Sehun szemszöge

Az egyik bevásárlóközpontba beérve eszembe jutott, hogy nem ettünk semmit indulás előtt.
- Nem kérsz valamit reggelire? Vagy kávét? Tényleg. Hány éves vagy? Lehet már kávéznod? - lehet egy kicsit túl sok kérdés volt ez így egyszerre?

- Öm...hát... - gondolom feldolgozza a kéréseket. A farkamat is feldolgozhatná egyszer...kétszer, háromszor. Na! Sehun! - Tizenhét....és háromnegyed éves vagyok. És szeretek kávézni. Amúgy nem vagyok éhes. - tizenhetet mondott?

- Értem. Akkor szerintem először vásároljunk, aztán menjünk el valamelyik kávézóba. - tájékoztattam a megvalósítandó tervemről.

- O-oké. - mosolyodott el halványan.

Így hát kerestünk egy közép árban lévő butikot. Csak nem akarom a legolcsóbb ruhát ráadni. De a tárcámat sem szeretném teljesen kiüríteni.

- Férfi vagy gyerek részleg? - kérdeztem tőle halál komolyan, mire leejtette vállait és nagyon fáradtnak tűnő arccal nézett rám.

- Nem vagyok gyerek... - hát ezt pont úgy mondta mint egy öt éves. 

- Okké. Akkor férfi részleg. - indultam meg a nagy táblákkal kijelölt sorok közé.

Nem kellett sokat ácsorognom, LuHan egyből "rávetette" magát a ruhaözönre. Nem meleg, de vásárolni szeret. Van ilyen... De azért megnézte gondosan mindegyiknek az árcímkéjét. Gondolom tiszteletlenségnek gondolja, ha kihasznál anyagilag vagy valami. 

- Na? Találtál valamit? - mentem hozzá közelebb, mikor láttam, hogy nem tud két darab között választani.

- Nem tudom melyik éri meg jobban. Ez olcsóbb, de ennek van zsebe. És belül bundás. - hát megzabálom. Ahogy rágcsálja a szája belsejét, közben a két címke között cikázik a szeme, és ahogy lehajtja a fejét, a csuriba fogott haja előre hullik, hát az egyszerűen irreálisan cuki.

- Én azt mondom amelyik jobban tetszik. Az árak különbsége nem vészes, és a bundásban nem fáznál meg. Talán még átmeneti dzsekinek is jó. Válassz egy hozzá illő nadrágot, meg pólót, próbáld fel őket aztán fizessünk. - néztem a kassza felé, aztán LuHanra aki körül belül így nézett rám: *-*

- Egy isten... - suttogta még mindig engem nézve. Hogy MI?!?

- Tessék? - jól hallottam?

- SEMMI! - fordult vissza a pulóverekhez teljes testével.

Aranyos egy szerzet...szerzetes... Szerzet? Ki tudja...

Pár pillanat múlva a legszélső próbafülke melletti széken vártam Luhant, ugyanis sikerült kiválasztania egy fekete nadrágot (nem mellesleg majdnem ugyanolyat, mint amilyet én adtam, csak kisebb méretben) és egy barackvirág színű pulóvert, amire volt valami írva. Pontosan nem tudtam kiolvasni. Azt tudom hogy rövid. Biztos valami tömegcucc.

Végre meghallottam a függönykarnis csörömpölését, ami vagy azt jelenti, hogy átöltözött, vagy azt hogy most azonnal rám veti magát meztelenül.

Sajnos az első nyert, de az a szűk nadrág...az már forró naci...

- Na? - mosolygott rám, majd visszament a tükör elé, ezért feltápászkodtam és mögé álltam, hogy jól lássam a tükörből az elejét, na meg szabad szemmel a hátulját.

- Az a nadrág... - jegyeztem volna meg, hogy lehet kell egy nagyobb belőle.

- Bő? Igen szerintem is. - várj. Mi? Ez most céltudatosan akarja nekem illegetni a seggét szűkebbnél szűkebb nadrágokban?

- Öm...

- Hozol nekem eggyel kisebbet? - rebegteti szempilláit. Ha nem tudnám, hogy a lányokra bukik, tuti lebuziznám...

Így történt az, hogy mire visszaértem a fülkéhez, és elhúztam a függönyt, ő már a nevemet nyögdécselve, kipirult arccal maszturbált... Áh dehogy. Ez nem történt meg, de álmodozni lehet nem?

Na mindegy. A lényeg az, hogy a fülkének támaszkodva - nadrágban - várta a szállítmányom.
Kis idő múlva már a másik nadrágban feszített... Uram atyám... A mai nadrágok arra vannak kitalálva, hogy az ember lábára teljesen rásimuljon, ezzel kiemelve minden egyes... VONÁSÁT ÉS IDOMÁT?!? Jesszus... És most miért húzza még fentebb? 

R.I.P Sehun "szent" szemei

Hát...muszáj lesz megvennem neki, ha már megígértem...

A ruhákat beledobta a kosárba, majd felkapva azt indultuk el néma csöndben a kassza felé.

- Mást adhatok? - kérdezte a pénztáros lehúzva az összes vonalkódot.

- Nem, köszi. Kártyával fizetek. - ezt hallva, már nyújtotta is a kis készüléket felém. - A címkéket esetleg le tudná vágni? - egy bólintás után már vette is elő a nagy, narancssárga szabóollót, és gondosan levágta mindegyikről a fölös papírfecniket.

Kiérve a boltból, ránézve a telefonomra észre veszem, hogy az idő vészesen elmúlt. Gyorsan szaladtunk a kávézóba, de amint megláttuk a szombat reggeli tömeget, még a kávé ízétől is elment a kedvünk. Legalább is nekem. 

Az pláza kijárata felé LuHan megszólalt.

- Köszönöm szépen! Mivel hálálhatnám meg? - hát most mit mondjak? Lenne pár ötletem, csak nem biztos, hogy neki tetszenének.

- Csak legyél kedves a barátaimmal. - nevettem kínosan. - Vagy legalább ignoráld őket. Nagyon perverzek tudnak ám lenni, és mivel nem egy az érdeklődési körötök, elég bizarrnak tűnhetnek.

- Miért tűnnének bizarrnak? - most mondjam el neki a "méhecske és a virág" sztori méhecske x méhecske verzióját?

- Te nem tartod bizarrnak azt, hogy egymás végbelében kurkásznak a hím tagjukkal? És még élvezik is...

LuHan szemszöge

Kezd egyre jobban melegem lenni ettől a témától. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy lehet ez ennyire izgató. Olyan nyíltan beszél ilyenről az utcán, hogy arra gondolok, vajon hogyan beszélne, ha kettesben lennénk?
Ó...ha kettesben lennénk...

Sehun szemszöge

Na jobb lesz, ha hanyagolom ezt a témát. Ahogy elnézem az arcát, egyre furább grimaszt vág. Nem is grimaszol. De mintha lélekben nem is itt lenne. Valahol máshol. A teste lehetne alattam...

Basszus! Hanyadjára gondolok én arra, hogy mi ketten... 

Kár hogy ő nem szereti, ha a végbelében kurkásznak... Bár most így belegondolva... Baekhyun és KyungSoo hogy tudja azt élvezni? Egyszerűen csak borzalmas érzés lehet... De neeem. Ők még el is élveznek tőle. Mi sem természetesebb ennél?

Megkérdezni megint nem szeretném. Baek órákon át tudna beszélni róla. Minden esetre kíváncsi vagyok milyen érzés lehet amikor...tudjátok... NA NEM! NEM ROSSZRA GONDOLNI! Nem az "passzív fél" érzésére vagyok kíváncsi! Hanem...tudjátok NA! Mikor benne vagy valakiben. Tessék. Kimondtam...gondolatban. 

- A-akkor most hova is megyünk? - hát azt én sem tudom. Most menjünk kávézni, és szarjunk magasról a többiek fejére, vagy siessünk a megbeszélt helyre, azaz a bárba?

- Szeretnél még kávézni? - álltunk meg egy zebra előtt, ugyanis az a száguldozó kocsi tuti nem áll meg a zebra miatt. Áh dehogy.

Vagyis én megálltam, de LuHan megy tovább és ÚRISTEN!!!

- LuHan! Vigyázz! - rántottam vissza egész felsőtesténél fogva. LuHan tátott szájjal, kimeredt szemekkel bámul maga elé, közben ezt súgja:

- Uram atyám... - aztán behunyja szemeit és összeszorítja szemhéját. Mélyet szippant a levegőből, és felém fordul a még mindig köré kulcsolt kezem közt. - Sehun. Megmentetted az életem. - hát azt azért nem, de egy agyrázkódástól talán. Plusz magamat a látványtól. - Köszönöm! - néz a szemembe, és fogja össze tenyerével két oldalt az arcomat, majd összegyűri, így olyan mintha csücsörítenék.

- Nuncs mut. Tu us mugtuttud vulnu u hulyumbun. (nincs mit. te is megtetted volna a helyemben) - csak az igazat próbálom mondani. Bár így elég furán hangzott. Nem biztos, hogy értette. 

- Te vagy a hősöm! Igaz? - ráncolja össze szemöldökét.

- Uzt uzurt num mundunum. (azt azért nem mondanám) Ulungudnud uz urcum? (elengednéd az arcom?) Hah. Köszi. - hm. Az első alkalom, hogy hozzámér.

LuHan szemszöge

Úr isten! Hogy lehetek ilyen gyerekes? Összenyomorítottam szegény arcát. Tök olyan pózban voltunk, mintha meg akarnám csókolni! Miért ilyen meleg ez a rohadt kabát?!? Megsülök! Biztos azért, mert egy meleg hordja... Minden világos. Jobb lesz, ha lehúzom a cipzárt. 

- Hóha! Meg fogsz fázni! Így is piros az arcod! - ó ez az! El is pirultam. És...MOST MIÉRT MATAT OTT LENT NEKEM?!?

- ÉN IS FEL TUDOM HÚZNI! - kiáltottam rá kicsit túl hangosan, majd rántottam ki kezéből a kabátom alját. - Bo-bocsi. - sütöttem le szemeimet, mikor megláttam meglepődve ledermedt arcát.

- Se-semmi baj. - dugta zsebre kezeit. - Hjaj. Menjünk az aluljáróban! Itt egy sofőr sem ismeri a zebra fogalmát.

Így hát elindultunk kis kerülőúttal a meleg-bár felé.