Megcsináltuk! Érted Annie? Egy közönség előtt szerepeltünk. Mint egy banda. Mint az igazi rocksztárok! El sem tudom hinni!- Mondta Liz miközben a vállamnál fogva rázott. Én pedig csak egy vigyorral az arcomra fagyva néztem rá. Igaza van. Soha bele se gondoltunk volna, hogy ilyen esélyünk lenne az életbe.

Nemrég jöttünk le a színpadról. Úgy tűnt, hogy az embereknek tetszett a mi kis előadásunk. Thomas az újonc kis dobosunk pedig csak hátratett kezekkel mosolygott mellettünk. Majd valaki megérintette a vállam finoman:

-Ügyesek voltatok.

-James! Szia.- fordultam hátra egyből.

-Komolyan beszélek! Jó kis zenei karrier várhat rátok. Richard és Steve is itt voltak az előbb. -mondta miközben a fejét forgatta, reménykedve, hogy megpillantja másik két bandatagját.

-Áh. Értem... - fejeztem ki magam, de a fejemben csak Richard arckifejezése jutott eszembe a koncertünk közben. Picit olyannak tűnt mint aki csodálkozott de próbálta leplezni a világ legunottabb arcával. Vagy netalántán tényleg unta? Chh... Őszintén? Vajon ki érti meg azt a fickót. Le merem fogadni, hogy a barátnője is csak a népszerűsége miatt van vele...
Oh istenem, hogy mondhatok ilyeneket. Biztos csak a szingliség beszél belőlem.

-Annie? Hahó. Itt vagy még köztünk? - megrázva a fejem, felnéztem és láttam, hogy Steve a kezeit lóbálja az arcom előtt, a háttérben pedig egy oszlopnak támaszkodva egy nagyon elfoglalt basszusgitárost is.
-Ne is aggódj Rich véleménye miatt. 1000% biztos vagyok benne, hogy neki is tetszett. - biztatgatott Steve. Én pedig csak bólintottam.

~~~~~

-Annie... Psst

-Ann..

-Kelj már felll!-ordította a fülembe oly kedves lakótársam az éjszaka közepén.

-Mit akarsz tőlem?
-Hát. Csak
-Igen?

-Minden oké veled és Luke-al?
-Ez most honna-
-Ne kérdezd. Csak mondj valamit. Amikor ott voltunk backstage... Vicky-t láttam, de Luke sehol. Érted? Lemondta a meccset is csak, hogy ott lehessen. De nem jött találkozni velünk utána. Nem lehetséges, hogy történt valami?
-Mire gondolsz? Nem veszekedtem Luke-al ha erre utalsz.
-Nem nem nem. Csak, hogy nem gondolod...
-Hogy?
-Richardnak köze van hozzá?
-Liz. Richardnak barátnője van. Méghozzá nagyon csinos barátnője. Nem olyan mint én. Tegyük hozzá azt is, hogy láttad miképp viselkedik velem.

-De hát. Lehet, hogy így mutatja ki a szeretetét irántad?

-Liz. Richard foglalt. Annie azaz én, pedig nem érez iránta semmit szóval esélytelen minden.-Néztem Lizzy-re. Nagyon fancsali képet vágott. Szerintem nem hisz nekem. Bár hihet amit akar. Nekem nem tetszik ez a Richard alak. Ki ő az életemben. Egy ismerős. Soha eszem ágába nem lenne olyan ötletem is, hogy egy olyan bunkóval mint ő, összejöjjek. Az elmélkedésemből kiébresztett ahogy Liz felemelkedik az ágyamról és kisétál a szobámból.

Aznap nem beszéltem sokat Lizzy-vel. Különösképpen úgy éreztük, hogy nincs mondanivalónk egymásnak. Persze nem meglepő, mostanában úgy látom magam mint egy antiszoc. Ülök a szobámban és csak a legfontosabb események árán, azokat is persze körültekintő megfontoltság után fontolnám meg, hogy felálljak-e az asztalomtól. Ha jobban belegondolok azt sem tudom Liz hol van. Legutoljára ebédidő tájékán láttam, jobb lesz ha megkérdezem, hogy mi újság vele.

Ahogyan kitettem a lábam a szobámból, feltűnt a szokatlan csend. Még a nagyváros zajait se hallottam, gyorsan kikukkantottam az ablakon és láttam, hogy le van zárva az egész utcánk. Csak nem valami baleset történt? Hogy nem vettem észre? Jó igaz. Tényleg hangosan szoktam zenét hallgatni. Megindultam hát a konyha-nappali felé de Liz sehol. Bekopogok a fürdőszobába lehet, hogy ott ücsörög?
-Liiiiiz? Bent vagy? - semmi válasz. Ez egyre furább. Nincs a cipője se az ajtó előtt se.

Várjunk csak... Liz nincs itthon. Kint baleset történt
Úristen csak nem?

Egyből kaptam a kulcsom, és otthoni papucsban rohantam ki az utcára. A lakásunk épületének bejáratától nagyjából 15 lépésre lévő rendőrautóra lettem figyelmes.
-Elnézést! Mi történt? - kiáltottam miközben rohantam a színhely felé. Amit akkor láttam az lepett meg csak igazán. Liz épen ott áll egy rendőr mellett. Viszont a két férfi alakot akik egy-egy tolószékben ültek nem ismertem fel egyből. De ahogy egyre közelebb értem, rájöttem kik is ők.

Richard és Luke...