/Cora/

Arcomon egy fájdalmas mosollyal néztem a naptárra. A mai nappal együtt már három teljes hete, hogy Sarah eltűnt. Az igazat bevallva, már viszonylag kezdek beletörődni a dologba és Dean is igyekszik minél több programot szervezni, hogy elterelje a gondolataimat. Esténként néha tartunk egy komolyabb beszélgetést a csillagokat bámulva, hogy ne nyomjam el az érzéseimet huzamosabb ideig. Nyilván még mindig kísértenek a különféle rémképek, de megtanultam kezelni őket. Vagy legalábbis túlesni rajtuk úgy ahogy.

Egy nemrégi gondolatmenetemnek köszönhetően realizáltam, hogy milyen keveset is tudok a világról, amiben benne élek. Ezen azonban sürgősen változtatni akartam, így egy gyors kérdezősködés után, a John által említett könyvtár meglátogatását szántam a mai napi programomnak. Kíváncsian léptem be a „könyvtár"-nak nevezett, de inkább egy raktárra emlékeztető helységbe. A falak fehérre voltak festve, jobboldalon a fal mentén egymás mellett könyvekkel tömött fémpolcok sorakoztak egymás mellett, míg a baloldalon egy hosszabb, szintén fém, asztal és pár szék volt elhelyezve. A hőmérséklet már csak annak köszönhetően is, hogy az alagsorban voltunk, alacsony volt, de a szoba berendezése még nekem is libabőrt okozott. Pedig rám már rég nem hatott a hőmérséklet változása. Extrém eseteket leszámítva. Karomat dörzsölve a könyvsorokhoz léptem és ujjammal végig simítva a könyvek gerincein olvasgattam a címeket. Volt itt minden, a bestiáriáktól kezdve egészen a különböző növényekkel és egyebekkel kapcsolatos témákig. Az előbbiből kezembe vettem az egyik, vastagabbnak tűnő példányt, majd még egyet a növényekkel kapcsolatban és már mentem is volna, hogy nekiálljak elolvasni őket, amikor megakadt a szemem valami máson. A könyvek többsége igencsak régi állapotú volt, az újabbakat szinte keresni kellett, de a szemem sarkából megláttam egyet, ami túlságosan is újnak tűnt. Makulátlan állapotban volt. Gondolva, hogy sosem árt, ha valami friss információval is gazdagítom a tudásom, így fogtam és ki is húztam a helyéről. Meglepetten pislogtam a borítójára, ami teljesen üres volt, akárcsak a gerince; nem volt rajta se cím, se szerző. A másik két könyvet gyorsan letéve az asztalra kíváncsian nyitottam ki, gondolva, hogy majd az első oldalon lesz valami. Azonban bármiféle cím vagy egyéb nélkül, egy rövidebb szöveg került egyből elém. Szememmel elkezdtem átfutni a sorokat, közben óvatosan hátranyúlva, magam alá húztam egy széket és leültem.

„Bizonyára a természetfeletti világ része vagy, tekintve, hogy látod ezt az üzenetet, azonban ez a napló csak azok előtt fedi fel valódi tartalmát, akik megfelelnek az általam meghatározott feltételeknek. Amennyiben a kíváncsiság miatt elkapna a vágy, hogy te magad meg akarnád keresni a személyt, nem fogod tudni. Kérlek, tedd vissza a helyére a naplót, idejében meg fogja találni a tulajdonosát magától is."

Meghökkenve fejeztem be a sorok olvasását, majd nem tudva hova tenni az információt, a napló kérése szerint inkább visszatettem a helyére, majd visszaültem. Egy pillanatig csak meredtem magam elé, majd kicsit röhejesnek érezve a helyzetet, felnevettem. Meg sem lepődnék, ha Sarah megfelelne azoknak a titokzatos feltételeknek...

Túltéve magam a dolgon, magam elé vettem a Bestiárium 1. című enyhén vaskos könyvet és gyorsan átlapozva az előszót, ami ránézésre is csak felesleges hablatyból állt, az első fejezet kezdetéhez ugrottam. A szerző elsőként a vérfarkasokról sorolt fel információkat: külső jellemzők, különleges adottságok, ismertetőjelek, szó esett az átváltozásról, na meg persze a szaporodásról is. A vérfarkasok általában a következő szemszínekkel rendelkeznek: kék, élénksárga, vörös. A kék a falka nélküliek, az élénksárga a falkán belüliek, míg a vörös az alfák szemszíne. Különleges adottságaik a már jól ismert lobbanékonyság, emberfeletti fizikai erő és, hogy képesek az alakváltásra. Az átváltozásról ahhoz képest, hogy mennyire számítottam, elég röviden beszélt. Leírta a vele járó fájdalmakat és, hogy azokhoz átlagosan mennyi idő kell, hogy hozzászokjanak, valamint említett néhány módszert, ami segítheti a folyamatot. Leírta még, hogy az első átváltozás általában életkorhoz kötött, de extrém esetek során korábban, illetve késve is jöhet. Ebbe a részbe nem igazán ment bele a részletekbe, úgyhogy fejben megjegyeztem, hogy keressek majd azzal kapcsolatosan egy másik könyvet. A szaporodás meg aztán még rövidebb volt: harapás és a természetes szülési folyamat. A félvéreket meg sem említette, ami nekem a közvetlen közelemben jelen is van és érdekelne is. Szóval azután is utána kell néznem, majd külön.

A következő oldal címét meglátva egy féloldalas mosoly kúszott az arcomra. Az oldal tetején nagy betűkkel volt kiírva, hogy Halhatatlanok. Bár a dolgok nagyrészét már én magam is megtapasztaltam, illetve Ashton segítségével megtudtam, gyors átfutottam mégegyszer a szememmel, hátha van valami, amiről még nem tudtam. Az ismereteimhez hasonlóan, a könyv leírta, hogy a halhatatlanok egy ősi átoknak köszönhetően létrejött faj, amely harapással szaporodik és egyfajta élőholtak. Azonban mindegyiküknek élőnek kell lennie ahhoz, hogy egyszerre holt is lehessen. A túléléshez vérre van szükségük, azon belül is embervérre, bár az állatvérrel ideiglenesen (hosszútávon nem ajánlottan, de) pótolható. Amennyiben a halhatatlan vér nélkül marad, fokozatosan elveszti az ítélőképességét, valamint kiszáradáshoz hasonló, egyre súlyosabb tünetek jelennek meg. Amennyiben még a tünetek ellenére sem jut vérhez a halhatatlan, elfogy az energiája és nemsokkal utána már teljesen halottá válik. Szerencsére Sarah-val ellentétben, az én fajomat nem nehéz kiismerni, még ha rejlik is még bennünk bármiféle rejtett lehetőség vagy éppen veszély, az egyelőre nem létfontosságú.

Mintha csak ismertség alapján lennének sorba rendezve, következőnek jöttek a boszorkányok, akikhez bár még nem volt szerencsém, Sarah mellett volt alkalmam hallani róluk is. Vagy legalábbis arról, hogy léteznek. Bár konkrét és biztos forrásból még nem volt alkalmam hallani róluk, tisztában vagyok, hogy úgy nagyjából kik és mik is ők: átlagos emberek, akik varázsolni tudnak. Viszont ez egy túlságosan összefoglaló leírás, így kíváncsian kezdtem bele a leírás elemzésébe. A könyv alapján a boszorkányok olyan emberek, akik rendkívüli affinitással rendelkeznek egy vagy több természetes elemmel, és képesek azok manipulálására. A boszorkányok nem igen rendelkeznek külső ismertetőjelekkel, de az alapján, hogy milyen elemmel állnak kapcsolatban a személyiségük felvesz egyes tulajdonságokat. A legsablonosabb példája ennek a tűz elem és az indulatosság közötti párhuzam. A boszorkányság csupán genetikailag adható tovább, és bár egyes családokban megjelenik látható boszorkány felmenő nélkül, azt is a boszorkány géneknek tulajdonítja a könyv, csak lappangónak nevezi őket ebben az esetben. A szöveg végén még megemlíti, hogy a boszorkányok, ha emberekkel keverednek, akkor az egyik gyermekük garantáltan nem fog tudni az elemekkel bánni, azonban ettől függetlenül ugyanúgy továbbadja ezeket a géneket.

A következő oldalakon különféle alakváltók voltak még felsorolva, akik a vérfarkasokhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkeztek, az egyetlen kivétel az volt, hogy több esetben is nem csoportosuló fajról volt szó, így a szemszín alapú jellemzők teljesen másak voltak: mind a fajra jellemző, egyfajta szemszínnel rendelkeztek. Egy nagyon egyértelmű példa a kígyók függőlegesen hasított szeme. Ezen kívül, sok esetben átvették az alakváltók a velük összefüggő állatfaj egyes tulajdonságait, amelyek az affinitásuktól függően erősebbek/gyengébbek és változatosabbak. Bár vannak adottságok, amelyek mindegyikükben megjelenik, egyes képességek csak néhány kivételes személynél alakulnak ki.

A könyv végén még szó volt néhány félvérről és azoknak pár konkrét esettanulmánya is bele volt foglalva, és végül itt megtaláltam a vérfarkas-ember félvérekre vonatkozó információkat is. Amelyek alapján levonhattam, hogy az egész egy lutri. Néha gyengébbek, néha erősebbek, néha meg átlagos képességű gyerekek születnek, ami szerintem azt jelenti, hogy nem sokban változik a dolog, mintha tisztavérű példákat néznénk. Ami talán igazán említésre méltó volt innen, az az, hogy szimpla, átlagos ember nem fog születni egy ilyen kapcsolatból.

Elégedetten dőltem hátra, miután az utolsó oldalt is elolvasva becsuktam a könyvet és már a könyv hátlapja került elém. Az eddig olyan homályosnak és ismeretlennek tűnő világ, ami engem körülvett az átváltozásom óta, és amit egyedül Sarah fénye tartott viszonylag járhatónak, most már nélküle is az volt. Az eddig bennem lévő szorongó érzés, amit bár eddig észre sem vettem, eltűnt és egy kifejezetten kényelmes atmoszférát hagyott maga után. Bár tudom, hogy egyelőre ezek csak egy újszülött első lépései, mégis, attól még ugyanolyan mérföldkövek, mint a többi. Mivel időm még bőven volt és kedvem is, folytattam is a növényekkel kapcsolatos elővett könyvvel, azonban azt már csak érdekességként vettem magamhoz, így egy gyors eszmecsere után, inkább megfogtam és miután elraktam a másik könyvet a helyére, magammal vittem, hogy valami kényelmesebb helyre elhelyezkedve elolvassam.