Fandom: Shadowhunters

Karakter: Raphael Santiago

Szituáció: a vakációd Raphaelnél véget ért, amikor Alec visszatér, hogy elhozzod téged. Ám a szíved már a vámpíré

Szavak száma: 1600

Kérte: Nnikolett

A hátad a hideg falnak nyomtad, a Dumort Hotel poros falának. Előle rejtőztél. A szíved a torkodban dobogott. Hegyezted a füled, de nem hallottál lépteket. A véred pezsgett, remélted nem talál meg. Egy tiltott folyosón húztad meg magad. Egy kicsit vártad is, hogy megérkezzen és megcsókoljon, mintha elvenné a jutalmát. Behunytad a szemed, ám a következő pillanatban már valakit éreztél a hátad mögött. Megmozdultál, hogy elfuss, de erős férfi karok öleltek át.

- Név, egész végig tudtam, hogy ott vagy - suttogta a füledbe, majd az ajkai lefutottak a nyakadon.

Elmosolyodtál. Ez volt a kis játékotok. Te elbújsz, ő pedig megtalál. Mindig megtalál. Érezted a derekadon Raphael karjait, az arca bőre hideg volt és beleborzongtál az érzésbe. Az arca a nyakad dörzsölte. Hónapok óta élsz (vagyis bújdokolsz és még mindig teljesen bezsongsz, ha a közeledben van. Egy csókba akartad húzni, de a vámpír visszahúzódott. Te csak felvontad a szemöldököd, de megfordultál és előre húzódtál, hogy megcsókold. Néha bolondozik és kéreti magát, azt hitted most ilyen játékba csalogat.

Raphael félrehúzódott, hideg ujjak keretezték az arcod. Óvatos és gyengéd mozdulatokkal cirógatta a bőröd. Kinyitottad a szemed, hogy rákacagj. De a mosolyod gyorsan lefagyott. A kedvenc vámpírod szomorúan nézett rád, láttad, hogy a szemei fájdalmasan csillogtak. Mielőtt megkérdezhetted volna, mi nyomasztja a férfi megszólalt.

- Csomagolj, jön ma a pasid - mondta komoly hangon.

Azt hitted csak bolondozik veled. A kezed a vállára tetted és átölelted. Rácsimpaszkodtál, mint egy makacs kisgyerek. Lebiggyesztetted az ajkad, a hasába akartál csípni, játékosan. Mások teljesen meglepetten néztek volna rád, el sem hitték volna, hogy a vámpírok kemény kezű vezetőjének van egy gyenge oldala is. Raphael szomorúan nézett rád. Te voltál a gyengesége és életében először ez nem zavarta. Évekig mindenkit elnyomott magától, de te valahogyan áttörted a falait.  

- Hiszen te vagy a pasim - kacagtál rá, közelebb húzódtál hozzá és megcsókoltad az arcát.

Alig tudott ellenkezni a csókjaid ellen. Megzabolázta magát és a kezét a válladra tette és elnyomott magától. Ráncolta a szemöldökét, kicsit bosszankodva, Raphael megrázta a fejét. A sötét pupillái rád fixálódtak, határozottan ellenállt már neked.

- Bejelentés érkezett - szűrte ki a fogai között a szavakat - Alec Lightwood jön ide, hogy elvigye a barátnőjét. 

Az ajkaid szétnyíltak a meglepettségtől. Tudtad, hogy az idő telik és az óra ketyeg, de minden nap azt mondtad maganak: nem ma. Ma még nem kell elmennem. Húzni akartad az időt, hogy még pár percet tölt a sötét Paradicsomban Vele. Raphaellel. Olyan volt ez, mint egy álom, amiből semmiképpen sem akartál felébredni. Tudtad, hogy a kapcsolatod tiltott volt és Alec úton volt feléd, de fájdalmas volt leesni a mennyországból és belecsöppenni a valóságba. Kiszerettél az addigi barátodból, és beleszerettél az ellenségébe.

- Vége van.

A kezeid ökölbe szorultak a tested mellett, szinte felpofoztad a szavai hallatán. A szíved összeszorult. Valamiért Alec jutott eszedbe, amikor azt mondta: a vámpírok seggfejek. Talán igaza volt. Árnyvadász léted miatt egész életedben tiltottak az alvilági lényektől. Messze állt tőled, hogy beleszeress egy szörnybe, sosem gondoltad volna, hogy egy vámpír hideg csókjaiban olvadtál el. Raphael azt akarta elhitetni veled, hogy ő egy szörny. Ám a hónapok során ezt te simán megcáfoltad neki. Megmutattad, hogy más, mint a fajtája. Azt hitted ez jelentett valamit.

- Te most dobsz engem? - kérdeztél vissza remegő hangon.

Az arcát elfordította tőled, nem tudott rád sem nézni már. Raphael nem mondott erre semmit és éppen ez sem esett neked ennyire jól. A szemeidben könnyek gyűltek, hát még arra sem méltat, hogy válaszoljon?  Raphael sietve elment a folyosóról, anélkül, hogy egyáltalán számba vegyen. A méltóságod kapargattad össze, nehogy még előtte sírva fakadj.

x

A dühöd nem ismert határokat. A szíved, a lelked adtak egy lelketlen szörnynek. Alec nevezte szörnynek. Igaza volt. Akármennyire is összetörte a szíved, nem tudtad elképzelni magad, ahogyan Alec karjaiban sírod ki magad. Nem, Alec már nem volt opció. Ha megtudná, hogy te valaha is Raphael Santiagoé voltál, kitérne a hitéből. Nem bocsátott volna meg.

Nem tudtál a barátod szemébe nézni. Hogyan is tehetted volna? Hiszen Alec azért hagyott itt, hogy biztonságban légy a Clave-től. Hát igen, csak az a helyzet, hogy Alec elfelejtkezett rólam, tetted hozzá magadban. Eleged volt a fiúkból és abból, hogy csupán játékszer légy.

A ruháidat a táskádba dobtad, amikor kopogtatás hallattszott az ajtó felől. Göb lett a torkodban. Nem válaszoltál, mert féltél a vámpírod vár az ajtó mögött. Tévedtél. Simon, az egyik jó barátod lépett be rajta. Csalódottan leengedted a fejed. Hát persze, hogy Raphael. Hiszen Raphael Santiago nem kér bocsánatot, hisz ő sosem hibázik! Gúnyosan felhorkantottál. Azon gondolkodtál vajon már az elejétől tudta, hogy dobni fog? Egy játékszernek érezted magad.

- Hallottam, hogy elmész - szólalt meg tétován Simon.

Gyomorgörcsöd lett attól, hogy elhagyod a hotelt. Sem menni, sem maradni nem esett volna már jól. Alec eldugott, elrejtegetett. Elismerted, rosszul esett, hogy ahelyett, hogy harcolt volna a kapcsolatotokért a könnyebb utat választotta. Nos, mindkét fiú összetörte a szíved. A fejed fölött összecsaptak a hullámok.

- Raphael egy szemétláda! - jelentetted ki dühösen. 

Simon levágta magát az ágyra, szinte megrőkönyödve nézett rajtad végig. Sosem hallott ennyire mérgesnek téged. Idegesen megigazította a szemüvegét. Ő is gyakori vendége volt a Du Mort hotelnek és elég sokat járt a vámpírvezető tyúkszemére. Nem álltatok annyira közel, ám most mégis jól esett a jelenléte. Pocsékul érezted magad. Kihasználva.Kiszipolyozva. Értetted te, hogy Raphael vérszívó, de ennyire? Nem képzelted róla, hogy a szerelmetek egyik pillantról a másikra eldobná. A csalódottság szívbemarkoló volt. 

- Nem tudom, hogy mit mondhatott neked, de tuti a féltékenység beszélt belőle - mondta csendesen, óvatosan szólt hozzád, nehogy még jobban kiugrasszon -  Hiszen Alec az orra alá dörgölte, hogy te az Ő barátnője vagy. 

Megfagytál. A szemeid Simonra emelted. Eszedbe jutott mennyire fájdalmas szemekkel nézett rád az imént, Raphael nem akart veled szakítani. Simon leült az ágy szélére és a kezét bíztatóan a válladra tetted. Nem tudtad hogyan nézz majd Alec szemébe. Hogyan, mikor te közben egy másik férfibe habarodtál bele? Az arcod a kezedbe temetted, mélyet sóhajtottál. Pár hónappal ezelőtt még az árnyvadászt hívtad a kedvesednek. Mindkét szerelmedet elveszíteni egy nap kemény volt. De elhatároztad, hogy újra fogod kezdeni az egészet Alec-el, ha megbocsájt neked. Ám az is megfordult a fejedben, hogy Raphaelhez hasonlóan magadban elásod az egészet és letagadod, ha megkérdeznék.

- Raphael szerelmes beléd, ne kételkedj benne - szólalt meg Simon gyengéden.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Könnyek csordultak le az arcodon. A kezedben egy ruhadarab volt. Az övé, az ő pólója volt. Te voltál a pólótolvaja, ő pedig cserébe ellopta a szíved. Te is viszont szeretted. Az ajkadba haraptál és végre elhatároztad magad 

Felpattantál és szó nélkül otthagytad. Simon kétségbeesetten szólt utánad, attól félt, hogy megbántott. De te csak céltudatosan mentél tovább előre. A vámpír barátod szobája előtt álltál. A szíved hevesen dobogott. Az utóbbi hónapokban teljesen egésznek érezted magad. Olyasmi, amit eddig nem éreztél Alec-kel. Noha kellemetlen ok miatt kerültél ide, nem érezted magad tehernek, Raphael pedig úriember volt veled. Megmutatta neked, hogy tévedtél a fajtájával kapcsolatban. Az utóbbi hónapokban különlegesnek érezted magad, fülig szerelmesen.

Mély levegőt vettél és nem haboztál tovább, benyitottál kipogtatás nélkül. Az ajtó becsapódott mögötted. Te pedig szemtől szemben találtad magad egy félmeztelen vámpírral. Éppen átöltözhetett, mert a mellkasa fedetlen volt és az ágyon kiterítve volt egy ing. Megkeményítetted a tekinteted, próbáltál a tekinteteddel nem elidőzni a kidolgozott felsőtestén.

- Barom vagy, Raphael Santiago.

Nem válaszolt, nem próbált kijavítani. Talán egyet is értett veled? Keresztbe tetted a karod. Dühösen termett előtted, de a mozdulatai nem tűntek durvának. A vámpír szeme rád esett, ha elpirulhatott volna már vörös lett volna. A tekinteted feltüzelte, az ajkai szétnyíltak és megkívánták a tied. Közelebb ment hozzád, egész végig sziklaszilárdan tartotta veled a szemkontaktust. A mellkasod a visszafojtott indulatoktól hevesen mozgott. A szemed sarkában könny gyűlt, ő szomorúan nézett rád. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem akart téged bántani. Simonnak igaza volt, a vámpír nem csak érzéstelenül eldobott magától. Eléd ért, de te hirtelen felindulásból szaladtál neki és feldöntötted. Raphael az ágyon terült el, te pedig rávetetted magad. Ám ahelyett, hogy a nyakának ugrodtál volna az ajkainak estél. A vámpír fogadta a heves és sietős csókjaidat. A karjával magához húzott, ha lett volna szívdobogása biztosan érezted volna. Szükséged volt erre, hogy lecsapjatok egymásra. Raphael pedig viszonozott minden szenvedélyt hezitálás nélkül. Amikor a csókvihar lecsendesedett Raphael megcsókolta a homlokodat.

- Inkább összetöröm a szíved, de így legalább helyesen cselekedsz - magyarázta csendesen, megtörve - Velem maradni nem a jó döntés.

Lecsusszantál a mellkasáról. Oldalra döntötted a fejed és makacsul felvontad a szemöldököd. Megráztad a fejed, ez a vámpír megőrjít téged. A kezed végigcsúsztattad a mellkasán, az izmai csábítottak de próbáltál tiszta fejjel gondolkodni.

- Majd én eldöntöm - suttogtad neki egy pimasz mosollyal.

Raphael egy félmosolyt küldött neked, de az arca még mindig bizonytalan volt. A kezeivel megsimította az oldalad, a vonzalom szikrája még mindig izzóképes volt. Mennyire szeretted volna, ha minden napod így maradna. Vele. Imádtad a mély, sötét szemeit. Megvesztél a durva, harcias ajkaiért. Osztottad a szarkasztikus humorát. Sosem gondoltad volna, hogy egyszer Raphael lesz az, akire mindig is vágytál.

- Most pedig megfogod a kezem és együtt állunk Alec elé. Együtt.

Raphael válaszra nyitotta a száját. De te befogtad a száját. Nincs ellenkezés, már elhatároztad magad. A vámpírt választod, ez a te döntésed egyedül és neki nincs beleszólása. A szemében megannyi szeretet csillogott.

- Csss. Én döntök.

A vámpír sóhajtott egyet, a levegő az ujjad csiklandozta. Elmosolyodott, álmában sem gondolta volna, hogy őt választod. Előre lépett és megcsókolta a kezed, egyenként az ujjaid. Beleborzongtál a gyengéd érzésekbe, amit a puha, ám jeges ajkai nyújtottak. Nem volt benned már semmilyen kétség, hogy helyesen döntöttél.

- Szeretlek - suttogta Raphael. 

Helló! Remélem tetszett a oneshot!