Gyorsan elrohantam a kanapéhoz, ahol ugyan is a kissé megviselt telefonom ücsörgött.

\|Ismeretlen szám|/

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de egyszerűen mindig kiráz a hideg, ha egy bizonyos "Ismeretlen" hívogat engem. Felvegyem? Ne vegyem? Könyörgöm Annie! Felnőtt nő vagy, azért ennyire gyerekes még nem voltál!

-Halló? - szóltam bele a telefonba egy kicsit halkabban mint egyébként.

-Szióka Ann, Luke főnyomzó beszél!

-Várjunk csak... Főnyomzó? Ezért hívott be a főnököd is?

-Tökéletes következtetés Miss Jones! Nos igen kineveztek kis főnöknek ha fogalmazhatok így is!

-Uh, Nagyon örülök neked! Miért nem a mobilodról hívtál?

-Tudod a privát iroda, külön telefonnal jár. - mondta egy kicsit kuncogva a végén.

-Jaj igen! A töltőd nálam maradt! Beviszem neked.

-Nem-nem. Úgy is mindjárt indulok haza, majd beugrok érte. Tessék? - a kérdést pedig egy másik személynek feltéve gyorsan lecsapta a telefont.

Na ideje lenne utána járni mi lehet abban a kis dobozkában. Lehetséges, hogy rossz címre hozták ki? Nekem nem szoktak napi rendszerességgel meglepetéseket küldözgetni.
Lassan elkezdtem kibontani a szalagot amivel a doboz teteje volt lezárva. Felemeltem és belepillantottam. Összehajtott kis papírok és egy gitárpengető alakjában megtestesülő nyaklánc. Kettő lap, precízen behajtva a dobozba, illetve egymásra helyezve. Kiemeltem a legfelül lévő papírt. Kihajtogattam majd láttam, hogy ez egy kottája egy dalnak. Dalszöveg nincs hozzá írva, viszont egyből felismertem, hogy elektromos gitárra íródott. Tempója nem olyan gyors, viszont lassúnak sem nevezhető. Félretettem, majd kíváncsian nyúltam a következő, egyben utolsó lapért is. Nyomtatott, nem tudom megállapítani, hogy ki írhatta:

Kedves Annie!

Tudom, hogy nagyon tehetséges vagy nem csak informatikai, hanem zenei téren is. Nem tudom, miért de néha elgondolkozom, hogy mennyire ismerlek is igazán. Remélem egy nap majd több időt is együtt tölthetünk. De egyenlőre fogadd el ezt a kis meglepetést, mint egy jelkép arra, hogy mindig gondolni fogok rád még ha te nem is rám.

Ki írhatta ezt a levelet? Luke? Richard? Steve? Valaki akit régóta ismerek? Ez egyre zavarosabb! Kezembe emeltem a nyakláncot. Az illető biztos tudja rólam, hogy nem vagyok az a típus aki ékszert hordana ezért is ilyen kis egyszerű, de még is olyan szép. Gyorsan fel is vettem, majd megnéztem a tükörben. Tökéletes!

Éppen elkezdtem volna valami vacsorát összekaparni magamnak amikor megszólalt a kapucsengő. Rápillantottam az órára:  21:10
Ez csak Luke lehet. Még, hogy mindjárt indulok haza. Gyorsan beengedtem.

-Helóka!-integettem neki mint egy öt éves. Ő szintén. Megrohamoztam a szobámat, hogy vissza tudjam adni a töltőt. Egy pillanatba sem tellett és a kezébe nyomtam, ő pedig megköszönte.

-Főzőcskézel? - kérdezte a konyha felé pillantva.

-Oh, igen! Spagettit terveztem csinálni. - gyorsan felnéztem rá, hiszen jóval magasabb volt nálam. Láttam az arcán a sóvárgást. -Éhes vagy mi? -kérdeztem egy kaján mosollyal az arcomon.

-Nem fogom megenni a kajátokat! Még gondolom Lizzy is hazajön majd vacsorázni.

-Nem nagyon. Elment pár napra a szüleihez. - mondtam miközben a konyha felé vettem az irányt. Pár lépéssel mögöttem Luke-al. Aki egy pillanat alatt kiszúrta a kis dobozt a pult sarkán.

-Ajándék.. Kitől?

-Nem tudom, te vagy a nyomozó, neked kéne tudni. -mondtam rá.

-Ha-ha Nagyon frappáns... - mondta majd kicsit meghajoltam. - Akitől kaphattad... Biztos sokat jelentesz neki. Ki csinálna ilyen csomagolást egy sima barátjának? - csak rábólintottam, majd folytattam a félbehagyott főzést.

El kell ismernem, nagyon jól sikerült a főztöm. Szerintem Gordon Ramsay nem tudna ilyet. Per pillanat a kanapén ülve ettünk és a TV csatornák között kapcsolgattunk.

-Soha semmi normális nem megy a TV-be.-jelentette ki Luke, aki kikapta a kezemből a távirányítót. Ami nagyon jól jött ugyan is megszólalt a telefonom. Gyorsan leraktam a tányérom a dohányzóasztalra és felkaptam a telefonom: Bejövő videohívás, Feladója: Liz 😎

-Jó estét kívánok! - köszönt bele Liz.

-Magának is. - mosolyogtam.

-Ki a vendéged? Hallom ahogy csörömpöl egy evőeszköz. - megfordítottam a kamerát és rámutattam Luke-ra akinek a szájából kilógott pár spagetti, egyik kezében a villa a másikban pedig a távirányító. Próbáltam nem hangosan elnevetni magam, de egy idő után ő is felfigyelt a túlságos jó kedvemre. Gyorsan felém kapta a fejét, megpillantva a telefonomat. Gyorsan megtörölte az arcát majd benyögött egy kissé kínos köszönést.

-Csak nem spagettiztek? Mint abban a kutyás rajzfilmben. Tudod.

-Luke csak a töltőért jött, de megkegyelmeztem az éhenkórászon. - erre a kommentre meg is lökte a vállam.

-Na csak azért kerestelek mert, ha minden jól megy holnap után reggel érkezem.

-Tényleg! Kérdezni is akartam: Mi van, hogy ilyen hirtelen hazarohantál.

-Semmi különös, majd dumálunk de most anya hívott valamiért.- Intett egyet az elsőkamerájába.

Későre járt már. Luke is megköszönte a vacsorát és rég hazament. Éppen a Wide Avalanche honlapját nézegettem. Már rég le adtuk a kódolást, szóval nem a munka miatt érdekelt annyira. Egyszerűen, hiányoznak. Mindhárman olyan kedvesek. Na jó kivéve az egyiket. Erről jut eszembe, azt akarták, hogy én és Liz elmenjünk a manager-ükhöz. Végig kéne gondolnunk, mielőtt belevágnánk. Hiszen itt van nekünk a cég és most mindent hátrahagyva álljunk be zenészeknek? Nem tudom, talán Liz-el kéne megbeszélni a dolgokat.