neki. Csak az adott neki reményt, hogy legalább Izzyvel tudott beszélni...

~•°•|♪|•°•~

- Akkor... Arról nem mondott semmit, hogy hová vitte ez a James? - kérdezte Jace. A hangja kicsit ingerült volt, bár csak Alec szenvedései miatt, amik folyamatosan érkeztek a parabatai rúnán keresztül.

- Nem - rázta meg a fejét Izzy. - Azt is alig tudta elmondani, hogy egyáltalán mi a neve a pasasnak...

- Tehát, ha jól értem, - kezdett bele komor hangon Magnus - Alec úgy hozta létre ezt a kapcsolatot, hogy közben folyamatosan támadták a démonok?

- Sajnos igen - bólintott rá Izzy némi félelemmel.

- Ugye nem akarja többször is megcsinálni?! - fakadt ki Magnus. - Az sem érdekel, ha csak akkor hallok felőle legközelebb, ha már újra itt lesz velünk, de ne tegye ezt! Ez őrültség!

- Attól félek, hogy Alec velünk is akar majd beszélni - vonta meg a vállát Jace. - De talán addigra már ő is többet fog tudni...

- Kivéve akkor, ha belehal a kínzásba! - mordult fel a boszorkánymester. Az ujjai között kék szikrák jelentek meg, amik hűen jelezték Magnus hangulatát.

- Tudjuk, hogy aggódsz... - tette a kezét a férfi vállára Izzy. - De egyelőre ez az egyetlen módja annak, hogy rátaláljunk Alecre.

- Attól még ugyanolyan rossz ez a terv... - felelte Magnus, de már egy fokkal nyugodtabban. - Tudtok már valamit erről a Jamesről?

- Az a baj, hogy több James nevű árnyvadászunk is volt és van is - sóhajtott fel Izzy. - Hármat már azonnal kizártam, mert lassan tíz éve hallottak.

- Van olyan, akivel esetleg egy küldetésen voltatok? - kérdezte tétován Magnus.

- Arra gondolsz, hogy esetleg valami történt vele, ami miatt minket, pontosabban Alecet hibáztatja? - kérdezte Jace. Kicsit kételkedett a dologban, de volt benne igazság.

- Figyeljetek. Hűséges csapat vagytok, s nem rabolnátok el csak úgy társatokat, hogy megkínozzátok. Jó, Valentine idejében talán, de nem hiszem, hogy azzal áll kapcsolatban ez a mostani ügy. Szerintem valaki neheztel Alecre. Vagy rád, Jace, s Alecen keresztül akar tönkretenni.

- Hát... Nem jár messze tőle - motyogta halkan a szőke, még azelőtt, hogy befoghatta volna a száját.

- Érzed őt? - kérdezte Izzy egyenesen Jace szemeibe bámulva. Az arany íriszek fájdalomról árulkodtak.

- Csak azt, hogy szenved. Egyszer olyan volt, mintha tűzzel égették volna. Folyamatosan érzem, hogy bántják, s szörnyű ez a tehetetlenség, hiszen nem tudok neki segíteni...

- Most is? - fogta meg a fiatal árnyvadász karját Magnus.

- Most... Most nem tudom. Olyan, mintha valaki segítene neki, vagy nem tudom. Érzem a fájdalmait, de sokkal enyhébben, mint máskor.

- Akkor talán van ott valaki, aki tud neki segíteni - bólintott rá Izzy, majd Magnus utasításainak eleget téve, új tervezet alapján nézte át, hogy kik lehetnek a lehetséges árnyvadászok.

- Gyorsan meg kell találnunk - szólalt meg Magnus. - Lehet, hogy Alec erős, de ha tényleg szinte minden nap kínozza az az őrült, akkor ő sem fogja sokáig bírni.

- Csak kicsit legyél pozitívabb, Magnus - szólt rá Izzy, majd újra belevetették magukat a munkába.

~•°•|♪|•°•~

Alec arra tért magához, hogy Will újra mellette volt, s a sebeit kezelte le. Így sokkal elviselhetőbb volt a fájdalom, s lelkileg is tudott pihenni.

- Köszönöm - suttogta Alec, s közben megpróbált felülni, de Will visszanyomta a földre.

- Még ne mozogj! - szólt rá a férfi. - Nagyon súlyosak a sebeid... Nem tudom, hogy mire számítottál. Azok a démonok már több hete nem jutottak táplálékhoz, te meg hagytad, hogy szinte széttépjenek.

- Muszáj volt - sóhajtott fel Alec. - Még tartalékolnom kell az erőmet...

- Tudom - biccentett Will, s megigazított egy kötést Alec karján. - Hidd el, ha tehetném, már rég kiengedtelek volna innen, de én is rab vagyok, mint te. Ugyanúgy egy cellában kell laknom, ugyanúgy nincs szabadságom.

- Mivel tart itt téged? - kérdezte Alec. Tényleg kíváncsi volt. Nem akarta, hogy Willnek rossz legyen, hiszen segített neki.

- Rosszat tettem, még nagyon régen... - sóhajtott fel fájdalmasan Will. - James kihasználta a helyzetemet, s most itt tartok...

- De mit... - kérdezte volna újra, de Will beléfolytotta a szót.

- Lényegtelen. Itt hagyok egy főzetet. Ha megiszod, olyan állapotba kerülhetsz, mint a démonok támadásánál, csak nem érzel fájdalmat. Ügyelj rá, hogy James ne vegye észre, különben rosszabb dolgokkal fog visszatérni, mint a démonok.

~•°•|♪|•°•~
Rémképek
~•°•|♪|•°•~