Fandom: The Flash

Karakter: Leonard Snart

Szituáció: az Olvasó pankrátorként tengeti (kicsit sem átlagos) napjait, egészen addig míg Lisa Snart-nak köszönhetően nem köt ki egy gálán és

Kérte: SzegediReni

Szavak száma: 2000

Hol a fenében vagyok?

Gondoltad, amint kinyitottad a szemed és a körbenéztél a hófehér szobában. Szinte megvakított a fény. Kinyitottad a szemed, aztán gyorsan visszazártad. Hasító fájdalmat éreztél a karodban, ami felfelé sugárzott. A fejed is hasogatott. Halvány emlékeid voltak arról, hogy bevetésen voltatok.. aztán minden kiesett. Halk hangokat hallottál körülötted, valamilyen gépies hang bippelt a közeledben. Újra kinyitottad a szemed és most már az összemosódott fehérség egyre kezdett kitisztulni.

Egy kórházi ágyban feküdtél, melletted ült Lisa Snart és a bátyja Leonard, mindkettejük arca aggodalommal teljes. A szék nyikkant egyet, amikor Lisa közelebb húzódott hozzád és a keze megsimogatta a jobb kézfejedet. Nem állt teljesen össze a kép, de nem siettél a gondolkodással, amikor ennyire hasogatott a fejed.

Tisztán ki tudtam venni azt a pontot, ahol az életem vakvágányra siklott: mikor feltűnt Leonard Snart, és felforgatta az életed.

Összeráncoltad a szemöldököd, újra belenyillalt a karodba a fájdalom, ám most a szemeddel megkerested a hasítás forrását. Akkor vetted észre, hogy a bal kezeden a növeszthető karmaid letörtek. Onnan az iszonyú fájdalom. Lisa a barátnőd volt, ráadásul a legjobb, persze hogy aggódó pillantást váltott Leonárddal.

- Hol vagyok? - kérdezted gyenge hangon. 

A testvérpár egymásra nézett, a nő keresztbe fonta a karját. A szemei aggódva keresték a szemeid, kereste benne azt a lányt, akit a barátnőjének nevez. Nem értetted a túlzást. Kicsit zavarodott voltál, de nem egyéb. Tudtad jól ki vagy és azt is ők kicsodák, csak arra nem emlékeztél hogy kerültél törött karral a kórházba.

- Talán amnéziás - jelentette ki vonakodva Lisa.

- Nem, nem va -

- Ez az! - kiáltott fel furcsa lelkesedéssel Leonard Snart - Végre én lehetek a narrátor!

Oldalra döntötted a fejed, teljes sokkban nézve, ahogyan a férfi leül az ágyadra és kényelmesen elhelyezkedik. Összenéztél Lisával, aki abban a pillanatban rádöbbent, kutya baja a fejednek. Eldöntötted, hogy már késő megállítani, úgy belelendült. Lisa félbe akarta szakítani a bátyát, de az máris mesélésbe kezdett. 

(a dőlt betűk Leonard narrálása)

Egy vacogtató őszi nap volt, vastag kabátban is fázott az ember. De nem én, elvégre én Fagy Kapitány vagyok. Térdig érő bördzsekim alá rejtettem a biztonság kedvéért egy fagylövelő pisztolyt. Tudtam, hogy Lisa elég sok gyanus alak közé visz majd, nem bízhattam a véletlenre semmit sem.

Követtem Lisát, ahogyan a sikátorok között cikáztunk, míg egy rejtett zúgba húzott. Harc szagát éreztem a levegőben, aztán megláttam a pankrátor plakátokat belül. Egy kigyurt pasas engedett be az épületbe, majd a folyosókat róttuk helyért. Elvileg valami Vörös Sárkány meccse lesz.

- Emlékeztetnél még egyszer, miért bratyizol kezdőkkel? - szóltam a húgomnak.

Lisa nem válaszolt, csak átölelt egy idegen lányt. Felvontam a szemöldököm, a tekintetem veled találkozott. Kibontakoztál az ölelésből, egy rosszálló pillantást küldtél nekem, egyből tudtam jóban leszünk. Teljes börszerkóban voltál, az arcodat titokzatossá tette a vörös fejték. Dögös voltál, talán adott hozzá az izgatottság faktorhoz az is, hogy szétrúghattad volna a seggem.

- Kezdő? - vágtad rá, megbotránkozva.

Akkor láttál meg először, egyből belém estél...

- Hé! - szóltál közbe a narrálásába - Az nem éppen úgy volt.

Leonard rád sem hederített, folytatta a mesélést:

Aztán is kezdtem azt hinni van benned valami különleges. Élvezetes meccs volt, figyelemre méltóak voltak a mozdulataid. Igazán lehengerlő volt, ahogyan a földre küldted azt kétszáz kilós szumót. Létezik szerelem első ütésre?

x

A következő találkozásunk nem sokat kérette magát. Lisa volt annak is a kezdeményezője. Nem mintha nem hengereltél volna le már első látásra, csak nem gondoltam, hogy egy magadfajta elmenne egy gálára velünk. Gála alatt nem éppen gálát értettem. Az első randink egy igen rafinált rablás volt, ami gálának volt álcázva. Mit sem sejtve, velünk tartottál. Lisának társ kellett a szórakozáshoz, én inkább munka ügyre koncentráltam.

De nem tudtam nem észrevenni mennyire csodálatosan mutatott rajtad az az estéi. Bosszúságomra, ezt más férfiak is észrevették. Nem tudtam nem kiszúrni, hogyan esznek meg a szemükkel. Látszólag is húztad a mézesmadzagot az egyikkel. Nem voltam féltékeny, csak enyhén pofátlannak tartottam a csávót, hogy a leendő barátnőmmel flörtölget. Miután szinte meggyilkoltam a szemeimmel, békén hagyott téged. Itallal a kezedben az erkély korlátjának dőltél, mesésen festettél az éjszaka fényeiben. Habozás nélkül kihasználtam a magányodat.

- Igazán forr köztetek a levegő köztetek - szóltam hozzád cinikus hangon - Hívjak egy tűzoltót? 

- Nem hiába hívnak Vörös Sárkánynak, ezt ne felejtsd el - mondtad sejtelmesen, de hihetetlenül csábítóan - Megégetlek. 

Leplezni sem akartam, mennyire felcsigázott az ajánlat.

- Mi van, ha szeretném, hogy megégess?

Önelégülten elmosolyodtál, tudtad, hogy a bőrem alá kerültél. Előre hajoltál, ám ahelyett, hogy nekem ess, csak kikaptad a kezemből az italom. Irigy lettem a pezsgőspoharat, mert hamarabb ért az ajkaidhoz, mint én. Szavak nélkül hagytál, tovább vetted az irányt befelé. Valószínűleg újabb áldozat után kutattál, akinek a szívét ellophatod. Lehet, hogy Vörös Sárkány volt a neved, de azon az éjszakán igenis te voltál a Fekete Özvegy.

- Hé, föld hívja Leonard-ot - csettintett az arcom előtt Lisa, egy elégedett mosoly nyugodott az arcán - Lehet, hogy mi ékszereket jöttünk elcsenni, de ő ellopta a szívedet.

Ismétlem, totál oda voltál értem.

Forgattad a szemed, bizonyos szinten rátapintott a lényegre, de enyhe túlzás volt.  Kedvelted, már az elejétől fogva. Habár az elején valóban csak a játék vonzott, utána már nem kellett sok, hogy a férfibe szeress.

x

Attól a ponttól kezdve, ez a kis vakarék (itt Lisára mutatott) a fejébe vette, hogy én beléd estem és minden áron azon ügyködött, hogy mindket összeboronáljon. Elmentünk tehát minden meccsedre, első számú rajongóid révén. Mindig te nyertél, fantasztikus voltál.

Ám az egyik meccsed kissé balul sült el. Szerencséd, hogy a helyszínen voltam. Láttam, hogy mentél átöltözni, de feketébe öltözött alakok sunnyogtak utánad. Lisára néztem, szavak nélkül is egyetértettünk. Nyomban lekövettem az alakokat, hátha segítségre szorulsz.

Ezek meg kik? gondolhattad, ám én már tudtam is a választ. Argus emberei voltak, akik utánad jöttek. Nem sokat kérdezgetted őket kik és mit akarnak, mert a profi mozdulataiddal terítetted le őket. Éppen értünk oda, amikor szétrúgtad egyiknek a seggét.

- Úgy látom a menet folytatódik a backstage-ben? - szóltam oda Lisának, ám te is meghallottad.

Sajnos ez egy figyelemelterelés volt, mert rám figyeltél, közben pedig rossz fiú a hátad mögé került. Hátúlról próbált leteríteni, ám én gyorsan cselekedtem, kiütöttem egy az egyben. Ijedt szemekkel rám néztél, leengedtem a kezeim, nem akartam, hogy tőlem is félj. Sosem bántottalak volna.

- KO! - örvendeztem fel. 

- Te most kinyírtad őt! - kiáltottál fel lesokkolva.

A földön fekvő, mozdulatra férfira sandítottam.

- Szívesen - szalutáltam. 

A bájcsevegésünk közben Lisa befejezte a munka piszkos részével. A tekinteted kerestem, láttam mennyire zavarodott és ijedt voltál. Nem is csoda, azok a férfiak az életedre törtek. Teret nyertél közöttünk, még mindig tűkön ülve mi fog veled történni. Megközelítettelek, de te azonnal visszaléptél. Akkor láttam a szinte fénylő, vörösen csillogó a véred. A kezeddel próbáltad eltakarni, ám késő volt.

- Mit akartak tőled? - kérdezte Lisa, a hangja nyugtató volt.

- Nem tudom - mondtad csendesen, próbáltál hihetően füllenteni. 

- Én viszont megfejtem a keleti kérdést - léptem eléd, keresztbe font karral - Azt hiszem téged is módosított a gyorsító. 

A gyorsító? néztél rám kérdő szemekkel, hallottad már ezt a szót, de rossz emberek szájából. Egyből hátrább léptél, már csak elővigyázatosságból. Nem tudtad, most mi tévő légy, soha senkivel sem osztottad meg a titkodat.

- Nem értem miről beszélsz...

Nem is haboztam demonstrálni a szavaim. Elkaptam az egyik kezét és magamhoz rántottam, egy felszínes vágás elég volt ahhoz, hogy karmazsinvörös véred kibuggyanjon. Ám nem volt akármilyen jelenség, mert a vér gyorsan izzó lávává vált. Elkaptad a kezed, magadhoz szorítottad, de így látszott a változás.

- Te őrült! - kiáltottál rám, már készültél rám támadni, de visszafogtad magad inkább.

- Látod, Lisa, erről beszéltem.

A húgom békítően kettőnk közénk lépett, nehogy ebből vérontás legyen. Mondhatni, nem tetszett neked, hogy a láva véred a földre csöppent. De ez volt az egyetlen módja, hogy lehúzzam a leplet rólad. Őszintén, jobb esélyed lett velünk, ha megtudjuk mi ellen is kellene megvédjünk. Talán nem így kellett volna bemutatkozzak neked, de nem volt más választás. Kitálaltunk, mivel eleget hallottunk már Barry kis csapatától, hogy összerakjuk a képet. Habár tudtál róla, rejtegetted a különleges képességed. Abban viszont nem hazudtál, hogy fogalmad sem volt honnan pottyant az öledbe az erő.

Nos, azonnal ki kellett neked találnunk mindenről, mert hiába minden ígéret, nem nagyon bíztál bennem többet, ha kés van a kezemben. Érthető, de nem garantáltam, hogy nem kerülök közel hozzád még egyszer. De Lisa valahogyan rábeszélt (valószínűleg közös shopping-gal zsarolt), hogy meghúzd magad nálunk egy ideig.

Azután nálam tanyáztál, szerettem a személyes testőröd lenni. Mindig a közeledben izzodt a levegő, nem is csoda, Vörös Sárkány volt a neved nem hiába. Ez a különleges helyzet nem állított meg abban, hogy folytatsd a pankrátor foglalkozásod, nem maradt annyiban. Személyesen gondoskodtam arról, hogy ne essen bajod.

Közben tél lett, a kedvenc évszakom. Te nem osztottad a véleményem. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fagyos szent vagy. Panaszkodtál a húgomnak, de én csak azért is lejebb húztam a fűtést. Hidegháborút folytattunk. Lisa éppen elment valahova, egyedül maradtam veled, amikor rajtakaptalak azon, hogy az egyik pulcsimban flangálsz. Fülig vörösödtél, amikor tetten értelek. Büszke voltam arra, hogy ennyire zavarba hoztalak.

- Mi az, fáztam! - védekeztél.

Egy szót sem szóltam, a feszültség érezhető volt. Idegesen a kezeidbe temetted. Ahelyett, hogy veszekedtem volna veled inkább jobb revans jutott eszembe. Sarkon fordultam, te pedig értetlenül pislogtál rám. Néhány perc múlva beállítottam az egyik pólódat viselve. A kedvenc színű pulcsid volt, igazán szétfeszült rajtam. Kiemelt mindent. Most már mindketten vörösek voltunk, de én nem bírtam ki nevetés nélkül.

- Hé! Add vissza. 

Nem hagytam, hogy elkapj és visszaszerezd olyan könnyen a holmid. Egészen a nappaliba kergetőztünk. Gondoltam hagylak nyerni és megadtam magam, lehuppanva a kanapéra. Meglepetésemre nem voltál rest csatlakozni és szinte rám másztál, nagy nehezen leráncigálva és megkaparintva a pulcsit. Csak hogy az alatt megpillantottad a meztelen felsőtestem. Szó szerint a szemeid ott ragadtak. Önelégülten elmosolyodtam, ahogyan az ajkadba haraptál.

Közelebb húzódtam, egy pillanatra elkerekedtek a szemeid, talán azt hitted megcsókollak. De helyette az ajkaim a füledhez közelítettem. Ugyanúgy húztam a mézesmadzagot, ahogyan te tetted velem azon a gálán.

- Legközelebb saját felelősségre vedd fel a ruháim - mondtam, majd diadalmasan felálltam a kanapéról, elégedetten nézve, ahogyan elpirulsz. 

x

Az emlékek tengeréből kirántott a valóság, hogy valóban egy kórházi szobában vagy és jelenleg lüktet a törött karod, felszisszentél a fájdalomtól. Leonard észrevette a reakciód, megviselten festett, mint akit felemésztett a bűntudat.

- Sajnos rád törtek, amikor egyedül maradtál a legutolsó küldetésünkkor. Az én hibám, a fenébe is... Szeretlek, (Név) - fejezte be, a hangja elhalkult csöppnyit - Ha eddig még nem esett le.

Elmosolyodtál, az arcod lávavörös volt, el sem hitted volna, hogy valaki a kórházi ágyad mellett vall majd szerelmet. A szemeid találkoztak a férfiéval, olyan aggódó volt. A hangja gyengéd volt, ez volt a te gyengéd, a férfias vonásai kisimultak. Enyhíteni akartál az aggodalmán, egy kedves mosolyt küldtél neki. A fájdalom ellenére is felültél és a kezeiddel végigsimítottad az arcát. Leonard összerezzent a mozdulatra, annyira nem számított az érzései viszonzására. Mélyen beszívta a levegőt, a szíved a torkodban dobogott.

- Nem gondoltam volna, hogy így vallasz nekem szerelmet - nevettél rá, Leonard elolvadt a kezeidben, csak hogy megkoronázd a pillanatot hozzá tetted - Legalább egyedi volt.

- Megmenthettél volna pár részlettől - rázta a fejét Lisa, elhitted mennyire furán érezhette magát, gyorsan menekülőre fogta - Magatokra hagylak.

A legjobb barátnőd lassan elondalgott, de nem hamarabb, minthogy dobjon neked egy kacsintást. Visszafojtottad a mosolyod, tudtad jól, hogy belül ő mindig valahogy azon mesterkedett, hogy titeket összeboronáljon. Lisa mindig eléri a céljait.

- Nos, még mindig szeretnéd, hogy megégesselek?

- Egyébre sem vágyom.