Fandom: Supernatural

Karakter: Sam Winchester

Szituáció: Sam-mel régi vadásztársak vagytok, rejtett érzelmekkel egymás iránt

Szavak száma: 2100

Kérte: Szofiiis

Egy kis asztalnál ülté, nem messze a kocsma ajtajától. Praktikus, ha az ember menekülőre fogná. Démonok és szellemek vadászata megedzette az idegeid és a stratégiai meglátásod. Kár, hogy jópár sebbel gyarapodtál közben. Gyermekkorod óta ezzel foglalkoztál, másra egy kisboltot vagy hasonlót hagynak, mint családi vállalkozás. Neked egy másféle jutott.

Veterán voltál már, amikor Dean és Sam az utadba akadt. Éppen ezért bosszantotta őket először a profizmusod. Te is felvágtál ez elején, aztán kicsit szárnyaid alá vetted őket és egy csapat lettetek. Noha, pár hónap utána visszahúzódtál és véletlenül 'eltűntél' újra pár hónapra. Magányos farkas voltál mindig is, nehezen ment kötődni bárkihez is. Megnehezítette a dolgodat ahhoz is, hogy közelebb kerülj egy bizonyos vadászhoz. Akármennyire is volt frusztráló ez, de képtelen voltál átjutni egy képzeletbeli árkon ami elszigetelt. Nem is csodáltad, egy olyan titok mellett, amit a szívedben hordoztál, nem is cselekedhettél volna máshogyan.

Néha csak nem jött, hogy elhidd, egy csapat része vagy. Egyszerre töltött el boldogság és félelem is. Nem szoktál hozzá a kapcsolatokhoz és a meleg érzésekhez. De a fiúk idővel úgy a szívedhez nőttek minden hóbortjuk ellenére. A fiúk a lehető leglepukkadtabb kocsmába hoztak el erre a különleges alkalomra.

- Boldog születésnapot, Gyilkos!

Nos, kedves kis becenevet adtak neked.

Sam, Dean és Castiel egyszerre emelte a poharat, amire elkacagtad magad és te is így cselekedtél. Tömör tequila csillogott a shot-os poharakban és pompásan mutatott. De nem ígért jót a továbbiakra. Sejtetted, hogyha sok alkohol elpusztul az asztalodnál az nem sok jóhoz fog vezetni. Kicsit elszabadul a pokol, ha te és Dean iszogattok. Abból a lelkesedésből ítélve, amivel Dean kitöltötte neked a piát nem hiszed ennyivel beéri. Felvontad a szemölödököd, de nem bántad. Egyszer egy évben van szülinapod, elvégre.

Sosem ünnepelted eddig a születésnapodat, mert nem igazán volt akivel. A szüleid vadászok voltak, mindig távol új démon után kutatva. Olyankor csak leültél és egyedül iszogattál. Dean hozta be ezt a szülinapos szokást. Egyszerű oknál fogva. Mert akármikor meghalhattok és érdemes kiélvezni az életet.

- Ez az, egy nappal közelebb a halálhoz. - fintorogtál, részben az alkoholtól, részben a keserű grim humorodtól - Yay.

Magasra emelted a poharad és a fiúkra kacsintottál. Értékelted a gesztusuk, hogy kicsit fel akartak vidítani, de számodra sosem voltak különleges alkalmak a születésnapok. Most is csak azt élvezted, hogy a fiúkkal tölthetsz időt. Egy kis idő, amikor mondjuk nem egy wendigo elől futtok az életetekért.

- Hé, erre ma nem gondolunk. - veregette meg a hátad Sam - Kaptál tőlünk ingyen piát.

Gyengéd gesztus volt, ami megérintett. A keze a válladon maradt és volt egy röpke pillanat, amikor csak mélyen egymás szemébe néztetek. A pillanatot Castiel szakította félbe a köhögésével. A torkára ment a tequila. Ők már régóta vadásztársaid voltak, később csatlakozott hozzátok Castiel. A furcsa angyal, aki ugyanannyira könnyen belopta magát a szívedbe.

- Ne csinálj úgy, mintha a szülinapom nem lenne ürügy arra, hogy igyatok. - szólaltál meg.

Dean csak bölcsen bólintott, valóban kapóra jött nekik is az ürügy. Folytattátok az italozást. Kezdett az alkohol a fejedbe szállni. Hátradőltél és a hátad a falnak támasztottad. Egy magamfajta meg sem érdemli a barátokat., gondoltad magadban, Főleg, hogy nem is vagyok vele őszinte.

- Úgy leterítettem, hogy pislogni sem volt ideje.- verte meg a mellét Dean.

Te csak nevettél és ráztad a fejed, tipikus Dean. Az asztal a nevetésetektől volt hangos, Sam-mel tornyot építettetek az üres poharakból, szokás szerint nem maradt kő a kövön, ahol te megfordultál, remélted egy atombomba nem készült felrobbanni.  A szemeid gyakran találkoztak Sam-el, de egy-egy vágyakozó pillantást leszámítva nem történt semmi.

- Hadd adjak egy ölelést a szülinaposnak. - hajolt hozzád Dean.

Hozzád hajolt és szorosan átölelt, te kacagva elfogadtad, a tequila jókedélyűvé tett.

- Megesz a szemével. - suttogta a füledbe - Ő túl jó fiú. Csinálj már te valamit.

Nem tudtad, hogy az alkohol oka vagy a szavai hatása, de vörösség tódult az arcodba. Dean szorosan tartott magánál, hogy ne Sam előtt mondja ki. Te is néha láttad a szemeit, ahogyan bemérnek vagy azt láttad, ahogyan mérik a köztetek lévő távolságot. Sam jó fiú, Dean elmondása szerint. Valószínűbb, hogy ő nem tenne semmit. Milliónyi gondolat szálingózott a fejedben, de nem tudtad hirtelen mit felelj erre.

- Nem vagyok ahhoz elég részeg. - válaszoltad halkan.

Kibújtál az ölelésből és Dean felvonta szemöldökét. Hárítottál, még magad sem tudtad, hogy akarsz-e bármit is cselekedni az ügyben, amit felhozott. Sejtetted, hogy az érzéseid viszonozta volna, de mégsem vonakodtál belekezdeni ebbe. A kapcsolatok rizikós dolgok ha az embernek olyan vadász élete van, mint neked.

- Ezen könnyen segíthetünk.

Dean lelkesen töltötte fel a poharadat. Huh, ez az este éles kanyart fog venni. 

Samhez odáztál egy kicsit, de nem akartad letámadni egyből. Hagytad, hogy a maradék távolságot ő tegye meg. A férfiak szeretik, ha úgy érzik ők irányítanak. Az arcod égett, mintha egy látogatást tettél volna az imént a pokolban. Az az utolsó shot Dean-nel már igazán esett olyan jól. Be is ütött, lassabban mozogtál. Ekkor érezted azt, hogy ideje lenne abbahagyni az alkohol elleni háborútokat.

- Mennem kell egy kicsit levegőzni. - sóhajtottad.

Egy hirtelen mozdulatot tettél, mire annak rendjére megszédültél. Már kaptál is valami stabil után, de csak az asztalra csaptad le a kezeid. Sam kapott el és megtámogatott a válladnál. Dean egy mindentudó mosolyt küldött nektek és a kezeit dörzsölve hátradőlt. Csak Castiel állt értetlenül a helyzet előtt.

A friss levegő kissé visszahozta az életerőd. Észrevetted, hogy Sam még mindig nem engedett el. Nem bántad, hogy hozzád van tapadva. Inkább megemberelted magam így megmarkoltad a pólóját és magadhoz húztad. Sam-nek sem kellett több, a kezét a derekadra csúsztatta és lehajolt az ajkaidhoz. Éppen kapóra jött a kocsma fala, aminek köszönhetően a férfi sarokba szorított. Hát Dean nem ennyire szendének festette le. Sietősen csókolt meg és te élvezted, ahogyan az ajkatok összeragadtak. Az alkohol fűtött mámoros volt a csókja és imádtad ahogyan elvesztettétek a gátlásaitok. 

Sam keze végigsimította a combodat és te a csókba lihegtél. Eufória járt át és ez feloldott benned valamit, amit eddig féken akartál tartani. A kezed forrósodni kezdett, te pedig itt érezted idejét, hogy félrehúzz, mielőtt késő lesz. Sam morogva kapott mégis az ajkad után, hiányolva a közelséged. 

Akkor vettétek észre, hogy van egy kukkolótok. Castiel csak állt a kocsmaajtóban és bámult. Sam félrehúzott és megköszörülte a torkát, a romantika elúszott. A kezeid lecsúsztak a mellkasáról és mélyen a szemébe néztél. Habár a pillanat félbeszakadt mégis elnéző szeretettel néztél rá. A torkodban keserűség volt. Sokkal nehezebb lesz így majd lakat alatt tartani az érzéseid iránta. Megráztad a fejed, nem kellett volna Deanre hallgass. Még így, részegen is azt tartottad túl kockázatos ez az egész.  Sam ajkain szavak voltak, de valamiért lenyelte őket. Elfordultál tőle és a kezed dörzsölted.

x

Legközelebb, amikor egyedül maradtatok az napok múlva lett csak. Az ágyad szélén ültél és félig felemelted a pólód, hogy a harci sebeid nézegesd. Gyorsan gyógyultak, ezt mindig mindenki megjegyezte, de csak te tudhattad miért. Kopogtatást hallottál az ajtón, de mielőtt felelhettél volna Sam sietősen bejött. Meglepetten pislogtál és leengedted a pólód, elfedve a sebeid.

A férfi szétesett volt, zihált és amikor találkozott a kérdő tekinteteddel nem talált szavakat. A derekára tette a kezét és nehezen nyelt. Tudtad, hogy a mai esti harc megviselő volt, de régóta nem láttad ennyire nyomottnak.

- A tegnap este megcsókoltál.- kezdett bele elgondolkodva - Ma este pedig azt hittem, hogy nem látlak többé...Kérlek, holnap este ne próbálja meg meglepni.

Először szó nélkül maradtál. A vadászok nem szokták kimutatni az érzéseiket. Nem felejtetted el a tegnapi részeg csókjaitok. Ha becsuknád a szemed még mindig éreznéd a testét a tiednek feszülni. A kezei forró útjait a testeden felidézted már magadban párszor. Jól esett tudni, hogy nem felejtette el és sem elhanyagolható, hogy aggódott ma este érted.

- Nem foglak.- egy félmosolyt küldtél neki.

Sam kereste a szemeid, de te kerülted a tekintetét, egy nehéz érzés költözött a mellkasodba.

- (Neved), szerintem beszélnünk kellene erről.- szólalt meg meglágyult hangon.

Féltél attól, hogy egyszer valaki ennyire sarokba szorít, ennyire kérdőre von egy csatás éjszaka után. Ma egy démonnal küzdöttetek és a pengéje olyan sebet ejtett rajtad, ami mást megölt volna már. Te pedig élsz és virulsz. A fiúknak csak legyintettél, hogy téged aztán nem olyan fából faragtak. Sántítottál és jajgattál is mellé, hogy hihetőbb legyen a sérülés.

- Eskü nincsenek szuicid hajlamaim. - nevettél keserűen.

Felálltál az ágyról és próbáltál lazának tűnni. Sam keresztbe fonta a kezét és a szeme végigkövette a mozdulataid. Nem tűnt meggyőzöttnek.

- És a csók? Az milyen hajlam volt?

Sam vékony jégen táncolt, rátapintott az érzéseidre és ez majdnem megtört.

- Sam, fogalmunk sincs, hogy mibe keveredünk, ha érzéseink lesznek egymás iránt. - felelted csendesen.

A hajadba túrtál és nehezen sóhajtottál. A ma este is annak a tanusítása, hogy nem lenne helyes, ha járnátok. Sam elterelte a figyelmed, majdnem az életedbe került. De ez nem volt az egyetlen ok. Tördelted a kezed és remélted Sam most hagy ott, hogy ne nehezítse meg a dolgotok. Nem tudtad kiverni a fejedből az előző estét, a férfi csókja lemoshatatlanul az ajkadon égett. 

- Miért?- tette fel a kikerülhetetlen kérdést a férfi.

Sok dolog volt, amibe nem avattad be őket. Inkább csak ők hitték azt, hogy közel vannak hozzád. Vonakodva meséltél a családodról és minden személyes információt megrágtál. A szüleid széthúztak és mielőtt tizenöt lettél volna az apád egy éjszaka eltűnt. Értetlenül álltál a helyzet előtt és uszítottad anyád, hogy keressétek meg. Nem akart utána menni.

Anyád, kemény vadásznő révén az orrod alá dörgölte, hogy az apád démon volt. Ez számodra a legabszurdabb dolognak tűnt. Egy démon, aki vadásznak álcázza magát? De aztán idővel kevésbé tartottad kizártnak. A démoni erők kezdtek megmutatkozni rajtad, a kezed pokolian forró lett akármikor érzelmi töltet ért. És az egyik szülőd eltűnése pedig elléggé feldöntötte az érzelmi egyensúlyod.

Hiányoltad apád, akármennyire is banálisnak tűnik ez, de egy démonhoz képest jó apa volt. Az édesanyád másképpen gondolta. Megfogadta, hogy megöli az apád. Egyszer el is indult, és egy hónap múlva visszatért. De a kormos égés a nyakán másról árulkodott.

Nem ölte meg, az apád él, de már nem jön vissza. És ez sokáig emésztett, mert nem tudtad senkivel sem megosztani ezt a titkodat. A kedvenc vadászaiddal sem, mert te az voltál akit vadásznotok kellene.

- Azt hittem már rájöttél ma, Sam. - suttogtad megtörten - Félig démon vagyok.

Sam a fejéhez kapott, egy nehéz sóhajt engedett ki. Szóval ezért nem lett semmi bajod, noha megkóstoltad azt a démoni pengét. Meglepődtél, azt hitted sokkal jobban ki fog akadni ennél. Elfordultál tőle, nem tudtál most a szemébe nézni. Egy szörnyetegnek érezted magad. A kezed dörzsölted, már érezted, hogy melegszik az érzelmi tehertől.

- A pokolba is veled mennék.

Ez az egy mondat hangzott el a hosszú csend után. Sam lépéseit hallottad, ahogyan közeledett feléd. Könnyek gyűltek a szemedben, azt kívántad bárcsak ne húztad bele ebbe őt is. Nem mertél felé fordulni, nem tudtad elhinni, hogy ő elfogad így. Azt remélted elmenekül és keres valaki jobbat. 

- Sam, ilyet nem mondhatsz.

A hátad mögött volt és érezted, hogy lehajol hozzád. A lehelete elérte a nyakad, érezted a kezét a derekadon. Magához húzott, te pedig nem érezted magad elég erősnek, hogy ellenállj. Lehajtotta fejét és egy csókot nyomott az arcodra.

-  Nem érdekel, hogy démon vagy. Szeretlek. - sóhajtotta Sam - Nézz a szemembe.

Megfordított és így már szemtől szembe álltatok. Az ajkadba haraptál és összerezzentél a szavaitól. A kezeid után nyúlt, de te elhúztad a kezed, mert féltél, hogy a pokol tüzed megégeti. Sam kérdően nézett rád, akkor fordult meg a fejében, hogy te nem érzel hasonlóan.

- Én is szeretlek.

Sam ajka remegett és sietve megcsókolt. Hevesen visszacsókoltál, ő pedig kihasználta az alkalmat és a kezeidet a tiébe zárta. Jól esett, hogy nem húzott vissza, csak remélted hogy nem annyira égető.  A csókba sóhajtottál, úgy érezted a sírás határán vagy. Még mindig nem jött, hogy elhidd a származásod nem jelent már akadályt. Visszahúztál és ő az ajkaiba zárt. Érezted, hogy a kezed veszít a hőjéből, nocsak, Sam jó hatással van rád? 

- Lehet, hogy beváltjuk az ígéreted a pokollal. - küldtél neki egy halvány mosolyt - Apám eltűnt egy ideje már. 

Lehajolt és megcsókolta a homlokod. Érezted, hogy a pokol a kezedből az arcodba költözik. Csodálattal néztél fel a férfire, hitetlenül, hogy ő vállalni szeretné ezt a terhet.

- Kívánságod számomra parancs.