~•°•|♪|•°•~
Megpróbáltatások
~•°•|♪|•°•~

Magnus kezdte azt érezni, hogy ő is elvesztette a reményt. Úgy vélte - megint -, hogy minden rendben lesz. Alec felépül, visszanyeri a régi formáját, s újra a megszokott valóját látják majd. A boszorkánymester tudta, hogy ez csak egy túl szép álom volt. Alec előtt még nehéz út állt, s ha fiú feladná a cél előtt, nem tehetnek érte semmit.

Magnus azzal is tisztában volt, hogy egy percre sem szabadott volna magára hagyni az ifjú árnyvadászt. A férfi átkozta is magát érte rendesen, de nem igazán az ő hibája volt a végeredmény. Magnus azt hitte, hogy Jace Alec mellett maradt, de mikor egészen véletlenül meglátta a szőkét - nem Alec szobájában -, tudta, hogy valami baj fog történni.

Azonnal szaladt is a kedvese felé, s közben elkapta Izzyt is, hogy a biztonság kedvéért legyen vele még valaki. Jace-t nem kezdte el keresni, hiszen úgyis megérzi majd, ha Alec bajban van. Magnus imádkozott minden létezőnek, hogy Alec rendben legyen, de teljesen mást talált a sötét helyiségben, mikor belépett.

Alec a földön vonaglott, valószínűleg nagy fájdalmai lehettek. Az egész teste verejtékben fürdött, de közben a hideg is rázta, így Magnus biztos volt abban, hogy Alec újra lázas lett. Azonnal letérdelt mellé. Ekkor vette csak észre, hogy az árnyvadász még magánál volt valamennyire. A nevét is megpróbálta kimondani, de alig sikerült neki.

- Semmi baj, Alexander - suttogta a fiúnak, s közben próbálta rendbe hozni, de egyik mágiája sem használt. Azonban Magnus nem esett kétségbe. Még nem tehette meg. - Jól van - motyogta továbbra is Alecnek. - Kitalálok valamit, rendben?

Hiába várta Alec válaszát, a fekete hajú ugyanis hamar elvesztette az eszméletét. Öntudatlanul hevert most már a padlón, s olyan sápadt volt, mint egy vámpír, márpedig Magnus elég közelről ismerte a vérszívókat.

- Mi történik vele? - kérdezte halkan Izzy. A lány szemében már ott voltak a könnyek, de Magnus tudta, hogy Izzy ritkán sír. Talán sosem. Mégis, ahogy a napok teltek, a Lightwood-lány egyre inkább kezdett megtörni, hiszen nem akarta elveszíteni a testvérét.

- Nem tudom - felelte őszintén a boszorkánymester, s újra Alecre pillantott. A Nephilim továbbra sem nézett ki valami jól. Magnus felsóhajtott, majd óvatosan felemelte a fiút a földről, s az ágyra tette. Gondosan betakarta, hogy később se fázzon. - Nem tudom, de ki fogom találni. Egyelőre azonban csillapítani kell a lázát, már tűzforró a teste.

- Hozok pár rongyot borogatásnak - suttogta Izzy, mire Magnus csak egy bólintással felelt. A lány lassan felállt, majd az ajtó felé indult, de az váratlanul kinyílt előtte, s ő maga majdnem frontálisan összeütközött, az épp belépő szőke árnyvadásszal. Jace meglepetten lépett hátra egyet.

- Izzy? Mi történt? Baj van? - Jace hihetetlen gyorsasággal bombázta a fogadott húgát a kérdéseivel. Izzy azonban egyikre sem válaszolt, csak szorosan magához ölelte a fiút, ami Jace számára ijesztőbb volt, mint a könnyek a lány szemében.

- El k-kell m-mennem - motyogta maga elé Izzy. - Víz kell M-Magnusnak - folytatta tovább, majd gyorsan kiszaladt Jace mellett. A szőke utána nézett, de aztán inkább belépett a szobába, s azonnal Alec mellé sietett.

- Mi történt? Azt hittem, hogy már minden rendben lesz...

- Én is - sóhajtott fel Magnus, s közben Alec forró kezét szorongatta. - Én sem nagyon tudom, hogy mi lett vele. Mikor beléptem, ő a földön feküdt. Reszketett és nyöszörgött, mintha fájdalmai lettek volna, aztán elvesztette az eszméletét.

- Megölöm Jamest - morogta Jace haragosan villogó szemekkel, majd már indult is volna, ha Magnus nem kapja el a karját.

- Maradj - szólt rá szelíden és fáradtan. - Mellette van most a helyed. Talán jobban van rád szüksége, mint rám.

- Ezt hogy érted? - kérdezte Jace halkan. Ő inkább úgy vélte, hogy jelenleg Magnus a társa támasza, hiszen együtt vannak, vagy a mi a szösz, nem?

- Szinte testvére vagy - fordult felé Magnus. - Nem véletlenül téged látogatott meg előttem. Persze, én is fontos vagyok neki - legalábbis nagyon remélem -, de jelenleg te jobban tudsz segíteni. Az én mágiám itt használhatatlan, amíg rá nem jövök, hogy mit tett vele az a féreg.

- De akkor minél hamarabb meg kell tudnunk - sóhajtott fel Jace. - Félek, hogy Alec nem sokáig fogja kibírni ezt a folyamatos tortúrát. Először az álmok, most pedig ez a hirtelen fájdalom is...

- Ne add fel - mosolyodott el halványan a boszorkánymester. - Ha Alexander erős marad, nem lesz baj.

Ezután csendben maradtak. Jace nem merte kimondani a gondolatait, azok épp elég félelmetesek voltak a fejében is. Ha csak ránézett az ágyban fekvő, tehetetlen és gyenge Alecre, nem az jutott eszébe először, hogy a fiú túl fogja élni ezt az egészet. Sokkal rosszabb alternatívák sorokaztak fel az elméjében.

Időközben Izzy is visszatért egy mélyebb tállal, amiben a víz mellett pár rongy is volt. A lány már rendezte a vonásait, nem látszott meg rajta a pillanatnyi elgyengülése. Némán kicsavarta a borogatásból a vizet, majd Alec homlokára tett egyet, illetve a csuklóira is. A fiú halkan nyöszörögni kezdett, mikor a hűs ruhadarab - mert Jace felismerte a rongyokban az ő egyik régi, tönkrement pólóját -, de nem ébredt fel.

- Vajon ez is James kínzása miatt van? - tette fel a kérdést halkan Izzy, mintha nem akarta volna felébreszteni a bátyját.

- Talán - bólintott rá Magnus lassan. - Mikor varázslattal próbálkoztam, olyan volt, mintha egy akadály lett volna előttem. Mintha valami nem akarta volna, hogy meggyógyítsam.

- Ki kell hallgatni Jamest - vetette fel újra az ötletet Jace, most sokkal humánusabban, mint legutóbb, habár Magnus a fejét tette volna rá, hogy a szőke árnyvadász nem épp megengedett módszereket alkalmazna a kikérdezés során.

- A Klávé senkit sem enged a közelébe - mordult fel Izzy. - Még mindig nem akarnak hinni abban, hogy egy árnyvadász árulóvá válhat.

- Ezek semmit sem tanultak Valentine esetéből? - kérdezte Magnus, bár tudta rá a választ. Egyáltalán nem. A Klávé el akarta hinni, hogy minden Nephilim jó, a vérfarkasok, a vámpírok, a boszorkánymesterek és a démonok pedig csupa rosszak.

- Akkor majd megszegjük a szabályt - vonta meg a vállát Jace. - Alec élete a tét. Teljességgel hidegen hagy, hogy tetszeni fog-e a Klávénak.

~•°•|♪|•°•~
Megpróbáltatások
~•°•|♪|•°•~

Itt is az új, friss rész. Lassan én is kezdem megutálni ezt a James fickót, dehát ez szerencsétlen lényege. Annyit azért itt hagyok, hogy egy darabig még velünk lesz a kedves barátunk.

Jó olvasást!