*10 évvel később*

A verandán ülök, a hintaágyban, és a kislányomat figyelem, amint a kertben játszik. Kora tavaszi délután van, a lágy szellő végigsimít a tájon, szétszórva a még erőtlen napsugarak fényét. A madarak kitartó csiripelésére táncot járnak a bárányfelhők az égbolton, a virágok illata messzire száll.

Arcomat a Nap felé fordítom, hogy a sugarak a bőrömet is érjék, miközben kezem a hasamon nyugszik. Még néhány hónap, és a karomban tarthatom újszülött kislányomat.

– Anyu, nézd! – fut oda hozzám Sarah, kis kezében egy csokor virágot tart. – Ezt neked szettem.

– Köszönöm, drágám – mosolygok rá. – Gyönyörűek.

– Szedek apunak is – határozza el, és már rohan is.

Szeretettel nézek utána, ahogyan a kertben szorgoskodik, aranyszőke fürtjein meg-megcsillan a napfény. Éjkék szemeivel, hosszú pilláival, pisze orrával és meggypiros ajkaival szakasztott olyan, akár egy földre szállt angyal, s a mindehhez tartozó gyermeki kedvessége és bája egyenesen elbűvölővé teszi.

Hallom, ahogyan nyílik a kapu, és Sarah kiáltását, amint odaszaladva az apját üdvözli.

– Hiányoztál, kincsem – hallom meg a hangot, amely a mai napig ugyanolyan hatással van rám, mint tizenhét éves koromban. – Anyukád hol van?

– Ott ül – mutat felém Sarah. – Szedtem neki virágot, és neked is – adja át a kezében szorongatott apró csokrot.

Lucas felém sétál, én pedig mosolyogva figyelem közeledő sziluettjét, amit körbevon a nap fénye.

– Szia, csillagom.

Lehajol, és hosszan megcsókol, majd mellém ül, és a vállamat átkarolva von magához közelebb. A mellkasának döntöm a fejem, és belélegzem a lényéből áradó illatot.

– Milyen napod volt? – érdeklődöm, ő pedig mesélni kezd.

Gyönyörű a pillanat, amit Lucas karjaiban élek át, miközben a hangját hallgatva Sarah-t figyelem, ahogyan a kertben játszik. A világ csendjébe belevegyül a madarak csiripelése és a szellő susogása, és mindezt Lucas és Sarah jelenléte koronázza meg. Olyan ez, akár egy álom, mint egy megelevenedett vágy. A kis családom jelenlétében könnyek szöknek a szemembe, de nem a szomorúságtól vagy a fájdalomtól, ahogyan az rengetegszer megtörtént velem az évek során.

Ezek már az öröm könnyei.

✧

❝ ᴄᴀᴜsᴇ ᴇᴠᴇɴ ᴛʜᴏᴜɢʜ ɪ'ᴍ ᴏʟᴅᴇʀ ɴᴏᴡ
ᴀɴᴅ ɪ ᴋɴᴏᴡ ʜᴏᴡ ᴛᴏ sʜᴀᴋᴇ ᴏғғ ᴛʜᴇ ᴘᴀsᴛ
ɪ ᴡᴏᴜʟᴅɴ'ᴛ ʜᴀᴠᴇ ᴍᴀᴅᴇ ɪᴛ
ɪғ ɪ ᴅɪᴅɴ'ᴛ ʜᴀᴠᴇ ʏᴏᴜ ʜᴏʟᴅɪɴɢ ᴍʏ ʜᴀɴᴅ ❞

zoe wees - control

_________________________

the end: 11. 24.
really hope you enjoyed it <3