LuHan szemszöge

És most csak ülünk, és nézzünk egymást, és hallgatjuk Sehun telefonjának csengőhangját. Az egész veszekedést ez szakította félbe. Kellemes dallam. Csak a szövege ne lenne olyan...hogy is fogalmazzak... Nem is kell ide semmilyen leírás. Sehun csengőhangja Jeremih-től a "Fuck you all the time". És ehhez semmit sem kell fűzni. Nekem legalább is nem. De Sehun magyarázkodhat anyáéknak.
Ő ehhelyett csak ajkait szájába fordítva, ujjaival kopog az asztalon, majd megszólal.
- Felvehetem? - igen, ő is kínosan érzi magát, ez érezhető hangján.
- Nem. Várd meg, amíg leteszi, aztán visszahívod. - mosolygott gonoszan JiCheol.
- Drágám, ne kínozd tovább szegény Sehunt... - simított anya a férfi vállára.
- Ó, dehogy nem! Ezt azért mert kiszívta a fiad nyakát.
- Meg is dughattam volna... - háborodott fel újra Sehun, mire JiCheolnak ráfagyott a mosoly az arcára, nekem pedig szó szerint leesett az állam. Ne értsétek félre, nem azon csodálkozom, hogy eszébe jutott, hanem hogy ilyen nyíltan kimondja. Talán észrevette rajtunk a döbbenetet, és realizálta, hogy ezt lehet nem kellett volna, ezért hozzátette - De persze nem tettem, mert nem akartam a nem rég kapott fizetésemet az utolsónak betudni. - emelte fel mutatóujját.
És ekkor valami földön túli csoda folytán a telefon elhallgatott.
- Szerintem várjuk meg, míg újra keresni fog! - rögtönözte Sehun következő büntetésén JiCheol, az előbbi felszólalása miatt.
- Menj, intézd el nyugodtan a hívásod. - erőltetett magára mosolyt anya, gondolom őt is sokkolta Sehun kijelentése.
- Köszönöm! - és már kapott is a telefonja után Sehun, hogy félrevonulva visszahívja az előbbi személyt.
Pár pillanat múlva vissza is tért, rám mosolygott.
- Baekhyun volt az. Azt mondta, hogy mivel ma nem mész suliba, átmehetnél hozzájuk rehabilitációs napot tartani. - hangsújozta ki a szakkifejezést, gondolom Baektől idézett.
- Baekhyun? - kérdezett vissza anya.
- Baek a szomszédban lakik. Sehun baráti körébe tartozik. Nem hívnám megbízhatónak, de aranyos srác. - magyarázta JiCheol, míg anya fürtjeivel játszott. Eddig miért nem vettem észre, hogy milyen aranyosak együtt?
- Ha szeretnél, akkor menj! Csak segíts elpakolni a reggeli után. Mosogatás meg ilyenek. Tudom, hogy szeretsz mosogatni. - kacsintott rám ravaszkásan anya. Tudja, hogy utálok mosogatni.
- Rendben. - bólintottam rá. Ennyi belefér, ha azokkal lehetek nap közben, akiket bírok.
- Én viszont lassan megyek. Nem soká indulunk Chanyeollal vissza, Daeguba. - nézett karórájára Sehun.
- Azt jól teszed. - mondta JiCheol szigorral arcán, majd megenyhülve rámosolygott - Vigyázzatok az úton, ilyenkor nagy a forgalom! - mondta el a féltő szülő féle hegyibeszédet.
- Meglesz főnök! - bólintott, majd elköszönt és elhagyta a házat. Nem kerülte el figyelmem, hogy milyen szépen mosolygott rám, mielőtt elment volna.
- Nekem szimpatikus. - vont vállat anya, miután meghallottuk az ajtó csukódásának hangját.
- Nekem is. Csak meg kell nevelni. - nézett a mondat végén rám JiCheol.
- Mi az? - csak nem gondolják, hogy én fogom megnevelni? Kizárt dolog. Amúgy sem bírnék el vele. Sehun egy másfél méter széles vállú tömény izom és kanosság. Már pedig a kanossággal senki sem bír el.
- Én azt mondom, hogy lássunk is hozzá a rendrakáshoz. Én ma menni fogok a munkaügyibe, hogy intézzek magamnk valami itteni melót. JiCheol tíz óra fele bemegy az irodába, szóval csak rajtad áll, hogy pakolás után azonnal átmész-e vagy maradsz még kicsit. - vázolta anya a napi tervet és a lehetőségeimet, mire csak bólintottam egyet.
Elkezdtünk rendet rakni, először a konyhából raktuk el a reggelihez használt hozzávalókat, fűszereket, szószokat, majd a szennyes tányérokat és evőeszközöket hordtuk be a mosogatóba, amit végül én, a szent és sérthetetlen kezeimmel mostam el. A tiszta edényeket JiCheol eltörölgette és már rakta is a helyére.
Egész hamar végeztünk, és a konyha újra renben, teljes pompájában állt.
- Szerintem én máris unatkozom... - ültem le az ebédlőasztalhoz, a szándékomra utalva. Miszerint már mennék át a szomszédba.
- A szeretnél, akkor máris mehetsz. - vont vállat JiCheol - De hé! Pizsi? - nézett végig a már majdnem rajtra kész lényemen, ami tetőtől talpig alvós ruhában és macis mamuszban volt. Már pedig a macis mamusz nem publikus dolog.
Így hát a szomszéd ház helyett a még csak félig kipakolt ruháimat céloztam meg. Hol a gardróbba, hol a bőröndbe kukkantottam bele, közben a megfelelő szetten morfondírozva.
Nem elegáns, de jó benyomást keltő, kényelmes ruha...
Bokánál összehúzott, fekete bemelegítő nadrág, fehér, rövid ujjú pólóval? Tökéletes.
Fel is kaptam a kiválasztottakat, majd a nem túl sűrűn hordott utcai papucsomat is előkaptam, így indulásra készen álltam a tükör előtt.
Hogy mi fog történni a szomszéd házban, azt még senki sem tudja. De ha most nem indulok el, nem is fog kiderülni.
Elhagyom az otthonos házat, és elindulok a szomszéd felé, ezzel deja vu érzés keltve magamban. Pont, mikor Bambamhez mentem át.
- De melyik a csengő? - motyogom magamba, közben a sok gombot méregetem.
- Szia LuHan! - szólal meg a doboz, amin a gombok vannak. Olyan éles volt a hangja, hogy kissé meg is ugrottam.
- Baekhyun? - tippeltem a hang alapján - Beengednél? - kérzdezem kínosan felnevetve.
- Persze. Egy pillanat. - válaszol a Baek hangú doboz.
Pár pillanat múlva Baek jelenik meg a bejárati ajtóban egy kulcscsomóval a kezében.
- Hosszú volt az út? Nem fáradtál el? - kérdezi poénkodva.
- Deh...nagyhon ish... - színleltem lihegést, mire elnevette magát.
Miután beengedett, körülnéztem a kertben. Hasonlított s JiCheoléra, csak itt inkább a bokor volt sok és nem a fa.
- Azta! - mosolyodik el perverzen.
- Mi-mi az? - kérdeztem meglepődve.
- Sehun elég szép munkát végzett... - húzta végig mutatóujját államtól egészen kulcscsonotmig. Egy kicsit megílyesztett ez a kissé intim és gyengéd érintés, de jobbnak láttam nem kérdőre vonni.
- Ja, hogy ez? Hát, ami megtörtént, az megtörtént... - bólogattam beletörődően.
- Gyere csak! - sürhetett a házigazda.
- Jó, jó, csak na. Új környék, szeretem felfedezni. - indultam a nyitott ajtó felé, amiben Baekhyun állt.
A ház viszont teljesen más volt, mint a miénk. Kicsit a mi régi házunkra emlékeztetett. Letisztult volt és kissé rideg. De ennek ellenére a maga módján otthonos. Mindenhol meglehetett találni a fehér-szürke-zöld kombinációját, ami nagyon tetszett.
- Nagyon szép ház. Ketten laktok itt? - forgattam jobbra-balra fejem.
- Igen. Ha lakott is volna velünk valaki, biztos itt hagyta volna ezt a kecót. Ne értsd félre, nem szellem járta hely, csak hát...
- Azt hiszem, sejtem, mire célzol. - kuncogtam, ahogy eszembe jutott Sehun múlt éjszakája.
- Kissé szokatlanok az igényeink. - bólogatott, közben ujjait tördelte - De majd rájössz. - kuncogott ő is.
- Hát...biztos. - csak ennyit tudtam rá válaszolni. Mert erre mi mást lehetne?
- Naaa, miért vagy ilyen szűkszavú? - bökdöste vállam ujjával. - Kell pár pasizós tipp? Megtanítom neked, hogyan csavard Sehunt az ujjaid köré. Na? Mit szólsz hozzá?
Nem is tudom mit mondjak erre. Fogadjam meg a tanácsait? Nem szeretnék Sehun fölött uralkodni, de legalább magamon tudjak.
- Csak...bátrabb szeretnék lenni a jelenlétében. Nem ilyen fosos, aki már attól libabőrös, hogy összeér a vállunk. Ebben tudnál segíteni? - kérdeztem tőle reménykedve, közben kínosan tarkómat vakartam.
- Hadd gomdolkozzam... Ha jól értem, akkor önbizalomra van szükséged. Vagy arra, hogy megszokd Sehun közelségét. - tette ujjai közé állát - Először tegyünk egy próbát. Mit tennél, ha mondjuk...felültetne a konyhapultra, szorosan, magával szemben?
- Felpofoznám. - vágtam rá gondolkodás nélkül.
- Á-á... Rossz válasz. - rázta fejét lemondóan.
- Létezik jó és rossz válasz? - kérdeztem megrökönyödve.
- Hm... Nem vagyok benne biztos. Ahogy abban sem, hogy az előbb említett szituációban, a pofozkodás után Sehun nem dugna meg. Mert a pofon pont felizgatná... Hmm... - szűkíti össze szemeit, miközben ezeken a roppant fontos dolgokon morfondírozik - Eszembe jutott valami! - csettintett hirtelen, mintha felvillanyozták volna - Egy bizalom játék féleség. A lényege az, hogy beállítotok egy stoppert öt-tíz percre, leültök egymás elé, és egyikőtök ott érinti meg a másikat ahol akarja. Míg a másik mozdulatlanul tűri. - mosolyog rám mire mondandója végére ért.
- M-mármint...bárhol megérintheti? A-akárhol? - jöttem zavarba a gondolattól.
- Pontosan. - bólintott egy mélyet - Már mi is csináltuk Channal.
- Oh... És ha letelik az idő? - valószínűleg megállunk, de biztosra szeretnék menni.
- Cseréltek. - vigyorodik el szemöldökét húzogatva.
- És milyen volt? Mi lett a vége? - kíváncsiskodtam.
- Szexeltünk... - prédelte vonallá száját.
- Oké...hát, öh... Majd egyszer kipróbáljuk. Talán...
- Rendben. Ó! Most jut eszembe! KyungSoo nem soká' jön. Azt mondta, valami hatalmas dolgot szeretne bejelenteni. Személy szerint nagyon kíváncsi vagyok, mert elég unalmas élete van szegénynek.
- Hogy KyungSoo idejön? - realizáltam előbbi mondandóját, ugyanis még javában a bizalom gyakorlaton kalandozott elmém.
- Igen. Gond? - szemében aggodalom sejlett.
- Nem csak...nem tudom. Mintha nem bírná az arcom...
- Ó, KyungSoo már csak ilyen. Sziklának tetteti magát. De ha jobban megismered, rájössz, hogy nem is olyan hideg szívű. Csak idő kell neki és feloldódik. Ha jól tudom, JongInnak sem volt könnyű anno. - szóval Baek tud normális dolgokról is beszélni.
- Most mit csináljunk? - tettem fel a kérdést. Attól félek, hogy unatkozni fogunk, és ránk fog telepedni a kínos csönt.
- Hm...nem tudom... - tette újra ujjai közé állát.
- Tudod - fogtam meg állát tartó kezét, és elkezdtem feltérképezni az ujjain feketéllő betűket - Szerintem nagyon tiszteletre méltó dolog, hogy így felvállalod Chanyeolt.
- Köszönöm. Sosem voltam az a típusú ember, aki eltitkolja, ha szeret valamit vagy valakit. - kuncogott - Szeretnél te is tetkót? - csillantak fel fekete szemei.
- Öh...nem hiszem, hogy jó ötlet... Mármint... - tiltakoztam egyből.
- Nem úgy! Nem igazit te butus. Van fent zseléstollam. - legyintett nevetve.
- Ja, hát...benne vagyok! - egyeztem bele. Telefirkáljuk egymást egy csomó hülyeséggel. Jól fogunk szórakozni. Aztán egyszerűen, szappanos vízzel eltüntetjük a bizonyítékokat.
Az emelere gyönyörű deszkalépcsők vezettek fel, kovácsolt vaskorláttal szegélyezve.
Az emelet sem külömbözött sokban. Ugyanolyan letisztult, mint a földszint. Ám a szobájuk...na az egy teljesen más világ.
A falak bordóra festve, az ablakon beáradó világosság ellenére is elég sötétnek hatott a szoba. A hatalmas franciaágyon sötétszürke bársony ágytakaró terült, mellette két oldalon pont ugyan olyan éjjeliszekrény, rajta éjjelilámpával.
- Ja, ezt is sorolhatjuk speciális igények közé. - nevetett fel, ahogy meglátta arcom.
- Te Baekhyun...én nem csodálom, hogy éjjel-nappal csináljátok Chanyeollal. Ilyen szobában legalábbis nem. - minden elismerésem a dizájner felé. Az egész szoba elrendezése olyan...izgató. Lehet egy szobát "izgató" jelzővel illetni? Ezt lehet.
- Hát...na ja. Gyere, ülj le, mindjárt hozom a tollakat.
Leültem az ágy szélére. Annak az ágynak a szélére, amin ki tudja mennyi dolog történt.
Baek eltűnt a gardróbszekrényben, majd egy tollal a kezében tér vissza.
- Baekhyun... - fogalmazódott meg bennem egy kérdés - Hogy van az, hogy ruhásszekrényetek és gardróbotok is van?
- Ó...a gardróbban nem ruhák vannak. Hanem eszközök. - a perverz széles mosoly megint kiült ajkaira.
- Milyen eszközök?
- Segéd eszközök. Meg pár jelmez. De már nagyon nem használjuk őket. Csak nagyon ritkán.
- Még mindig nem értem, miről beszélsz. - Chanyeol és Baekhyun minden évben hivatalosak egy-egy halloweeni buliba?
- Akkor nézz be! Nem szeretem,ha báki is bemegy, de veled kivételt teszek.
- Biztos? Hát jó. - azonnal álltam is felfele, hisz fúrta az oldalam a kíváncsiság.
Beléptem a vékony falba vágott ajtón és igazából első ránézésre semmi különössel nem találkoztam. Csak egy cipős és két harmincszor harmincas doboz egymásra pakolva. Valamint pár ruha, amelyek egy állványra voltak akasztva.
- Baekhyun...mi itt olyan érdekes, hogy nem engedsz be senkit? - dugtam ki fejem az ajtón.
- Miért? Nincsenek ott a dobozok? - jött utánnam a kis helyiségbe. - A dobozokban van a lényeg.
Ezzel felnyitotta a cipős doboz tetejét, akiben különböző kinézetű, alakú és hosszúságú...
- JÉZUSOM BAEKHYUN! EZ MOCSKOS!
- Tudooom... Bocsi. Lehet még sem kellett volna megmutatni. - tette vissza a doboz fedelét - Biztos nem érdekel? - kérdezett vissza, mint utolsó lehetőség.
Utolsó lehetőség? Lesz valaha alkalmam ilyet látni mégegyszer? Hülyének néztek, ha azt mondom, érdekel?
Válasz helyett csak megfogtam a doboz tetejét és felhajtottam.
- Szóval kíváncsi vagy. - mosolygott elégedetten - Semmi gond. Csak ketten vagyunk. Titokban tartom. Csak tessék. - engedett a doboz elé.
Ez nekem nem megy. Nem turkálhatok már személyes holmiai között. Oké, hogy megengedte. De ezek rohadtul személyes holmik! Mármint...ez, amihez az előbb majdnem hozzányúltam ezelőtt...sötét helyeken járt.
- Öm... Meggondoltam magam. Talán máskor. - mosolyogtam rá kínosan.
- Te tudod. De ez a doboz mindig itt fog várni rátok. Ezt jegyezd meg!
- Jó, jó...de mivan a másik dobozban? - fürkésztem a jóval nagyobbat. Nem tudom mit csinálok, ha az is dildókkal lesz tele.
- Abban jelmezek vannak. - oh...hát nagyszerű - Neked jól állna egy piroska ruha... - mérte végig alakom - Van hozzá Sehunnak való farkasfül.
- Mi? Na neem. Ez...csak nekem túl korai? Mármint... Kevesebb, mint egy hete ismerjük egymást, te meg ruhákat akarsz nekünk adni, amikben nem éppen kéne nyilvánosságra kerülnünk?
- Egy szóval nem mondtam, hogy a ruhában várd haza Sehunt. Bár ez nem is olyan rossz ötlet. - dörzsöli meg állát, de látva nem tetsző tekintetem, inkább helyesbít - Csak ha készen állsz rá, persze. Na de! Mi lesz a tetkókkal?
Ezzel ott hagytuk a sárnál is piszkosabb cuccokat a gardróbban és törökülésben elhelyezkedtünk egymással szemben a hatalmas ágyon.
- Hova lesz a mestermű? - kérdezte nagy szakértelemmel szemeiben és a tollal a kezében Baek.
- Csak a karomra lehet? - nem szeretnék tintamérgezést kapni, szóval elég pár firka a két alkaromra.
- Ahogy óhajtja, fiatal úr. - Ezzel magához húzta bal karom - Csukd be a szemed! Legyen meglepi.
- Jó. - engedelmeskedtem - Csak ne péniszt!
- Ó...akkor ezt kijavítom valami másra. - nevetett fel, mivel már valamit elkezdett rajzolni. Ezek szerint az volt.
Érzem, hogy betűket rajzol. Nem tudom milyet, de tuti, hogy betűk.
Kis idő múlva áttért a másik karomra, majd egy hangot hallunk meg letről.
- Megjöttem! - ez KyungSoo lesz.
- Fent vagyunk! - kiabál vissza Baek, mire kissé összerezzenek.
Hallani KyungSoo lépteit a lépcsőn, ahogy jön felfelé, majd az ajtó felől hallani a hangját. Csak hogy én még mindig nem látom.
- Sziasztok! Mit csináltok? Pfuj! Mi ez a szag?
- Csáó! Tetkót csinálok LuHannak. De persze csak zselés tollal. - folytatja kezemen a mumkáját.
- Baek, ez biztos, hogy nem zselés toll szag. Muti! - jön hozzánk közelebb és megnézi a tollat. - Baek! Ez nem zselés toll! Hanem alkoholos filc!
- Hogy micsoda?!? - pattantak ki szemeim, majd a karjaimon díszelgő feliratokat kezdtem olvasgatni.
"Sehunnies babyboy"
"Im only into bad boys"
"Sweeter than candy"