Fandom: Naruto

Karakter: Kakashi Hatake

Szituáció: Kakashi visszatér a szülőfalujába, ahol keserű emlékek és egy rég nem látott ismerős várja

Szavak száma: 4000

Kérte: hamisdepresszio

- Kakashi Hatake?

Az ezüst hajú nindzsa hátrafordult, szembenézve a meglepett kérdezővel. Ismerős arc volt, gyermekkori barátok voltatok. Már amennyire Kakashi képes volt szert tenni barátokra. Miután a saját csapattagjai meghaltak, nem tért vissza a szülőfalujába. Képtelen volt. Egészen eddig nem tért vissza, míg nem volt teljesen rákényszerítve. Ám most három genin tanítványa miatt érkezett ide, hogy egy küldetést teljesítsenek.

- (Név).  - Kakashi tiszteletteljesen üdvözölt. - Nem gondoltam, hogy összefutunk.

Rin Nohara húga voltál, csupán egy évvel fiatalabb tőle. A közös nindzsiskola és Rin mindig összekötött titeket. Habár te sokkal csendesebb voltál a nővéredtől, ő mégis észrevett. Az évek során, Kakashi nem tehetett róla, de igenis szemet vetett rád. Noha néhány interakcióban kimerültek a próbálkozásai, így benned sosem merült fel, hogy tetszettél neki. Kakashi elismerte magában is, hogy hiányzott belőle a kitartás. Habár szüksége lett volna valakire, nem tudott igazán kötődni senkihez sem. Rin halála után még jobban megerősödött benne a magány iránti ragaszkodása.

De te más voltál, mint a többiek. Te a szívében maradtál megannyi év után is. A tény, hogy most újra lát sok mindent felkavart benne. Dolgok, amiket el akart temetni magában örökre újra felszínre törtek. Nem tudta letépni a szemeit rólad. Annyira abszurdnak találta, hogy éppen egy vasáron futottatok össze.

- Sziasztok, (Neved) Nohara vagyok. - mutatkoztál be a fiatal nindzsajelölteknek - Ti meg bizonyára Kakashi nindzsa tanítványai. Örültem!

A három fiatal tisztelettudóan meghajolt. Egy szőke fiú lépett eléd, aki elvigyorodott.

- C kategóriás küldetésen vagyunk.

Egy elismerő mosolyt küldtél nekik, aranyosnak találtad a lelkesedésüket. Végignéztél a csipet-csapaton, elég érdekes kombónak találtad a diákokat. A szemed aztán Kakashira esett. Nem változott semmit sem az évek óta. A fekete maszkja, ami a száját takarta a védjegyévé vált. Mindig is szeretted az ezüst színű haját. Érettebbnek tűnt, a hangja is mélyült és megvastagodtak a karjai. A szemügyre való izmokat növesztett, amin szégyentelenül megbámultál.  Nem tudtad nem megcsodálni, milyen jóképű férfi lett. Tizennégy voltál, amikor utoljára láttad. Már akkor sokkal magasabb volt nálad, most már szinte feléd tornyosult.

Évek teltek el, szerettél volna vele szóba elegyedni, de míg a diákjai a sarkában vannak nem akartál zavarni.

- Meddig maradsz, Kakashi?

Kakashi nem letakart szeme rád esett újra. Oldalra döntötte a fejét.

- Amint befejezzük a küldetést, megyünk.

Húztad a szád a válaszra, noha sejtetted, hogy nem vakációzni jött. Ugyan nem akartad most elengedni, kész ritkaság őt a faluban látni. Hozzá léptél, a kezét óvatosan megérintetted, hogy kicsit megint magadra vond a figyelmét.

- Gyertek hozzám vacsorára, egy tál meleg ramen biztosan jól esne.

Kakashi szőke tanítványának felcsillant a szeme:

- Csak egy?!

Naruto reményteli szemekkel nézett fel a senseijére. Kakashi nagyot sóhajtott, beadta a derekát. Tudta, ha nem mond igent a fiú egész nap nyaggatná. Te befejezted a vásárlást, majd veled jöttek a házadhoz. Próbálta kerülni az esetleges ismerősöket. Nem akart többet időzni ebben a faluban a kelleténél. Nem, amikor ennyi emlék törhet rá. A szeme sarkából folyamatosan nézett, még ha nem szóltál hozzá. Olyan régen látott, maga sem tudta már elhinni, hogy még annál is szebb lettél, mint voltál.

Takaros kis házad volt. Az orrot melengető illatok pedig arra utaltak, hogy a meghívást kár lett volna elutasítani. Naruto nyála összefutott a szájában. Mindannyian leültek az asztalhoz, egy-egy tál ramennel előttük. Te eltűntél pár percre. Kakashi megfújta a levest, próbálta a nosztalgikus ízeket élvezni. Nem hiába, elsajátítottad a szülőfaluja speciális ízeit. Naruto befalta a tál rament, de türelmesen várt, míg visszatérsz a repetával. Kakashi meglepetésére, egy gyermekkel a karodon tértél vissza. Alig tűnt másfél évesnek, még hozzád kucorodott. Nagy szemekkel nézett rájuk, különösen az idősebb nindzsára az ezüst haját furcsálta valószínűleg.

Kakashi torkán akadtak a szavak. Egy szóval sem mondtad, hogy gyermeked van. Egy talán két éves felé közelített az életkora. A tanítványai túlságosan el voltak foglalva a kanalazással, hogy feltűnjön nekik a sensei-jük teljesen elsápadt. Elfordultál egy pillanatra, de a kisgyermek a válladra fektette a fejét és azon felül bámult a világra.

A gyermek őt bámulta. Kakashi elkerekedett szemekkel figyelte, vajon kinek a vére csörgedezhet benne? Legyőzték.  Keserédes volt tudni, hogy már valaki megelőzte. Méltőságteljesen kell fogadni a vereséget, de mégis ez olyan ponton érte, amire nem számított. Ő mindig érezte, hogy mintha lenne köztetek valami tűz. Balgának érezte magát, mert azt hitte vársz majd rá. Miért is tetted volna? Hiszen nem ígérte, hogy visszajön bármikor is.

Utánad ment, azzal a szándékkal, hogy segít vizet hozni a kinti kútból, de helyette kifakadt:

- Hogyan tudtál így tovább lépni? 

Megfagytál, a kérdés a hátad mögött szólt. Megigazítottad az anyagot, ami a mellkasodhoz nyomta a lányodat. Nem akartál felé fordulni egyből. A víz csorgását nézted, ahogyan a korsó telik egyre.

A fájdalom a hangjában evidens volt. A nővéred halála megviselte, azt láttad rajta és a szenvedő szemein.  A hang, amivel hozzád szólt szinte már vádlónak is tűnhetett. Mintha bűnt követnél azzal, hogy nem gyászolsz már. Mintha hibás lennél, mert normális életet élsz a tragédia után.

Vajon ezzel azt feltételezte, hogy nem volt amin túllépj?

- Azt hiszed könnyű volt? Neked Rin egy csapattárs volt, de nekem a nővérem. - felelted egy mély sóhajt követően, nem volt szándékodban feltépni sebeket, de úgy érezted azok akaratlanul is felszakadnak - Én szerelmes voltam Obitóba, ha nem emlékeztél volna.

Ez egy olyan dolog volt, amit csak Obito nem tudott. Sosem volt annyira nyilvánvaló, és most, hogy már meghalt könnyebb elismerni a dolgokat. Nem akartál már sem tapintatos, sem szende lenni. Érzéseid voltak a csapattársa iránt. Gyeremetegül szerelmes belé. Kakashi szeme megrebbent. Ő pedig beléd, anno. Az érzései azt hitte kifakultak, de most mégis annak a ténynek ütközött, hogy nem. 

A válasz, s a tény, hogy felé sem fordultál elpattintott egy húrt benne. Kakashi visszament a házba és hidegen a diákjaihoz szólt:

- Hazamegyünk.

Naruto elszomorodottan sóhajtott, de nem vitázott. Kakashi kilépett az ajtón, köszönés nélkül. Sietve távoztak, ami a fiataloknak is feltűnt. Érezték, hogy valami nincs helyén, Sakura össze is súgott Narutóval erről. De Kakashi túlságosan a gondolataiba merült, hogy felfigyeljen erre. A tanítványaival abba a nindzsa házba mentek, ahol szállást biztosítottak nekik. Nem tervezett edzést estére, így ledőlt az ágyára és mennyezetet bámulta. 

Miért zavarja annyira, hogy tovább léptél? Már nem szerelmes beléd, nem kellene érdekelje, ha férjnél vagy sem. A boldogságod gyötörte. Míg te sikerült összeszedjed magad, addig ő ugyanúgy érezte magát, mint eddig: nyomorultnak. Ugyanúgy tért vissza ebbe a faluba, mint ahogyan elment, vérző sebekkel.

x

- Miért van az érzésem, hogy Kakashi sensei-nek tetszik Nohara kisasszony? - szólalt meg Sakura.

A két csapattársa egy ideig csak hallgatott. Naruto a hasát simogatta, a másik fiú rá sem hederített, a legnagyobb probléma is kisebb volt mint ezen gondolkodni. A lány megpöckölte Naruto vállát, mire az válaszolt rá:

- Nincs beléesve. 

Nem az a válasz volt, amire Sakura várt, így csak keresztbe tette a kezét. Megrúgdosta Naruto lábát, mire ő arrébb hengeredett a fűben.

- Te mit gondolsz, Sasuke? - nézett rá reményteli szemekkel.

A megszólított, hollófekete hajú fiú csak megvonta a vállát.

- Engem nem érdekel.

Sakura húzta a száját. A hátát a fának döntötte, elgondolkodott. Megértette a fiúk passzív hozzáállását, a mesterüket olyan furcsa ilyen fényben látni. Nehéz lenne elhinni, hogy valaki iránt gyengéd érzelmeket táplál. Noha perverz tendenciái akadnak.  Nos, lenne egy mód, amivel kideríthetnék ezt.

- Kövessük nyomon, hátha visszalopózik hozzá. - javasolta a lány, fellelkesülve.

A két fiú egyszerre sóhajtott fel.

- De azért jössztök, nem?

Naruto elvigyorodott.

x

Egy kopogtatás hallatán közeledtél az ajtóhoz. Személy szerint nem vártál még több vendéget. Felhúzva a szemöldököd kitártad a bejárati ajtót, mire előtted egy aranysárga hajú nindzsa állt. A fiú sietve körbenézett a lakásodon. Látszólag keresett valakit. Keresztbe tetted a karodat.

- Naruto? Öhm, repetáért jöttél?

Naruto elvörösödve megrázta a fejét és futásnak eredt, port kavarva maga után. Becsuktad az ajtót, mire Kakashi előbújt az ajtó mögül, egy pimasz mosoly ült az ajkán.  Eléd lépett, diadalmasan csillogtak a szemei. Valóban jól ismerte a tanítványait.

- Jól sejtetted. -morogtad.

Kakashi elégedetten bólintott. Vissza kellett térjen, nem talált nyugvást anélkül. Nem rá vallt, ahogyan távozott tőled pár órával ezelőtt. Ő nem szokott forrófejű lenni, vagy érzelmes.  De valami mégis annyira felkavarta, hogy képtelen volt másként cselekedni. Nem értetted miért tért vissza, Kakashi továbbra is hideg szemekkel nézett rád. Fájdalmat okozott ilyennek látni.

- Biztosra veszem azt hiszed, hogy szörnyeteg vagyok, mert túlléptem. - sóhajtottad - De belefátadtam abba, hogy veszekedjek az árnyékokkal. Rin és Obito halott, ezen már az sem fog változtatni, ha minden nap ezzel ostorzom magam sem.

Ha az önhibáztatás újraélesztené őket, Kakashi már rég ezen túllenne. De az emlékképek felriasztják az álmaiból és kísérti a vérben tocsogó tetemek látványa. Kettőtök közül ő olyasmit élt át, ami egész életére bélyeget nyomott. Kakashi sötét szeme téged nézett elmélyülten. Te egy szerencsésebb túlélő voltál. Te minden voltál ami ő nem most. Reményteli, már-már gyermeteg. Ezt meg kell változtatni.

- Te nem láttad őket meghalni. - suttogta.

Meglepett arccal néztél rá, nem értetted hogyan jön ez most ide. Neked csak annyit mondtak, hogy egy küldetés során életüket veszetették. Nindzsák között nem volt idegen a sérülés, a kockázat, hogy valaki nem tér vissza egy megbízásról. Meg aztán, eszedbe sem jutott az egyetlen túlélőt, Kakashit vádolni semmivel.

- Azt hittem senki sem látta.

Hiába minden szó, Kakashi úgy érezte nem halad veled semerre. Mintha nem értenéd meg a fájdalma súlyát. Most döbbent rá arra mennyire is buborékban éltél eddig. Becsukta a szemét, az ajka a maszk alatt mozgott.

- Én öltem meg Rint. - a lehuny pillái alatt az emlékképek sora pergett - Könyörgött, hogy tegyem meg, de nem akartam.

Évek óta magában tartotta ezt, egészen mostanáig. Míg ezt a terhet rád dobta. Az egyik kezeddel megtámaszkodtál az ajtóban, mert úgy érezted a világ veled körös-körül forog, a lábaid készülnek felmondani a szolgálatot. A férfi, akit ezelőtt gyermekkori barátodnak hittél ekkora bűnt hordoz magával. Nem tudtál rá nézni tovább, eltépted a tekinteted a pokol sötét szemeiről. Hogyan? A szíved vérezni kezdett, azt hitted már túlléptél a gyászod nagyján. Hogyan tudott így a szemedbe nézni?

- Azt hittem jobb, ha tudod.- motyogta Kakashi. 

A nyugodtsága feldühített. Most már a te sebeid voltak feltépve.

Mélyet szusszantál. Megfordultál és hirtelen megmarkoltad a tunikája ujját, ami kilógott a mellényéből. Az ujjaid összeszorultak, kifehéredtek. Kakashi tekintete találkozott a tiéddel, izzó szemekkel néztél rá. A hirtelen rántás a tunikáján szinte magadhoz húzta. Annyira nagy kísértést érzett a kezét a válladra tenni, és alacsonyabb lévén magához vonni. Nem akart megbántani, de megérdemelted az igazságot. Nem mert hozzád érni. A gyűlölet a szemedben égető volt. Nem törtél meg, még most sem kezdtél kiabálni vele. Csendben szenvedtél, ahogyan ő éveken át.

Kakashi tiszteletteljesen meghajolt, majd ma már másodjára hagyott el szó nélkül. Egy dolgot gyűlölt benned, hogy még mindig a szívéhez tudtál férkőzni valahogy.

x

Próbált nem rád gondolni. Veszélyes a figyelemelterelés, a küldetést be kell fejezni. Egy gazdag férfit kellett elkísérniük egyik faluból a másikba. Szerencsére semmilyen gubanc nem lett, így a három genin nem került bajba.

Visszatértek aztán a szülőfalujába, megkapták a fizetséget. A szállás felé tartottak, amikor Naruto egyszer csak lemaradt, hogy a sensei mellett menjen.

- Kakashi sensei, nem éhezik a maga gyomra is egy jó ramenre?

Az idősebb férfi az ajkába harapott. Kakashi  rájött, elkövette azt a hibát, hogy nem hagyta el a falut azonnal. Esélyt adott a tanítványainak arra, hogy újra baklövésre buzdítsák.

- Nem.

Naruto grimaszolt egyet, de erre már nem válaszolt. A szállásra értek, másnap tervezték, hogy visszatérjenek a nindzsaiskolába. Kakashi fel s alá járkált a szobájában. Nem rá vallt ez a nyugtalanság, bármi is ütött belé tudta, hogy biztosan közöd van hozzá. Az nem lehet véletlen, hogy a szíve százasával ver, ha csak rád gondol. Maga is tudta, hogy ezt nem szabadna, hiszen férjnél vagy, életed van: nélküle. Gerinctelen ötlet szemet vetni rád. Még akkor is ha érezte, hogy a vonzolma a fiatalabb énedhez cseppet sem csappant. A lelke még mindig ugyanúgy kívánt, mint évekkel ezelőtt. Egy elérhetetlen cél voltál, amit titkon sosem adott fel.

Leült, próbált elcsendesedni. Ám csak te jártál továbbra is a fejében, az összetört szemeid, ahogyan gyűlölködve néztél rá. Nem akarta meggyalázni az emléked a nővéréről. Eldöntötte, hogy talán bocsánatot kellene kérnie, amiért ennyire durván rád zúdította a történteket. Belül, mégsem akarta, hogy te is annyira szenvedj.

Először gondolta a tanítványai körmére néz, mielőtt hozzád menne. Kinyitotta a szobák ajtaját és nem várta semmi, csak az üresség. Kakashi mélyről törőt sóhajtott, amikor rádöbbent egy helyre mehettek.

x

Egy udvarias kopogtatás zavart meg a mosogatásban. Megtörölted a kezed, majd ajtót nyitottál. Az ajtóban Kakashi állt, tisztelettudó távolságban maradt, amikor beengedted szó nélkül. Ő sem mondott semmit. A három tanítványa jóízűen falatozott a konyhában. A sensei meg sem lepődött már. Ugyanannyira jött hozzád, mint őket hazarángatni. 

Étellel kínáltad meg, rá mosolyogtál, mintha semmi sem történt volna. Kakashi érezte, hogy ez nem tükrözi a valós érzéseid. Ezt utálta benned, hogy büszkén hordod ezt a maszkot. Alatta pedig talán megveted. Gyűlölte magát, amiért sikerült ennyire megutáltassa magát veled. Belül kezdte elfogadni, hogy ez a helyes. Jobb, ha utálod, mert így talán kevesebb lesz a kísértés, hogy megpróbáljon megszerezni ennek ellenére téged.

De elhatározta, hogy most a szemedbe néz. Elszántan követett, becsukta maga után az ajtót. Egy szobában voltatok, az ágyadon ültél amint készültél a hajad kifésülni. Teljesen meglepett téged, hogy utánad jött. Kakashi szeme a bölcsőben ringó gyermekedre esett. Legyőzötten nézett végig a kislányodon. A szemed fényén. A te szemeid örökölte legalább.

Fájó volt mégis rá nézni. Más asszonya lettél, el kellene már ismernie: legyőzték. Legyőzték egy olyan küzdelemben, aminr észt sem vett. A versenynek vége. Megelőzték, valaki már hamarabb megszerzett magának. De még mindig kívánt. Még mindig égett benne valami, amiről azt hitte már kialudt. Habár te már férjes lettél, neki te voltál az egyetlen, aki iránt bármikor is gyengéd érzései voltak.

Üres szemekkel nézett rád, hiába mosolyogtak az ajkaid, tudta, hogy belül ugyanannyira szenvedsz, mint ő. Letérdepelt eléd. Kakashi, aki soha senki előtt nem hajtott térdet, most egy nő előtt teszi meg.

- Vedd le ezt a maszkot. - parancsolt rád.

Ránéztél, húzva a szád. Ironikusnak találtad, hogy ezt mondja. Az ő száját is anyag fedi. A markodban szorítottad a fésüt. Neked csak ne parancsolgasson, azok után amit tett. Feldúlta a békédet, feje tetejére állította az emlékeidet.

- Majd akkor teszem meg, ha te is.

Kakashi felvonta a szemöldökét. A herci hév legalább feléledt benned. Úgy gondolta ezt fogja kihasználni, hogy szóra bírjon. Le kell tépnie ezt a maszkot rólad.

- Gyűlölsz. De nem mutatod ki.

Titkon azt remélted, hogy ő viszont gyűlöl. Így könnyebb lesz majd elengedni. Mert hiába is próbálnád tagadni magadban ez így nem mehet tovább. Vonzod, mint egy mágnes. Megállította a kezed az arcán, mielőtt még lehúzhattad volna az ajkairól a fekete anyagot. Ez csak még jobban feldühített.

- Az érzéseim viszonzásra találtak? - kérdezted felcsattanva, de a férfi csak hallgatott. - Nem tudsz már fájdalmat okozni nekem. Te elmentél innen, Kakashi, elhagytad az emlékek temetőjét. De én maradtam. Én voltam az, aki eltemette a saját nővérét és utána a szüleit is. Eltemettem már magamat, Kakashi.

Akkor jött rá mennyire gyötör téged mindez, a jelenléte mennyi fájdalmat hozott az életedbe. Te már begyógyítottad azt a sebet, amit ő most foggal-körömmel akar felnyitni újra. Felállt, míg még biztosra vette, hogy a végtagjai megtartják.

Hátat fordított neked, hogy ne lásd mennyire elevenek a sebei, mennyire kiált egy érintés után a szeme. A legjobb, ha most a Hetes Csapattal elhagyja a falut és nem tér vissza. Utána kaptál, a kezét erősen megragadtad. Kakashi megfagyott a hirtelen érintéstől.

- Menjünk el holnap Rin sírjához. Engedjük el. Együtt.

Rin és Obito külön helyen lett eltemetve, de a nővéred sírja nincs messze. Egy látogatás talán mindkettőtöknek jót fog majd tenni.

x

Kakashi nem tudta eldönteni, hogy helyesen cselekedett azzal, hogy elfogadja az ajánlatod. De így sem talált nyugalmat éjszaka. Sosem vírrasztott még éjszakát olyan nő miatt, aki nem is az övé. Nem tudta elengedni sem Rint, sem Obitót.

Hajnalban indult hozzád, hogy minél hamarabb visszaérjen a tanítványaihoz a kis kalandotok után. A házad előtt várt, ám a gyerekeddel a mellhez nyomva jelentél meg. Az alvó lányod egy kendővel volt körbefogva, neki a mellkasadnak nyomva.

- A lányom is jönni fog. - suttogtad, hogy a kicsid ne keljen fel - A férjem távol van, most is küldetésen.

Érthető, nem hagyhattad egyedül. A nindzsa bólintott, egyetértően.

Kakashi nem kérdezte meg ki a férjed. Nem érdekelte. Csak irigykedő pillantással figyelte, ahogyan magadhoz húzod a szemed fényét. Menetelni kezdtetek, két órán belül gyalogszerrel is elértétek a sírt. Csupán egy faragott kopjafa állt, egyszerűen a névvel. Rin Nohara.

A szeme a síron ragadt. Azt kívánta bárcsak sírni tudna, de képtelen. Nem maradt semmi más, csak az üresség, ami felemészt. Valahogyan évekkel ezelőtt találta magát, tétlenül állva a helyzet előtt.

Kakashi ki akart törni ebből az önromboló ciklusból. A szeme rád esett, mindenestől beitta az alakod.  Először látott téged maszk nélkül. Mellette sírtál, együtt könnyeztetek csendben. A kezével megragadta a tiedet. Nem ellenkeztél. Évek óta várta ezt a pillanatot, hiszen sosem volt alkalma megfogni a kezed.

Sötét szemekkel rád nézett, ahogyan a szemeid törölgetted. Rosszul esett neki látni, hogy már nem lehetsz az övé. Nem szándékosan választotta a magányt és a száműzetést. Mégis mit gondoltál, ő nem szeretett volna párt, családot? Mint te? Lesütötte a tekintetét, bűntudatosan. A válasz igen: veled. Szerette volna mindezt elengedni, visszatérni a faluba és veled újrakezdeni. De hogyan nézett volna a szemedbe? Hogyan csókolta volna meg a lányt, akinek a nővérének ő ontotta ki a vérét? 

Útnak indultatok, a szíved nehéz volt. Egy röpke megállót tartottatok, míg a lányodnak enni adsz. A nindzsa is megpihent veletek együtt. Kakashi elfogadta tőled a palack vizet, jól esett neki a gondoskodásod. Kis idő után hazaértetek, a lányod kimerült a hosszú út után. Mindketten éreztétek, hogy valami mégis megváltozott. Rin nem kell fel a sírjából ugyan. Volt valami intim minden cselekedetetekben. Még abban is, ahogy a hátizsákodat lesegítette rólad.

- Vedd le azt a maszkot. - suttogtad, háttal állt neked, mire lassan megfordult.

Hozzá léptél és a két kezeddel megsimogattad az arcát. A nindzsa beleremegett az érintésbe, ahogyan a kezed bőre az arcához ért.  Majdnem előre hajolt és megcsókolt. Egy pillanatra eltűnt minden gátlás, minden kétség. Amikor pedig lehúztad az ajkait fedő anyagot már semmi sem tartotta vissza, hogy magáévá tegye az ajkaidat. Nem érdekelte már, hogy ki birtokolta őket ezelőtt. Nem érdekelte kit lop meg. Magához húzott és vadul csókolni kezdett. A keze a derekad fogta körbe, sziklaszilárd szorításban. Évek óta vágyott erre, és most, hogy itt vagy, szinte felkínálod magad neki már nem tud ennek ellenállni. Ha nem kapott meg eddig hát akkor elveszi most, ami jár neki. Te ugyanolyan hevességgel viszonoztad az érintéseit, egyre tovább szítva benne a vágy tüzét. Akartad őt, ez pedig büszkeséggel töltötte el. Bármilyen férfivel is kötötted az életed ő szentül hitte, hogy felül tudja majd múlni. Az övé kellett volna légy.

Az esztelenül kereső kezei alatt remegni kezdtél. Rhu a másik szobában felsírt, megszakítottad a csókot és hozzá siettél.  Kakashi úgy érezte émelyeg vele a világ. Aljas módon élt a vágyaival és még csak nem is volt bűntudata emiatt. Szídni akarta magát, mert ennyire meggondolatlanná vált. Kakashi hátradőlt a székben, egy mélyről jövő sóhajt engedett ki. 

Egyszer csak neszre figyelt fel az ablakod alatt. Óvatosan lopózott, hogy megleshesse a hang forrását. Egy  szürke tunikába öltözött nindzsa volt, aki a ház körül settenkedett. Először azt hitte a férjed az, hogy meglessen. Ám akkor nem lett volna ilyen görcs a gyomrában. Hirtelen kirázta a hideg, amint beléptél. Kakashi elkerekedett szemekkel nézett rád, amikor beléptél, szintén gyanakodva. Tudtál a nindzsáról a házad előtt. 

Most ő lépett hozzád, magabiztosan. Megcsókolt, most már durvábban. Rosszul lett tőled, undorodott a gondolattól, hogy elárultad. Mégis ő az, aki beléd markol és kap az ajkaid után, mint fojtogatott ember a levegő után. Meg kell bizonyosodnia a gyanuját illetően. A falhoz nyomott, te pedig egy sóhajt engedtél ki. A tunikád nyakához kapott és benyúlt a mellkasodhoz. Az ujjbegyét érezte a melleiden, de a keze túlságosan gyors volt ahhoz, hogy kényesztetés legyen a célja. Te is a kezéhez kaptál, hogy kirántsd onnan, de már késő volt: Kakashi egy nyakláncot húzott elő, aminek a medálja maga egy üveg méreg volt. Menekülni akartál, de ő lefogott. A fal és a teste között rekedtél. Kakashi a fejét a tied melle nyomta, az ajkait nemsokára a fülednél érezted.

- Miért éppen a saját gyermeked előtt akartál megölni ? - kérdezte halkan, a hangja remegett a visszafojtott indulatoktól.

A lélegzeted a mellkasodban ragadt.

- Az, hogy a kezedben tartod a mérget éppen arra bizonyíték, hogy nem tettem meg. - szűrted ki a fogaid között a szavakat. 

Kakashi pillantása égetett, megevett a szemével. Szinte hallotta a pulzusodat, ami az eget verte. A karjaiba, a szívébe férkőztél. Védtelenné tette magát előtted, csak azért hogy te majd eláruld? Sikerült az ujjai köré csavarnod, megadta neked magát teljesen. Szeretett, kívánt, és most pedig gyűlölt. Az ujjai között játszadozott a mérges üvegcsével. Vajon te is így akartál vele játszadozni?

- Ki bérelt fel? - morogta neked.

- Orochimaru nindzsái. - sóhajtottad, behunytad a szemed - Azután kerestek meg, hogy először itt voltál.

Kakashi feszülten figyelt rád, próbálva kiszűrni hazudsz-e neki. Nem tűnt égből kapott történetnek. Te is letetted a chunin vizsgát, mégis védtelen voltál a lesből támadó betolakodók ellen. Ismert, tudta, hogy nem vagy csapnivaló nindzsa. De gyerekkel a karjaidban nehéz harcolni, főleg túlerő ellen. A fájdalom és önvádlás a szemedben viszont valósnak tűnt.

- Én nem akartam megtenni, de megfenyegettek. - magyarázkodtál,  kis híján könnyel a szemedben -Aztán bevallottad, hogy megölted Rint és.. azt hittem elhatároztam magam. De mégsem.  

Azt kívántad bárcsak ellent tudtál volna állni a fenyegetésnek. De a családod élete múlt rajta. Ez több volt, mint játék számodra. Rádöbbentél, hogy még mindig hűen szereted Kakashi Hatake-t. Mindazok az évek, amiket feleségként töltöttél időpocsékolás volt. Az imént már képtelen voltál ellenállni a csábításnak és megcsókolni.

Most is előre hajtottad az ajkad, felé, de Kakashi eltolta magát a faltól. Az elengedett üvegcse a nyakláncodon a mellkasodnak ütközött. Kirázott a hideg, ahogyan szótlanul nézett. Láttad a vágyat, a viaskodást a szemében.

Kiugrott az ablakon és máris bevetett egy árny djutsut. Percek alatt végzett az ellenséges nindzsákkal, még csodálkozni sem volt időt. Még csak meg sem izzadt. Ekkor döbbentél rá, hogy a szóbeszédek igazak: Kakashi tényleg letális. Bemászott az ablakon, egy sötét árnyékba burkózott alaknak tűnt egy pillanatra.

- Ha Orochimaru tudja ki vagy és rajtad keresztül hozzám akart eljutni akkor nagy veszélyben vagy.

Én hoztam ezt rád, futott át a gondolatain. Az életét a védelmezésre tette fel. A szolgálatnak szentelte. Még akkor is ezt kellene tennie, mikor a nőt akit megvédene meg akarta ölni. Talán meg tudnád magad védeni, talán nem. De nem akart kockáztatni. Szégyellte elviselni, hogy ennyire érdekled még mindig.

- Megvédhetlek. - suttogta, neked pedig borsózott tőle a hátad. - Vedd a lányodat és gyere velünk.

Közelebb lépett, de nem mászott bele a személyes teredbe. A férfi szeme a nyakadban lógó nyakláncra esett. Kakashi már döntött, most rajtad a sor.

- De.. - haboztál, a szavak a torkodon akadtak  - De a férjem még nem jött vissza. 

A sötét szempár választ vár. Hát ebbe sodortad magad. Nem kellett volna megcsókolnod őt, nem lett volna szabad egyáltalán rá sem nézz. Minden ott kezdődött, hogy magadhoz hívtad. Attól a pillanattól kezdve ez már volt baráti, sem tiszta.

Mert ez már nem egyszerű menekülés, hanem szökés. Magadban is rájöttél, hogy a forró pillanatok Kakashi és közted őt már szerető státuszra minősítené. Most döbbentél csak rá, hogy mennyire mélyre süllyedtél a mocsárban. A hírneved, a hűséged mind elúszik, ha őt választod. Egy gyenge nőnek fognak tartani, aki elszökik egy ápolatlan régi románcért a gyermekkori szerelmével. Ha most Kakashival mész akkor a becsületed örökké csorbát fog szenvedni.Még ha sikerül is elhitetni vele, hogy szükségből történt és semmit sem érez az ezüst hajú férfi iránt... A férjed megbocsátana bármikor is? A szobában Rhu szuszogott, álmában. Felgyújtottad a családi fészkedet és most képtelen vagy elviselni a tüzet. 

Kakashi szemei megkeresték a tiedet. Vonakodva, megérintette a vállad, bíztatóan. Tisztában van azzal, hogy a válaszod meg fogja változtatni mindkettejük életét. De még megmenthet téged, és mindent meg fog tenni, hogy megvédjen Orochimaru ellen.

- Ha itt maradsz megölnek titeket, mire hazaérne. 

Lehet, hogy fogok folytatást írni ennek a oneshot-nak, de attól is függ nektek mennyire tetszett :)