Ryoko minél távolabb akart kerülni a sivatagi fiútól. A szíve zakatolt, miközben egyenletes tempóban szlalomozott a fák között. A háta mögűl hangos lihegés és veszekedést hallott, ami azt jelentette beérték őt a többiek.

- Na végre, hogy meg vagy! - kiáltott fel boldogan Sakura.

- A szállásomra indultam. - fordult meg, majd ment tovább a lány.

- Jövünk mi is, hisz a kötelességünk téged kísérni. - indult meg a hercegnő után Sakura.

- Nem szükséges. Reggel találkozunk. 5 óra megfelel? - kérdezte udvariasságból, de a választ már nem várta meg.

- Miért kell ez 5-kor? - fogta a fejét Naruto.

- Fogalmam sincs. Holnap találkozunk a hercegnőnél. Szia. - ment el kábultan Sakura.

A rózsaszín hajú lány feje kavargott a gondolatoktól. Mi van ha több is volt Sasuke és a hercegnő között? Ha Sasuke esetleg...? Nem, a fiú nem olyan. De ha mégis? Tornádó söpört végig az elméjén.

A lány az otthonához ért. Fellépkedett a lépcsőn a csendes lakásba. A szülei az ország másik végébe utaztak el rokonokhoz.
Sötétség és csend, ez fogadta már egy hete őt mindig, mikor haza érkezett.

- Fúúú, hogy bírja ezt Naruto vajon? - nyitotta ki a majdnem üres hűtő ajtaját.

- Ő is sokszor magányos. - a háta mögül jött a hang. Egy kunait kapott elő ijedtében a lány.

- Az kevés lesz ellenem. - nyúlt elé a válla mellett egy kéz, s kivette a lány kezéből a kést.

- Hogy hogy itt vagy? - dölt neki a pultnak Sakura megnyugodva.

- Hol kéne lennem? - értetlenkedett Sasuke.

- A hercegnőnél például. - vont vállat a lány.

- Milyen buta vagy. Csak egy ismerős. Megtanított, hogyan kell a chakrát gyorsan áramoltatni egyik szervből a másikba. - tette le mosolyogva az asztalra a fegyvert a fiú.

- Mégis alábecsülted. - húzta fel a szemöldökét Sakura.

- Akkoriban nem volt ennyire harcos alkat. - húzta el a száját Sasuke.

- Ilyenek a nők. - mosolyodott el a lány.

- Hát igen. - ment közelebb a fiú.

A lány hirtelen csak azt vette észre, hogy a pult széléhez volt szorítotva. A szájuk miliméterekre volt.

- Hiányoztál. Egy évig voltál távol. - suttogta Sakura.

Sasuke válasz helyett megcsókolta. A lány lába hirtelen eltávolodott a padlótól, s a fiú dereka köré csavarodotak. Sasuke szorosan, de gyöngéden tartotta a lányt. A hálószoba ajtaja nyikordúlt meg, miközben Sakura beleveszett a csókba. Az ágynemű puha anyagát érezte meg, ahogy a hátát simogatja.

A ruhák össze-vissza estek le az ágy szélén, a lepedő itt-ott meggyürődött a két szerelmes alatt. A napnyugta kósza sugarai megvilágították a hazatért vándort kedvesével.

- Meddig maradsz? - dölt neki, kifulladva a fiú melkasának Sakura.

- Még nem döntöttem el. - hunyta le a szemét Sasuke.

- Velem leszel addig? - kérdezte félve a lány.

- Amíg tehetem veled leszek. - puszilta meg a lány fejét.

- Narutoék összeházasodnak. - mesélte a Sakura.

- Mikor? - ráncolta össze a homlokát Sasuke.

- Jövő héten. Elkísérsz? - könyökölt fel a fiú melkasán a lány.

- Persze. - csókolta meg Sakurát hosszan.

Az est hangtalanul érkezett meg. Az első csillagok már fel is bukkantak, mikor a hercegnő szállásának ajtaján kopogtattak. Egy hatalmas villa lett az új otthona a jég hercegnőjének.

A tavasz szép virágai nyíltak ki, ahogy a lány beköltözött. A sima zöld bokrok megteltek tarka virágokkal.

Egy zord képű komornyik nyitott ajtót.

- Ön lenne a Kazekage úr? Jöjjön kérem bennebb. - tessékelte be válaszra sem várva a vendéget.

Az előtért egy csodálatos ódivatú kristály csillár tette még lenyűgözőbbé.

- A hercegnő őfelsége hamarosan érkezik. Itt szeretné megvárni, vagy a szalonban? - hajolt meg mélyen a komornyik.

- Itt is jó lesz, köszönöm. - nézett körbe Gaara a helyiségben.

A falak mentén indák nöttek, rajtuk különböző sosem látott virágok. A szoba növények is megbolondulva terjeszkedni kezdtek.

- Ilyen hatással vagyok a természetre. - szólt le a lépcső tetejéről egy csilingelő hang.

Fehér páva tollakból áltt a ruha szoknya része. Egy fehér páva madár sétált a hercegnő háta mögött kísérő állatként.

- Tudod tőlem megvadúlnak az ágak, indák. Az otthonomban, a jég birodalmában ilyen nem szokott természetesen történni. - sétált lefelé a lépcsőn magyarázkodva Ryoko.

- Gyönyörű vagy. - nyögte ki nagy nehezen Gaara. Levegőt is alig kapott, a szíve össze-vissza dobogott.

- Köszönöm. - pirult el a hercegnő, ami a hófehér bőrén nagyon kiütközött.

A lépcső alján a lány elfogadta a Kazekage feléje nyújtotta kezét. Kéz a kézben léptek ki a csípős estébe.

- Nem fázol? - didergett meg Gaara. A sivatagi hőség hiányzott a fiúnak.

- Rosszabb időket is átéltem már. Hozzá vagyok szokva a hideghez. - mosolyodott el Ryoko.

A vacsora nyugodt hangultaban telt el. A hercegnő sokat mesélt a szülőföldjéről, de szerette hallgatni Gaara elbeszéléseit is a sivatagról.

- Bár láthatnám egyszer a hazádat! - sóhajtott fel reménykedve Ryoko.

- Ha visszatértem meglátogathatnál, persze csak ha szeretnéd. - mosolygott rá félősen a lányra Gaara.

- Természetesen, igen! Mindig látni akartam a sivatagot. - bólintott a hercegnő.

A Kazekagénak sietnie kellett, így rövidre zárták a vacsorát.

- Holnap este is megtisztelsz a vacsorával? - fordúlt vissza a lépcsőn Gaara.

- Ha szeretnéd az ebédet is együtt fogyaszthatnánk el. - lépett le egy lépcsőfokot Ryoko.

- 1 óra?

- Tökéletes. - állt meg a fiúval szembe a lány. - Köszönöm az estét. Rég volt ilyen remek vacsora partnerem. - búcsúzásképp egy puszit adott Gaara jobb arcára. A fiú fülig elpirúlt.

- Szép álmokat. - suttogta a felfelé lépkedő lány után.

- Aludj jól. - mondta a küszöbről a hercegnő, majd az ajtó becsúkódott mögötte.

Gaara zakatoló szívvel sétált haza.