Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

𝐭𝐰𝐞𝐧𝐭𝐲-𝐟𝐢𝐯𝐞

∘✩ 25 ✩∘

Csendben ülünk az autóban, csak a lélegzetünk hallatszik. Nem akarok megszólalni, számomra megnyugtató, kellemes a csend.

Előveszem a telefonom, hogy megnézzem az időt. Fél tizenegy. Lassan mennem kéne, de nincs kedvem kiszállni a fűtött kocsiból, és nem akarom magára hagyni Lucast. Igénylem a társaságát. Akármennyire is furán hangzik ez pont az én számból.

– Stella – töri meg a csendet Lucas.

Felé fordítom a fejem, és a szemébe nézve halványan elmosolyodom. Imádom, ahogy kimondja a nevem.

– Hm?

– Komolyan gondoltad, amit írtál?

– Mármint? – nézek zavartan.

– Hogy ne csináljuk ezt. Ezt az ismerkedős/barátkozós dolgot – idézi vissza szó szerint az üzenetemet.

Lesütöm a szemem, és megrázom a fejem.

– Nem. Csak hirtelen felindulásból küldtem el.

Látom rajta, hogy felenged.

– Akkor jó. Nem zavar, ugye? – teszi hozzá gyorsan, az arcomat fürkészve.

– Nem, egyáltalán.

Elmosolyodik. Olyan aranyos a mosolya.

– Nem vagy fáradt?

Megrázom a fejem.

– És szomjas?

– Az talán egy kicsit.

– Mit szólsz egy Starbuckshoz?

– Most? – csodálkozom, mire felnevet.

– Igen, miért ne?

– Oké, lehet róla szó – bólintok, csak most realizálva, hogy mennyire meginnék egy kávét.

– Akkor kösd be magad – szól rám, mire engedelmesen becsatolom a biztonsági övet, Lucas pedig beindítja a motort.

Kikanyarodik a házunk elől, végiggurul az utcán, és ráfordul egy szélesebb útsávra.

– Leengedhetem az ablakot? – kérdezem, mire szó nélkül megnyomja a gombot, amitől az üveg egyre lejjebb ereszkedik, végül teljesen eltűnik.

Kihajolok, kezemmel az ülésbe kapaszkodva, és felnézek az égboltra, ami tele van csillagokkal, a felhők nélküli időjárásnak köszönhetően.

Lehunyom a szemem, és hagyom, hogy az éjszakai szél az arcomba csapjon.

Érzékelem, hogy Lucas felém pillant, majd tekintete újra visszasiklik az útra.

Visszadőlök az ülésbe, hátrahajtom a fejem, és a kézfejemre húzom a pulcsim ujját, az anyag teljesen eltakarja az ujjaimat. Keresztbe fonom magam előtt a karom, és a szélvédőn keresztül bámulom az utat, az autók fényszóróit, a fák körvonalait, amint lombjaik hajladoznak az erős szélben.

– A film – jut hirtelen az eszembe.

Lucas csodálkozva kapja felém a fejét, és összeráncolja a szemöldökét.

– Mi?

– Mi lett a filmeddel? Nem fejezted be...

– Te fontosabb vagy bármilyen filmnél – vágja rá, mire elakad a lélegzetem, és a vadul kalapáló szívverésem miatt alig hallom további szavait. – És amúgy is láttam már. Majd, ha hazaérek, folytatom.

– Jó – bólintok, és alig bírom elrejteni a mosolyomat –, csak eszembe jutott, hogy miattam kellett félbehagynod, és még most sem tudsz visszamenni, hogy folytasd...

– Stella – szakít félbe –, szívesen vagyok veled. Ha ez azzal jár, hogy el kell halasztanom egy filmet, legyen – mosolyog rám, mire ráemelem a tekintetem, és az arcát tanulmányozom.

– Mi az? – kérdezi egy idő után, miután feltűnik neki a dolog.

– Semmi – rázom meg a fejem.

A Starbucks reklámtáblája már messziről látszik, Lucas fokozatosan lassít, kirakja az indexet, majd letér a kávézó Drive Thru részlegébe.

– Mit kérsz? – fordul felém egy pillanatra, miközben lassan halad előre az autóval.

– Hm, vaníliás lattét – felelem.

Lucas leadja a rendelést, és magának is választ kávét, majd mikor előveszi a pénztárcáját, megrázom a fejem.

– Stella – fojtja belém a szót, amikor látja, hogy tiltakozni készülök –, hadd fizessem ki – pillant rám kérlelően, mire beleegyezően felsóhajtok.

– Jó, oké – bólintok –, de legközelebb majd én – teszem hozzá, mert azt akarom, hogy az anyagiakat egyenlően kezeljük. Szerintem ez így normális.

Elkészülnek kávékat, amiket a barista srác az ablakon ad ki nekünk, Lucas pedig elvéve őket nyújtja felém a sajátomat.

– Ajándék neked – mosolyog rám kedvesen. – Hogy jobb legyen a hangulatod.

Pillantásom az övébe fúrom, arcomon halvány mosoly jelenik meg, miközben átveszem az italomat.

– Köszönöm.

_________________________

to be continued
08/11

kedves olvasóim!
itt is volnék egy újabb résszel, remélem, tetszett nektek. ha így volt, kérlek hagyjatok nyomot magatok után vote/komment formájában (nagyon hálás volnék).

következő fejezet kedden!

további platformok
instagram: ddorciiwrites
tiktok: ddorciiwrites

sok puszi <3

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro