Ki gondolta volna?

Tegnap hivatalosan is beköltöztünk az irodánkba, akárcsak a lakásunkba. Teljesen függetlenek vagyunk. A cégünknek viszont még nincs semmi komolyabb megbízása. Az utóbbi hetekben csak az újságoknak csináltunk képeket városi eseményekről.

Mára nem terveztünk semmit. Mintha hirtelen visszacsöppentünk volna az unalmas hétköznapokba. Lizzy lement a pékségbe reggeliért. Én pedig a pizsamámban ültem és néztem ki a fejemből. Különös képpen, nem kellet semmi fontos dolgon gondolkoznom. Semmi amiért idegesnek kéne lennem. Majd hirtelen az ajtó tárra nyitódott. Ott is állt Liz két papírzacskóval a kezében.
-Azt hittem, hogy csak pár péksüteményt veszel.
-Hát, figyelj valami értelme is legyen annak, hogy korán felkeltünk. - válaszolta miközben a konyhába indult. Egyből követni is kezdtem. Elkezdte kipakolni a sok dolgot amit összevásárolt, ilyen rövid idő alatt. Meséből idézve: Volt itt minden, mi szem szájnak ingere.
-Meg fogunk mi tudni ennyit enni Lizzy? - Ő pedig csak felemelte a fejét. Én pedig csak elkezdtem vigyorogni. Én ezt most komolyan megkérdeztem?
-Együnk! - mondta Liz. Nem tudom, hogy a reggeli után fogok-e normálisan működni.

A bő, hangsúlyozom, BŐ reggeli után csak ültünk tovább a kanapén. Kínos csöndben. Egyikőnk sem szólalt meg. Nem tudom, hogy csak simán azért mert nem volt hozzá erőnk, vagy csak nincs miről beszélni. Amint elhangzott ez a gondolat a fejemben Lizzy megszólalt:
-Te, Annie? - jól kezdődik.
-Igen?
-Beszéltél már azzal a rendőrrel vagy kivel? - valahogy volt egy érzésem, hogy ezt a témát fogja felhozni. Nem, nem beszéltem vele. De most mit kéne mondanom Liz-nek. Mert ha nemet mondok akkor elkezdi a szokásosat. Gyorsan Liz felé néztem, de ő sehol. Ezt, hogyan csinálta? Felugrottam a kényelmes kis helyemről és elindultam megkeresni. Nem sok keresgélés után meg is találtam. Csak nyomkodta a telefont. Éppen amikor vissza fordultam volna, megütött. Az az én telefonom!

-Lizzy! Mi a fenét csinálsz?? - förmedtem rá. De akkor már csak azt láttam, hogy lerakta a telefont majd nyugodtan elsétált. Egyből felkaptam a telefont és látom, hogy az üzenetek vannak megnyitva. Az asztalon pedig a kis papír Luke telefonszámával. Majd megláttam, Küldött egy üzenetet Luke-nak:
Ments le a számom. -Annie

Huh, nem tudom elhinni. Vettem egy mély levegőt. Még mindig jobb, mintha elkezdett volna hülyeségeket írogatni. Csak a fejemet támasztom a kezemben és gondolkozok azon, hogy mi lesz még ebből. Nem szeretnék most per pillanat egy kapcsolatot. Lizzy lassan újra a látószögembe került. Nem is kapott mást mint egy halál nézést. Ő csak elnevette magát és leült a tévé elé.
-Mondtam már, hogy néha nem tudlak elhinni? - kérdeztem tőle egy felhúzott szemöldökkel, miközben elhelyezkedtem mellette.
-Köszönöm. Tudom, hogy hihetetlen vagyok. - mondta egy sunyi vigyorral, tekintetét pár pillanatra felém irányítva.

Elég sok ideig pihenhettünk, mert már a déli hírek mentek. Egyikőnknek sem volt kedve főzni ezért rendeltünk egy pizzát. Közvetlen miután leraktam a telefont, kaptam egy SMS-t. Lizzy kikapta a telefont a kezemből és hangosan felolvasta az üzenetet:
|-Tudunk most beszélni? *mosolygós arc*|
-Annie!! A szerelmed beszélni akar veled!
-Igen, hallottam és nem a szerelmem. - visszavettem a telefont és elkezdtem tárcsázni Luke-ot. Nem tellett sok időbe, hogy felvegye.

-Szia Annie!
-Hello Luke! - kezdek félni. Nem elég, hogy Luke-al kell beszélnem de még Liz is bámul a szemembe mint egy ragadozó az áldozatára.
- Ráérsz ma délután? - kimeredtek a szemeim. Lizzy egyből vette a lapot, hiszen suttogva elkezdte megkérdezni, hogy randira hívott-e.
-Persze-persze. Ráérek. Mikor szeretnél találkozni?
- Olyan fél négy körül neked jó lenne? Abba a sarki kávézóban, tudod melyikre gondolok, nem?
-Igen, tudom. Akkor fél négy és a kávézónál találkozunk.
- Igen-igen. Örülök, hogy újra összefutottunk. Tényleg. - Miközben én egy normális beszélgetést szeretnék folytatni, aközben Lizzy csapkodja a karom. Egy idő után már kicsit túl erősen.
- Én is nagyon örülök Luke. Most le kell raknom, de majd délután találkozunk.
- Oh, oké nem akarlak feltartani. Szia! - majd lerakta a telefont.

-Liz, le lehet nyugodni. Csak két régi ismerős elmegy beszélgetni. - Liz válaszolt, semmibe véve az előző mondatom:
- Mit veszel fel a randira? Úgy értem, milyen stílust. Szerintem maradj a szokásosnál. Bőrdzseki... Igen! Bőrdzseki az igazán a te stílusod. Most van egy óra. Akkor megebédelünk és utána rendbe szedünk téged a randevúdra!
-Hányszor mondjam el, hogy nem ran- majd Liz elcsendesített.
-Shhhss! Még ha nem is az. De én tudom, hogy az. Akkor is jól kell kinézned! - csak forgattam a szemeim. Néha túlságosan is ért mindenhez Lizzy. Luke tényleg helyes, de szerintem biztos, hogy van barátnője.

Minden úgy is ment ahogy Elizabeth eltervezte. Ebéd majd készülődés. Teljesen úgy történt ahogy gondoltam. Még a bőrdzsekimet is vettem fel. Elindultam ki az ajtón, mielőtt bezártam volna, még egy pillantást vetettem barátnőmre, aki csak egy like jelet mutatott.

A kávézó nem volt messze az új lakásunktól sem. Szerencsére a közelben találtam parkolóhelyet. Majd úticélnak vettem a kedvenc helyemet a világon. Meg is pillantottam a kávézó ajtajában Luke-ot állni. Sötétszürke póló egy érdekes képpel. Nem nagyon tudtam ilyen messziről kivenni, nem is segített az, hogy egy zakó szerűség is volt rajta. Amikor megpillantott tett felém pár lépést, majd megvárta míg én is odaértem.
-Annie! Milyen kis rockernek vagy beöltözve! -vigyorgott rám.
-Attól még, hogy bőrdzseki van rajtam az nem jelenti, hogy rocksztár leszek. - mondtam miközben leültünk az egyik szabad helyre.
-Ez érdekes... Még amikor unokatesód buliján voltunk te követelted a rock zenét. - érvelt Luke, miközben a kezébe vette az itallapot. Még emlékszik arra, hogy miket mondtam a bulin?
-Igazad van. Nyugodtan hívj rockernek. - Felpillantott a nagy olvasgatásaiból egy másodpercre, majd elmosolyodott. Hogyan kéne bírnom, hogy ne piruljak el? Jesszusom.

Mind a ketten leadtunk a rendelésünk. Majd újra csend volt a kettőnk között. Mindaddig míg Luke meg nem szólalt újra:
-Szóval, azért hívtalak ide ma Annie, hogy... - Jaj annyira félek. Miért halkult el? Majd újra a szemembe nézett. Kész, nem bírom.
- Mint ahogy azt már tudod van egy nővérem.
-Igen, Vicky a neve, nem?
-Igen-igen Vicky. Szóval ő pedig a StoneRock lemezkiadónál dolgozik. És ha jól tudom, neked vagy nektek van egy cégetek.
-Igen...
-Nah,szóval szeretnének veletek kapcsolatba kerülni. Vicky nem tudott most itt lenni ezért engem küldött. Most ő per pillanat külföldön van és azt szeretné ha elkérném a Skype-neved. Hiszen szeretne veled privátba is beszélni. Mert az email-t soha nem szerette az ilyen ügyekre.
-Rendben! Köszönöm ezt a lehetőséget! Tényleg sokat jelent! - mondtam mosolyogva.
-Majd Vicky-től köszönd meg. Én csak közvetítő vagyok. - nevettük el mind a ketten magunkat.

Ki gondolta volna? Még jó magam is azt hittem, hogy egy randira hívott Luke. Vagy az is lehet, hogy nem csak egy megbeszélés volt?