A déli kánikula a pavilonban találta Narutóékat.
- Miért tett ilyet? - szörnyülködött Sakura Gaara történetén.
- Nem tudom. - rázta a fejét elgondolkodva a fiú.
- Azért klassz voltál, még szerencse erre jártál. - dicsérte a maga módján a fiút Naruto.
- Nagy szerencsém volt, hogy időben ide értem. - nézett a lány ablaka felé a fiú. A lágy virágillat betöltötte az egész kertet, Gaara mélyeket lélegzett.
- Sasuke, nem kéne jelents a Hokagenal, hogy visszatértél? - jutott hirtelen Sakura eszébe.
- De, jobb lesz ha megyek. - bolintott Sasuke egyetértően.
- Erről az esetről mi is jobb lesz ha jelentést teszünk, biztos várja Tsunade-sama a fejleményeket.
- Megöl minket ha eléke kerülünk. - húzta el a száját Naruto, s közben elképzelte a hegyeket feléje dobáló banyát.
- Én itt maradok, menjetek nyugodtan. - lépett el a társaságtól Gaara, mert úgy érezte a beszélgetés további fele már nem rá tartozik. Lassan visszasétált a házba. Az ajtóban még visszafordult, de a pavilon üres volt, elmentek.

A kör alakú épület a ninják és a falu központjának számított, itt kapnak feladatokat és küldetéseket a ninják, de itt van a Hokage irodája is, melynek ajtaja előtt állt Naruto és Sakura megszeppenve.
- Menj te előbb. - nézett a lányra könyörgően Naruto.
- Én ugyan be nem teszem a lábam elsőnek oda! - tiltakozott a lány hevesen.
- De a te mestered volt. - érvelt tovább a fiú.
- Pont ezért velem szigorubb. - kontrázta azonnal Sakura.
Ekkor meghallották az ajtó nyikorgó hangját, és tudták, hogy Sasuke bement az irodába, amíg ők kint veszekedtek azon, hogy ki menjen be elsőnek.

Odabent Tsunade kényelmesen hátradőlt a magas támlájú székben és érdeklődve nézte a sötét hajú fiút.
- Nos, visszajöttél? - kérdezte, de persze jól tudta a választ.
- Igen. - hajolt meg illedelmesen Sasuke, de az arcáról nem lehetett semmit leolvasni.
- Nem kérdezősködök afelől, hogy hol jártál vagy hogy kivel találkoztál, mert ahogy látom épségben itt vagy és a többi mellékes. Nem fogok kertelni és cseverészni, lenne egy feladatom számodra, ha persze elvállalod. - fonta maga előtt össze az ujjait a nő. Hivatalos hangja volt, érezni lehetett, hogy nem egy macska előkerítését szeretné rábizni.
- Hallgatom. Miről van szó? - lépett egyet Sasuke a nő felé.
- Tudod, hogy milyen erős egy Somade ninja és ezáltal milyen fenyegetésbe is kerűl. A királyi család tagjaira ez sokszorosan igaz. A legfiatalabb lány elszeretne jönni tanulni Ryoko hercegnőhöz, és egy erős ninját kértek, hogy kísérje el az úton. Te mész el a lányért és hozod ide. Jó pár támadást és merényletet kell elhárítanod, a hercegnő amíg a faluig ért több mint 10 ilyenen ment át. Vállalod? - beszéd közben végig a fiú arcát nézte Tsunade, de semmit nem tudott leolvasni, mint egy kő, ami minden információt elraktároz, de nem mutat semmi reakciót.
- Igen, elvállalom. Holnap indulok. - biccentett egy aprót, jelezve, hogy megértette.
- Köszönöm. Beküldenéd azt a két idiótát? - állt fel az asztaltól Tsunade és elkezdett felgyürkölőzni.
Sasuke mikor kiment, nyitva hagyta az ajtót. Nem sokkal később belépett rajta elsőnek Naruto, de azonnal le is vetődött a földre, mert egy asztal repült feléje.
- Ti azt hiszitek, hogy sziesztázni küldtelek a hercegnő mellé? Jön reggel a Kazekagétól egy rövid, de annál érdekesebb levél, mely szerint a hercegnő majdnem vizbe fult, de ő kihúzta. Ekkor felvetődött bennem, hogy hol a menkőbe voltatok ti!! - ordította torka szakadtából Tsunade. Minden ami a keze ügyébe került a két földön felvő ninja felé repült.

A hercegnő ajtaja nyitva volt, mikor Gaara felért az emeletre. Belépett a helyiségbe, de mikor az ágyra nézett az üres volt. A hercegnő egy apró köntösben állt az egyik hatalmas ablak előtt.
- Milyen gyönyörű a déli napfényben minden. - mondta tekintetét le sem véve a kertről.
- A te jelenléted tesz mindent ilyen elbüvölővé. - mondta ki gondolkodás nélkűl Gaara.
- Elbűvölöm a kertet az igaz, de másban nem tudok nyomot hagyni. - sohajtotta Ryoko.
- Benne mély nyomokat hagytál. - suttogta a fiú.
- Sajnálom ha megsebeztelek az ingatagságommal. - lépdelt lassan a fiú felé a lány.
- Nem, én sajnálom, ha gondot okozok az érzéseimmel. - kapta el a tekintetét Gaara a lány törékeny alakjáról. Mégsem tudta megállni, hogy ne nézze azokat a hosszú lábakat, a finom domborulatokat, melyek hol élesen, máshol lágyan rajzolódtak ki a selyem alatt.
- Maradj velem, segíts nekem. - lehelte a fiú ajkára a hercegnő.
Egy apró puszit adott a sivatagi fiú szája sarkára, majd lassan elkezdte végig csókolni a nyakát, eközben ujjai sorban gombolták ki a fiú felsőjének gombjait.
- Helyes ez? Nem kelln-e pihenj? - kérdezte rekedt hangon Gaara.
- Ssss. - tette az ujját a szájára a lány, belefolytva a fiúba a további kérdéseket.
Az ágy felé huzta Gaarát a lány, s egy aprót lökve az ágyra tolta a fiút. Gaara szája vágyakozva kereste a hercegnő ajkait, aki szorakozottan csókolta le róla az inget is, mert minden kigombolt gomb után végigcsókolta a fiú hasát. Hirtelen Gaara megragadta Ryoko derekát és egyet fordítva magukon a lány felé került. A heves csókba beleszédülve ovatosan kioldott a hercegnő köntösének övét.
- Gyönyörű vagy. - suttogta a fiú, miközben a lány nyakát és melleit csókolgatta. Ekkor a lány egy hirtelen mozdulattal felülre kerekedett, s apró ajakit a fiú nyakára helyezve megszívta. Gaara átölelte a lányt, aki végigszívta lefelé a nyakát és vállát, majd a fiú nadrágjának gombjával kezdett bajlódni.
- Szolj, hogy mikor álljak meg. - húzta végig gyengéden az ujját a fiú a hercegnő combjának belső felén.
- Soha. - harapott bele Gaara alsó ajkába Ryoko. A Kazekage egy aprót biccentett, majd lassan elkezdett csókjaival lefele haladva kényesztetni az alatta fekvő törékeny lányt.

A trónterem ajtaja becsapódott, a király döngő léptekkel végigment a termen, mindenki sűrűn hajlongott a helyiségben.
- A lányom mikor indul Ryoko hercegnő után? - nézett az egyik tanácsosára az uralkodó, miközben helyet foglalt a hatalmas jégtrónon.
- Amint megérkezik az avarrejteki kísérő elindul a hercegnő, felséges uram. - hajolt meg ismét a tanácsadó.
- Egy hónap mulva férjet kell találnia, mert hanem hozzá kell menni Ereno fiához. Remélem sikerűl neki találni valakit akit szeret. - nézte szomorúan a király a terem egyik falán elhelyezett hatalmas festményt, amelyen a legidősebb lánya volt.
- S ha a felséges hercegnő választotja egy közember, aki nem rendelkezik királyi vérre, hogy fog hozzá menni, király uram? - hajolt meg a trón előtt egy másik tanácsos.
- Egy fontos dolog kell csupán hozzá, mely életeket változtat meg. - nézte egyre szomorubb szemekkel a képet a király.
- Milyen dolog képes így felerősíteni a szerelmet, hogy az eltöröli az ősi törvényeket, felséges úr? - értetlemkedett az eslő kérdező.
- Egy szerelemből született gyermek. - felelte a királnyé az ajtóból, mire mindenki odakapta a fejét, és mélyen meghajolt.