Naruto a falu bejárati kapujának dölve várta Sasuke társaságában Sakurát és a hercegnőt.
- A Kazekage is veletek megy lehet. - dölt neki Sasuke is a kapu oszlopának.
- Gaara? Miért? - értetlenkedett Naruto.
- Ezt tőle kell megkérdezd. - vont vállat a másik fiú, s a hajnali órákban kihalt utakat pásztázta tovább a tekintetével.
- Remélem hamar megjönnek. Alig várom, hogy összefussak valami rosszfiúkkal az úton, s akkor bif-báf és bumm! - bokszolt lelkesen a levegőbe Naruto.
- Ha jól látom jönnek. - hunyorgott Sasuke.
- Miért nem használod valamelyik menő szemed? Itt hunyorogsz mint egy 70 éves tata... - oltotta be a barátját Naruto.
Sasuke nem válaszolt erre, nem volt kedve a reggeli órákban vitába bonyolódnia a riválisával.
Eközben három alak kontürje élesedett ki egyre jobban. Sakura, Ryoko és Gaara sétált a két fiúhoz. Ryoko hófehér köpenye, és alatta viselt térdig érő jég kék ruhája teljesen eltért a többiek barna utazóköpenyétől. Fehér haja hullámzott, szeme most vidám, ég kék színű volt.
- Hát itt vagytok. - tette csípőre a kezét Sakura a fiúk elé érve, akik kérdő néztek vissza rá, nem értették, hogy most ezt miért kapták, amikor ők vártak rájuk.
- Mikor indulunk? - kérdezte inkább Naruto, nem feszegette tovább a másik témát, mert nem volt szüksége egy hajnali pofonra.
- Azonnal. 2-3 nap mire elérjük Homokot. És kitudja hány őrűlt mászkál mostanában az utakon, jobb lesz ha sietünk. - magyarázta Sakura.
- Tényleg, miért is jösz velünk Gaara? - tette fel hirtelen a kérdést Naruto.
- Temarinak sok elíntéznivalója van, de nekem mennem kell vissza a faluban, s a hercegnő említette, hogy megnézné a Homokot, így gondoltam velem tart a visszaúton. - foglalta össze röviden Gaara.
- Ha már ezt ilyen szépen megbeszéltük, indulhatnánk? - nézett körbe az egybegyűlteken Sakura türelmetlenűl.
- Persze, persze. - indult meg Ryoko, s a többiek lassan követték a példáját és a kis csapat elindult.
- A Kereszteződésik tartasz velünk? - kérdezte Sakura a mellette lépkedő Sasukétól. A sor legelején Naruto ment, két kezét hátra, a tarkójára tette, úgy ballagott a menetoszlop legelején.
- Igen. - bolintott Sasuke. Ő és a rózsaszín hajú lány Naruto mögött jött.
A sort Gaara és a hercegnő zárta.
- Biztos örűlsz, hogy haza mehetsz. - mondta a hercegnő.
- Igazából jó volt itt, Avarrejtekben. Jó volt egy kicsit megszökni minden elől. - a sivatagi fiú halkan, bizalmasan beszélt a lánnyal.
- Gondolkodtál kettőnkről? - kérdezte Ryoko, fehér haja zászlóként lobogott a háta mögött.
- Igen, de nem ez a legmegfelelőbb hely, hogy ezt megbeszéljük. Ha oda értünk mindent elmagyarázok. - mosolygott rá a lányra Gaara.

A délutánig tartó menetelést pár WC szünet szakította csak meg.
- Mikor állunk már meg? Enni is gyaloglás közben tudtam.. - nyavajgott Naruto, de már leghátúl ment a sorban.
- Hercegnő, te jól vagy? - fordult Sakura a háta mögött menő lányhoz.
- Persze, nincs semmi gond. Bírom a tempót és nyugodtan szólíts csak Ryokonak, hagyjuk a formaságokat. - bolintott mosolyogva a lány.
- A kereszteződésnél verünk tábort éjszakára. Velünk maradsz? - az utolsó mondtatot már halkan, csak Sasukénak intézte Sakura.
- Igen. - felelte szűkszavúan a fiú.

A kereszteződés két folyó egybeömlésénél volt. A Nyugati-Hídon a Szél Országa felé lehetett menni, míg a Keleti-Híd az Óceán felé vezetett.
- Itt jó lesz. - tette le a hátizsákját Sakura az egyik folyó partján.
- Hozok fát a tűzhöz. - ajánlotta fel Gaara.
- Én segítek neked, de csak elhalt ágakat szedünk össze. - mondta Ryoko, válaszra sem várva a többiektől eltüntek az erdőben.
- Nem lesz valami bajuk? - nézett a két ninja után aggódva Sakura.
- Aha, pont a világ egyik két legerősebb ninjáját fogják majd el rőzsegyűjtés közben. - nevetett Naruto jóízűen. - Keresek valahol forrásvizet, ebből a patakból inkább nem innék. - húzta el a száját, majd ő is belevetette magát az erdő mélyébe.
- Mi a terved? Merre mentek tovább? - kérdezte Sasuke, hogy oldja a nagy csendet a lány és közte.
- A Hegyek Országán kelünk át, nem akarom a hercegnőt az Eső vagy a Fű Országán át vinni. - magyarázta Sakura, s közben köveket tett körbe, hogy tűzhelyet alakítson ki.
- Azért vigyázz a banditákkal, még a legszerényebb országokban is akadnak. - tette a lány vállára a kezét Sasuke.
- Olyan rossz, hogy megint el kell válnunk. Azt hittem, hogy hozzá fogok szokni a különléthez, de még mindig fáj ha elmész. - ölelte át a fiút Sakura.
- Ha haza jöttem, majd megoldjuk. - puszilt bele a hajába Sakurának Sasuke.
A folyó halk zúgása volt az egyetlen zaj a csendes tájon.

- Miért lakik a családod a világ leghidegebb helyén, ha természetbarát? - mosolygott Gaara, ha a hercegnővel volt mindig mosolygott.
- Mert nem csak mi rajongunk a természetért, hanem ők is értünk. Láttad mi lett a villából, ahol pár napig laktam. - nevetett Ryoko.
- Ígérd meg, hogy Rejtett Homokban is csinálsz nekem egy olyan kertet, kérlek. Az a virágillat semmihez sem volt fogható. - ölelte át fél kézzel a lány derekát Gaara.
- Az a kert olyan volt mint az én szívem, csak akkor volt gyönyörű és ragyogó, mikor te jártál benne. - a lány mosolya a fiú felé most nem huncut vagy vágyakozó volt, most csak tele volt szeretettel.
- Ha kell mindennap végigjárom azt a kertet életem végéig, csak soha ne hagyj magamra. - suttogta Ryoko fülébe Gaara.
- Ígérem. - majd hosszasan megcsókolta a sivatagi fiút.

- S még, hogy én vagyok lusta. Most is én jöttem el vízért, amíg Sasuke és Sakura egymással enyeleg. - panaszkodta Naruto a vállán ülő békának.
- Hát igen, nehéz neked főnök. - helyeselte a béka.
- Még szerencse valaki dolgozik ebben a csapatban, hanem szomjan halnánk. - mondta tovább a magáét a sárga hajú fiú.
- Te főnök, kik azok ott? - mutatott előre a fák között a béka.
- Biztos Gaara és a hercegnő, elmentek fáért. - legyintett Naruto.
Ahogy a fiú egyre közelebb ért a pároshoz, rá kellett döbbenie, hogy nem úgy találta őket, ahogy számította. Gaara köpenye a hercegnőével együtt a földre dobva hever, a két fiatal pedig egymást csókolta mohón.
- Én ehez még kiskorú vagyok, bocs főnök. - tünt el a kis béka pont úgy ahogy megjelent.
Naruto a döbbenettől mozdulni sem tudott, végűl lépett egyet hátra, majd még egyet. A teljes visszavonulást akkor kezdte meg, mikor Ryoko Gaara dereka köré fonta a lábait, s a fiú ingjének kigombolásával bajlódott.

- Találtál forrásvizet? - kérdezte Sakura, amikor meglátta a közeledő Narutot. A kulacsokat üresen lógatta az oldalán.
- Nem, kénytelenek leszünk patakvizet inni. - rázta meg a fejét a fiú.
- Gaaráékat láttad valahol? - nézett fel pakolás közben a lány Narutóra, aki térdig belegázolt a hömpölygő folyóba.
A fiú sokat vacilált, hogy mit mondjon.
- Hát... Nem. Egszer azt hittem ők azok, de végűl csak egy mókus volt. - mondta inkább Naruto. Nem akart beleszolni a hercegnő és a kazekage kapcsolatába, elég idősek ahoz, hogy eldöntsék mit is akarnak.

- Vissza kellene lassacskán mennünk. - suttogta a hercegnő a fiú köpenyébe belecsavarodva.
- Mindjárt, csak még hadd élvezzem, hogy csak te és én vagyunk. - ölelte magához Ryokót Gaara, s az alkony bíbor és rózsaszín színeivel hírdette, hogy az est hamarosan leszáll.