Sehun szemszöge

- Ha Luhan nem álmos még, akkor elmesélheted. - pillantott az ölemben ülő fiatalra. Hátát nekem döntve, a hónapok alatt kitapasztalt legkényelmesebb pózba helyezkedik el a lábamból alakított fészekben. Elég kényelmes lehetek, ha ülve majd' elalszik. Bár nekem annyira nem kényelmes ez a póz, ugyanis a lapockámat csak úgy vágja a lambéria, de semmi pénzért nem moccannék meg. Míg Luhannak kényelmes, addig nekem édes kín.

- Még nem vagyok álmos. - dörzsöli meg egyik szemét. Dehogy nem álmos. De a kíváncsisága felülkerekedig az alvásigényén.

- Tulajdonképpen a megismerkedésünk nem olyan nagy szám. Már általános felsőben legjobb barátok lettünk, így nem volt kérdés, hogy egy gimibe jelentkeztünk. - sorolja Chanyeol - A többit Baek meséli. - adja át nevetve a szót az említettnek.

- Persze! Mindig én végzem a piszkos munkát. - teszi csípőjére kezét, majd Kyungsoo példáját követve, ő is végighasal az ágyon - Na, egye fene. De nem ígérem, hogy nem lesz benne szex jelenet.

- Mehet vegyesen. Sehunéknak úgyis jól jön az oktató jellegű beszélgetés. - legyint Jongin. Figyelem Lulut. Próbál nem reagálni, de nem tudja teljesen elfedni az érzéseit. Nyel egyet, közben ujjait kezdi piszkálni.

- Akkor tehát, kezdem. - csapja össze tenyerét izgatottan, majd mesélni kezd.

Visszaemlékezés három évvel ezelőttre
Baekhyun szemszöge

- Gyerünk Chanyeol, ne hagyd magad! - szurkoltam ellenfelemnek. Épp a pár hete beszerzett Nintendo-m tizennyolcadik tesztje közepén tartunk, és Chanyeol - mint mindig - vesztésre áll.

- Könnyű ilyen rövid ujjakkal mondani. Ragassz filctollkupakot az ujjaid végére, és megtudod, milyen érzés nekem nyomkodni a konzolt.

- Dehogy ragasztok! Nem akarok én veszteni. - vihogok, majd újból minden figyelmemet a játéknak szentelem.

- Ne má'! - dobta le az előtte lévő dohányzóasztalra a konzolt, mikor - újból - vesztett, én pedig eljárom a megszokott győzedelmi táncom, hozzá éneklek.

- Megint győztem! Te meg neeem! Ez az élet rendje! Nem a méret a lényeg! Hát nem fogod fel? Megint győztem! - pont a végére értem, mikor belépett anya a házba.

- Szervusztok! Baek! Már megint incselkedsz a nagyobbal? - visszaköszöntünk, majd folytatta - Én a helyedben nem húznék ujjat egy kosár CSK-val. - erre csak legyintek.

- Chanyeol kinézete riasztó, de legbelül csak egy plüssmaci.

- Hogy riasztó?! - kapta el nyakam, és hónaljához szorította, míg megkaptam a fájdalmas barackot. Próbáltam menekülni, de általában csak akkor szabadulhattam, ha megunta. Ezért jó pár becses hajszálamat hagytam már ott a tett helyszínén. A suliban, a buszmegállóban, itthon...talán a ház minden szegletében.

- Akár be is mehetnétek a szobába, nehogy összetörjétek a vázáimat. - na igen. Míg számomra a hajam becses, anyámnak a vázái a felbecsülhetetlenek. Egyszer nekiestem egynek. Eltört, és meg is vágtam magam vele. Mikor elmondtam anyámnak, még egy tockost is kaptam tőle.

Kérésére természetesen kikapcsoltuk a játékot és elhúztuk a csíkot. Hiába vált szinte törzsvendéggé Chanyeol a házunk táján, amikor a szobámban van mindig hevesen kalimpálni kezd a szívem. Más, ha a konyhában,vagy a nappaliban van. És más, amikor a szobámban. Nem, nem ő a más. Hanem a helyszín. A légkör. A gondolataim. Sokszor elkalandoznak olyan irányba, amilyenről ő még csak álmodni se merne. És hatalmas szerencsém van, hogy Chanyeol még csak nem is sejti, hogy a fiúkhoz...leginkább hozzá vonzódom. Ilyen téren sötét, mint a vakond belső zsebe árnyékban. Az osztálytársaink már sejtenek valamit, de mikor ezt Channak említették, kiröhögte őket. Mikor ezt elmesélte, alig bírtam leplezni zavarodottságom.

- Elmondanád végre? - kérdezi, mikor végigfekszek ágyamon.

- Mit? - kérdezek vissza, ő pedig leül az íróasztalszékemre és szórakozottan forogni kezd rajta.

- Hogy milyen lányok tetszenek. - ezzel megállt a forgásban. Pont az ágyam, vsgyis felém fordulva. Francba! Utálom, mikor ezt a témát hozza fel. Már nem tudok neki mit mondani, kifogásokat keresni arra, hogy

- Mondd el te! - fordultam a fal felé, ezzel neki hátat fordítva.

- Hányszor mondjam el? Tudod jól, hogy a deszkák jönnek be.

- Mert egy mocskos pedofil vagy. - fordulok felé nevetve. Mindig ezzel húzom az agyát.

- Nem vagyok pedofil! - a tématerelő művelet sikeres - De visszatérve rád. Sosem beszélsz róluk. - oh, mégsem. Pár másodperc múlva újból megszólal - Tudod... A srácok bogarat ültettek a fülembe. Azt mondták nem is a lányok tetszenek.

- És te el is hiszed nekik? - kérdeztem tőle színlelt nyugodtsággal.

- Nem tudom. Végül is egy csomó mindent rá lehetne fogni. És végül is szerintem tök okés, amíg nem én tetszem neked. - neveti el a végét, mit sem sejtve. Komor arccal befordulok a falhoz.

És innentől kezdve nem akartam többé titkolózni, kibúvókat keresni, hanem színt tiszta igazságban élni. Nem csak azért, mert veszett ügyem van ezzel a szituációval. Egyszer úgyis meg kell tudnia. Ha képes azzal a tudattal élni, hogy a legjobb barátja fülig szerelmes belé, akkor a világ legszerencsésebb emberének tudhatom be magam. Ha pedig nem fogja elfogadni és megszakítja velem ezt a mély barátságot, netán még az összes kapcsolatunkat, akkor azt hiszem keresek egy ásót, ások egy gödröt aztán tarkón verem magam vele.

- Hát pont ez az. - dünnyögöm bűnbánóan, holott tudom, hogy nem én tehetek róla.

A szobába beáll a nyomasztóan néma csend. Semmi mást nem hallani, csak a falióra kattogását. Aztán mozgást észlelek. Mögém telepszik az ágyra, azt hiszem leült. Majd olyat tesz, amire végképp nem számítottam. Oldalamra simít és ezt kérdezi:

- Miért nem mondtad el? - hangja lágy volt, és mint eddig, ugyanúgy azt érzem, bármit elmondhatok neki.

- Mégis milyen kérdés ez? - támaszkodtam meg könyökömön - Szerinted milyn reakcióra számíthattam tőled. Itt hagytál volna mint eb a szarát és végleg nem lett volna senkim. - Chanyeol sosem tapasztalta, milyen az iskola ranglétrájának fenekén lenni, ő mindig is népszerű volt. De engem ő emelt fel azokhoz a menő srácokhoz, akiket most a haverjaimnak tudhatok.

- Baekhyun. Mostmár tudom és mégsem hagylak itt. - rántja meg vállát mosolyogva.

- És ezt ki hitte volna? Plusz honnan tudjam, hogy holnaptól kezdve nem tagadsz ki?

- Nem foglak.

- Bizonyítsd be!

- Feküdjünk le! - erre a kijekentésére elnevettem magam. Majd látva komoly arcát én is elkomolyodtam.

- Hallod egyáltalán magad? - kérdeztem tőle alig hallhatóan.

- Baek... Ebből mind a ketten jól jövünk ki. Tiszta haszon lenne az egész.

- Chanyeol te nem vagy komplett. Te megőrültél, esküszöm. Beleőrültél a ténybe, hogy a fiúkat szeretem... Tudtam, hogy nem kellett volna elmondanom. - fakadtam ki, közben ide-oda dobáltam magam az ágyamon, mire Chanyeol eltávolodott, nehogy lecsapjam karjaimmal.

- Nyogodj már le Baekhyun! Nem őrültem meg. Csak szeretném kihasználni a helyzetet. - ült vissza az ágy szélére, mikor abbahagytam a vergődést.

- A helyzet az, hogy meleg vagyok. Magyarul engem akarsz kihasználni. - tettem tenyeremet homlokomra, miközben próbáltam felfogni a dolgokat.

- Nézd! Tetszem neked, én pedig kanos vagyok. Hát nem lenne logikus?

- Hát öm... NEM? - emeltem meg hangom, ezután anyám dugja be fejét az ajtón.

- Amíg befejezitek ezt a veszekedést én lelépek egy bő fél órára. Ha éhesek lesztek, a hűtőben van kaja. Legyetek jók! - ezután behúzta maga után az ajtót, és a bejárati ajtó is csapódott egyet.

Chanyeol rosszat sejtető mosollyal kezd el felém mászni, míg én próbálok elfelé húzódni előle. Ez a terv nem sikerült. Beért, így fölém magasodva szorosan hozzám bújt, szinte rám feküdt, két oldalra maga mellé tette lábaimat, amik az izgalom és félelem keveredésétől rég megadták magukat. A lehető legtöbb testrészét hozzámdörzsölte, ágyékát is közéjük sorolva.

- Ígérem, jó leszek anya. - súgta fülembe. Ahogy forró lehelete bőrömhöz ért, kirázott hideg.

- Chanyeol, ne csináld, kérlek! - kérleltem elhaló hangon. Akkor még szűz voltam és egy ilyen póztol már meghaltam. Tudtam, hogy Chanyeol volt már pár lánnyal, de kételkedtem profi mivoltában.

- Ugyan Baek! Lefekszünk párszor. Senki nem fogja megtudni. Csak te és én. Hidd el, élvezni fogod. Jó lesz. - a mondandója végére fölemelkedett. Két terpeszkedő lábam között térdelt, és elkezdte kigombolni nadrágját, majd lehúzta sliccét és térde alatt végigtolva levette a nadrágját.

- A pólódat nem veszed le? - kérdeztem meggondolatlanul. Ez biztosan úgy hangzott, mintha én is benne lennék.

- Miért nem veszed le te? - erre a kijelentésre elkezdtek veszekedni a fejem melletti pici angyal Baek és a pici ördög Baek. Az egyik azt mondja, ne hallgassak rá, hisz úgy is csak kihasznál. A mádik pedig azt, hogy vegyem le róla, és hagyjam, hogy félholtra dugjon ez az isteni teremtés, legalább boldogan halnék meg.

Tapasztalatéhes kíváncsiságom és szerényen meredezni kezdő férfiasságom pedig a pici ördög Baekre hallgatnak. Felülök és a póló alját úgy kezdem el feltolni, hogy kezeim végigsimítsák oldalát. Tetszik neki a finom gesztus ezt egy mély levegővel érzékelteti. Levettem róla a pólót, így egyszál boxerben feszít - de tényleg feszül - előttem. Úgy sejtem, elveszítette a kontrollt, két kezével visszalök vállaimnál fogva az ágyra, majd ismét felém hajol. Kigombolja a nadrágom, hogy csak úgy rángatja a derekam. Szívem olyan gyorsan ver, majd' kiszalad a mellkasomból. Leveszi rólam a nadrágot - próbál nem erőszakosokodni, hanem gyengéd lenni - majd egyik kezével megtámaszkodik fejem mellett. Arcával enyémhez közelít, összeérnek orraink, amiből arra következtetek, hogy meg szeretne csókolni. Fentébb nyújtom nyakam, így ajkaink találkoznak. Nem tétováz, egyből átnyújtja nyelvét számba.

Borzasztóan furcsa ezt csinálni a legjobb barátoddal. Akivel eddig öklöztél meg Nintendo-ztál, most félmeztelenül smátoltok az ágyadon és tovább is fogtok jutni. Pontosan most.

Megérzem kezét az alsóm korcánál, alhasamat kezdi simogatni, mire őrült tempóval elkezd áramolni ágyékomba a vér. Szinte gondolkodni se marad vér a fejemben, és majd' beleszédülök a vérveszteségbe.

Tenyerével boxeremre simít, az anyag hamar átveszi keze kellemes melegét. El kell, hogy húzódjak ajkaitól, amik egészen eddig felfedezőtúrán voltak számban, én pedig viszonoztam azt.

Hirtelen megunta a kívülről való simogatást és benyúlt a fehérnemű alá. Még soha senki nem érintett meg ilyen módon, így érthető, hogy miért feszült kis ívbe hátam. Szemeimet beszorítottam, ajkaim elnyíltak, ahogy gyengéden ráfogott éledező tagomra. Lélegzetem szakadozni kezdett és rendezetlenné vált. Lassan elkezdte mozgatni rajta kezét, én pedig fokozatosan visszaengettem megfeszült hátam az ágy síkjába.

- Nem rossz, mi? - dörmögte Chanyeol. Nem tudtam neki válaszolni. Talán nem is akartam. Kinyitottam szemeim, pont amikor fekete alsóján keresztül hosszára simított. Szemmel láthatóan nagyobbat kell mozdítaia kezén, hogy végigérjen rajta, az enyémmel ellentétben. Egyszer-kétszer rászorított farkamra, és azt vettem észre, hogy ugyanakkor, amikor a sajátjára. Végig engem és a reakcióimat figyelte.

- Lépjünk a következő szintre. Mit szólsz hozzá? - tudtam mire gondol, de beleegyezni sem volt erőm, nem hogy ellenkezni. És nem mintha akartam volna. Azt akartam, hogy tovább kényeztessen, hisz ilyen édes mámornak ki tudna ellenállni? Minden egyes mozdulatától újabb sor libabőr jelenik meg a karomon, hátamon.

Elkezdett besötétedni, az ablakon bevilágító utcalámpa fényében néha megcsillan Chanyeol önmagával küszködő arca. De továbbra sem kapcsolunk lámpát.

Chanyeol lehúzza rólam az alsómat, majd óvatosan a pólómat is, most már teljesen meztelenül fekszem előtte.
Nem szól semmit, csak térdel a lábam között és szemérmetlenül végigmér. Elmondhatatlanul zavarba hoz, de hagyom.

Rámarkol teljesen merev, néha lüktető hosszomra. Megszorítja, és úgy kezdi el verni, hol gyorsan, hol kínzó lassúsággal, ezzel kicsalva belőlem az első önfeledt nyögéseket. Nem tudom kontrolálni a hangom, úgy szaladnak ki a számon, ahogy Chanyeol dolgozik rajtam.

- Ilyet se hallottam még tőled. - hajol közel hozzám - De van egy jó hírem. Eléggé bejön. A továbbiakban is szeretném még hallani. - beszél félhangosan, beletörődve, hogy ilyen állapotban vagy felfogom, vagy nem.

Egyik tenyeréből kis tálkát formál, szájához tartja és egy jó adag nyálat enged bele. Felhajtja lábaimat és vájatomba keni a bőrömnél kicsit hűvösebb nedvet. Ahogy ujjaival elkezd körözni gyűrűmön, halk sóhajokat engedek ki kiszáradt ajkaim közül.

- Itt jön az első. - figyelmeztet suttogva.

Elkezdte feltolni egyik ujját bejáratomba, és meg sem állt addig, míg tövig nem nyomta. Ismét hallattam egy nyögést, egy olyan hosszút és kéjeset, hogy magamra sem ismertem. Félig kihúzta belőlem, majd behajlítva és újra kiegyenesítve ujját, mozgatni kezdte bennem. Ajkamat beharapva próbáltam visszafogni a hangomat, de egy-egy nyüszítő hang így is feltört belőlem.

Kihúzta belőlem ujját, majd egy másik társaságában ismét felnyomta belém, mire alsó ajkam kicsúszott fogaim rabságából és újabb nyögéseket váltott ki belőlem. Most nem hajlítgatta, hanem egyre sűrűbb ütemben ki-be mozgatta. Hangosan és gyorsan vettem a levegőt, szinte mintha fulldokoltam volna.

- Chanyeol! - nyögöm nevét, mikor már olyan gyorsan ujjaz, hogy úgy érzem, végem, nem bírom tovább, és már lábaim is beleremegtek a gyönyörbe.

Mikor meghallja nevét, kihúzza belőlem ujját, és lüktető bejáratomat figyeli. Megnyalja kiszáradt ajkait, majd leveszi alsóját, így szemeim elé kerül teljesen merev tagja. Újból átfut agyamon a tény, miszerint ebben a pillanatban közösülni készülök a haverommal. A legjobb barátommal.

Újabb nyáladagot enged tenyerébe és ezúttal hosszára keni azt. Közelebb térdel ágyékomhoz, én pedig bepánikolok. Még nem vagyok kész. Még nem lehetek kész. Két ujj nem elég az ő méretéhez.

- Chan! Még ne! Csináld tovább az ujjaddal! - könyökölök fel kétségbeesetten.

- Ne haragudj, nem bírom tovább. - rázza fejét sajnálóan, és fenekemet ráemeli combjaira, így bejáratom egy magasságban lesz csípőjével.

- De Chanyeol! Ez képtelenség! Hagyd abba! Nem akarom! - hebegek rettegve az elkövetkező fájdalomtól.

- Baekhyun! - szól rám eréjesen mély hangjával, amitől megdermedek. Nem akarom magamra háborítani, csupán félek - Lazulj el, majd megszokod és jó lesz. - vált enyhébb hangnemre, hogy megnyugtasson.

Még mindig teljes reményt vesztve ledobom magam a támaszkodásból, és kiszolgáltatva várom a fájdalmas behatolást.

Bejáratomhoz igazítja makkját, simogatni és lökdösni kezdi vele külső izomgyűrűmet, míg nem egyszer csak be nem csusszan. Felsóhajtok a jóleső érzéstől. Újból lehunyom szemeimet.

Folytatja a benyomulást, mire felhagy a kellemes érzés, helyébe kellemetlenség, már-már fájdalom lép. Belemarjolok a takaróba és szakadozó lélegzettel ide-oda dobálom fejem. Néha fel is szisszenek, mire lelassul.

Körül-belül fél úton megáll. Fejem mellé támaszkodik.

- Megőrülök. - jelenti ki, de nem néz rám, helyette begörnyedt háttal, lehajtott fejjel nézi félig elnyelt péniszét. Most, hogy így megállt, megérzem, hogy valami lüktet. Nem tudom, hogy ő vagy én, de lüktet és a kellemes érzés miatt még a seggem is libabőrös lett.

- Csináldh thovábbh! - kérem Chanyeolt artikulálatlanul, még mindig behunyt szemekkel.

- Ha most tovább megyek, vége lesz. - néz rám kétségbeesetten, számomra pedig egyértelművé válik, hogy most várnunk kell egy kicsit, míg lecsillapodik.

Kezeimet összekulcsolva mellkasomra tettem és mivel nem tudtam mást csinálni, ezért vártam. Chanyeol lehajolt hozzám és nyakamat kezdte kényeztetni. Nyalogatta, puszilgatta és gyengéden harapdálta, mire egyik kezemmel átkaroltam vállát, másikat dús fekete hajába vezettem. Mikor fülem tövéhez ért tovább kezdte tolni magát és egyenesen fülembe nyögött. Olyan mély és meleg volt a hangja, hogy újabb libabőrök jelentek meg egész testemen és abban sem vagyok biztos, hogy nem rándult meg párszor tagom.

Ezúttal teljesen belém nyomult én pedig feszülésen kívül más fájdalmat nem nagyon éreztem. Felemelte fejét, belenézett szemeimbe és újabb nyálréteggel láttal el ajkait.

- Baekhyun. - szólít gyengéden.

- Mondd! - suttogom.

- Lehet, hogy ez furán fog hangzani - kezdi el mondani kis idő múlva -, de nekem nem kell más.

- Min kívül nem kell más? - értetlenkedek szűk szavú barátom megértésére törekedve.

- Nem kell nekem senki más, csak te. Soha többé nem nézek egyetlen lányra, sem fiúra, csakis rád. Egyetlen lánnyal sem akarok többet lenni, csak veled.

- Hogy...micsoda? - döbbenek le, mikor eljut vérszegény agyamig Chanyeol mondani valója.

- És te sem feküdhetsz le senki mással, csak velem. Nem nézhetsz rá senki másra úgy, mint rám, mert az enyém vagy.

- T-tessék?! - nem hiszek a füleimnek. És nem is jutok több szóhoz, ugyanis lassú ütemben, de intenzíven mozogni kezd mennem, nekem pedig elakad a szavam, helyette hangosabbnál hangosabb nyögések szabadulnak fel belőlem. A felfoghatatlan gyönyörtől nem észlelek rajtunk kívül senkit és semmit, ezekben a percekben csakis én és ő létezünk. Mi létezünk. Végigfut bennem a mámor, és az egész a farkamba tömörül, és a következő, amire ráeszmélek, hogy zilálva kiontom magamból élvezetem fehér bizonyítékát. Chanyeol megáll, mikor érzékeli a változást. Letekint művére, majd újabb csókba hív.

- Ügyes vagy Baekhyun. - dicsér meg, amit nem tudok hova tenni.

- De hisz te csináltad. - próbálom rendezni lélegzetem.

- Azt mondod? - bólintok - Akkor én vagyok az ügyes. - ad újabb csókot mosolyogva, majd újból elkezd mozogni, de inkább kisebbeket, gyorsan. Természetesen ezeket is hangos nyögéseim kísérik.

Nem sokát Chanyeol egyre hangosodó nyögései társulnak enyémekhez, majd hirtelen kihúzódik belőlem és lihegve hasamra engedi gyönyörfolyadékát.

Újabb csókokkal halmoz el, amiket boldogan viszonzok, majd szépen elterül mellettem.

Hát megtörtént. Életem első együttléte. Mától nem sorolhatom magam a szüzek körébe.

- Mondd Chanyeol! Hogy érted azt, hogy nem akarsz mást rajtam kívül? Mindvégig biszexuális voltál?

- Nem. - dörzsöli meg szemeit a tisztább gondolkodás érdekében - Mindvégig heterosuexuális voltam.

- Voltál? - emelem ki utoljára elhagzó szavát.

- Hiszel a 'szerelem első látásra'-ban? - fordul felém fáradt tekintettel.

- Talán. Miért?

- Na ez olyasmi, csak inkább első dugásra szerelem. - jelenti ki teljesen komolyan, én pedig összezavarodva a plafont kezdem bámulni.

- Akkor - fordulok felé hosszas perc gomdolkodás után - mostmár...meleg vagy?

- Nem, szerintem én csak...téged szeretlek. - filozofált saját érzelmei megfejtésével küszködve.

Vissza a jelenbe
Sehun szemszöge

Mondanom sem kell, Luhan szemei kipattantak a nem várt szaftos sztori hallatán.

- És aztán? - kézdezte csillogó szemekkel. Ilyenkor esküszöm nem ismerek rá, de tetszik ez a nyílt énje. Sajnos nem sűrűn mutatja.

- Másnap az egész osztály arról beszélt, hogy megdugtam Baeket, mint kiderült, a második legjobb barátomban mégsem bízhattam meg annyira, mint amennyire gondoltam.

- Az egész bagázs nekem állt, hogy biztosan rámásztam és megerőszakoltam. Hogy elrontottam Chanyeolt. - folytatja Baekhyun - De aztán kiállt értem, és az egész osztály előtt megerősítette, hogy valóban, tegnap este megkúrt. És meg is fog még egy párszor. Aztán otthagytuk őket és még azon a napon ellógtunk egy órán és dugtunk a suli kazánházában. Rákövetkező nap a sportszertárban, aztán a takarítószertárban. Ballagás után pedig megvártuk, míg mindenki elhagyja az osztálytermet, és végül azt is felszenteltük. - sorolja büszkén Bakehyun, miközben Chanyeol meghitten mosolyogva bólogat.

- Azta. - ámul el Luhan.

- Na szép álmokat mindenkinek a plusz egy merev taggal egyetemben. - kezd el Jongin fészkelődni az ágyában, mire mindenki követni kezdi példáját. Luhan kimászik az ölemből és lefekszünk ketten egy ágyra, ugyanis egyel kevesebb van, mint ahányan vagyunk.

- Sehunnie... - szólít suttogva vagy tíz perc múlva, mikor már mindenki lélegzete egyenletessé vált, sőt, Jongin és Baekhyun a horkolást is elkezdte - Sehunnie alszol?

- Nem alszok. Mondd baba! - súgom vissza tarkójába, ugyanis a kiskanál-nagykanál pózt találtuk a legkényelmesebbnek.

- Neked lett merevedésed? - fordítja oldalra, a plafon felé fejét.

- Egy picit. De nem vészes, túl élem. - nyomok puszit arcára - Neked? - érdeklődöm felőle.

- Nos...nekem egy picit komolyabb a dolog. Nem gondoltam, hogy ennyire hatással lesz rám Baek története.

- Próbálj meg aludni, hátha elmúlik. - ezt ajánlottam neki, holott sejtettem, hogy ugyanaz lesz, mint az estén, mikor megismerkedtünk. Vagyis reméltem, hogy nem, mert nehéz lesz úgy megoldani, hogy ne kapjanak rajta, de lesz, ami lesz.