LuHan szemszöge

Mi ez a szörnyen idegesítő hang? Mi csipog megállás nélkül? Miért nem hallgat már el? Miért hallom még akkor is, mikor már majdnem megfulladok a fejemre szorított párnától? Miért nem fulladok már meg?!?
Miután lerendeztem magamban ezt a kisebb dühkitörést, sikerült realizálom, hogy ez bizony az ébresztőórám. Ami egyet jelenthet: suli.
A dühkitörésem utóhullámai végett rácsaptam az órára, ami ezzel elhallgatott. Végre.
Csend és nyugalom, lehet tovább aludni a pihe-puha ágyikóban...
Ja, nem. Mivel hogy SULIBA KELL MENNI!
Hajamba beletúrva ülök ki az ágyam szélére. De...miért vagyok anyaszült meztelen? És milyen jól aludtam... Na, máskor is pucéran fogok aludni.
Betipegek a fürdőszobámba, ahol rögtön a tükör előtt majdnem szörnyet halok. Ne értsétek félre, de egyszerűen borzalmasan nézek ki. A szemeim a tegnapi sírás - igen, tegnap este, lefekvés előtt sírtam - miatt csipás és még fel is van dagadva. A szám alatt egy ici-pici vérfolt van. Gondolom a seb miatt, amit tudjuk ki okozott. Talán ha nem mondom ki a nevét, akkor elfelejtem. De várjunk csak...hisz én nem is akarom elfelejteni. Épp ellenkezőleg: vissza akarom szerezni!
Megmosom az arcom, megfésülöm a hajam, gyors ürítés...most mi van? Én is emberből vagyok!
Lebaktatok a lépcső feléig...aztán visszafordulok, mert eszembe jut, hogy még mindig Ádám kosztümben vagyok.
- Szóval...mi tetszene SeHun szemeinek... - gondolkodom hangosan a szekrényem előtt. Ha igazán tetszeni szeretnék neki, akkor inkább így maradok. Viszont így nem mehetek suliba... - Mindegy mit veszek fel, úgysem fog látni. - megrántom vállam, majd kiveszek egy fekete farmert, egy fehér rövid ujjú pólót, és egy piros-fekete kockás inget. Aztán a dögcédula sem maradhat el. Nameg a karkötők... Hajrá LuHan! Ha így haladsz, az ég világon soha, senki nem fogja, még csak gyanítani se, hogy buzi vagy. Így tovább. Legközelebb ki is rúzsozom magam. Plusz egy kis HighLighter, mert semmi sem ragyoghat fényesebben nálam.
Vannak határok, amiket hál' Istennek, csak gondolatban lépek át. De most képzeljétek el, mi lenne, ha sminkkel állítanék be az osztályba... Tudjátok mi lenne? Pontosan. Apokalipszis... De lehetne Alpakalipszis is. Mert azok cukik.
Jesszus LuHan... Le sem tagadhatnád szexualitásod.
Milyen órák is lesznek ma? Gyorsan lecsekkolom az órarendet, majd a szükséges könyveket, füzeteket elrakom a táskámba. Mivel most nem vagyok éhes, egy kis zsebpénzt rakok a zsebembe, ha majd megéhezek, veszek valamit. Lecaklatok a lépcsőn és bekukkantok apa hálójába. Alszik. Nem is kell most neki más. Tegnap a sárga földig leitta magát. Kell neki a józanító szunya.
Utóljára minden zsebemet végigtapogatva, hogy minden meg van-e, elhagyom a házat.
A karórámra pillantok, még van időm, nem szükséges sietni.
Nagyon fura így, anya nélkül lakni...olyan üres nélküle a ház. Azt akarom, hogy újra teljes legyen a család. Miért kellett ennek megtörténnie? Olyan igazságta~
- Jó reggelt LuHan! - a semmiből tűnt fel a rémisztő alak, aki tönkre fogja tenni az életem, az álmaim, talán még a karrieremet is. Az ember, aki nem más mint... Ja, ez csak Bambam.
- Jó reggelt neked is. - erőltetek mosolyt arcomra.
- Mi a baj? Nagyon elgondolkodtál az előbb. Vagy csak fáradt vagy? Érthető, hisz hétfő reggel van. Ilyenkor mindenki fáradt. - hadarja el mondandóját, ahogyan általában szokta.
- Csak te nem. Igaz? - nevetek fel. Bambam szinte árasztja magából az eneregiát. Már annyira nem is vagyok álmos.
- Valóban nem vagyok álmos. Lisa ébresztési módszere hatásos. - bólogat elgondolkodva.
- Miért? Hogyan ébreszt? - mi a titka a bizos éberségnek?
- Hát...először bejön egy edény és egy fakanál társaságában, azután öt perc szundi, azután lerángatja rólam a takarót, szerencséje van, ha nem vagyok meztelenül. Aztán megint öt perc szundi, aztán jön a zuhany, az az a fél liter hideg víz. - ugh...
- Tudod mit? Leszek egész nap kómás és inkább kihagyom ezeket a jótanácsokat. - teszem nevetve magam elé kezeimet.
- Te tudod. - rántja meg vállát - De ha nem vagy éber, hogyan fogod ezt megcsinálni? - majd imitálja gondolatait azzal, hogy hátracsapott karokkal elkezd egyenesen rohanni. Ismertebb nevén "Naruto" stílusban fut.
- Sehogy! - kiáltok utána, mire megáll, én pedig pár pillanat múlva beérem a szuszogó Bambamet.
Mi a...? Mikor értünk a suli kapujához? Ilyen gyorsan jöttünk volna? Vagy így telik az idő Bambammel? Remélem az órák is ilyen gyorsan telnek majd mellette.
- Figyu már...nem ülsz mellém? - aztaku... Ez ijesztő volt...
- Gondolat olvasó vagy. - két kezemmel egyszerre csettintve, mutató ujjal felébökök.
A hatalmas, ólomüveges ajtókat teljes testtömegünk segítségével sikeresen kinyitjuk, majd belépünk a hűvös épületbe. Mindenhol gyülekező diákok, az arcok mindenhol másak és másak. Vannak itt boldogok, izgatottak, kíváncsiak és persze túlnyomó többségben vannak a hulla fáradt, zombi arcúak. Ezek öbbnyire végzősök. Akárcsak én. Csak annyi különbséggel, hogy én nem vagyok álmos, hál' Bambamnek.
- Hol leszünk? - fordultam Bam felé, de a válasszal nem is törődve elkezdtem követni, úgy is ugyanott leszünk.
Kis idő múlva frusztráltan hátrafordult.
- Már csövelni sem mehetek egyedül? - nevetett kínosan.
- Ja! Azt hittem a teremhez mész. - hát ez ciki - Most miért nem mehetek veled? - vontam kérdőre a közös pisiléstől való tartózkodását.
- Mert eddig csak egyedül pisiltem. - fonta kereszbe kezét.
- Ne aggódj, nem foglak meglesni, mellesleg tudom mi az illemszabály: Mindig hagyj ki legalább egy piszoárt. - daráltam neki monoton, a járókelők furcsa pillantásait figyelmen kívül hagyva.
- Hát jó, gyere... - rántozta meg vállait.
Mitől tart? Hogy seggberakom? Nem vette még észre, hogy én az "alsó fél" vagyok?
A mosdó nehezen nyíló, és gyilkos sebességgel visszacsapódó ajtajához értünk, mikor a csengő jelzőt...jelzett. Szóval jobb, ha sietünk.
Ismét egy nehezen nyíló, visszacsapódó ajtóhoz érünk, de ezúttal egy sima fehérhez, amin nincsen ólomüveg.
Gyorsan, slicc le, csorgatás - megjegyezném, oda se néztem, és kihagytam egy piszoárt - aztán indultunk is az osztály felé... Előtte természetesen vissza is húztuk a sliccet, hogy félreértés ne essék, bár ezt evidensnek tartom.
Az osztály zaja már két ajtóval előrébb hallatszódott.
- Hjaj...megint itt fog minket enni a fene. - pontosan. Tényleg belelát a fejembe.
A terembe beérve természetesen senki nem vesz minket észre. Mindenki egy nagy kupacban állt, valami körül. Vagy inkább valaki körül. Bambamet nem is érdekelte, hogy mi történt és kivel, csak leült egy teljesen üres padhoz, majd táskáját a mellette lévő üres székre rakta, hogy még véletlenül se üljön oda senki, rajtam kívül.
Meggondoltam magam. Mégsem akarok közelebb menni. Az a huszonöt-huszonhat tanuló egy négyzetméteren túl soknak tűnik. Inkább kihagyom. Bambam biztos azért nem kíváncsi, mert tudja a sztorit. Majd ő elmeséli nekem. Megfordultam, és Bambam felé vettem az irányt. Leteszem a táskáját, majd leülök mellé, ekkor egy nem várt és egyben elég fura kérdéssel fordul felém.
- LuHan. Neked tetszik valaki? - pislog rám ártatlanul.
- Te... NEM TUDSZ HALKABBAN BESZÉLNI?!? - az elején lefagytam, de miután a Windows sikeresen újraindult, őrülten hadonásztam magam előtt, hangomat megemelve - Mi van, ha valaki meghallja?
- LuHan...túlspilázod a dolgot. Te fogod magad lebuktatni a hirtelen haragoddal. - kezd el "nagy hozzáértéssel" beszélni - Annyit kérdeztem, hogy tetszik-e valaki. Az még nem jelenti azt - óvatosan körülnéz, majd kezeit szája két oldalához téve, suttogva folytatja - hogy a saját seggedet akarod tuningoltatni.
- Jaj Bam...fogd már be! - forgatom szemeimet - Honnan tudod, hogy alsó fél leszek?
- Egy: A mosdóban két kézzel fogtad meg a...szörnyeteged. Kettő: A mosdóból idejövet végig ráztad a feneked. Három: ...Max egy tengerimalac feküdne alád. - a válasz kimért, pontosan végiggondolt és hát lássuk be, teljesen jogos volt.
- Egy pillanat...te nézted a fenekem?!?
- Nem én tehetek róla... Perifériás a látásom. - duzzogva teszi ölbe karjait.
- Komolyan? Egy tengerimalac? Én szeretem a tengericucukat... - nincs az a pénz, vagy alkoholmennyiség amiért egy tengericucut raknék meg.
- Túl sok kárt nem tennél benne... - röhög idétlenül.
- Egy pillanat...te néztél pisilés közben? És hol vannak ilyenkor az illemszabályok?
- Mint már mondtam - hunyja le szemeit amolyan "kikérem magamnak" stílusban - Multifokális látásom van. A thai szemek nagyobbak mint a kínaiaké. Mi sokkal több mindent látunk a világból, míg ti csak egy vízszintes csíkot...
- Na megállj Kunpimook Bhuwakul... - szűrtem ki fogaim között a szavakat, közben próbáltam nem elnevetni magam.
- Wow! Ki tudod mondani a teljes nevem. Taps-taps... - némi szarkazmust vélek felfedezni hangjában. Már épp nyitottam volna a számat egy frappáns beszólásra, mikor belépett az első óra témaköreire szakosdott tanár.