Naruto unottan kullogott a két lány után, akik halkan sutyorogtak egymásnak lányosabbnál lányosabb témákról.

- Na és van fiúd? - kérdezte Ryoko, mire Sakura fülig epirúlt.

- Van egy fiú. De ő, hogy is mondjam... nem tudom, hogy mi most járunk-e vagy nem... tudja, hogy szeretem, s ő is szeret, de nem beszéltünk még erről a témáról... - makogta össze-vissza Sakura.

- Ne aggódj, értem én. - kacsintott barátnőjére Ryoko.

- Neked van barátod odahaza? - terelte a témát magáról a vörös arcú lány.

- Nem. Az udvarban e téren nagy volt a szigorúság. - felete semleges hangon a hercegnő.

- Sosem voltál szerelmes? - ámúlt el aznap sokadszor Sakura.

- Nem. A mesékben a hercegnő beleszeret a lovász fiúba vagy a cipész fiába, hát a valóság ennél szürkébb. - magyarázta Ryoko.

Egy sötét köpeny libbent meg egy hátsó utca sarkán, amit egy fekete haj és fekete szempár követett.

- Uciha Sasuke, ha nem tévedek? Az én nevem Tomikosada Ryoko. - fordúlt meg mosolyogva a lány.

- Az értesüléseid pontosak. - biccentett Sasuke.

- Hogy kerűlsz ide? Azt hittem az utadat járod. Örülök, hogy visszajöttél. - veregette válba barátját Naruto vigyorogva.

- Üdv itthon, Sasuke. - pirult el ismét Sakura.

- A kötelesség hívta haza. - szólt közbe Ryoko. Mindenki elnémúlt.

- Nem csak a legerősebb, de a legimformáltabb ninják is ti vagytok, ugyebár? - nézett farkasszemet a lánnyal Sasuke.

- Rég jártál nálunk. Mikor is volt az utolsó találkozunk? Egy éve? - húzta félmosolyra a száját Ryoko.

- Ti ismeritek egymást? - kérdezte egyszerre Naruto és Sakura.

- Egy idegen besétál Hó országának királyi palotájába. Az örök nem akarják átengedni a kapun, de szerencsére ott a fiatal királylány, aki készségesen beengedi a fáradt vándort. Szállást ad az utazónak, aki még a nevét sem akarta elárulni. - mesélte csilingelő hangján Ryoko.

- Mi történt utána? - dülesztette ki a szémt kíváncsian Naruto.

- A fiúnak segítségre volt szükséga, s amint azt megkapta lelépett. Még a nyomát se lehetett látni, úgy eltünt. Utána a királylány egy órát magyarázkodott az apjának, hogy tényleg járt itt egy fiú és nem csak kitalálta. - fejezte be a mesét a hercegnő.

- Sasuke te jártál a Hó országában? - akadt ki Naruto.

- Még most is olyan gyenge a csakra áramlásod, mint akkor? - tett egy lépést a fiú felé Ryoko.

- Nem. - felelte kurtán Sasuke.

- Érzem. Befejezetlenűl maradt a harcunk. Itt és most? - még egy lépést közelített.

- Ebben a ruhában akarsz megküzdeni? - húzta fel a szemöldökét Sasuke.

- Sakura, most mi történik? Te érted ezt??? - kapott hiszti rohamot Naruto. A rózsaszín hajú lány is ugyan olyan értetlenül állt ott mint eddig.

- Azt hittem már kiismertél. - mosolyodott el Ryoko. A talpa alatt nőni kezdtek a növények. Először a bokáját, majd a lábát, s végűl az egész testét körülölelték. Egy lepeke bábra hasonlított, csak növényekből. Pár pillanat múlva egy robbanás kíséretében szíthullot a burok. Virágszirmok hullottak mindenfelé a földre. A forgatag közepén ott állt Ryoko. A haja most egy fonatban lógott a háta mögött, ruhája egy hófehér térdig érő, oldalt felvágott ujjatlan kimono volt.

- Ezt meg, hogy csináltad? - nézett nagyot Sakura.

- Így már megfelelek? - lépett mosolyogva Sasuke elé a hercegnő.

- Ha nyerek a kulcs az enyém. - jelentette ki Sasuke, s a kezét nyújtotta.

- Ha viszont én nyerek jössz nekem egyel. - fogadta el a felé nyújtott kezet Ryoko.

- Sakura, Naruto ti lesztek a bírók. - szólt oda társainak Sasuke.

- Oké... - nézett még mindig értetlenül a sárga hajú fiú.

Egy gyakorló pálya mellett döntöttek, mint csata tér. A tisztást egy lombhullató erdő szegélyezte minden oldalról. A kihívók a tisztás szemközti végein álltak meg, míg a bírók egy-egy fa vastag ágán foglaltak helyet.

- Nem foglak kímélni. - kiáltotta át a tulsó oldalra Ryoko.

- A Sharingant is alig kell használnom és már a földön leszel. - szólt vissza unottan az Uchiha fiú.

A szavak után másodpercek múlva már surikenek és kunaik röpködtek. Két hatalmas dobócsillag repült Sasuke felé, mire ügyesen kitért előlük, de e közben Ryoko a háta mögé került, s egy földteknikával próbálta a földbe süllyeszteni a fiú lábát. Ahogy a srác alatt a talaj süllyedni kezdett, egy nagy pukkanással köddé vált.

- Árnyéklon? Azt gondoltam ennél jobb teknikáid is vannak! - nevetett Ryoko.

- Én is azt hittem, hogy nem ragadsz le az elterelő támadásnál. - szólt vissza a fák közül a fiú.

A lány óvatosan megérintette a lába előtt a talajt. Erősen koncentrált a terület minden növényére, hogy megtudja hol van a kihívotja.

- Nem rejtőzködöm. - hallotta ismét a hangot, csak most egyenesen a háta mögűl érkezett.

- Azt tudom. - fordúlt hirtelen hátra a lány Sasuke nyakának szórítva egy kunait.

- Nyertem? - kérdezte magabiztosan Ryoko.

- Nem egészen. Sharingan. - szólt Sasuke, mire villámgyorsasággal a lány háta mögé került. Most ő szorította a fegyvert a hercegnő hátának.

- Ügyes, de nem eléggé. - válaszolta önbizalommal telt hangon a lány, s egy jól irányzott rúgással a földhöz szórította a fiút.

- Hogyan? - húzta fel fél szemöldökét Sasuke.

- Már a rúgás előtt enyhe földjutsut alkalmaztam, te csak a szemedbe öszpontosítottad a chakrád a lábadról megfeledkezve, a rugáskor szorítottam a bokádat tartó bilincseken, s így a földre kerültél. - magyarázta mosolygva Ryoko.

- Alábecsültelek. Azt hittem, még mindig az a kis gyenge lányka vagy. - emelkedett feljebb Sasuke.

- Azóta egy kerek év telt el. Sok minden megváltozott. - suttogta a lány maga elé.

Egy vörös haj lépett ki a fák árnyékából. Lopótök volt a hátára erősítve.

- A sivatagi fiú. - ejtette ki a szavakat hátra sem nézve Ryoko.

- Gaara vagyok. Sajnálom, ha megzavartam a harcot. Azt mondták, hogy itt találom Tomikosada Ryoko kisasszonyt.
- lépdelt a küzdő felek felé karba tett kézzel a jövevény.

- Én vagyok az. Mit óhajt tőlem a Kazekage, hogy személyesen jött el? - fordúlt meg póker arcal a lány.

Gaara, ahogy meglátta fülig elpirúlt.

- Lázzas vagy Gaara? - ment a beszélgetőkhöz a két bíró is.

- Hallgass, Naruto! - szidta meg a társát Sakura.

- Öööö... Én csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy velem tart ma egy ebédre, hölgyem? - tanulmányozta a cipőjét Gaara.

Ryoko csendben lépkedett el a vörös hajú fiú mellett.

- 7 óra, és ne késs. - szólt hátra válla fölött, mikor a tisztás végéhez ért.

- Értettem. - bólintott a sivatagi fiú.

- S csak úgy gyere, ha már tegezel. - ment be a fák közé.

- Te most randira hívtad a hercegnőt? - esett le Naruto álla.

- Nem, dehogy is! Politikai vacsora. - nézete fél szemmel, mosolyogva Gaara az egyre homájosodó alakot.

- Ühüm. Ennél még Sasuke is jobb vicceket szokott mondani. - bólogatott hevesen Naruto.

- Tényleg, hová tünt Sasuke? - fordúlt a fiú kihült nyoma felé Sakura.

- Biztos akar egy visszavágót. - vont vállat Naruto.

- Az nem az ő stílusa. - rázta meg a fejét Sakura.

- Akárhogy is, azt el kell ismerni, hogy nem semmi ez a lány. Pár apró trükköt kombinálva földre külte Sasukét. - ismerte el a lány tehetségét Gaara.

- Nagyon ügyes az biztos. - vélekedett Sakura is.

- A következő harcát velem fogja vívni, mert én le is fogom győzni! - kiáltotta el magát Naruto.

- Véleményem szerint, még negyedét sem láttuk igazából, ami abban a lányban van. A könyvek mindig, úgy beszélnek a Somadékról, mintha földre szállt angyalok lennének. - gondolkodott Sakura.

- Hát a kinézete az biztos angyali. - helyeselte Naruto.

- Az erejük, te hülye, az hasonlít az angyalokhoz. A képeségeik, a chakrájuk színvonala, a jutsuik kombinálása, a tehetségük teszi őket Somadékká. - vágta fejbe barátját a lány.

- Senki sem érti, miért élnek olyan eldugodt helyen. Hisz övék lehetne az egész világ. - szólt közbe Gaara.

- Azt mondják, közeli rokonai az Uchiáknak. - húzta el a száját Sakura.

- Akkor Sasuke Ryoko távoli rokona? - döbbent le Naruto aznap már nagyon sokadszor.

- Valami olyasmi. - bólintott a lány.

- Nem kéne megkeresnetek? Hisz, a ti munkátok a hercegnő kísérése. - lépett ki a kupak tanácsból Gaara.

- Tényleg, vajon hová mehetett? - kapott észbe Sakura. - Naruto, siess már! Meg kell találnunk!

Azzal elsiettek Ryoko után a fák közé, attól tartva, hogy ha elveszítik Tsunade élve felfalja őket.