Fandom:  Bosszúállók Ultron Kora (de a történet utána játszódik)

Karakter: Pietro Maximoff

Szituáció: Pietro nem hal meg, a Bosszúállókkal marad Wandával együtt. Te egy híres nevezetes tolvaj vagy, aki szintén mutáns. Szeretnéd feldobni az egyik küldetésed azzal, hogy bevonod az egyik jó fiút is. Pietrót. Ám vonzódni kezdtek egymáshoz, ami teljesen elszabadul.

Kérte: -

Szavak száma: 2500

A sötét bekelezett és ebben éltél, mint hal a vízben. Hátradőltél a székben, egy hajtincsed tekergetted az ujjaid körül. Hallottad, hogy a vonal másik végén lévő emberek feszülten figyelnek rád, az egyik mélyen beszívta a levegőt és fontolgatta az ötleted. Elmosolyodtál. Tipikus sötét oldalas dolgokat csináltál. Üzletelni ahogyan kedved tartja.

- Mindannyian jól járnátok - szóltál bele a telefonba, csilingelő hanggal.

Elrejtett kamerán keresztül láttad a Bosszúállók tanakodó arcát. Tony körbenézett, a telefonján nézte vajon melyik kamerát hackelted meg, hogy bekukkants hozzájuk. A hangod az egész toronyban végig visszhangzott. Nem tudtak elkerülni téged és az ajánlatodat. Egy közös ellenségetek kellett kiiktatni és gondoltad beinvitálod őket is a buliba. Adtál nekik egy fülest a gonosztevő hullétéről.   Ők megkapják az esélyt, hogy lebuktassák a valódi rosszfiút.

- Rendben - adta be a derekát Tony, a hangja üzletelő volt, naivan azt hitte ő fog kijönni ebből győztesen - Kivel szeretnél együtt dolgozni?

Unatkoztál, kellett valami friss és üde. Most éppen pályáztál valakire, szerettél volna a bőre alá kerülni. Imádtad, amikor a szende fiúcskákat az ujjad köré csavartad. A szemed csakis egy emberre szegeződött. A dühös és csak még jobban felcsigázott.A kihívás mindig éltetett.

- Pietro Maximoff finom falat.

Láttad az elborzadást a képernyődön. Wanda nyomban felé fordult és óvó pillantást küldött. Ismerted, tudtad, hogy tartanak egymáshoz.

- Pietro, nem kell ezt tenned. 

A Sokoviai férfi viszont nem rettent meg. Megvonta a vállát, de azért sem hallgatott a húga aggódó hangjára, aki inkább elküldte volna veled Tonyt.

- Ugyan már, mi bajom eshetne?

Te is gonosztevő vagy, a lehető legnagyobb tolvaj, mellesleg olyan mutáns, aki az elektromosságot képes irányítani. Páratlan képesség, hogy akárhova be tudsz törni és riasztókat inaktiválni. Nem is csoda, hogy a bűn magához csábított. A díjak és az értékek hajhászása ösztönszerű volt.

A következő fődíjad pedig, hogy egy pillanatra beleférkőzhess Pietro Maximoff szívébe. Ellopni valaki szívét a szándék nélkül, hogy megtartsd jó mókának tűnt. Előre hajoltál és szinte éhesen néztél végig a képernyőn a szürkésszőke hajú mutánson. Valami vonzott Pietro Maximoffban. Talán a jósága és a türelmes szeretete, vagy talán a forrófejűségével rezonáltál? Izgatottan vártad, hogy együtt működhess a férfival.

x

Bejutottatok sikeresen az épületbe, a gyors mutánssal az oldaladon piskóta volt a küldetés. De jobban szerettél volna óvatosan megközelíteni mindent. Ez volt a mottód. Olyan voltál, mint egy macska. Csendes, óvatos, letális. A kezed a falhoz érintetted, az erőd végigfutott az egész épületen. Ellenőrizted a riasztókat és a biztonsági kamerákat. Idő kell a tökéletességhez.

Pietro viszont türelmetlenül készült neki a futásnak. Egész eddigi együttműködésetek alatt ellenséges és visszautasító volt veled. Tartotta a magát a jó fiú- rossz fiú nem lehet barát hitvalláshoz. Árgus szemekkel figyelte minden mozdulatod, nehogy félrevezesd egy pillanatra is. Bizalmatlan volt, nem is alaptalanul.

- Menjünk be - morgott az orra alatt.

Előre lépett, de te azonnal visszarántottad és a falhoz húztad. Elé álltál, hogy ne is próbálkozzon nekifutni. Az ujjad az ajkadra helyezted, alig lehelted ki a szavakat:

- Hé, lassan a testtel.

Elképedve és dühödten nézett végig rajtad, aztán maga is észrevette a közeledő biztonsági őrt, aki éppen arrafelé sétált. Lélegzet visszafojtva álltatok egymáshoz közel, míg a férfi eltávolodott. Egy hajszálon volt, hogy már a bejárat előtt lebukjatok. A kezed a mellkasára tetted, a férfi mélyen beszívta a levegőt. A közelséged igenis hatással volt rá. Ennyit akartál csupán, hogy a bőre alá kerülj. Hogy ő epekedjen utánad, megvesszen az érintésedért. Aztán elvágd a kapcsolatot és élvezd a hatalmat, amit rá gyakoroltál. Kihasználtad a helyzetet és előre hajoltál, közel az arcához. Pietro egy hangyányit elhúzódott, de egyebet nem tett, hogy ellenkezzen.

- Ki kell várnunk a megfelelő pillanatot - suttogtad a fülébe, a hangod cirógatta a fülét.

Pietro testén egy remegés szökött végig, ahogyan a meleg leheleted elérte a bőrét. Ki gondolta volna, hogy a tiltott ennyire lázba hozza még egy pillanat erejéig is? Nem akartál egyből nyerni, a huzavona izgalmas. Elhúzódtál, észrevetted a hatást, amit rá gyakoroltál. Visszafojtottad az elégedett mosolyod.

A hátad a falhoz nyomtad és figyelmesen vártál. Láttad, hogy a szemét rád tapasztotta. Imádtad ezt a feszültséget, ami a testétől árad. Egyetlen mozdulat és neked ugorhat, ám nem tudtad még milyen céllal. A tűzzel játszottál. 

A kezed a falhoz tapasztottad és az elekromosságot arra a helyre irányítottad, ahol az őröket érezted. Elégedetten konstatáltad, hogy az áram egyből tíz őrt is megrázott. Hatásos voltál, és hidegvérű. 

- Pf. Ti szuperhősök. Mindig csak egyenest fejest ugrotok mindennek - söpörted le a válladról a port képletesen - Látod, tíz legyet egy csapásra és még csak nem is tudják, hogy bent vagyunk.

Pietro keresztbe fonta a vállát, kissé durcásan.

- Szép - szűrte ki a fogai

Nem volt valami lelkes, noha behódolt valamilyen szinten a különleges mutáns erődnek. Elkaptad a pillantását. Akármennyire is megragadta őt a közelséged, még mindig megvetett és nem szívlelt.

- Csak nem elismerted a hatalmam? - nevettél rá kacéran. 

Forgatta a szemét, Pietro csak megrázta a fejét. Egy fanyar mosoly kúszott az arcára. Megvetett, de a többi hőssel ellentétben, akikkel együttdolgoztál eddig alkalmanként, ő legalább nem próbált veled vitát generálni vagy ok nélkül bántani. Pietro más volt, mint a többiek. Ezt meg akartad változtatni. Elkaptad a pillantását, a mély kék szemei minden viszontagság ellenére sem voltak gyűlölközők.

- Talán igen - hagyta rád.

Tovább haladtatok, Pietrónak nehezére esett nem futni és használni az erejét, de mindketten megegyeztetek, hogy az most túl nagy feltűnést keltene. Egyszer csak a férfi megtorpant. Megragadott és megához húzott, a tested a mellkasának csapódott, ahogyan mindketten meglapultatok egy folyosó szegleténél.

- Állj. 

Nesztelenül álltatok, a karja még mindig magához szorított. Szinte erőltetett volt, de nem bántad. Érezted a mellkasában dobogó szívverését, amint háttal álltál neki. Magasabb volt nálad, így a kiáradó lélegzete csak a fejed búbján cirógatta a hajat. Olyan intim is lehetett volna a testhelyzetetek.

Hirtelen lépéseket hallottál, az őrök gyanutlanul elhaladtak melletted. Ahogyan tiszta volt a levegő, Pietro ridegen elengedett és elodázott tőled. Te mégis mosolyogva néztél végig rajta és felvontad egy szemöldököd.

- Most vagy tanulsz a hibáidból és lázba hoz a türelem, vagy igenis élvezted azt, hogy egymáshoz simultunk?

A mosolyod nem lankadt, noha Pietro a lehető legnagyobb megvetéssel bámult rád abban a pillanatban. Legyintett, mintha nem tudnád, hogy mennyire zakatolt a szíve, amikor hozzád ért. De tudtad, és ezt ki is akartad használni. A kezeid a derekadra tetted. A feszes jelmezed igazán kiemelte az alakodat, ez nem kerülte el a férfi figyelmét sem. Várakozóan oldalra döntötted a fejed.

- Ne álltasd magad - lökte neked a szavakat a szőke férfi.

Visszautasító volt, ám a gyengéd mozdulatai és a szemei elárulták az igazi érzelmeit. Nem tudta mit gondoljon rólad. Pietro nem ellökött magától, még egy ellenségével sem tudott szemétként bánni. Ez megérintett. Talán nagyon belül, Pietro adott volna neked egy esélyt, hogy barátok legyetek.

- Én tudom a választ - motyogtad az orrod alatt.

x

A park madarai csiripeltek és a nap cirógatta a bőrödet. Egy tökéletes délután. A fán ücsörögtél, a kezedben egy távirányító volt, amivel egy drónt irányítottál. A kamerán keresztül láttad, hogy Pietro éppen erre felé tart. Bosszankodva hagyta ott a riporterek és rajongók tömegét. Gyorsan futott, a drónok alig tudták nyomon követni. Ám most errefelé tart. Mindig ez volt. Te figyeltél, ő pedig valahogyan mindig hozzád futott vissza. Édes.

- Élvezed a hírnevet? - szólítottad meg, mire a férfi összerezzent és sietve kereste a hang forrását.

- Te mit csinálsz itt? - bámult rád elképedve.

A fa ágáról integettél neki, kedvesen. A legutóbbi közös küldetésetek óta nem látott téged. Te igen őt, hiszen a rejtett kamerákon keresztül megannyiszor rálestél mit csinálhat. A küldetés pompásan zárult, ők elkapták a rosszfiút te pedig leléptél a pénzzel.

- Azt, amit te. Én nem ehetek egy fagyit a parkban? Nekem is van életem.

Pietro gyanus szemekkel nézett rád, kételkedett abban, hogy egy fagyi vonzott téged éppen ide. Olyan véletlen egybeesésnek tűnt, hogy ő éppen felkavarva menekült ide te pedig rátalálsz. Az interjúztató rajongók a családjáról faggatták. Pietro nem akart arra az összetört családi fotóra gondolni, a széthullott múltjára. Annyira túl akart lépni, de nehéz, ha lépten nyomon a sebbe marnak. 

Nem számított arra, hogy te lépsz bele az életébe. A csinos, édes bajkeverő, akivel összehozta a sors. De már magán is észrevette, hogy nem annyira feszült a közeledben. Hibának tartotta. Tudta, hogy egy bajkeverőben nem érdemes bízni, de nem tudta elfelejteni azokat a pillanatokat, amikor ti őszintén vigyáztatok egymásra.

- Öröm volt veled dolgozni, Pietro - kacsintottál rá - Szóltam, hogy még látjuk egymást.

A zsebedbe tetted a távirányítód és szaltózva leugrottál a fáról. Mint egy macska, talpra érkeztél. Pietro tapsolt, kissé túlzásnak tartotta a műsort. Az ajkán mintha őszinte mosoly volt és mintha elismerte volna a mutatványod. Mélyen beszívtad a levegőt, nem gondoltad volna, hogy valóban zavarba hoz egy ilyen gesztussal. Nem akartál arra gondolni, hogy Pietro tényleg kedvel. A férfi látványa melegséget hozott a mellkasodba. Az ajkadba haraptál, nem engedhetted meg magadnak, hogy megkedvelt. Mintha valami arra buzdított volna, hogy tönkre tedd a pillanatot. Leültél egy padra és hátradőltél, provokálóan végignéztél rajta.

- Beszélgessünk, gondod van? - gúnyolódtál vele továbbra is, igazán mélyre akartad szúrni a pengéd - Én meghallgatlak.

Pietro csak megrázta a fejét, nem kívánta az epés hozzászólásaid hallgatni. A szemed villámokat szórt, örültél, hogy így fogást találtál rajta. Nem akart erről beszélni. Sem a riporterekről, sem a rajongókról, senkiről aki elvár tőle valamit. Más hősök szerették a figyelmet, éltek érte.

- Hány fattyot hagytál már? Szétszórtad jól a magvaid a rajongók között, mi?

Az áskálódásod lepergett Pietróról, sőt még felháborította a feltételezés. Hát ilyen romlottnak tartottad?  Hát olyannak tartottad, mint a többiek? Nem, éppen ellenkezőleg. Tudtad, hogy Pietro nem olyan. Talán éppen azért vonzott ennyire a lénye. Mert annyira más volt, titkon vágytál arra, amit ő érez és él. Jobb ember volt, a jóságot nem tudtad belőle kiűzni még akkor sem ha bűnbe csábítottad. Más hős talán nem viszakozott volna attól, hogy kihasználja a rajongók naivitását és vágyát. De Pietro nem tudta magát elképzelni, hogy ilyet tenne. Nem is vonzódott senkihez, aki ennyire isteníti. Abban semmi izgalom sincs. Ezzel ellentétben...

- Nem, nem fekszem le rajongókkal - rázta a fejét bosszúsan, majd a taktikád kezdte mímelni - Te viszont igazán dobtad nekem magad. Írjalak fel a listára?

Noha csipkelődve kérdezte, tudtad igazából ő van zavarban. Sikeresen a bőre alá kerültél, ez örömmel töltött el. A morális próbatétel egy ponton elkerülthetetlen lesz. Pietro el kell döntse, hogy a testére vagy a szívére hallgat. Csábító voltál, ehhez kétség sem fért. Egy részét még meg is nyerted, amikor hozzá simultál. 

- De én nem vagyok rajongó.

Pietro megbabonázva nézte végig, hogy a szoknyád felcsúszott kissé szemmel láthatóan, ahogyan keresztbe tetted a lábad. Hitetlenül megrázta a fejét, nem addig nem süllyedne, hogy az ellenségével feküdjön le. Akármennyire is vonzódik hozzád és a teste lángokban áll akárhányszor te ránézel. Nem érne hozzád, míg nem tudná, hogy a szíved is elnyerheti. Nem tartott annyira rossz embernek. Kapzsinak? Igen. De nem vetett meg annyira, mint a többi ellenségeit. Ez már egy fél győzelem.  

- Ezek vagytok ti, hősök - szólaltál meg epésen - Hiúk és önbecslők. Az egótok folyton tűhegyen táncol. Én magam ura vagyok.

Pietro csak felciccent. Részben egyetértett, de a büszkesége ezt valóban nem engedte, hogy elismerje neked. Rájöttél, hogy nem akartad ennyire elkeseríteni. Oldalra döntötted a fejed és mosolyva szólaltál meg újra:

- Mit szólnál egy újabb küldetéshez együtt?

x

Győzelemittasan hagytátok el az épületet. Egy zsák értéket és pénzt vonszoltál magad után, nem is beszélve a bankkártyákról és

Pietro is sikerrel járt, egy drogbárót tudhat a város rácsok mögött. Ám a mutáns nem volt felszabadult. Elmélyülten bámult maga elé, valamit nem értett veled kapcsolatban. Mindig olyan küldetésekre hívod, amikor egy amúgy is velejéig romlott embert kell lebuktatni. A bűneid, a vágyaid mögött talán mégis egy jobb cél áll. Csak félsz ezt elismerni. Noha nem egyszer elegyedtetek beszélgetésbe, úgy érezte még mindig nem ismer téged. Hogy menekülsz folyton egy maszk mögé. Összeszorította szívét, hogy sosem látott emögé. Tudni akarta, ki is vagy igazából. Tudni akarta, hogy egy gonoszba szerelmes? A gyomra görcsbe szorult.

Dúdolászva meneteltél mellette. Pietro érezte, hogy itt az idő cselekedni, mielőtt kereket oldasz és újra nem lát hónapokig. Meg kellett ragadja az alkalmat.

- Felfedtél mindent, amikor elhívtál. Nem tettél volna fel ennyire nagy tétet, ha nem lettél volna biztos abban, hogy igent mondok - kezdett bele elgondolkodva - Honnan tudtad, hogy belemegyek? 

Egy pillanatra szinte megtorpantál, féltél attól hogy rájön mennyire megőrülsz érte. Ám szemrebbenés nélkül folytattad a lépéseid, nem engedve, hogy lehulljon az álcád.

- Szokoviai vagy - válaszoltál érzéstelen hangon - Tudod, hogy egy bűnbanda milyen veszélyes az utcákon.

Fején találtad a szöget. Szokovia egy szegényebb ország volt, nem volt ritka, hogy ilyesmi felüsse a fejét a városokban. Annyi gyereket és családot tett tönkre a drog. Pietro elképedve látta, hogy egy ponton ti is egyet tudtatok érteni valamiben. Óvatosan közeledett feléd, mintha attól tartana kiugrasztja a nyulat a bokorból.

- És te honnan tudod?

- Mit gondolsz? - vontad meg a vállad szomorúan, a szavak szinte a torkodon akadtak - Miért lettem én ilyen? 

Az utca megtanította azt romlott értékrendszer, ahol az tudja megállni a helyét, akinek pénze van. Te csak védeni akartad magad. Elképedtél, amikor Pietro feléd fordult és hátból átölelt. A karjaiban ellazultál, szégyellted magad, hogy mennyire szükséged volt most erre. Megnyíltál neki, soha senkinek sem beszéltél erről. Behunytad a szemed, ellenállni akartál az érzéseknek, amik rád törtek.

- Én játsszom veled, de semmit sem akarok tőled, Pietro - suttogtad keményen.

El akartad nyomni magadtól. Elmenekülni, mert veszettél. Be akartad hálózni és közben te lettél belé szerelmes. A saját sírod ástad meg, ezt elfogadhatatlannak találtad. Egy jó fiú sosem lehet szerelmes egy gonosztevőbe. Ez őrültség. Pietro nem hagyta magát, a karjai nem engedtek. A mellkasotok egymáshoz préselődött, te pedig melegséget éreztél mindenhol. Mintha kinyitott volna egy ajtót, ami felszabadított volna. Ő legalább próbált megérteni. Pár percig álltatok így, egymás karjaiban. Óvatosan

- Biztos vagy benne? Én tudom a választ. 

A csókjába olvadtál. A karjai a csípődön vertek tábort, szenvedélyesen magához préselt és te beletúrtál a puha, szürkés tincseibe, amik rakoncátlanul a szemébe hullottak.

x

Hetekkel később rájöttem, hogy a kalandotok itt nem állt meg. Most jön csak a neheze. Gyermeket vársz Pietro Maximofftól.

Megfordult a fejemben,hogy elképzeljem milyen lenne gyereket várni fictional characterektől. Help. Ha van ötleted ilyen témában, keress fel :)) most valamiért nagyon beleéltem magam ezeknek az írásába.