Fandom: Marvel

Karakter: Pietro Maximoff

Szituáció: Te Clint húga vagy és titokban azon dolgozol, hogy ne ébredjen fel több Ultronhoz hasonló robot. Pietro nem hal meg

Szavak száma: 2000

Kérte: AnnaAschenbrenner7

A fejhallgató félig lecsúszott a füledről, ahogyan szinte oda sem figyelve az ujjaid kopogtak a billentyűzeten. Az új programod próbáltad tökéletesíteni, ami Alig pár napja a Bosszúállók legyőzték Ultron-t és a robotjait. A bátyád, Clint, majdnem otthagyta a fogát. Ezt a csatát akarjátok most megelőzni. A SHIELD téged keresett meg, hogy olyan programot írj, ami megakadályoz egy újabb felkelést. A feladat súllya húzta a válladat, de képtelen voltál nemet mondani. Eddig sokkal pitibb melóid voltak, csak Clint cuccait babráltad. De most eltökélten dolgoztál, végre kaptál egy esélyt, hogy kitörj, hogy megmutasd milyen fából faragtak. Éjt nappallá téve dolgoztál, hogy végre egyenértékű lehess a Bosszúálló bátyáddal. Nem tagadod, van már egy ideje egy sérült önképed emiatt.

Még mindig Clintnél laktál, a ház egy elkülönített részében. Elszigetelve. Biztonsági kamerán keresztül láttad, hogy valaki betoppan a házba. Tegezt láttál a hátán, szóval a bátyád azonosítottad be. De volt vele másik két alak is. Egy fiatal nő, aki egy férfit támogatott meg oldalról. Felpattantál a székről a lépteid egyből feléjük vitt. Csak hírből hallottad, hogy Clint alig úszta meg a harcot, de a saját szemeddel akartad látni, hogy kutya baja. Azért szívtelen nem vagy, akármennyire is összekaptál vele. Megálltál a szobában és ők éppen csak betértek, az idegen férfi egy fáradt nyögéssel a kanapéra vágta magát. A pillantásod találkozott Clinttel, földbe gyökerezett a lábad. Megölelted volna, elvégre majdnem meghalt és ő a véred. De valami Van köztetek egy komoly, elsimítatlan ügy, ami egy ideje már elhidegítette a kapcsolatotok. Keresztbe fontad a karod és vártad, gyerünk, Clint ölelj meg. De ő sem mozdult. A szeme megannyi érzéssel csillogott. Most volt ott az alkalom, hogy megbocsássatok egymásnak és ezt mégis képesek voltatok elszalasztani.

- Itt vagyok, végül. - lehelte majd mintha csak akkor jött volna rá, hogy haragban vagytok, megköszörülte a torkát - El kell őket bújtatnunk egy időre. Szóval itt fognak maradni. Pietro és Wanda Maximoff.

Hozzád lépett és bizalmasan beszélt. Bólintottál, más választásod úgy sem lenne, mint elfogadni, hogy ők itt lesznek. Clint viharverte volt, de élt. És néhány pillanat kellett, hogy megnyugodj semmi baja. Ez nem mondható el a szőke hajú férfiről a kanapén. Mintha a mágneses erőtér venné körül, egyből érezted, hogy ők nem átlagos emberek. De hát volt bármi is átlagos az életedben?

- Ígérem jó kislány leszek. - fintorogtál.

Végignéztél a furcsa páron. Kék pólós, szőke férfi, akin már többször is megakadt a szemed elmélyülten nézett rád. Jó bőrben volt,egykor, a harc előtt. De most sántított és kötések sandítanak rád mindenhonnan. Olyan tipikus hős megjelenése volt. Sokáig azt hitted ezerszent hogy te a rossz fiúkra buksz. Ám most mégis azt érezted, hogy elpirulsz az átható kék szemek alatt.

- Ez a beszéd. - szólt közbe Pietro, pimaszul mosolyogva. - Örülök hogy megismerhetlek, Hercegnő.

Fintorogtál a becenevedre, talán utóljára kiskorodban hívtak így. Oda léptél hozzájuk és szinte élvezted, ahogyan bemér. És szinte magad előtt láttad a paprika vörös Clintet is, aki talán nem szerette volna ha a férfi ennyire levetkőztetne a szemével. Vajon mennyire bosszantaná a bátyád, ha kicsit közelebbről megismernéd a Bosszúálló társát. Egy gonosz mosoly ült a szád sarkán, amit gyorsan eltüntettél. Kezet fogtál Wandával, aki bizalmatlan szemekkel nézett rád. Nem is csodáltad. Az arcán a megviseltség és a sírás jelei látszottak.

- Én majd idővel eldöntőm, hogy én is örülök viszont neked. - felelted pimaszul.

Clint egy szigorú pillantást vetett a férfira, aki az ajkába harapott, amikor a tekintetek találkozott. Igen, jó móka lesz ez a bosszantás. Húzza fel a kesztyűs kezet.

X

A következő napokat kihasználtad arra, hogy minél többször borsot törj Clint orra alá. Csak akkor gondoltál bele, hogy kicsit túlzásba vitted a játékot, amikor Pietro őszintén kezdett érdeklődni irántad. És neked is kezdtek érzéseid lenni iránta. Ami kevésbé szerencsés eset, mert te és az egész projeted egy nagy titok. Ezért kissé felkaptad a vizet, amikor Pietro önállósulva felfedező útra indult a házban és megtalálta a szobád. Szó nélkül betoppant és te le sem tudtad tagadni a fekete képernyőt és a pörgő betűt. Mondhattad volna, hogy csak részidős programozó vagy, de a büszkeséged nem engedte. Így aztán kénytelen voltál leleplezni magad és emiatt fél napig fújtál.

- Hé, kódhercegnő, kell egy segítő kéz? - kérdezte Pietro kacéran a hátad mögött.

Sóhajtottál. Két napja ezzel a becenévvel bosszant. Ráadásul éppen hétkor reggel nem feküdt neked valami jól az aranyos név. A kávégép gombjait, ám azok mégsem akartak neked kávét adni. Morcosan és kialvatlanul álltál a konyha padlóján, amikor a Pietro benyitott. Egy darabig nézte a gondterhelt arcodat és a borzos fejed, majd elmosolyogodott.

- Nem. - morogtad válaszul.

Hát igen, a napok során megtapasztalta a makacsságod. Már meg sem lepődött. Kettőt nem gondolkodott máris hozzád lépett. A hátad mögött érezted a jelenlétét. A mellkasát a hátadnak döntötte és két oldalon közrefogott a karjával. Az egyik kezét aztán felemelte a jobb karját és a kávés gép mögé nyúlt. Ehhez az is hozzátartozott, hogy előre kellett dőljön, téged szinte a pulthoz préselve. A másik karja sem maradt tétlen, a derekadra helyezte és erősen megmarkolt. Egy hálóköntös volt csupán rajtad, érezted az ujjait és a fogása erejét. Párszor már elkalandozott a kezed az erős vállain és a karjain, nem kételkedtél benne, hogy tudna szorosan magához húzni. Melegség terjedt végig a testedben és ökölbe szorult a kezed, ahogyan a jelenléte bekelezett.

- Nem volt bedugva. - nevetett Pietro, majd elhalkult - Apropó vannak más dolgok is, amit be lehet dugni...

Megráztad a fejed, nem engedhetted meg magadnak, hogy ilyen gondolatok költözzenek a fejedbe. Elvégre azért kezdtél vele foglalkozni hogy Clintet bosszantsd. Meg magadat ismerve nagyon rosszul fog esni amikor néhány nap múlva Pietro elmegy a húgával. Már kezdted megszokni ezt a bosszantó férfit.

- Jó reggelt, Clint. - rikkantottad el magad, mire Pietro hangja gyorsan elhalt.

Pietro szeretett volna még élni, úgyhogy menekülésre fogta. Ellépett tőled és kihasználva a gyorsaságát éppen csak nem látta meg a bátyád. Te nagyot nyeltél és úgy tettél mintha semmi sem történt volna.

- Attól, hogy zseni vagy még nem kell mindent tökéletes csinálni. -jegyezte meg Pietro kifürkészhetetlen hangon.

Diadalmasan megnyomtad a gombot és most már kaptál is kávét. Nehezdre esett elismerni, hogy Pietrónak igaza volt. Csak remélted nem festesz annyira szétesettnek, mint amennyire érzed magad. Az éjszakázások lassan tényleg kimerítenek.

- Az én felelősségem, hogy ne történjen katasztrófa. - replikáztál, büszkén.

Megfordultál és keresztbe fontad a karod, nem akartál vesztesnek, megadottnak tűnni. Szembe néztél a bátyáddal, aki gyanus szemekkel méregetett titeket. Láttad, hogy mennyire zavarodott lett, talán még úgy is tűnt neki egy pillanatra, hogy titeket összeragadva talált. De semmit sem szólt, biztosan a képzeletére fogta, mert annyit bosszantottad mostanában ezzel.

- De ha mégis történne mi itt vagyunk. - mosolygott Pietro, Clintre hunyorítva, mintha csak azt várná, hogy lepacsizzanak.

Clint csak morcosan bólintott rá, nem sokat törődve, amit mond. Te azon gondolkodtál, hogy vajon mit szólna ahhoz, hogy a vonzalmad a szőke Sokovia-ival mennyire szoros? Úgy döntöttél nem tervezed meg előre a kivégzését és nem leplezed magatok le.

- És mégis ti kapjátok a dícsőséget, igaz, bátyó? - kacsintottál rá.

x

Nézted a fájdalomcsillapítós dobozt. Pietro kemény gyógyszert szed. A szobájába tévedtél és véletlenül rajta akadt meg a szemed. Sosem gondoltál bele, hogy a humora mögött ennyi fájdalmat rejt.

- Nem egy kellemes emlék. - szólalt meg Pietro, kirántva téged a gondolatmenetedből.

Összerezzentél, gyorsan megfordultál és szembe találtad magad az éppen a fürdőből lépő Pietróval. Nem volt rajta a pólója, így egy elidéző pillantást vethettél a kifejlett izmaira. Elkapta a tekinteted és egy önelégült mosoly ült az ajkain. Úgy döntöttél nem adod meg neki az örömöt és inkább visszatérsz a csata emlékéhez. 

- Megmentetted a bátyám. - kezdtél bele - Miért?

Éppen egy órája nézted meg a felvételeket. El is vérezhetett volna, ott is hagyhatta volna a fogát. Egy olyan emberért, akit még csak nem is kedvel őszintén. Nem fért igazán a fejedbe. Pietro hozzád lépett, de a mosolya lankadt.

- Én nem vagyok harag tartó. - magyarázta Pietro, majd nem bírta ki és incselkedő hangon folytatta - És semmi személyes, de akárkit megmentettem volna, még téged is.

Ezt az egyet mindig is irigyelted az olyan emberektől, mint ő: a képességet, hogy megmenthess valakit. Az öntépő gondolataid újra felébredtek. Keresztbe fontad a karod védekezően.

- Nem kell úgy felvágni. - motyogtad magadban.

Pietro hozzád lépett és az egyik kezét a válladon. Első reakciód azt lett volna, hogy ellököd, nem szoktál hozzá az érintésekhez. De most megfagytál, és meghatottan néztél fel az arcára. Máskor is érintett már meg, de sosem ennyi szeretette vagy törődéssel. Valahogyan mégis intimebbnek tűnt ez a fajta érintés, mintha a derekadon vagy finomabb helyeken érintett volna meg.

- Te tényleg azt hiszed, hogy hasztalan vagy? - kérdezte gyengéd hangon Pietro.

Az ajkadba haraptál és keserűség tombolt a torkodban. Nem értetted hogyan ismerhetett így rád, hogyan tapinthatott ennyire rá a gyengédre. Néha úgy érzem. Clint kint harcol, nekem pedig backup munkám van. A másik kezével felemelte az állad, finom mozdulat volt és kimondhatatlanul jól esett. Annyira, hogy már szinte butának érezted magad, sosem nyíltál meg ennyire idegennek és ez megrémisztett.

- Te egy fantasztikus ember vagy, aki rendet tart ebben a pokolban. - mosolygott Pietro - Clint mindig olyan hálás emiatt.

Elkerekedett a szemed.

- Clint beszél rólam?

Mindig azt hitted a Bosszúállók előtt te csak egy titok-húg vagy.

- Be sem áll a szája. - nevetett a szőke - Nézd, nem tudom hogy mi történt köztetek, de nekem úgy tűnik mindketten csak várjátok, hogy a másik lépést tegyen.

Bólintottál, valahogyan úgy felbuzdítottak a szavai. Melegség töltötte el az arcod és a szíved hevesen zakatolt. Egek, ha ez a férfi még rendes és nem csak jóképű akkor neked lőttek, hogy kibírd anélkül, hogy őt meg akard szerezni magadnak.

- Nem sokszor mondom ezt, de köszönöm. - bólintottál.

X

- Hogy vagy?

A szobája ajtajában álltál, gondoltad, hogy egy köszönömre benézel hozzá. Pietro az ágyban feküdt elnyúlva. Szinte gyakig be volt takarózva, nem kételkedtél benne, hogy Wanda parancsolta ágyba miután megkapta a napi gyógyszeradagját. Mellesleg is már későre járt, a ház elcsendesült.

- Gyógyulgatok. - felelte keserű szájízzel, elégedetlenül a kényszer pihenő miatt. De látva az arcod kicsit jobb kedvre derült - Mi ez a mosoly? Csak nem kibékültetek Clinttel?

Forgattad a szemed és nem akartad annyira publikusan elismerni, hogy igaza volt. De még így sem kellett a férfinak több máris kapott az alkalmon, hogy büszkén kihúzza magát:

- Szerintem a jó tanácsért jutalom jár.

Sóhajtottál és közelebb merészkedtél hozzá. Akkora kő esett le szívedről Clint miatt, hogy úgy érezted szinte mindenbe most belemennél. Leültél az ágya szélére, vigyázva, nehogy ráülj. Pietro valahogyan megérezte, hogy kapatós vagy egy revansra úgyhogy huncut mosoly ült ki a szájára.

- Mit szeretnél? Ágyba reggelit?

Oldalra döntötte a fejét és elmélyülten nézett, morfondírozva, hogyan tudná ezt legjobban kihasználni.

- Nem szeretek ágyban ülni. - morgott Pietro, majd felcsillant a szeme - Szerintem egy gyógypuszi jót tenne nekem.

A levegő a mellkasodba ragadt, tényleg nem akartál ennyire beleesni. De most már úgy döntöttél feladod a harcot és élvezni akarod azt az esést. Közelebb hajoltál hozzá és láttad, hogy a meglepettségtől kicsit szétnyílnak az ajkai és a szemeit rád ragasztotta.

- Ám legyen.

Megpusziltad az arcát lassan, majd visszahúztál. De nem kellett sok míg visszatértél az ajkaihoz és összeforrtatok. Pietro a csókba sóhajtott, te pedig úgy érezted végre valami elzárt felszabadul belőled. A kezét a tarkódon érezted, magához húzott és te mágnesként ragadtál hozzá. Menta illata volt és te mélyet lélegeztél, a belsőid forróság öntötte el. A kezét érezted a válladon lecsúszni a derekadhoz. Úgy kapott az ajkaid után, mintha limitált lenne a perc is, hogy azt megérintheti. Te pedig kezdted lenyúzni róla a magasan húzott takarót is. Egyre jobban bújtál hozzá és a csók kezdett elvadulni.

És éppen ekkor nyitott be Clint, teljesen paprikavörös arccal.

- Pietro! Megnyúzlak!

Köszönöm az olvasást, próbálom megírni lassan a kéréseket! :D