Gondolatok

Egy nap telt el a diplomaosztó óta. Reggel van, négy óra harmincöt perc ha pontosak akarunk lenni.
Az izgatottság miatt nem könnyű álomra hajtani fejem. Holnap van a költözés napja. Elköltözök a szüleimtől, a rokonaimtól és a sok barátomtól. Ha jobban meggondolja az ember ez is a felnőtté válás része. Magad után hagyni a múltadat és a nulláról kezdeni, építeni mindent. Nem mondom, hogy nem vagyok felkészülve, mert már az egyetem alatt is vállaltunk kisebb munkákat Liz-el de mégis, most már csak magamra és Lizzy-re számíthatok.

Nem tudom hanyadjára pillantottam rá az órámra és úgy tűnik mintha megállt volna az idő. Mintha az univerzum végtelen mennyiségű időt adna arra, hogy gondolkozzak a jövőmön. Nem tudom, hogy ezzel a gondolattal élve hálásnak kéne lennem vagy inkább csak beletörődni abba, hogy az
idegesség meg akar ölni.

Jól van, még utoljára ránézek az órára és megpróbálok aludni, ha az sem megy, akkor kimegyek mesét nézni. Így is tettem. Az óra háromnegyed ötöt mutatott. Úgy tűnik az univerzum meggondolta magát és úgy döntött, hogy nem kéne gondolkoznom mert még csak jobban felidegesíteném magam a tényeken amiken változtatni nem éri meg.

Kivándoroltam a nappaliba és levetettem magam a kanapéra, jól betakarózva úgy, hogy épp csak a fejem látszódjon ki, bekapcsoltam a Tv-t. Mint minden átlagos „felnőtt", rajzfilmet néztem. Így ment ez egy rövid ideig míg meg nem csörrent a telefonom. Először úgy voltam vele, hogy biztos valami YouTube értesítés és nem néztem meg. Nagyon mellé tippeltem mert épp, hogy csak elindult volna a következő rész a telefonom folyamatosan csengése azért felhívta a figyelmem. Gyorsan odanyúlok a telefonomért, majd látom, hogy 4 olvasatlan üzenet Lizzy-től:
-Annieee! -Fent vagy gyerek? -Ahogy ismerlek te se tudsz aludni az idegességtől. -Ann írj vissza!!

Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy kedves Miss White is fent van. Lassan elkezdtem bepötyögni egy ujjal az üzenetemet:
- Jó reggelt Liz! Igen jól tippelted fent vagyok és perpillanat mesét nézek.
- Gondoltam Ann. Amúgy te is ideges vagy a holnapi költözés miatt, ugye?
- Persze, hogy az!! Miért ne lennék? Végre úgy fog kinézni a nappali ahogy ÉN akarom!
*mi akarjuk
- Azt hittem valami komolyabb is zavart, nem csak az öröm az új nappaliért.😂 – Válaszolta Liz.
Nem tudtam erre mit írjak. Nem tudom, hogy mondjam el az igazat és nem csak a saját energiámat de még a Lizzy energiáját pocsékoljam olyan dolgokra amiktől feleslegesen félek.

- Ann elaludtál? – Kérdezte Liz.
- Nem de szerintem nagyon esélyes, hogy nem sokára igen.

Egy dolog amit biztosan megjósoltam az, hogy pár pillanat után már csak húztam a lóbőrt.
Amikor ébredeztem már a szüleim fent voltak és mind a ketten a holmijaim pakolgatták.
Biztos tudták, hogy nem sok alvást láttak a szemeim ezért próbáltak segíteni. Szépen lassan felemeltem a fejem és épp, hogy pislognék egyet, anyu megszólalt:
- Jó reggelt Annie! Hagytam neked kint egy bögre kávét! - mosolygott felém boldogan. Nem tudom, hogy miért de valamiért azt gondoltam, örül annak, hogy elmegyek. Annyira ezen nem csodálkozom hiszen a hangos zene szerintem egyik szomszédnak sem fog hiányozni. Nagyon óvatosan kimásztam a takaróm alól és megindultam a konyha felé. Nagy meglepetésemre ott is volt a jól kiérdemelt kávém a konyhapulton a kedvenc rókás bögrémben. Gyorsan megragadtam a bögrémet és visszasiettem a takaró alá. Lassan kortyolgatva az enyhén kihűlt kávét, figyeltem ahogy anyuék fel-alá rohangásznak nagy kartondobozokkal. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy nekik kell mindent elintézniük de mire felálltam volna a kanapéról anya megszólalt:
- Annie nem gondolod, hogy el kéne menni bevásárolni. Tudod élelmiszer, takarítószer?
-Igazad van anyu! Felhívom Liz-t, hogy kell-e neki valami! - válaszoltam izgatottan.

Gyorsan rendbe szedtem magam,majd elindítottam a telefonhívást Elizabeth felé. Biztos éppen a keze ügyében volt a telefon mert egyből felvette:
- Hello? - szólalt meg a vonal másik végén Lizzy hangja.
- Szióka! Én vagyok. Azt akartam kérdezni, hogy neked kell valami a boltból? Megyek vásárolni.
- Én is megyek. - monda egy kicsit túlságosan is izgatott hangon.
- Okés, akkor felveszlek kocsival éppen a biztonsági övet kapcsolom be.
- Rendben, várlak. - majd lerakta a telefont.

Nem telt sok időbe míg a White "rezidenciához" értem, kedves kis barátnőm már az ajtóban várt rám és amikor megpillantotta az autóm a sarkon már sprintelt a kocsifelhajtó elé.
- Nah szia megint. - köszöntöttem az új utast.
- Heló megint. - nevetett fel Liz.
- Úgy gondolom, hogy nem kell sok dolgot vennünk ráérünk majd a költözés után megvenni mindent. Egyenlőre csak az alapdolgok kellenek.
- Hát, rendben Ann.

Az egész autóút alatt hallgattam ahogy Lizzy önfeledten örül a költözésnek és azt, hogy milyen jó lesz majd új kapcsolatokat kiépíteni. De valamiért nekem nem csak a jó dolgok jutottak az eszembe. Nem azt mondom, hogy nem örültem neki csak egyszerűen féltem a hirtelen változástól ami az utunkban állt...

Akkor még nem is sejtettem igazán mekkora nagy az a változás...