Fandom: Avatar Aang legendája és Detroit Become Human 

Karakterek: Zuko (Univerzum stalkere) és Connor 

Szituáció: Connort a legek legje tanítja csajozni 

Kérte: Reni, nem jelölöm meg mert adok egy esélyt, hogy letagadja 

Szavak száma: 3300 

Hozzáfűznivaló: nagyon nagyon sajnálom, hogy ez a fanfiction létezik. Lehet engem okolni a Wattpad bukása miatt, felvállalom. Valamint, Connor néhány helyen túlontúl OOC *out of character, amiért elnézést kérek. 

Még sosem küldték őt ilyen piti küldetésre, Hank majdnem azt hitte vicc az egész. Így nem is jó kedvvel kapta karon Connor-t és elindultak az egyik kis vállalkozóhoz, ahol állítólag illegális tevékenység folyt. Az Andoid nem is nagyon értette, miért ilyesmikkel pazarolják az idejüket, de nem ellenkezett, elvégre erre volt beprogramozva. Beértek a recepcióra, ahol egy kedves mosolyú Android köszöntötte őket. Láttak már hasonló modellt, Kamski-nál.

- Időpontot szeretnének párkapcsolat tanácsadást illetően?

Hank és Connor összenézett.

- Isten ments. – borzadt el Hank, félreértve a helyzetet.

Connor ráncolta a szemöldökét és úgy gondolta nem akar erre inkább rákérdezni. Amíg a társa éppen publikusan felháborodni készült, ő formálisan hozzálépett, hogy elmondja a valódi szándékaikat.

- A rendőrségtől vagyunk, a nevem Connor a CyberLife-tól, ő pedig Anderson hadnagy. Illegális tevékenység bejelentését kaptuk, körülnézhetünk?

Az Android bemutatkozott, mint titkárnő és gyorsan elintézett egy-két hívást, majd újra feléjük fordult:

- A Főnök szabad, bemehetnek.

Connor megköszönte az együttműködést és vonakodva elindultak a folyosón, amire mutattak. Mahagóni és fényűzés volt a hely, annak ellenére, hogy kívülről eléggé lerobbantnak tűnt. Mielőtt az ajtó elé értek volna, a falból egy táblagép emelkedett ki. Egy videó jelent meg a képernyőn, ami csak lejátszásra várt. Hank elolvasta a címet és felvonta a szemöldökét.

- A pasasnak egy motivációs videója van magáról.

Habozva, Hank megnyomta a lejátszás gombot.

- Öt évvel ezelőtt olyan voltam, mint te. – egy sebhelyes arcú fiatalember jelent meg rajta, aki egy drága autóból száll ki - Csóró, egy vesztes, aki nem tud szerezni barátnőt. De aztán egy nap úgy döntöttem, hogy változtatok. És most nézd rám: házam van és autóm, amiket csak irigyelhetsz. Olyan a feleségem kuffere, hogy még az anyád is azt mondaná: bárcsak nekem lenne ilyen csomagtartóm.

A videóban egy fekete hajú, nagyon energikusan beszélő fiatalember volt. Talpig szmokingban és meggyőzően hadonászott, amihez az is hozzátartozott, hogy túlságosan felemelte a hangját mellé. Hank és Connor csak pislogott, az Android ledje vörösen villogott, ahogyan próbálta feldolgozni az információkat.

- A nevem Zuko, az Univerzum shippere és az évszázad flexere vagyok. – mutatott magára - Minden azzal kezdődött, hogy összeshippeltem magam valakivel.

Egy kis zene következett a mondandó között. A szünet alatt Connor beszívta a levegőt és kérdezni akart, ám Hank leintette, halogatta a válaszadást. A videó könyörtelenül ment tovább.

- A shippelés a mesterségem. Neked nem kell ezt megtenned, mert én összeshippelek valakivel. A fele munka az enyém. – Zuko taktikát változtatott és most már a képernyő felé kezdett mutogatni - A többi rajtad áll. Vedd meg az 5 tanács Zukótól szolgáltatás csomagot és légy te is a nők bálványa!

A zene elhalkult és a táblagép visszasüllyedt a falba. Mindketten csak bámultak maguk elé, értetlenül. Connor nem emlékezett arra, hogy ilyen sokáig lett volna valaha is piros a ledje.

- Sok mindent nem értek, Hank. – szólalt meg kisvártatva.

- Ne kérdezd őket meg, fiam, mert én sem értem, mit láttunk most. – intette le - Őszintén, traumát éltem át.

Tovább mentek a folyosón és született egy egyértelmű megegyezés, hogy nem néznek több ilyen videót, akármennyire is erőszakosan támadja le őket egy táblagép. A folyosó túl hosszú volt és labirintusszerű, úgy látszott, sosem lesz már vége.

- Kamski különös volt, de ez a pasas egy szociopata. –mormogta Hank.

Connor nyitott ajtót, kopogtatás nélkül. Ami fogadta őket arra nem voltak felkészülve. Füst és múzsák dala. Fényszórók és füstgépek. Megijedve a szokatlan jelenettől, az Android felemelte a pisztolyát és kész volt bármire lőni. De nem volt mire, pár másodperc múlva minden eltűnt és amikor a füst szétoszlott egy iroda tárult a szemeik elé.

- Apám, ha nekem ilyen intróm lenne... - sóhajtott Hank.

A karosszék megfordult és ők végre szemben találták magukat az említett főnökkel.

- Miben segíthetek?

A motivációs videó szereplő állt előttük, elfolyva a karosszékben, alig látsszva ki az öltönyéből. A koros rendőr intett, hogy leengedheti a pisztolyt, valószínűleg nem jelent rájuk nagy veszélyt. Hank intett a társának, hogy lépjen elő és végezze csak nyugodtan a hivataloskodást.

- Illegális tevékenységről kaptunk bejelentést és kérdéseket kell feltennünk. A nevem Connor, K800 típusú Android vagyok, azért küldtek ide, mert...

Az alak felpattant a karosszékből és erre mindenki összerezzent.

- Itt én teszek fel kérdéseket. –szólalt meg eltökélten - Láttátok a videóm?

- Sajnos.

- Van kiszemelt?

Zuko megkerülte a vendégeit, avagy klienseit. Nem shippelte őket, de reménykedett, hogy valami shippelős munkája csak akad majd. Nem kerülte el a figyelmét a tény, hogy az egyikük Android, de hitt abban, hogy minden és mindenki shippelhető. Nincs lehetetlen. Kérdését inkább felé címezte, ám nem kapott reakciót.

- Ne viccelj, ha nem látnád Connor egy Android. – válaszolt helyett Hank.

- Van. – vágta rá Connor.

Te voltál az, a rendőrségnél dolgoztál a laborban. Már kifigyelt egy ideje, de sosem mert megközelíteni. Nem volt erre beprogramozva, így csak tétlenül nézett a távolból.

Zuko elmosolyodott, ritka pillanatok egyike volt ez. A szemeit alaposan végigfuttatta rajta és azon tűnődött vajon kivel lehetne őt összeshippelni. Nem is gondolt arra, hogy veled.

- Remek. – élte bele magát - Tud a létezésedről?

Még időt sem adott válaszolni, megkerülte őket és már kezdett is újra beszélni:

- Nem mutatkozol be neki, elvárod, hogy tudja ki vagy. Ez egy próbatétel, stalkolod és ha ő visszastalkol, akkor a tied.

Hank próbálta felfogni, megérteni ezt a taktikát, de elvesztette a fonalat már a motivációs videónál. Szentül hitte, hogy ez az ember teljesen lökött, csak valamiért eddig nem tartóztatták le. Amikor legutoljára nézte, stalkolni nem egészséges.

- Mi nem ezért vagyunk itt.

Először történt az, hogy ő húzza vissza Connort a feladathoz és nem fordítva. Úgy tűnt azonban, hogy valami bűvös erővel rendelkezhet, ha képes volt ennyire bevonni, sőt, megbabonázni az Androidot. Tisztában volt azzal, hogy küzdködik elfogadni a deviánsságát, de nem számított egyáltalán arra, hogy már érzései legyenek.

- Én nem látok itt semmilyen illegális tevékenységet, Anderson hadnagy. – jelentette ki Connor, ezzel befejezettnek tulajdonítva a feladatot.

Szóval most átálltál más oldalra, mi? Hank fújt egyet és kételkedve nézte a fekete hajú Zukót, cseppet sem bízott a módszereiben. Ő anno a saját módszereivel udvarolt, nem volt szüksége tanácsokra. Úgy tervezte, ha Connort valaki is udvarolni fogja tanítani annak neki kell lennie.

- Térjünk inkább vissza a fontosabb dolgokra, igaz? – Zuko oldalba bökte Connort, aki csak értetlenül rápislogott - Egyet se félj, felkarollak és megtanítlak csajozni.

x

- Első lépés: bámuld. – kezdett bele Zuko – De ne feltűnően.

Connor a fülében hallotta a mentora hangját, aki az adóvevőbe beszélt. Bement az egyik kávézóba utánad, míg a híres tanácsadó távolról figyelt. Ez volt a kedvenc kávézód, ezért lekövetett, amikor erre jártál. Leült az egyik üres asztalhoz és távolról bámult. Telefonoztál, miközben próbáltál a kávé segítségével felébredni. Volt valami megbabonázó benned, ami miatt nem tudta levenni a szemét rólad. Nem tudta megfogalmazni, mit érez. Nagyon igyekezett nem feltűnően bámulni, de az idő telt és te felébredtél. Így már sokkal éberebben, könnyűszerrel kiszúrtál egy Androidot, aki nem ebbe a kávézóba illett.

- Mit csináljak, ha lebuktam? – szólt bele az adóvevőbe.

Felhúztad a szemöldököd és kérdően néztél rá, nem értetted mit keres itt, hiszen nem tud ilyen kávét inni. Sietve felállt és várta a következő utasítást.

- Öhm, kell valami elterelés. – hümmögött Zuko - Vegyél nekem egy kávét, ha már ott vagy.

Connor ráncolta a szemöldökét, de engedelmeskedett.

x

- Második lépés: fussatok össze.

Connor bólintott, ez már egyszerű feladatnak tűnt, csak kifigyeli, mikor jössz a folyosón és összefut veled. Elhatározottan indult el a folyosón, veled éppen szemben.

- Jó reggelt. – köszönt és egy mosolyt formált az ajkára.

Kissé meglepett a köszöntés, elvégre ezelőtt nem voltak interakciótok, azt sem tudtad, hogy egyáltalán ismer. A többi dolgozóval ellentétben, neked nem volt különösebb bajod vele, ahogyan az Androidokat sem gyűlölted. Barátságosan rámosolyogtál és amikor elmentetek egymás mellett visszaköszöntél. Te tovább mentél, ám ő megtorpant. Nem teljesítette a küldetését. Befordult egy másik folyosón, hogy még egyszer veled szembe kerülhessen és neked ütközzön szó szerint.

- Nem szó szerint értettem! – kiáltott a mikrofonba Zuko, miután arcon csapta magát.

Te csak megszeppenve néztél fel rá, nem értve mi ütött belé. Connor rád mosolygott, mintha mi sem történt volna. Megpaskoltad a vállát, kínos csend állt közétek.

- El kellene menned a szervizbe. – javasoltad.

Tovább álltál és beléptél a laborba. Connor ledje sárgán villant fel és sejtette, hogy nem ez kellett volna legyen a reakciód. Azt hitted az emberi kávétól rendszerhibája lett.

- Azt hiszi meghibásodtam. – szólt a mikrofonba csalódottan.

x

- Harmadik lépés: próbáld meghódítani.

Névtelenül küldött neked muffint, letette az asztalodra és egy biztonságos rejtekből figyelt. Miközben arra várt, hogy megtaláld, meg akarta tudni a feladat értelmét is, nem csak pontról pontra végrehajtani.

- Nem értem, miért nem tudhatja, hogy tőlem van. – szólalt meg az Android, újra nem értve mi a cél.

Úgy gondolta van ennek az egyenletnek egy olyan ismeretlenje, amit ő nem számolt bele. Bízott Zukóban és abban, hogy ez az ismeretlen megismerésekor minden értelmet nyert.

- A szerelem vak és ezt ki kell használni, sokkal jobban fogja értékelni a végén, mikor megtudja, hogy tőled van. – magyarázta Zuko magabiztosan.

- A szerelem buta is, ezt azért hozzátenném. – jegyezte meg Hank, aki Zuko mellett ült és egy pillanatra megkaparintotta az adóvevőt - Sok sikert ebben is, Connor.

Connor bólintott, és gyorsan megszakította a kapcsolatot, mert közeledtél és nem akart feltűnést kelteni. Szerencsére most már nem vetted észre. Leültél az asztalodhoz és kíváncsian vizsgáltad a csomagod. Körülnéztél, hátha meglátod kitől van, de nem így lett. Örültél a kis meglepetésnek, gyorsan fel is hívtad az egyik barátnőd, hogy elújságold szerinted kitől van.

- Azt hiszi, hogy valaki mástól van. – jelentette Connor csalódottan.

Elment valahova, ahol nyugodtan tudott beszélni és újra a kudarc érzésével viaskodott. Ezek az apró kudarcok ellentmondtak a rendszerének, kezdte már azt hinni nem fog sikerrel járni veled.

- Kell valami védjegy, amiről rájöhet te voltál az. – állapította meg Zuko.

Eszébe jutott a kedvenc kávéd. Gyorsan elment a kávézóba és meg is szerezte. Lelkesen és céltudatosan lépett az asztalodhoz újra, amikor te egy kis időre elhagytad az irodát. Elégedett volt magával.

- Megvan. – szólt bele az adóvevőbe.

- Megvan? – kérdezett vissza Zuko.

Ez volt az első alkalom, amikor nem adott ki utasítást, Connor mégis cselekedett.

- A kávéja mellé filctollal odaírtam a szériaszámom.

Hank sóhajtott, Zuko csak leintette.

x

Zuko most már úgy ítélte, hogy konzultálniuk, szemtől szemben. Jobb híján, Hank kocsija lett a titkos hely, ám azzal a feltétellel, hogy a gyűlésen a rendőrnek is részt szabad venni. A tanácsadó rendületlenül és magabiztosan kezdett újra bele a dolgába:

- Negyedik lépés: ültesd le az ágyra.

Connor bólintott, nem látott ebben semmi furcsát, ám Hank már hadonászni is kezdett, hogy lefújja az akciót. Nem akart téged kényelmetlen helyzetbe hozni, és nem akarta sem az Android esélyeit lerombolni.

- Hohó, lassan a testtel. – ellenkezett hevesen - Te még egy egészséges beszélgetést nem folytattál ezzel a lánnyal, nem viheted ágyba.

Egy fél másodpercnyi kínos csend lett a kocsiban, majd Connor határozottan fordult a hadnagyhoz:

- Félreérti, hadnagy, én csak le kell ültetnem az ágyra.

Hank elmosolyodott, az Android túl ártatlan volt ahhoz, hogy ezt a beszélgetést ilyen irányba vigyék. A másik fél is rázta a fejét és valószínűleg elgondolkodott azon, hogy visszavonja a parancsot.

- És aztán hogyan tovább? – kérdezte érdeklődve.

Zuko az ajkába harapott és egy mosolyt vont az ajkára.

- Beszélgettek. – nyögte ki

Connor szeme elkerekedett és mintha ki akarná osztani, a hadnagy felé fordult:

- Látja, itt jön be a beszélgetés.

Hank sóhajtott, intett neki, hogy csak nyugodtan kezdjen bele, ő nem áll útjába. Connor félelem mentesen közelített meg, az asztalodnál dolgoztál, egy mikroszkóp alatt vizsgáltál valamit. Hallottad a lépéseit és felemelted a fejed, mielőtt még valamit is mondhattál volna, ő megszólalt:

- Szép napunk van, nem? Nincs kedved feljönni hozzám ma este?

Sima ügy. Csak értetlenül néztél rá és nem voltál biztos abban, hogy mindent jól hallottál.

- Ne haragudj meg, de hogy ez ide?

Egy előzékeny mosoly volt az arcodon, Connor közelebb lépett és lehajolt hozzád, mivel te ülve maradtál, megvolt egy jócska magasság különbség.

- Jobban meg szeretnélek ismerni.

Azon gondolkodtál hogyan utasítsd vissza, de aztán belenéztél a mogyoróbarna szemeibe és nem tudtad megtenni. Ha ezt nem ő mondta volna, már elküldted volna minden szó nélkül, de volt egy természetes jóindulatod iránta, ezért úgy gondoltad, hogy adsz ennek egy esélyt, egyelőre.

- Elmehetünk egy kávézóba esetleg... de nem megyek fel hozzád.

Az arckifejezése nem változott, de a ledje színt váltott, erősen gondolkodott, értelmezni próbálta ez most pozitív vagy negatív kimenetelű küldetés volt.

- Értem. – vágta rá gyorsan.

Connor bólintott aztán se szó se beszéd, megfordult és magadra hagyott. Te csak pislogtál és megvontad a vállad, egy ideje már nem tudod, mi folyik köztetek. Azon gondolkodtál, hogy most tulajdonképpen ez egy randi? Vagy nem? Nem tudtad eldönteni, minden olyan furcsa volt. Mikor lejárt a munkaidőd és éppen csomagolni kezdtél, újra feltűnt:

- Mehetünk?

Végignéztél magadon és nem festettél randihoz méltóan, arra számítottál még hazaérsz és átöltözhetsz, vagy esetleg lefújjátok a találkozót. De Connor hajthatatlan volt, leemelte a kabátod a fogasról és feléd nyújtotta.

- Azt gondoltam legalább hagysz időt elkészülni...

- Nem láttam értelmét, hiszen maga így tökéletes.

Majdnem elpirultál, kicsit megenyhített a szerény bók, így hagytad magad. Kint zuhogott, egy kocsihoz vezetett, de te megtorpantál és a csípődre tetted a kezed, valami beleszólást azért szerettél volna ebben a randiban:

- Én vezetek.

Beleegyezett és a kezedbe adta a kocsi kulcsot. Beültél a volánhoz és beállítottad a tükröt, ám ekkor megfagytál. Hátsó ülésen az egyik munkatársad ült, morcos képpel és keresztbe tett kézzel.

- Jó estét, Anderson hadnagy. – nyögted ki és magad sem tudtad erre hogyan kellene reagálj.

Connor késve lehuppant az anyósülésre és egy mosoly volt az ajkán.

- Ne figyeljetek rám, csak Connort pesztrálom. – sóhajtotta Hank.

x

- Ötödik lépés: vallj szerelmet, de mutass rá arra is, hogy miért nem jöhetnétek össze.

Egy steampunk berendezésű kávézóban ültetek, úgy ítélted ez eléggé közel fog állni mindkettőtök szívéhez. Kellemes hely volt, ám nem tudtad túltenni magad a helyzet kínosságán. Az esős időhöz illően teát szücsölgettél és a szemed sarkából őt figyelted. Mindig is lenyűgözött, mennyire emberinek néz ki. Connor csak ült és figyelt, mint aki utasításra vár.

- Szép ez a hely. – kezdtél bele - De mondd csak, mit szeretnél tudni rólam? Nem értem, mi folyik itt.

Egy pillanatra lesütötte a tekintetét és összeráncolta a szemöldökét. Ha nem ismernéd, azt hinnéd, hogy ideges, de kételkedtél, hogy ő érezhet ilyesmit. A keze ökölbe szorult, a ledje pirosan villant fel és te tüzetesen figyelted az arcát.

- Szerelmes vagyok beléd, de nem lehetünk együtt, mert én Android vagyok. – jelentette ki kertelés nélkül.

Nem akartad elhinni, hogy tud még olyasmit mondani neked, ami meglep. De ez ledobott a lábaidról és elsöpört, mert habár tömör volt, de nagyon is őszintének tűnt. Megráztad a fejed, nem akartad elhinni. Mindenki azt szajkózta, hogy az Androidok nem lehetnek szerelmesek.

- Te most éppen szerelmet vallottál és közben szét is választottál minket? – kérdeztél vissza, sokkolva.

Connor a szemedbe nézett és egy mosolyt küldött neked, végre, azt tette, amit Zuko mondott.

- Pontosan. – bólintott magabiztosan, hiszen ez volt a feladat.

De a reakció egy fáradt sóhaj volt a részedről. Felálltál és a táskád után nyúltál. Elkerekedett szemmel bámult rád és most rajta volt a sor, hogy meglepődjön: minden a terv szerint történt és mégis kudarc lett a vége. Magában a hibát kereste, a rossz lépést. Felkapta a fejét és rajtad már a kabátod is fent volt. A válladra kaptad a táskád és nehéz szívvel néztél rá.

- Ne haragudj, Connor, de nekem mennem kell. Tényleg, nézz be egy szervizbe.

A pulthoz mentél és sietve kifizetted a teád. Fájt a szíved ilyen módon itt hagyni, de már nem tudtál kiigazodni rajta és csak felkavarta az érzéseid. Megráztad a fejed és egy szomorú mosolyt küldtél neki. Kiértél a kávézóból és kinyitottad az ernyőd. Éppen csak kiléptél az esőbe, már hallottad is a hangját:

- Sajnálom.

Megfordultál és összeszorult a szíved, az arca igazi sajnálatot és fájdalmat tükrözött, nem tudtad azt mondani magadnak, hogy ez csak megjátszott. Rosszul érezted magad, nem tudtál neki nem válaszolni.

- Nincs semmi baj. – válaszoltad gondolkodás nélkül.

Kilépett az eresz alól és az eső telibe kapta, pillanatok alatt átázott a haja és az esőcseppek fürgén futottak végig az arcán, le a nyakán, a bőre fénylett a lámpák fényében. Azon gondolkodtál, hogy vajon szándékosan ilyen filmes volt ez a jelenet?

- Ide rángattalak és ezért elnézést kérek.

A szeme megtalálta a tied és egy együttérző mosolyt küldtél neki, földbe gyökerezett a lábad, mentél volna és maradtál volna vele. Minden, ami mostanában történt veletek csak összezavart, jobban arra késztetett, hogy elnyomd az érzéseid. Connor közelebb lépett hozzád, látszólag nem érdekelve őt sem az eső sem a nedvesség, sem az, hogy Hank és Zuko az arcukat a kocsi ablakának nyomva figyelnek.

- Nekem nem mennek ezek a dolgok. – halkan beszélt és bizonytalanul csúsztak ki a szavak az ajkáról - Nem arra voltam beprogramozva, hogy kezeljem azt, ahogyan érzek irántad. Te egy olyan hiba vagy a kódomban, amit nem akarnék sosem kiküszöbölni.

Connor nézte az arcod és erőt gyűjtött, hogy folytassa. A te figyelmed nem kerülte el a kis társaság, aki távolról néz titeket. Az Android a halántékához kapott és kikapcsolta az adóvevőt. Az felbátorította, hogy nem küldted még el.

- Te vagy az első ember, aki iránt ilyesmit érzek. Eddig nem tudtam felfogni miért keresik az emberek ezt a zavarodott, bódító érzést. – magyarázta, majd egy pillanatra megállt, kereste a szavait - De olyan édes bűn, amikor rád figyelek munka helyett.

Az arcod vörösség öntötte el, még soha senki nem mondott neked ilyesmit, ennyi érzéssel. Senki sem akart annyira őszintén és hátsó szándék nélkül, mint ő. A gyomrodban nem pillangók szálldostak, hanem egy egész állatkert trappolt végig. Connor türelmesen várt, hogy válaszolj, a szemei fürkésztek folyamatosan. Lassan felé lépkedtél és végre hagytad, hogy az érzéseid kiüljenek az arcodra.

- Ha ilyet is tudsz, akkor miért nem ezzel kezdted?

Connor habozott válaszolni, mert ő maga sem tudta. Ez eddigi életét úgy élte, hogy parancsokat követett, most hogy szabad, már nem tudta, mit kezdjen magával.

- Én azt mondom, hogy adjunk ennek egy esélyt. – javasoltad gyengéden megfogva a kezét -Elmehetnénk valahova úgy, hogy nem figyel minket a kocsiból se, Anderson hadnagy sem az a másik fura figura, és meglátjuk, hogyan oldjuk meg ezt az érzést.

Vonakodva szorította meg a kezed és nem tudta elhinni, hogy egyáltalán megfogtad a kezét.

- Rendben. – bólintott eltökélten - Haza kísérjelek?

Az eső a kávézó ereszét kopogtatta és te csak most jöttél rá, hogy mennyire zuhog. Megszorítottad Connor esőtől nedves kezét és behúztad magadhoz az ernyő alá. Ő meglepődött és rájött, hogy nem fogtok tudni kényelmesen elférni hely híján. Ekkor döbbent csak rá, hogy ez volt a lényeg, hogy minél jobban szorongjatok. Résnyi hely sem volt köztetek és ahogyan közelebb hajolt érezte a meleg leheleted, ami a kinti levegő kontrasztja volt.

- Mire vársz még? – kacsintottál rá.

Connor egy bizonytalan, de boldog mosolyt küldött a kocsiban ülő figyelőknek, majd átölelt és lassan elkezdtetek sétálni. Hank és Zuko büszkén nézett utánuk, keresztbe tett kézzel.

- Mondtam, hogy mindig beválnak a tanácsaim. – szólalt meg az univerzum shippere.

- Ó, menj már. 

Reni, remélem tetszett és ne haragudj, ha nem ütötte meg a mércét :))Boldog (elő)szülinapot <3

A többi olvasónak pedig azt üzenem, hogyha szánalomból adnak egy csillagot, azt elfogadom :))