Üzenetek és rockszámok

Aki nem emlékezne arra, hogy miért vagyok az idegességtől paradicsom vörös és, hogy miért ül mellettem egy nevetéstől majdnem megfulladó Elizabeth. Akkor vázolom a helyzetet ami kialakult itt.

Miss Jones-t először is elkapják gyorshajtásért, összetalálkozik egy régi ismerőssel, halálra idegeskedi magát és majd kiderül, hogy a férfi akitől megvesszük a termet is késni fog, ami azt jelenti, hogy feleslegesen sietett mint egy idióta. Most a fejemben beszéltem saját magamról harmadik személyben? Kit izgat ez most? Egy dolog van itt ami probléma. Ki tudja mikor érkezik az eladó és mi pedig itt ülünk a kocsiba, halálra unva magunkat.

-Annie! Bekapcsolod a rádiót? - bökte meg a karom Liz. Válaszul pedig azt is tettem. Milyen meglepő módon, a Rocker FM-en volt:

- Minden nagy rajongójuk az új számukra vártak hónapokat és megérkezett. Nem más bandáról beszélek mint a Wide Avalance! Igen, jól hallották, a Wide Avalanche újra összeáll és teljesen új albumot adnak ki! - Mind a ketten nagy rajongói vagyunk a bandának. Rég nem hallott felőlük semmit a rajongói tábor.
- Annie! Nem tudom elhinni!! - Lizzy-t pedig elkapta a "fangörcs". Életemben nem láttam volna, hogy ennyire örülne a rádiónak. Majd elindult a szám amit mind a ketten annyira vártunk:

https://youtu.be/B4HZMcWciRY

Mind a kettőnk egyből a szívünkbe zárta ezt a dalt. De mint minden jó dolognak, ennek is egyszer véget kellet érnie. Mindig azt kérdezgettük Lizzy-vel, hogy: Miért van az, hogy ha egy szám tetszik, akkor az valamiért mindig olyan hamar véget ér. A dal után következtek a hírek. Liz gyorsan el is kapcsolt onnan, mindig is utálta hallgatni rádión a híreket. Majd hirtelen felszólalt:

-Akkor végül is nem kaptál büntetést, ugye?
- Jaj, dehogy is! De remélem nem kapnak el többször ilyennel.
- De hát láttam, hogy valamilyen kis papírt beleraktál a zsebedbe. - mondta összezavarodott fejjel.
- Oh, hogy az! Nem tudom mi az. Még nem néztem meg.
- Nézd meg! Nézd meg! Nézd meg! - mondta izgatottan. Közben már nyúlt volna a zsebemből kilógó papírért. Játékosan rácsaptam a kezére, majd előkaptam a kis cetlit. Mire épp, hogy kinyitottam volna megcsörrent a telefon.
- Ne már! - mondta Liz teljes csalódottsággal. A telefonom okozta zaj pedig azt sugallta, hogy ideje kiszállni a kocsiból.Leállítottam az autót majd mintha szándékosan csinálnánk, szinkronban egyszerre kiszálltunk az autóból. Meg is pillantottuk a férfit az irodahelyiség előtt. Intett egyet, mi pedig vissza. Oda siettünk majd kezet fogtunk.
-Jó napot kívánok! - köszöntött minket egy mosollyal, mi pedig illedelmesen visszatérítettük a gesztust. - Tényleg elnézést, hogy megvárattam magukat! Nem gondoltam volna, hogy most fogok defektet kapni.
-Oh igazán semmi probléma. Egyikőnk se húzta fel magát rajta- mondta mosolyogva Liz. Annyira szertetett sunyi lenni. Nem is baj, ilyen sunyin szeretem.
- Nem tudom, hogy maguk tudnak-e róla, de tegnap pár költöztető elkérte tőlem a kulcsokat és valamit összeállítottak odabent. Nem néztem be, hiszen ez már a maguk irodája, nem igaz? - Majd az férfi átadta nekem a kulcsokat. Mind a ketten, nagy mosollyal elindultunk az ajtó felé. Lassan kinyitva az ajtót, mind a kettőnknek el állt a lélegzete. Egy külön kis recepciós sarok, majd két ajtó. Az egyik egy közös irodába vezetett a másik pedig a fotóstúdió főtermébe. Amikor beléptünk a stúdióba, láttuk, hogy minden szépen a helyén volt. A fények, a kamera állvány. A vászon és pár asztal. Elkezdtünk körülnézni majd észrevettük, hogy itt található még egy ajtó. Gőzünk sincs mi lehetett odabent. Liz nagy bátran, hátra egy pillantást sem vetve elindult a rejtélyes ajtó felé.
- Hűha! Azért nem gondoltam volna, hogy még öltözőhelyiség is lesz! Még egy mosdó is van itt Ann! - lehetett hallani az izgatottságot a hangjában. Én csak elnevettem magam, majd újra a férfi felé fordultam, aki egyből amint meglátta tekintetem rajta, megszólalt:
- A pénzt már átutalták, a kulcsokat odaadtam, nekem már nincs is itt több dolgom. Esetleg még valamit szeretne kérdezni, Miss Jones?
- Nem-nem! Mindent nagyon szépen köszönünk! Viszont látásra! - Majd az ablakból láttam, ahogy eltávolodik az autója. El sem tudom, hinni ez az iroda most már csak a mié-
-Annieee! Elhoztad a laptopod?
-Jesszusom a szívbajt hoztad rám! Igen, ott van a csomagtartóban. Miért kéne?
- Nem tudom csak kérdeztem. Na, gyere menjünk be az mi kis külön irodánkba, ott úgy is van egy kanapé. - Így is tettük, mind a ketten lehuppantunk a kanapéra, majd újból Lizzy szólalt meg:
-Szóval, még ma valaha megtudom mi van azon a papíron?
-Jaj, tényleg. A kis cetli. - megint előkaptam a kis jegyzetet, de most ezzel az alkalommal el is kezdtem olvasni. Ez egy telefonszám. Nem is akár kié. Ez Luke telefonszáma! A telefonszám alatt egy kis szöveg is olvasható volt.
"Ha volna kedved, összefuthatnánk valahol egy kávéra :)"
Óriásira nyíltak a szemeim. Mellettem ülő nőszemély, úgy szintén elolvashatta a kis cetli tartalmát mert elkezdte enyhén csapkodni a karomat.
-Mire véljem ezt? Ez egy randi felkérés akar lenni?
-Ne játszd a hülyét Annie! Most komolyan nem láttad, hogyan nézett rád! Ezt mindenképp el kell intéznem.
-Micsoda? Mit kell neked elintézned?
-Azt, hogy Jones-ra rátaláljon a szerelem.
- Mi? Nincs itt szó semmilyen szerelemről. Lehet, hogy csak haverkodni akar mint az unokatesóm buliján!
-Higgy amit akarsz Ann. De tudod én vagyok Dr. Love!
-Még egy KISS számot is felhoz. Nem hiszem el! - nevettük el mind a ketten magunkat.

Lehet, hogy Lizzy-nek igaza van. Talán még is lesz valamilyen kapcsolat köztem és Luke között. Ki tudhatja előre a jövőt?

Írói megjegyzés:
A 'Wide Avalanche' nevű banda kitalált. A dal pedig a Black Veil Brides-tól a Rebel Yell. Szerettem volna egy példát felhozni, hogy milyennek képzelem el a banda zenei stílusát és ezt legjobban, ez a szám tudta átadni. Viszont nem szerettem volna beleírni egy létező bandát. A következőkben is, ha valaha, bármilyen szám megjelenik a történetben, azt itt lent az /Írói megjegyzés/ részben fogom feltüntetni. Köszönöm, hogy elolvastad! ;)