Fandom: Teen Wolf

Karakter: Peter Hale

Szituáció: Stiles nagynénje vagy, Peter pedig nagyon igyekszik randira hívni téged.

Szavak száma: 1800

Kérte: ReginaOrss8

Éppen a parkolóból tértél ki, a kezeid tele voltak csomagokkal. A heti beváráslás során picit túlzásba estél. Az öledben hordoztad, mivel a zacskó füle elszakadt, egyensúlyoztál a méretes csomaggal. Siettél a kocsidhoz, hogy megszabadulj tőlük. Ilyenkor reméli az ember, hogy nem fut össze ismerőssel. 

Kissé fújtattál, amikor meghallottál egy hangot a hátad mögött:

- Helló szépség! - szólt egy selymes férfi hang.

Pontosan tudtad kicsoda a hang tulajdonosa. Peter Hale. Az idősebb vérfarkas mindig a legváratlanabb pillanatban talál rád. Mintha szagot fogna, mikor vagy sebezhető. Nyakig csomagokkal a legutolsó helyzet, amikor elterelésre lenne szükséged. Az arcodon próbáltad leplezni a zavar jeleit. Felé fordultál, máris találkoztál a szúrós kék szemeivel, kiélezve közöttetek a hirtelen jött feszültséget. Nem tudtad hogy illik valakivel flörtölni, aki majdnem az ellenséged.

- Ó, nekem mondod vagy a bornak? - próbáltad viszonozni a flörtös hangvételt.

A zacskóból kilógott egy üveg bor, a kedvenced. A Netflix-es estéidre tartogattad, amikor egymagad nekilátsz és kivégzed szegényt. Megesik, hogy természetfölötti lényeknek nehezebb megrészegedni. Titkoltad ezt a képességed. A kocsidhoz értél, elegánsan a hátad döntötted a járműnek. Egy cseles mosoly ült az ajkaidon. Peter elmosolyodott, mindig imádta az éles nyelved. Azt, hogy mindig valahogyan a szavaiddal játékba csalod.

Egy kis múltatok volt, nem is akármilyen. Te boszorkány lévén nem maradtál hidegen a természetfelettiek világában. Így az utaidat nem egyszer kereszte a sors vele. Nem akarsz nagyon hencegni, de szétrúgtad már párszor a seggét, ha arra volt szükség. Peter pedig.. szerette a kihívásokat. Jelenleg úgy tűnt semleges a hadiállás, igazán próbáltad megzabolázni, nehogy keresztbe tegyen Stiles-nak bármit is. Az unokaöcséd mindenlébenkanál, ezzel tisztában voltál. De nem akartad, hogy baja essen. Ismerted Peter heves temperamentumát.

Az utóbbi időben viszont úgy érezted egyre kevésbé ismered a férfit. Visszafogottabb lett, udvariasabb és nem akart megölni. Egész normálisan tudtál vele beszélgetni, míg nem kezdett bele a hadjáratba, hogy levegyen a lábadról. Őszintén, nem értetted miért. Azelőtt vajmi keveset törődött azzal, hogy akár barátok is lehetnétek, arról nem is beszélve, hogy nőként gondoljon rád. A tény, hogy megváltozott borzasztóan idegessé tett. Egy ellenségtől könnyű kitalálni mire számíthat az ember. De egy olyan férfitől, mint Peter Hale akármi kitelik.

- Ez nem is kérdés - Kacsintott rád Peter - Meghívlak a következő üvegre.

Nem akartad lelőni poént, hogy valószínűleg az sem kottyanna meg. Csak egy udvarias mosolyt küldtél neki, de visszautasítottad. Próbáltál civil maradni vele, nem akartad kiugrasztani vagy vitába kezdeni. Peter kicsit csalódott a reakciódra, de nem úgy tűnt, mintha felvenné. Oldalra döntötted a fejed, biztosra vetted, hogy sorban állnak a nők, hogy megihassanak vele egy italt.

Minden sztigma és robbanékonyság ellenére... Peterért olvadtak a nők. Nem hibáztattad, de casanova hírében állt. Peter az a fajta férfi, akitől intettek a barátnőid, a szüleid. Megzabolázhatatlan. Vad. Nem tehettél róla, de egyre csak egy vékony boton egyensúlyoztál, éppen csak nem beleesni a hálójába. Nem engedheted át a szíved olyan könnyen.

- Egy nap úgyis eljössz velem randira, tudom - morogta, annyira magabiztosan, mint aki tudta, egyszer csak megtörsz.

x

- Peter - dorgáltad meg, nem láttad sehol sem, de tudtad, hogy valahol a házadban rejtőzhet - Beszéltünk már erről.

A konyhádba léptél be, éppen munka után. Az asztal közepén két üveg bor és borospoharak csücsültek. Hacsak nem Stiles romantikáját szakítod félbe, akkor csakis egy ember művelhette ezt. A szólított feltűnt, elősomfordált a sötétségből, az arcán izgatott kíváncsiság volt. A gesztus szép is lehetett volna, ha tudnád milyen szándékai is vannak feléd. De még mindig ködben voltál. Féltél, csupán a tested kell neki.

- Tudom, hogy élvezed - morogta Peter - Hogy kínozz.

Közel jött, mintha próbálná memorizálni a szagod. Akármennyire is szenzuális volt az, ahogyan az ajkaiba harapott nem tehettél mást, mint hátrálni. Elemi ösztön volt, még ha próbáltad magad meggyőzni, hogy nem vagy szorult helyzetben. Peter szemei követték a mozdulataid. Nem is csoda, a farkasok ragadozók. Úgy is érezted magad, mint egy őzgida a farkasfalka előtt. A karod keresztbe fontad a mellkasodon, próbáltál autoritáns lenni. Nem szép dolog volt betörni a lakásodban, arról nem is beszélve, hogy akár Stiles is otthon lehetett volna.

- Nem félsz, hogy Stiles meglát minket? - kérdezte csintalan mosollyal Peter, mintha csak a gondolataidban olvasott volna.

Az agykerekeid szüntelen forogtak, azon gondolkodtál hogyan menekülj ebből a szorult helyzetből. Nem mintha nem szerettél volna vele borozni. Csak féltél, hogy valami meggondolatlanságot teszel. Kihasználva, hogy szótlanul hagyott, Peter közelebb lépett hozzád, most már nem vonakodtál. A tekintete leszögezett, a hideg kék szemek megfagyasztottak. Viszont az arcod és az egész tested lángokban állt. A tekinteted végigfutott rajta, mindig szabadon hagytad a képzeleted milyen lehetne a felsőteste, elvégre ezzel alátámasztaná az elméletet miszerint minden vérfarkas izompacsirta. Próbáltál, ismétlen, próbáltál nem fantáziálni róla.

- Inkább te kellene félj - suttogtad, az ajkaidon egy félmosoly nyugodott, hiába nem tudtál fenyegetőnek tűnni.

Peter grimaszolt. Stiles egyáltalán nem tartozott a rajongói táborához. Éppen annyira, hogy a múltkor, amikor előtte flörtölni mert veled a srác egy baseball ütövel akart a nyakának ugrani. Tiltott dolog volt, amit műveltetek. Éppen ezért csigázta fel annyira. A tiltott gyümölcsért mindenki verseng. Stiles valószínűleg megesküdött rá, hogy Peter csupán ki akar használni. Nos, nem állt volna ezzel a kijelentéssel messze az igazságtól. Hónapokkal ezelőtt. Ám azóta gyökeresen megváltozott a terv. 

Merészkedett derekan ragadni és magához húzni. A meglepettség elvágta a hangszálaid, a mellkasodba szorult a levegő. Soha nem voltál ennyire közel hozzá, érezted a szikrát, ahogyan hozzád ért. A kezeid a vállára helyezted, reflexesen a karjaiba olvadtál. Fenébe, gondoltad, miért megy ez ilyen könnyen?

Peter rossz fiú volt tervekkel, nem tagadta magáról. Gyorsan elcsábítani téged, az ördög tangóját járni a hálószobában. Semmi egyéb. A dolog talán ott változott meg, hogy egy idő után harcolnia kellett a figyelmedért. Az ember csak olyasmiért harcol, ami értékes is számára. Értékelni kezdett, tisztelni a családszereteted és csodálni a harci képességeid. Annyi éven át ismert, nem is egyszer ütköztetek, akkor mégis másként tekintett rád. Egy akadály voltál, nem egy személy. Nem egy érző lény, álmokkal.

Család. Biztosan erre vágysz, ismert annyira. Nem volt abban biztos, hogy tudna neked ilyesmit nyújtani. Peter érzései összevissza kavarodtak, az egész teste égett a közeledben, mintha valóban elátkoztad volna. De ha ez átok...akkor miért ilyen jó? Peter közelebb hajolt, az ajkai lassan közelítették a tiédet. A kezed ökölbe szorult a kezed a vállán, érezte az ellenállásodat, még ha az hangyányi is volt. Ugyanakkor a levegő forró volt körülöttetek. A szemeidbe nézett, a pilláid félig voltak lecsukódva. Sokszor gyönyörködött benned, valóban elbűvölő voltál, a szó szoros értelmében.

Régebben szerette a gyönyörű játékokat... összetörni. Ha te is az lennél, csupán egy test nem habozna most. Hevességből és önfejűségből is csókot lopna. De nem akart meglopni. Ha a szíved nem tudja elcsenni akkor nincs értelme az egésznek. Mióta szemet vetett rád, azon kapta magát, hogy megváltozik. Nem érdekelték már a kicsinyes viszonyok, a szeretők. Megpróbált ennél több lenni. Tudta, te nem vagy olyas mint a többi felszínes ember. Te többet vártál tőle.

- Jobb lenne, ha most mennél - suttogtad, az ajkadba haraptál.

Gyengéden elnyomtad magadtól, nem értetted miért nem voltál erőteljesebb. Úgy érezted a lábaidból kimegy az erő. Peter szemei ledöbbenten néztek rád. Ő egy kemény diónak tartotta magát, ám te annál nagyobb kihívás volt. Talán ez csigázta fel az elején, hogy kikezdjen veled. A játék, a kihívás tartotta életben a szenvedélyt. Aztán valami más érzés költözött a mellkasába, ami feltüzelte.

De te rendíthetetlen voltál. Fenébe, még próbált ingekben is járni a kedvedért, hátha az a titok nyitja.Peter érezte, hogy a mellkasában mintha egy űr lenne. Szóval nem a bor, nem az ingek, nem a szép szavak. Csak nem tartottad őt elég jónak magadhoz, értette most már a célzást. Nem gondolta volna, hogy ennyire megbántja majd a visszautasításod. Nem szokott hozzá ahhoz, hogy opció se legyen. Szinte felmarcangolta a bűntudat és öngyűlölet. Sosem érezte ezt még.

Tudta, hogy hatalmas hibákat vétetett a múltban. Egek, tisztában volt azzal, hogyha meg kellene gyónnia egy papnak az már felérne az Ezeregy éjszaka meséivel. De mindezek után éhezte a megváltást, az új esélyt. Te legalább civil voltál vele, nem estél neki minden alkalommal, amikor megláttad. Tévedett, az olyan emberek, mint ő nem érdemelne második esélyt. 

- Mindig elnyomsz magadtól.

Ez igaz volt. Egy zsigeri részed rettegett elfogadni a kedvésségét. Annyira sokszor bántottak már. Csalódtál a szerelemben, a társakban nem tudtál már bizalmat vetni. Főleg a legutolsó alkalommal a férfi, akivel kapcsolatban voltál a lelkedbe taposott. A szíveden sebtapaszok voltak, nem mertél még egyszer kockáztatni. Ám Peter feltűnt és egyre megnehezítette, hogy biztonságosan játsszd ezt a játékot.

Az életedben annyi sok rossz ember volt. A szüleid mindig azt mondták az iskolkerülőkből lesznek a gonoszak. Peter úgy tűnt rosszaságból jeles, éppen ezért féltél megbízni benne. Még egy csók is annyira nehéznek tűnt abban a pillanatban. A férfi feszülten figyelt, érezted a sértődöttséget a hangjában.

- Én csak nem akarom, hogy... bánts.

- Soha sem bántanálak - mondta csendesen.

Úgy érezte jobb emberré teszed. Sosem akart jó pontokat szeretni másoknál, de veled más volt. Tisztelte az erőd, a családszereteted. Noha megvoltak a balhéitok régen, sosem próbált szándékosan bántani és keresztbe tenni neked. Megráztad a fejed, a szavai nem törték át a falaid. Tudta, hogy szenvedsz ennek ellenére a visszautasításod fájt neki, az arca egy pillanatra a lelke tükre lett. Peter mindig felhúzta a falait, soha senkit sem törte ezeket át rajtad kívül.

- Értem én - Morogta, próbálta a büszkeségét menteni.

Összetört szívvel nézted, ahogyan sarkon fordul és frusztráltan elmegy. Tudtad, hogy az ő sebei is véreznek, de nem tudtad már helyrehozni. Bárcsak elég lenne két üveg bor a megrészegedéshez. Úgy érezted forog veled a világ.

x

Peter hetekig került, feltételezted duzzogott. Téged is bántott a dolog, de valahogy nem tudtad hogyan keresd meg és tisztázd a helyzetet. Újra és újra végigjátsszottad magadban a jelenetet. Bele kellett volna avatnod a sérülékeny múltadba. A gondolataidba merültél, nem is vetted észre, hogy egy autó vette be jól a kanyart és felcsúszott a járdára.

Egy autó közelített feléd, szinte elütött. Ha csak nem ránt vissza valaki az utolsó pillanatban. Elsuhant előtted a jármű, kis híján elgázolva. A lélegzeted a mellkasodba szorult, amikor rádöbbentél mi is történt. Az életed lepergett a szemeid előtt. Sosem gondoltad, hogy egy gonosztevő lesz a hősöd. Peter a karjaiban tartott pár másodpercig. Mélyeket sóhajtottál, hogy megnyugtatsd magad. A szíved majdnem kiugrott a helyéből.

- Jól vagy?

Bólintottál, a torkodban göb formálódott. Peter dühösen nézett az autó után, biztosra vetted, hogy lesz egy-két szava a soförjéhez. Lassan engedte, hogy kibontakozz az öleléséből. Remegve bújtál ki az erős karjaiból. A férfi aggódva nézett végig rajtad, keresve bármilyen sérülést a testeden. A szemei találkoztak a tiéddel, láttad, hogy még mindig volt bennük vágyakozás. Az arcod vörösség öntötte el, jól esett látni, hogy ő nem adta fel.

- Tudom, hogy nem vagyok az az ember, akit megérdemelsz...- kezdett bele, a hangja egy pillanatra annyira megtörtnek hangzott - De igyekszem az lenni.

Egy mosoly kúszott az arcodra, szinte komikus volt a megtermett vérfarkast ennyire izgatottnak látni. Sosem hitted volna, hogy megéred azt a napot, hogy halld őt ennyire a falai nélkül. Hogy ő lesz az, aki nyit majd feléd. Megérdemelte azt az új esélyt. Közelebb léptél hozzá, a kezed gyengéden a vállára tetted.

- Sokáig sajnáltatod még magad, vagy elhívsz végre randira? - kérdezted gúnyolódva.

Peter szemei felcsillantak.