Fandom: Tini Titánok

Karakter: Gézengúz

Szituáció: téged kitagad a szülőbolygód, mert tettél valami megbocsájthatatlant, ezért egy féreglyukon át kidobnak, te pedig éppen a TT torony tetején landolsz.

Kérte: EggoLoverWeirdo

Szavak száma: 1700

Csak zuhantál és zuhantál.Hagytad magad, hogy csak zuhanj a feketeségben. Egy ponton  a ruhád befedte a csillagpor, ahogyan átnyargaltad a kozmoszt, egyre-egyre messzebbre a szülőbolygódtól. Elűztek, a könnyeid szívtad vissza.

Egy dühös mutáns dobálta az egyik autót, éppen a fejed mellett suhanva el. Leszálltál és egy szemetes mellett bújtál el, az orrod a félelemtől immunis lett a bűzre. Egy csapat szállt szembe a támadóddal, annak ellenére, hogy nem vettek téged észre. Öten voltak és éppen egy bankrablást állítottak meg. Elkerekedett szemmel figyelted a csapat dinamikáját. Ahogyan a két lány repkedett és célzott rá. Láttál egy félig robot embert, és egy teljesen embernek tűnő fiút. És végül egy zöld lényt. Először nem is tudtad kivenni, micsoda. Vagyis, inkább micsoda nem? Elefánt, vagy sas? Folyton változtatta az alakját és újabb állat formáját vette fel.

Most egy oroszlánként üvőltött és a mutánsnak rohant. Te beszívtad a levegőt és az ajkadba haraptál, ahogyan a zöld lény is nagyon harapott belé. De a mutáns nem hagyta annyiban és a földhöz csapta. A fagyos éjszaka volt a szülőbolygód, egy pillanatra a tér körülötted ahogyan megfagyasztottad az időt, félre nyomtad a mutánst az útból és hagytad, hogy a sötétség az ellenségük szívébe szökjön. Az idő újra tovább folyt a képzeletbeli homokóra és a Tini Titánok figyelme feléd fordult. Te kecsesen lebegtél egy ideig, majd leszálltál a földre, a köpenyed meglibbenve. A szörny utolsót mordult, majd elsötétült, mintha csak kiradíroznák a képből, majd porrá vált. Gézengúz csak ámult és szóhoz sem talált, képtelen volt levenni a szemét rólad. Felpattant és leporolta magát, úgy tűnt a szörny porából is jutott rá egy kevés. Mindenki elkerekedett szemekkel nézett rád. Te elmosolyodtál és felemelted  a jobb kezed, hogy integess, ám akkor már előtted is termett Robin és a botját rád fogta. A mosoly lehervadt az arcodról. Ki gondolta volna, hogy az emberek ennyire harciasak? 

- Öhm, szívesen. - sóhajtottál, majd inkább úgy fontoltad magadban, hogy biztonságosabb, ha magyarázkodsz - Én csak ide tévedtem, a saját bolygómról száműztek. 

Az előtted álló maszkos fiú szeme sem rebbent, úgy tűnt a történeted nem rendítette meg. Az ajkadba haraptál és azon gondolkodtál hogyan húzd ki magad egy olyan helyzetből, ahonnan nincs békés út. Láttad, ahogyan harcol, kifigyelted a fürgeségét. Míg a talajon vagy te is, valószínűleg lefogna...

- Várj Robin, ki kell kisegítenünk egy elveszett mutánst!

Egy lány ugrott eléd, te pedig hátráltál. A hangja magas volt és lelkesen ugrált, közétek befurakodva. Te és a Robinnak nevezett fiú összenéztetek, kissé nem értve a túlzott ujjongást. Csillagfényt teljesen feldobta az új tag és foggal-körömmel itt tartott volna téged, még akkor is ha a csapat vezetője nem egyezett volna bele.

- Maradhatsz velünk egy... ideig. - adta be a derekát Robin. 

Csillagfény ujjongott. Robin pedig kezet nyújtott neked, nem kerülte el a figyelmed az erős szorítása, ami nem nyomta a kezed, de elég volt, hogy megérezd. Viszonoztad a szorítását. A fiú szeme elkerekedett. Nem akartad kihívni, de örömmel álltál elébe a kihívásnak. Bizalmatlan, te is ilyen lettél volna a helyében.

- Köszönöm. 

Robin csak bólintott és elviselte, hogy Csillagfény arrébb nyomja, hogy a közeledbe férkőzhessen. Most vetted csak észre, hogy a lány nem is ember. Mintha csillagpor eszenciát éreztél volna a hajában, amikor megölelt?

-Tudom, milyen fura itt a Földön. - suttogta a lány, és te kicsit fellélegeztél.

Gézengúz csak távolról figyelte a történteket és csak nagyokat pislogott. Nem látott még hozzád hasonlót, valami vonzotta a tekintetét és göböt csavarta a gyomrára.  Nem is vette észre, hogy Cyborg surrant mellé és megbökte az oldalát.

- Jaj ne. Az eseted.

Az első reakciója az volt, hogy körbenézzen te meghallottad-e? De túlságosan el voltál foglalva Csillagfénnyel. Gézengúz elvörösödött és keresztbe tette a karját. Nem akart ennyire átlátszó lenni és főleg nem újra beleszeretni egy lányba, aki potenciálisan veszélyforrás lehet.

- Höh, ezt meg honnan veszed?

- Köpenye van.

Gézengúz csak fújt egyet, tudta, hogy Cyborg sosem hagyja békén azzal, hogy ő fülig szerelmes Ravenbe. Oldalra döntötte a fejét, valami hasonlóság tényleg akadt. A köpenyed viszont fehér volt, ami érdekesen ironikus ahhoz képest, hogy az erőd tömény sötétségnek tűnt. Csillagfény felkarolt és már hallotta is hogyan csacsog. Te először elhúzódtál a közeldésétől, de aztán beletörődtél, hogy a lány hozzád van ragadva. 

Felhoztak a Tini Titán toronyba és miután Csillagfény körbevezetett, te lehuppantál az egyik fotelbe. Úgy tűnt, hogy Robin-on kívül egyéb ellenszenvet nem kaptál. Habár Raven-t nehezen tudtad kiolvasni. Örömmel láttad, hogy mindenki többnyire a saját dolgával kezdett foglalkozni. Nem tulajdonítottak neked túl nagy figyelmet és te végre fellélegezhettél. Egy kicsit mintha elfáradtál volna, jól esett üldögélni. Ráncoltad a szemöldököd, évek óta nem érezted magad fáradtnak, idegen érzés volt a fajtádnak. Míg ezen gondolkodtál, nem is vetted észre, hogy Gézengúz ült le a szomszédos fotelbe. Egy apró mosolyt küldtél neki, ő volt eddig veled a legbarátságosabb (igen, Csillagfény már a túlzott barátságosság kategória) , viccelődni próbált veled és hála az Égnek távolságot tartott. A szülő bolygód népe elég távolságtartó, így te is ezekhez szoktál. Ám a fiúnak kedves szemei és páratlan humora volt, valami, ami nem gondoltad volna, hogy megfogna bárkiben is. Az ideálodtól messze esett, de éppen ezért keltette fel az érdeklődésed. Sugárzott magából valami biztonságérzetet, mintha ezer éve ismernéd. Egy hosszú pillanatig csak rád pillantott, majd lesütötte a tekintetét. Majd idegesen megvakarta a tarkóját. Majd újra rád emelte a tekintetét.

- És milyen a te bolygód? - szólalt meg végül, mikor elhatározta magát, hogy hangokat parancsol ki a torkából.

Elmosolyodtál, mintha csak a gondolataidban olvasott volna. Egymásra hangolódtatok és ettől kicsit jobban elengedted magad, nem voltál már annyira feszült.

- Az univerzum sötét erőit használjuk arra, hogy fenntartsuk a levegőben. - szóltál sejtelmes hangon. - Semmi sem öregszik ott és ezt használjuk ki.

Gézengúz elkerekedett szemekkel, csodálattal nézett rád. Elvörösödtél, sosem nézett rád senki sem ekkora csodálattal. A bolygódon nem voltál különleges, hiszen mindenki ugyanolyan képességekkel rendelkezett ott. Különlegesnek érezted magad, ami szokatlan volt.

- Wow.

Ám akkor lepillantottál a kezedre és elsápadtál. A sima kézfejeden egy ránc jelent meg. Annyira kicsi volt, hogy te is alig vetted észre, mégis a tudat, hogy ott van megzavart. Ekkor szembesültél a ténnyel, hogy a bolygód ereje talán nem elég erősen hat ki a Földre. Nem maradsz majd örökké fiatal. És talán a képességeid is lankadnak majd. Eszedbe jutott a fojtogatóan sötét kozmosz, a száműzetésed. Az ajkadba haraptál és ökölbe szorítottad a kezed, kevésbé gondolva, hogy éppen Gézengúz szerette volna összefűzni az ujjaitok. A fiú nem tudott rájönni miért pattantál fel és mentél ki a szobából, ám amikor utánad akart sietni Robin intett a kezével, hogy a fiú jöjjön csak utána.

- Nem bízhatunk benne. - suttogta, a szemét egy pillanatra rád vetette, gyanutlanul üldögéltél a kanapén.

Gézengúz szeme elkerekedett és a szívét kezdte szorongatni egy keserű érzés. Rettegett újra szembenézni egy csalódással. Erőteljesen próbálta újra és újra leszorítani a magában felbukó kételyeit.

- Nem mindenki olyan, mint Terra, Robin.  -sziszegte makacsul.

A másik fiú farkasszemet nézett vele és kíváncsi volt mennyi időre van szükség, hogy a bizalma megrendüljön az újdonsült lányban. Robin nem helyeselte a csatlakozását a csapathoz, főleg, hogy eddig nélküle is nagyon jól elboldogultak. Szerinte.

- Vagy csak szeretnéd, hogy így legyen. - vágott vissza hidegséggel.

Gézengúz válaszra nyitotta a száját, de akkor Cyborg hangja járta be a Toronyt:

- Újabb program ma estére.- hallattszott a bemondóban - Úgy tűnik Gizmo szeretne minket kihívni.

Robin leporolta magát és a szemével már kereste is, hogy összeszedje a csapatot. Gézengúz csak állt, mint akit megcsaptak, csak a csilingelő hangod fel nem rázta a gondolataiból:

- Én is jövök. 

Az első gondolata az volt, hogy lebeszéljen erről. De te már fel is pattantál a fotelből, mint egy szélvész. Elszánt voltál és ahogyan elmentél mellette érezte, hogy az arcát vörösség önti el. Túl mélyre esett már a szerelem gödrében, hogy neked ellent álljon. Robin szavai visszahangoztak a fejében, de a szíve más tempót diktált. Nem akarta azt hinni, hogy Terra-hasonmás vagy, szíve mélyén ebben akart hinni. Olyan nehezen tette túl magát azon a csalódáson. A gyötrelmét humorral álcázta és ez működött is. El is felejtette, hogy szenved.

A csata közben túl sokszor elkalandozott. Egész végig képtelen volt levenni rólad a szemét: vagy elvonta a figyelmét a tény, hogy milyen gyönyörű vagy, amikor a szél belekap a hajadba; esetleg azon idegeskedett, hogyan óvjon meg a csatában. Annak ellenére, hogy nem úgy tűnt, mintha ígényelnél egy pajzsot pluszba.

Győzedelmeskedtetek Gizmó fölött és a csapat (most már veled bővülve) a Toronyhoz vette az irányt. Gézengúz csak csendben figyelte, ahogyan Csillagfény felkarol és lelkesen rángat maga után. Vágyakozva nézett,

Kiborg termett mellette és látva, hogy elgondolkodott, csendben a háta mögé lopózott:

- Mondd el neki.

Gézengúz macskává változott és már a fán termett, ijedtében.

- Nem mondhatom el neki!- nyávogta dühösen.

- Miért?

- Mert akkor megtudná. 

A csapattársa csak elkeredett szemmel nézett rá. Sosem volt a 'nagy tanácsadó', nem értett a kapcsolatokhoz, de mindenképpen szeretett volna segíteni barátjának. Intett egyet, mire a fiú visszaváltozott és leugrott a fáról. Lehajolt és valamit a fülébe súgott.

Gézengúz az ajtód előtt toporgott. Újra és újra átgondolta, mit fog mondani neked. A homloka izzadt és látva, hogy a tenyere sem különb még idegesebb lett. Biztosan rémesen fest. Mély levegőt véve és elhatározva: ez így nem mehet tovább, rávette magát, hogy kopogtasson. De a keze megállt a levegőben. Te már kinyitottad az ajtót, már jó tíz perce hallgattad, hogy kint jár fel és alá. Kíváncsian felhúztad a szemöldököd és egyebet sem szerettél volna, mint tudni mit akar tőled. Kérdésre nyitottad a szád, ám akkor ő már a szavadba is vágott:

- (Neved)... csak szeretném, hogy tudd, örülök, hogy a csapatban vagy és... kedvellek.

Az arcodat vörösség öntötte el és egy pillanatra nem tudtál egyebet tenni, mint elfordulni. Sosem vallott neked senki hasonlót és nem tudtad mi a teendő. A kezed az arcodra szökött és az ajkad rágtad. Az érzés kölcsönös volt, mégis olyan nehezen peregtek le a nyelvedről a szavak:

- Én is kedvellek... De én nem maradhatok itt örökké. 

A szája egy keserédes félmosolyba húzódott. Egy pillanatra megfordult a fejében: jobb lett volna, ha nem viszonzod az érzéseit, úgy sokkal könnyebb lenne a beletörődés...  

- Tudom, de amíg itt vagy, miért ne használjuk ki?  Pizza a tetőn?

Bólintottál és bezártad az ajtót magad után. Kissé tétován, de a keze után kaptál. A cselekedeted ösztönös volt, de kapkodó és esetlen. Még az ujjaitok sem találtak egybe hirtelenjében. Gézenhúz zavarba jött és visszaszorította a kezed.

- Várj. - kaptad fel a fejed - Mi az a pizza?

Gézengúz elmosolyodott.

Nagyon-nagyon sajnálom, hogy így eltűntem, de mint mindig: el vagyok havazva.