A tekintetemet arra az egy kis darab sültkrumplira szegeztem. Nem is ismerem ezt a srácot, de már itt tartunk? Mielőtt még gondolkozni is mertem volna a dolgon, egy kéz elcsente a kezemből a hasábburgonyát.
-Köszönöm szépen. -mondta szarkasztikusan.
-Megmondanád hova is megyünk?
-Ja, igen. Amikor próbáltalak felhívni, amit ugye nem vettél fel.. Nos a srácok kitalálták, hogy túlságosan is jók vagytok ahhoz, hogy legalább a mi menedzserünk ne lásson titeket.
-Ezt, hogy értsem?
-Most ezen mit nem lehet érteni? Jól zenéltek és karriert lehetne köré építeni. Idióta... - Az utolsót már csak halkan magának motyogta.
-Tessék?-kérdeztem fennhangon.
-Semmi... Istenem, te soha nem szoktál csendben lenni? Nagyon idegesítő. Azt hiszi az ember ha legalább vesz neked enni akkor nem szólalsz meg. - "Na tessék, itt van a bunkó basszusgitáros akit megismertem. " gondoltam magamban.

Nem sok időbe tellett míg elérkeztünk a StoneRock vállalathoz. Richard kiszállt és hangosan becsapta az ajtót, majd egyből elindult a bejárat felé. Én pedig mint egy elveszett kiskutya megálltam az épület aulájában. Nem sokszor jártam itt, de ha igen, akkor valaki mindig segített eligazodni. Most pedig egy ismerős arcot nem látok és még ez a hülye is itt hagyott. Komolyan mondom egyszer beolvasok neki.
-Annie! - hallatszott a hátam mögül egy hang. Gyorsan megfordultam és James-el találtam szembe magam.
-James! Szia!
-Neked is szia! Látom Richard csak behozott téged is. Először nagyon nem akarta, hogy neki kelljen téged itt igazgatni. Gondolom azért rohant el amilyen hamar csak lehet.
-Hát, igen...- mondtam miközben le-le nézegettem.
-Legalább elvitt kajálni? Mondtam neki, hogy valamennyire ilyenkor biztos éhes lehetsz.
-Oh igen voltunk. - mosolyodtam el.
-Na, akkor lassan induljunk. - mondtam miközben a kezét a hátamra helyezve irányított az emberektől tömött irodai folyosókon. Rendesen kirázott a hideg amikor megéreztem a hátamon a kezeit. Azért még is csak egy hírességről beszélünk!

Megérkeztünk egy 164-es számmal ellátott ajtóhoz. James gyorsan kinyitotta, majd előreengedett. A szobában egy kanapé, pár szék és egy tv ami hamar elkapta a figyelmem. A kanapén ült a banda többi tagja kivéve Richard-ot. Steve egyből felugrott a helyéről és gyorsan átölelt.
-Csá Annie! - csak egy kis integetéssel köszöntem vissza.
-Na na Steve! Lopod a csajomat? - nevetett fel James, nem sokkal utána pedig maga Steve is. Én pedig piros voltam akárcsak egy paradicsom.
-Na szóval, kedves Annie... Gondolom Richard említette, hogy tényleg tetszik ahogy játszotok. De komolyan, akár jobbak is lehettek mint mi! - már éppen megköszöntem volna amikor a terasz felől egy "szarkasztikusabb kuncogást" lehetett hallani. Gyorsan megfordultam és ki más lett volna mint az a bunkó basszusgitáros, most már egy cigarettával a szájában.
-Ne is foglalkozz vele. Az egy hülye. - mondta biztatóan Steve.
-Na hol tartottunk? Igen! A menedzserünknek beszéltünk rólatok és azt mondta, hogy ha mi, mint zenészek úgy látjuk alkalmasak lennétek akkor, vetne rátok egy pillantást. Nem tudom dobosotok van?
-Oh hát igazából én és Lizzy csak magunknak zenéltünk eddig szóval öm...
-Valakit kerítünk nektek, mert azért a dob az egyik legfontosabb a rock zenében! - mondta Steve nagyon büszkén.
-A kis barátnőd amúgy hol van? Nem ért rá vagy ilyesmi? - kérdezte James, én pedig csak Richard-ra vetettem egy szúrós nézést, akit nem éppen érdekelt az egész történet.
-Áh úgy veszem észre itt valami van a levegőben nemde, James? - mondta Steve miközben bökdöste az énekes vállait aki csak egy sunyi vigyorral nézett Richard-ra.

Már éppen megkérdőjeleztem volna a témát, de az ajtó hirtelen kivágódott és két szöszi csaj ugrált be vidáman a szobába pár bevásárló szatyorral.
-Sziasztoook! - kiáltott fel az egyik míg a másik csak integetett egyet.
-Oh hali Stephanie és Jenny! - köszönt Steve akit a két lány emberszámba se véve tovább álltak. A Jenny-nek vélt nőszemély James-re vetette magát, míg az a bizonyos Stephanie kisétált a teraszra. Ránéztem Steve-re aki gyorsan elhúzott a két szerelmes pártól.
-Mindig ez van! Ki nem állhatom azt a két csajt.
-Nem akarok semmit mondani hiszen nem is ismerem még őket!
-Hidd el nem akarod. Ha példának okáért Stephanie megtudja, hogy a drágalátos pasija hozott el téged tönkre akar majd tenni.
-Erős vagyok. -mosolyogtam gyerekesen rá.
-Áh nem ismered őket. Azt se tudom elhinni, hogy még nem szakított vele Richard... A két csaj utálja a rock zenét de valamiért a mi bandák az nagyon jó. Szóval érted a lényeget.
-Be kéne mutatkoznom nek- Te meg ki vagy?!? - kérdezte a lány James karjaiból. Gyorsan megigazítottam a ruhám és előrébb léptem, a kezemet a lány felé nyújtottam:
-Annie Jones, fényképész lennék. - Légyszi ne legyél gonosz...
-Ohh! Egy fényképész! Steph hallottad ezt? Személyi fotósunk lesz!
-Én igazából-egy erős kéz megragadta a vállam. - Igen öm Pontosan!
Stephanie csak megvonta a vállát és mint egy féltékeny állat, letámadta Richard-ot. Nem akartam bámulni de a szemem sarkából láttam, ahogy Richard tekintete felém szegeződött. Nem nagyon szerettem volna sokáig maradni ezért gyorsan és minél udvariasabban megpróbáltam távozni.