Fandom: Elite (Netflix)

Karakter: Polo Benavent Villada

Szituáció: új diákként úgy döntesz megpróbálsz beilleszkedni és elmész egy buliba, ahol forró helyzetbe kerülsz nem mással, mint a suli elitjével Polóval.

Vigyázat, enyhén felnőtt tartalom! Alkoholizálás, szűzesség elvesztése. Ha ezek kényelmetlen témák, kérlek mellőzd ezt a fejezetet.

Szavak száma: 2000

Kérte: -

Nem is tudtad hogyan kötöttél ott ki a karjaiban. Csak azt tudtad, hogy karon ragadott és a tomboló tömegből egy csendesebb helyre támolyogtatok. Mindkettőkben volt egy löket alkohol, beszélgetni kezdtetek, ő, a megannyi italtó megrészegülve kedvesen mosolygott. Az arca vörössége azt mutatta, hogy az, hogy van csiccsentve nem is túlzás. Oldalra döntötted a fejed és valami a véredben, valami felelőtlen és vakmerő előre tolt felé. Aztán már minden ment magától, a teste vonzotta a tiéd. Előtte kicsit egymáshoz simultatok, mielőtt még megcsókolt volna. A kezed a nyaka köré fontad és érezted, hogy felhagy a habozással és az ajkai részeg tétovasága ellenére is lelkesen ostromolják az tiédet.

A kezed a mellkasán nyugodott, a kezeit a derekadról érezted lecsúszni. Megszakítottad a csókot és farkas szemet néztél vele. Polo jeges szemei vadul néztek rád, sűrűn pislogott és akkor jöttél csak rá kettőtök közül te voltál a józanabb. Részegebb volt nálad, és ekkor fordult meg a fejedben, hogy éppen ezért kellene tovább vinni az egészet. Polo lehajtotta a fejét és megcsókolt, most már merészebb volt mind az ajka, mind a kezei. Nem érezted még ennyire könnyű vérűnek magad, amit teszel ellent mond az elveidnek és éppen ezért hajt mind csak előre, hogy gyerünk... tedd csak meg.

Polo meghívott italra, így még jó pár italt felhörpintettél. Részegek voltatok, most már mindketten. És nagyon mások. Más körökben mozogtatok és az ismeretségeink is különböztek, a gimiben egyedül a közös órák kötöttek össze. Te más voltál, mint ő. A te szüleid fáradtságos munkával tudták csak fedezni a költségeket, hogy ebben az iskolában tanulhass. Te is keményen dolgoztál, hogy a jegyeiddel az élen maradhass. Te szerencsés voltál, hogy itt lehettél. Vele ellentétben, nos. Polo sosem szenvedett semmiben sem hiányt. A finom öltözködése, megnyerő mosolya mind erről árulkodott.

Ő egy király volt (egy a sok gimis király közül persze) egy bajkeverő király. Megnyerő. Olykor észrevetted, hogy ha akarja olyan kedves arca és szép mosolya lesz. És ezt jobban is ki tudta volna használni. Ami néha megmutatkozott benne olyan volt... mint valami emberi jóság. Éppen ezért, kevésbé nézted le, mint a többi elitet, de az túlzás volt, hogy tisztelted. A barátait megvetetted, de rá csak keserű iróniával gondoltál. Polo és te mások voltatok. Még a neve is olyan, mint egy királynak. Ugyan tisztában voltál azzal, a királyok csak addig azok, amíg annak tartják őket.

Ma este belementél abba, hogy ő királyod legyen. Még a neve is királyhoz illő... Ám egy királynak két dologra van szüksége: alatvalókra (az van ám bőven) és egy királynőre az ágyban. Úgy tudtad, hogy elég ember van az ujjai közé csavarva. Nem ment el a füled mellett a sok pletyka. Ám ez nem akadályozta meg őt abban, hogy ne csókoljon vissza. Egy pillanatig azon gondolkodtál, talán összetévesztett a barátnőjével, hiszen jártál már így. De soha nem volt ennyire édes a tévedés.

Szinte a klub közepén álltatok, táncoló és mozgoló emberek lökdöstek titeket ide-oda, a csókolózás egyre megpróbálóbb lett. Karon ragadtad a fiút és a helység szélére húztad, ott folytattátok. Magad sem tudtad honnan lettél ilyen határozott. Nem habozott lecsapni rád. Nagy volt a pillanat heve, de egész végig tudatában voltál az eseményeknek, s annak, hogy mennyire összeolvadni látszik a testetek. Az ajkát mardostad, ő még erősebben magához szorított a falnál. Sokkal magasabb volt nálad, a teste teljesen elfedte az tiédet. A türelmed kezdted veszíteni, a kezeiben olvadtál szét. Újra félrehúztál és a szemébe néztél. Mindketten akartátok. Ám én nem tudtad, hogy miért akartam őt. Nem szerettem, de mégis, annyira csókolózni akartam vele egy sötét szobában.

- Szép a hajad. - mondta a bódult éned.

Polo nevetett, még a nevetése is túl megnyerő. A hajába túrt, a dús barna fürtök az ujjai között siklottak. Szinte irigyelted a haját, pedig te sem panaszkodhatsz. Kevés fiút láttál, akinek ilyen áldott szép haja van, mint neki. Amikor órákon mögötte ültél többször is belegondoltél abba, milyen jó lenne megérinteni.

Elmosolyodott, az ajkainak ez volt a természetes mozgása. Talán idővel megkeseredett és azért felejtette el ezt. A kezeit a tested mellé tette a falon, de attól még közel hajolt.

- A tiednél nem szebb, tetszik, hogy ilyen...

Bókolni próbált, de semmi sem jutott eszébe, nem csodálod, az ital megtette a hatását, más különben bele sem lehet fojtani a szót. Ő sokat beszél, te keveset, ellentétek, te kedves vagy, ő pedig gúnyos. Pislogtál és az ajkadba haraptál, megelégelted a kínlódását.

- Borzos? - fejezted be helyette, felvont szemöldökkel.

Rázta a fejét, de aztán nevetve rád hagyta, mert neki is volt egy bódult énje, aki most erőt vett rajta. Most már hangosan nevetett, te pedig pezsgő vérrel néztél rá, talán volt egy szerelmes csillogás a szemedben. Ez az egy dolog vonzott benne, a nevetése. Ritkaságba ment, és éppen te érted el ezt. Polo megnyerő király volt. De úgy gondoltad nem lesz elég ahhoz, hogy szét tegyed neki a lábad. Aztán jött pár pohár alkohol és csalódás, per pillanat meggondoltad magad.

Egy vad, állatias vágy? Inkább csak azt érezted, hogy akarod, mert még nem csináltad és tudtad ő már sokszor. És tudja mit kell tenni. De ezt nem akartad neki mondani. Ki akartad használni ezt a fiút éppen annyira, mint ő téged. Oldalra döntötted a fejem és a parti fények megvilágította arcát nézted, felötlött benned a kérdés, vajon ő akart-e téged ezelőtt?

Egyszer megdícsérte a pólód, valójában a melleidre gondolt? Láttam, ahogyan a szeme végigfutott rajtad. Valami mégis csak imponáló volt neki. Én nem vagyok az a lány! Vágtad volna rá akár most is, ha nem lennél ennyire ittas. Egy ponton azonban már belefáradtál mindenbe. Keresed az igaz szerelmet, de nem ma éjszaka szünetelteted. A sok szerelmi csalódás után kedved lett volna feladni az elveidet és könnyű vérűvé válni...

Polo karon ragadott és kitámolyogtatok a klubból. Nem tudtad hova szándékszik vezetni, mégsem ellenkeztél. Láttad, hogy a kocsik felé tart a lépés. Kint sötét volt, csupán a lámpák fénye megvilágította Polo alakját, az árnyékotok egybe olvadt. Mindig olyan mogorvának láttad, a sötét szemöldökeit összehúzva figyel és ha kell támad. Tisztában voltál azzal, hogy nem akárki hálójába estél bele önállóan. A fiú gondolkodóba eshetett, mert hallgatott.

- Te nem nevetsz, mint a többi kiscsaj. - jegyezte te nevetve - Te más vagy.

Naná, hogy az vagyok, gondoltad. Kerülted a pillantását, keresve magadban a megfelelő választ erre a kijelentésre. Kicsit szédültél, ezért megkapaszkodtál az ingében. Én nem nevetek, az életem túl fanyar hozzá.

- Nem ittam eleget ahhoz, hogy te nevetni láss - vágtad rá.

Hozzád lépett, a két kezével körbe fogta az arcod és a szád gyengéden mosolygóra fogta a hüvelykujjaival. Nem volt erőltetett a mozdulat, a szád szinte engedelmeskedett neki. Elvégre Polo egy király.

- Így már mindjárt más - vigyorgott magában, a részeg énébe képes lettél volna beleszeretni - Én pedig nem józanodtam ki eléggé, hogy te meg ne láss nevetni.

Az utolsó mondata szöget ütött a fejedben. Polo azért iszik, hogy addig legalább nevetni tudjon. A mélyről gyökerező fájdalom a csillogó szemeiben nyilvánvalóvá vált számodra is. Akármennyire is tűnt úgy, hogy csúcson van, a vérző sebei éppen csak nem ütnek át a ruháin. Az elitek átka a tökéletesség idealizálása. Polo magába forduló volt, most már világos volt, hogy rejtegetett valamit.

Aztán elmosolyodott újra, gyengéd volt ez. Tényleg nem voltál belé szerelmes, sőt, helyet sem akartál adni neki a szívemben, de azt nem tudtad letagadni, hogy bele tudnál szeretni. Egy autóhoz léptetek, te pedig felismerted az ismerős szürke Mustangot.

- Ez Omar kocsija? - kérdezted megrőkönyödve.

Talán Polo összetörte megint a kocsiját?

- Öö igen.

Ezen a ponton kellett volna elveszítened az összes lelkesedésedet és tüzed, mert nem úgy tervezted, hogy a szüzességed egy ismerősöd kocsijában veszíted el. De itt már túl késő volt meggondolni magad, hagytad magad sodorni. Mintha bocsánatot kérne, Polo sietve megcsókolt, hogy ne gondolkodj túl sokat.

Pont annyira jó érzésű a haja, mint amennyire gondoltad, hogy az. Gyönyörű haja van egy fiúhoz képest. Beletúrtál újra és újra. A kezeit olyan helyeken érezted, ahol eddig fiúét még nem. A kocsiban bújtatok össze, ő terült ki az ülésen és te az ölébe ültél. Faltátok egymás ajkát egy ideig. Felizgult, büszke voltál magadra, hogy elérted ezt a reakciót. Túlságosan azt hitted mindig is, hogy elérhetetlen számodra, ám lásd, most az ajka az tiédet keresi. De azt tudtad, hogy egy körre talán megkaphatjátok egymást. Nem gondoltad volna, hogy ilyen mélyre fogsz süllyedni, hogy ennyire akarj egy fiút, akit ennyire nem kedvelsz. Hogy csak akarj egy testet. Azt mondtad magadnak Polo egy test volt neked, sajnos semmi több. Elítélendő, de nem hittegetted magad, tudtad, hogy nem működne köztetek. De most működtök éppen, hiszen itt csókolóztok. Nem gondoltad volna, hogy ennyire könnyen meg tudtad szokni a csókjait. Polo nem viselkedett másképpen, mint a többi elkényesztetett kölyök, akinek gazdag a szülője. Gyűlölted ezt benne, de mégjobban megvetetted magad azért amit most teszel.

A száját a pulzusodhoz nyomta és szinte számolta az ütéseket. Majd egyre lejjebb vitte az ajkait. A melltartód valahova Omar cuccai közé dobta a kocsiban. Polo lecsapott a szabadon hagyott területre. Az inge a gombjait egyenként fejtetted le és élvezted azt, ahogyan a bőre érződik az ujjbegyeid alatt. Nem volt a legizmosabb fiú, akit valaha láttál, de ez most nem is érdekelt. Az ajkai vadul keresték az tiédet és húzott még jobban magához. Magatokra néztél és meglepően egy pillanatra borzongtál. A meztelenség csupán egy gondolat, egy koncepció, nem több. Elítélendő az, ha valaki meztelen, de a szégyen és a hideg érzés, ami pillanatnyilag átjárt csak a fejedben létezik. Mert valójában nem vagyok igazán meztelen, gondoltad dacosan, Polo nincs a fejemben, a szívemben, csupán a lábaim között..A lelkem nem pőre Polo, a király előtt.

Megállítottad. Sötét, sötét szemei voltak, ahogyan rád nézett. Lehajoltál és a mellkasát csókolgattad, mire az ő ajkait hagyta el a helyeslő hang. De nem volt alkalmad az ő tűrőképességét feszegetni, mert ő is cselekedni kezdett. Azt hitted még órákkal ezelőtt, hogy nem vagy elég ittas ahhoz, hogy lefeküdj vele, egy fiúval, aki amúgy hidegen hagy. Meggondoltad magam. Azt sem gondoltad, hogy éppen Polo lesz az a valaki.

Meglepetésedre benne volt, ahogyan egyre közeledtetek a lényeghez, azt hitted fel fogja hozni a kérdést, hogy szűz vagy-e. Végül mégsem tette. Belement az egészbe, az óvszer ott nyugodott a zsebében. Gondoltad, ha nem veled tenné meg akkor mással, hosszú még az éjszaka és van ám hal a tengerben, biztosan.

X

Az ajka utóíze nem hagyott el, kísértetiesen a válladon lógott az emléke. Felejteni akartál, triviális lénynek érezted magam. Sok érzés kavargott benned másnap, ami a legerősebb az a szégyenérzet volt. Tudtad előre, hogy így lesz és szégyellni fogod magam, akkor mégis úgy tűnt megéri a dolog.

Csak hallottad, hogy azt mondja az egyik barátjának, hogy lefeküdt "valami csajjal" de nem emlékszik, hogy kivel. A szemed sarkából figyeltél, kíváncsi voltál hazugság vagy sem. Polo nem hazudna azért, hogy elrejtsen egy "menőbb" dolgot. Máskülönben igen, de azért nem. Úgy adta elő az egészet, mintha lefeküdni egy ismeretlennel a világ legnagyszerűbb dologja lenne.

Ha ő nem is emlékezett rá, te igen, te mégsem voltál annyira részeg.

Egymásnak ütköztetetk a folyosón, elismerted, kicsit szándékos volt. Polo félvállról bocsánatot kért, majd haladt is volna tovább, de mégis megtorpant. Te a barátaiddal álltál akkor már és onnan figyelted a szemed sarkából az arcát. Elkerekedett szemekkel bámult rád és akkor végre ő is rájött te vagy a titokzatos lány. Azon elmélkedtél vajon honnan. Mert borzos a hajad? Mert nem nevetsz? Mert olyan ruhákban jársz, mint a lány, akiről tegnap szaggatta le a ruhákat?

Ugyanaz az a bűntudat hullám zúdult rá, mint rád a reggel. Már nem akarta szétkürtölni, kivel hempergett. Világok választottak el, nem is csodáltad. Láttad, ahogyan a szeme elkerekedett, próbálta visszakeresni azokat az emlékeket, amire tudja alapozni, hogy te voltál az a lány, akit a kocsiba húzott. Már nem volt rajtad smink és a szoknyád sem annyira rövid, de attól még felismert könnyű szerrel.

Felemelte az ajkához a mutató ujját, jelezve, hogy ő hallgat, ha te is. Bólintottál és szemmel tartottad a többieket, nehogy valamit sejtsenek. Polo elemelte az ujját és a mély kék szemei újra végigfutottak rajtad. Most már csupán hangyányi tűzzel, mert a szemei már ismertek, most inkább felismertek. Felismertek, elvégre a testetek ismeri egymást. Ebbe a gondolatba beleborzongtál, most már kellemesen. Szégyen ide vagy oda, a fiú jó szolgálatot tett neked...

Egy halvány mosolyt küldött, de nem olyat, ami azt üzenné ennek lenne folytatása. Visszamosolyogtál. A nevetésem nem kapja, annyit nem ért, de egy mosolyt megengedtem neki.

Helló!

Nem szoktam nagyon ilyen stílusú dolgokat írni, de most ez belefért :D