Egyből a lakásunk felé siettem. Miért pont a rossz pillanatokban megyek oda én is? De nem magamat kéne hibáztatnom érte, hiszen Ők mondták, hogy most menjek! Igaz is... Mindig ilyen hülyeségeken aggódok. Jobb lesz ha beugrok egy kávéért, az minden esetben segít.

15:30 van. Még mindig a Lizzy-vel való törzshelyünkön ülök csak most nélküle. Vajon ő hova tűnhetett? Hiszen amikor Richard elrángatott ő a kocsiban volt ha jól tudom.

-Annie! - a nevem hallatán gyorsan hátranéztem.
-Luke, szia!
-Szabad a hely? - kérdezte amire én csak egy mosollyal válaszoltam. - Gondoltam, hogy itt talállak!
-Kerestél valamiért?
-Hát nem láttad? Hívtalak párszor telefonon is. - gyorsan előkaptam a telefonom és megláttam, hogy ki van kapcsolva, biztosan lemerült.
-Lemerültél? Adjak egy töltőt? - mielőtt még válaszadásra esélyem is lett volna, lerakta az asztalra.
-Köszönöm Szépen. - mondtam enyhén elpirulva.
-Egyébkéént... Ki volt az a srác aki a kezednél fogva rángatott végig az utcán?
-Láttál minket?!?
-Igen éppen arra járőröztem. Már majdnem bele avatkoztam amikor megláttam, hogy megálltatok egy pillanatra beszélni és gondoltam biztos ismeritek akkor egymást.
-Oh igen. Ő Richard.
-Szóval az a Richard... Nos ez a drágalátos Richard a nagy szerelmed? - azt hittem viccnek szánta, de amint felnéztem rá láttam a komolyságot az arcán.
-Jaj dehogy is! Neki van barátnője és én egy ilyen bunkó alakkal életemben össze nem jönnék! - mondtam szinte felháborodva.
-Jó-jó semmi komoly. Csak egy kérdés volt. - már majdnem folytattuk volna a beszélgetést amikor megszólalt a telefonom. Lizzy!

-Hol a fenében vagy?
-A kávézóban. - majd kinyomta a telefont.

-Liz volt az?
-Igen. Megkérdezte hol vagyok és lerakta.
-Biztosan aggó- majd hirtelen kivágódott a kávézó ajtaja és ki más állt volna ott mint kedves kis lakótársam. Egyből megpillantott és gyorsan kényelembe helyezte magát a mellettem lévő széken:
-Először is: Szia Luke. Másodszor mit képzelsz, hogy ott hagysz egyedül?
-Ezt most tényleg itt kell megbeszélnünk?
-... nem, de naaa!
-Szerintem én akkor távozom is.- mondta James amikor már éppen a székéből emelkedett volna, Liz a karját megfogva vissza rántotta:
-Ne, hogy azt hidd, hogy kint vagy a buliból. Te is tudtad hol van ez az élőlény még sem szóltál nekem.
-Huh ez hosszú lesz... - motyogtam az orrom alatt magamnak, miközben megtámasztottam a fejem a kezeimben.
- Tessééék?

-Most már mindent értek- jelentette ki Liz amire én vettem egy mély levegőt. - Kivéve egy dolgot...
-És pedig? - kérdezte Luke.
-Ti most randiztok? - a tekintetem Luke-ra szegeződött, akárcsak az övé rám.
-Akkor én itt is hagylak benneteket. - mondta Liz egy kaján mosollyal majd kirohant az ajtón.
Én pedig kínomban elnevettem magam.
-Hogy találhat ki ilyen nagy hülyeséget?
-Hülyeségnek tartod? - kirázott a hideg egy pillanatra. Luke érez valamit irántam? Éppen megkérdeztem volna, hogyan érti ezt de ismét megszólalt egy telefon. De ebben az esetben Luke-é.
-Igen? / Persze azonnal! / Köszönöm. Viszont hallásra.
Most mennem kell valamiért behívtak a kapitányságra, de amint ráérek beszélhetünk! - majd Luke is itt hagyott. Egyedül maradtam. Hirtelen megütött.
-Luke! - szóltam utána de már az üzleten kívül volt. Nálam hagyta a töltőt...

Benyitottam a szobám ajtaján. Már lassan 5 perce keresgélem Lizzy-t de hiába. Lerohantam a konyhába, hogy valami harapnivaló után járjak amikor megpillantottam egy kis cetlit a konyhapulton:

Elmentem anyuékhoz, majd pár nap múlva jövök. ~Liz
UI: Ne edd meg a csokimat. Köszönöm Szépen ❤

Ez is érdekes, Liz alig várta, hogy megszabaduljon a szüleitől. Pont ő megy vissza? Biztos valami családi ügy lehet. Remélem semmi komoly. Mondjuk Mrs White nagyon féltette Lizzy-t mindentől. A biztonság kedvéért ráírok, hogy nincs-e semmi baj. Gyorsan megírtam az üzenetet és elküldtem. Miközben a válaszra vártam, meghallottam az ajtócsengőt. Mielőtt még ajtót nyitottam volna, kinéztem a kis résen. Egy ajándékdoboz? Lassan lenyomtam a kilincset és kiléptem a folyosóra.
-Hahó! Valaki? - válasz nem érkezett. Felkaptam a földről a kis dobozt és besiettem vele a nappaliba. Már éppen készültem volna kibontani a szalaggal átkötött csomagot, amikor megcsörrent a telefonom.

Írói megjegyzés: Elnézést mindenkitől aki rendszeresen követte a könyvet! De ezután az egy hónapos kihagyás után megpróbálok ismételten rendszeresen frissíteni! Köszönöm, hogy elolvastad! 😊