Fandom: Voltron:Legendary Defender

Karakter:  Shiro

Szituáció: Shiro-t elfogja egy csapat Galra űrkalóz és azért az egész fejezetben duzzog emiatt

Kérte: Manta-

Szavak száma: 3000

Maga sem tudta, hogyan történhetett ez. De egy óvatlan lépés és az űrkalózok csapdájában találta magát. Honnan tudhatta, hogy az űrkikötőben még léteznek ilyenek? Prédává vált, a legénység valamelyik tagjának sikerül a háta mögé férkőznie A következő kép a fejében már az volt megkötözve találta magát a padlón. A szeme egy ideig be is volt kötve, semmit sem látott. Csak az érdekeire hagyatkozott: az orrát facsarta a duhos pince szaga, a bőre libabőrös lett és jött, hogy összehúzza magát a hidegtől.

Az emberek összesúgtak a háta mögött, lökdösték és cibálták. Egyszer csak egy kéz megragadta és térdre készítette. Aztán lekapták a szeméről a kötést. Egy darabig pislogott, míg kitisztult a látása.

Nem volt meglepetés, tudta, hogy űrkalózok ragadták el. A meglepetés késlekedett, ugyanis egy vérszomjas kalóz helyett egy fiatal nőt látott maga előtt.

- Mit keres egy nő itt? - képedt el.

A következő pillanatban egy pofon érte az arcát és nem kellett kétszer tippelni hogy tudja, kitől származik. Visszafordította a fejét és szemben találta magát veled. A szemeid az övét pásztázták és az égő parázs táncolt a tekintetedben. De állta a tekinteted, a kék szemeiben valami makacs túlélési vágy tündökölt. Érezted, hogy nem akármilyen túszod van. Úgy meredtetek egymásra, mint ugrásra kész ellenfelek. A szemei kisvártatva hagyták el az arcod, a kalózokhoz illően az öveden egy lézerfegyver kacsintgatott vissza rá, emlékeztetve, hogy nem akármilyen lány néz rá. Ha a hivatásod nem is keltett benne indulatokat, de a Galra számlázásod már igen.

- Még egy ilyen kijelentés és nem marad nyelved. - szólalt meg az egyik kalóz.

Egyetértően bólintottál és egy gúnyos mosollyal néztél rá. Shiro az ajkába harapott, rég látott ilyen veszélyesen szép lényt, mint te. Ám ezt a felismerést eltemette magában. Hatalom övezett és nem akart újat húzni a szerencsével. Megrázta a fejét és nyelt egyet. Forrt a vére, de tudta, hogy semmit sem tehet. A státusza és a méltósága a porban fetrengett. A behódoláson kívül egyéb lehetősége nem volt. Nem tudta mennyire lehet nagy szája az űrkalózoknál, csak annyit hallott, hogy nagyon óvatosan kell beszélni az embernek, hogy megmaradjon a nyelve.

Sóhajtott és megpróbálkozott titkon a kötelet kísérelte lefejteni. De mindhiába. Meg van kötve a keze és ezzel elfojtották tőle a szabadulás lehetőséget. Rád nézett, a szemei kíváncsian mértek be. Nem számított arra, hogy egy nővel lesz dolga itt. Hallott a robbanékony természetetekről és nem szeretett volna a olaj tenni a tűzben.

- Én már láttam őt valahol. - motyogta a jobb kezed, Lindale.

Idősebb volt nálad és csempészként dolgozott egy ideig, mielőtt a kalózokhoz szegődött volna. Nem vetetted el a véleményét. A kalózok összesúgtak és a füledbe jutott a feltételezés. Új fényben tekintettél rá.

- Voltron? Micsoda zsákmány. - mosolyodtál el.

X

Shiro sokáig azt hitte, te vagy a kapitány. Majdnem. A kapitány a te bábud volt inkább ez a helyes megfogalmazás. Nem tagadod, megfordult a fejedben a kapitány szerep, de nem epekedtél utána. A te dolgod a hajón röviden ennyi: az életben tartás. A te felelősséged volt, hogy a túszok életben maradjanak amíg szükség van rájuk. A te kezedben volt a sorsuk, mert a tudásod volt a legmélyebb ebben a témában. Nem panaszkodtál, otthon érezted magad a gyógyszerek és kötszerek társaságában. Még a presztízseden sem rontott a szerep, sőt, még féltek is a fertőtlenítő hatalmától. És persze ez nem jelentette azt, hogy nem osztogattál parancsokat. A kapitány jobb keze lévén volt hatalmad és nem féltél ezzel élni.

Most viszont az volt a dolgod, hogy Shirót életben tartsd. Az ellátásához szükséges dolgokkal szerelkeztél fel, majd egyenesre húzva a hátad beléptél a cellájába. Shiro rád emelte a szemeit, ahogyan a félhomályban találkozott a tekintetek. Már a tegnap felfigyeltél arra, hogy mennyire tiszta kék szemei vannak. Az otthonod holdjára emlekeztettek, amik mindig a kék árnyalataiban játszottak. Próbáltad elnyomni a meleg érzéseid a fogoly fiú iránt. Akármennyire is érezted magad szinte teljes nyugalomban Shiro mellett, inkább elővetted a kalóz éned.

Leültél elé és kezdted megvizsgálni. A bal kézen a ruháját átitatta a vér. Nem vérzett el, de egy jelentős sebe lehet. Eloldoztad az egyik kezét, amit kissé durva mozdulatokkal tettél, mire Shiro felszisszent. Biztos voltál abban, hogy nem tud emiatt elszökni, hiszen alig tudja megmozdítani. Feltűrted a ruhája ujját és a sebet vizsgáltad. Egy fél tenyérnyi helyen égési sebe szelte a bőrét. Lézer fegyver nyomának tűnt, még az elfogása előtt megsérült. Mindenképpen kezelni kell, mert különben az ilyen felé sebek könnyen elfertőződhet. Úgy ítélted, hogy kisebb heggel megúszhatja. A gondolataidba merültél, amiből a férfi rántott ki:

- Mi tart itt téged? 

Kételkedik a helyedben a kalózoknál. Nem szeretted, ha valaki is megkérdőjelez. Keserűen húztad a szád és egy szigorú pillantást vetettél rá. A legénység hívja ezt a halál mosolynak. De nem ölhetted meg, éppen az a dolgod, hogy életben tartsd és nem, hogy megöld. Sajnos. Ő állta a tekinteted, ugyanolyan marcona volt, mint te. Megesküdtél volna, hogy a helyén vezető pozicióban volt. A szemei fáradtak voltak, kissé vörösek az alvatlanság miatt. Ülő helyzetben nem igazán tudott aludni, meg aztán ott voltak a sebei, így az éjszaka megviselte.

- A hatalom. - vágtad rá gyorsan. - Meg gyűlölik a királyt, én is.

Shiro húzta a száját és hitetlenül nézett rád. Úgy tűnt mintha valahogyan egy pillanat alatt átlátott volna az álcádon. Láttad a szemed sarkából, hogy a szeme követi a mozdulataid.

- Akkor velünk vagytok?

Az ujjaid végighúztad a sebe körüli érintetlen bőrön. Shiro egy pillanatra behunyta a szemét és eltolta a gondolataiból azokat az érzéseket, amiket nem szabadna éreznie egy Galra lány iránt.

- Ha valaki nincs veled, akkor ellened van. - jelentetted ki talán túl hevesen - Nem csatlakoznék olyanokhoz, akik elhagyják a barátaikat.

A gyengéd érintéstől borsózott a háta, de a durva szavaid miatt kettős érzés tengett benne. Nem tudta eldönteni milyen embert látott benned. Látta az erős kezeid, amivel felharcoltad magad, ám nem tompították az érintés élményét börkeményedéses ujjbegyek. Látta a szemedben a gúnyt csillanni, mire felhúzta az orrát és elfordult tőled.  

- Vagy jönnek, vagy én megyek.- suttogta magában, mikor felálltál, hogy odd hagyd.

X

Sejtetted, hogy nem tudatlan, maga is tapasztalt űrhajós. A szeme értelemmel csillogott és szakértelemmel figyelte a hajó felszereléseit. Sokáig fontolgattad ezt az ötletet, hogy megfosszátok a bilincseitől. De nem bíztál benne, és abban, hogy nem fordulna ellenetek. Shiro nem buta, nem kérdéses, már csak idő kérdése, hogy megszökjön. Vegyes érzéseid voltak ezzel kapcsolatban. Ha megszökne, visszanyerné az életét; ha nem szökne meg, akkor veletek marad, veled marad. Egy önző részed ennek örült volna, Shiro kéretlenül is a részeddé vált.

Lindale-re bíztad az eloldozását.

- Ne bízd el magad, (Név) szerint nagyobb hasznunkra vagy szabadon.

Az űrhajó tákolmány volt.  Shiro húzta a száját és fintorogva nézte a félig ócska félig új alkatrészekkel rendelkező hajót. A kalózok törvényen kívüliek, így mindent maguknak kellett megszerezniük. Így nem meglepetés az, hogy szeméttelepekről és roncsokból szerezték be a hiányzó részeket. Meg is találta a méretes lomtárat, amiben felhamazódtak a kacatok. Tovább folytatta a körútját a kalózhajón, állva mindenki pillantását. Aztán megtalált téged. Éppen egy kapcsolóegységen dolgoztál, amikor mögéd állt és a munkád figyelte. 

- Az a szál rosszul van bekötve.

Észre sem vetted a jelenlétét, míg meg nem szólalt. Halk a lépte, jegyezted meg magadnak és egy rosszálló pillantást vetettél a kötekedő férfira. Az még bosszantóbb volt, hogy igaza is volt. Ezt viszont semmi pénzért nem akartad elismerni. A kezedből ki nem esett a csavarhúzó, nem engedted el, nehogy kikapja a kezedből és maga megjavítsa. Hiába számítottál ám erre, mikor Shiro maga hajolt le a szerszámokhoz és kikapott egy csipeszt. Shiro ajkán egy elégedett mosoly nyugodott, az, hogy neked az orrod alá tud törni új energiát adott a testébe. Utána kaptál, de ő újúlt erővel és éles reflexekkel elhúzta a kezét éppen időben. Csak húztad a szád és keresztbe tetted a karod. Egy győzedelmes pillantást küldött neked, te pedig felvontad a szemöldököd és kihívtad. Remélted, hogy elrontja, ám a férfi nem félt a kudarctól, éppen ellenkezőleg.  A szerszám gyorsan járt a kezében és pillanatok alatt kicserélte a szálat és máshova kötötte. Egy apró szikra szállt ki, így mindketten tudtátok, hogy jól kötötte be.

- Nem azért engedtelek ki, hogy akadékoskodj.- jegyezted meg hidegen.

Ezt úgy vette, mint elismerést. Megvonta a vállát és nem hagyta magát, éppen ez volt az, amit vártál tőle. Shiro egyenes vonalba húzta a száját, majd azt vetted észre, hogy lehuppan melléd a földre. Az ajkadba haraptál és inkább nem kommentáltad tovább a kéretlen vendéget. A kezedbe vettél egy másik harapófogót és úgy döntöttél, most együttműködsz. Kíváncsi voltál mennyire ügyes. Magad is meglepődtél

Egyre járt az agyatok és szinte megijesztett, képes voltál elfelejteni egy pillanatra, hogy ő az ellenség. Észrevetted, hogy már egy ideje nem is csipkelődtök, sőt, egy kellemes hangulat van köztetek. Erre összeszorult a torkod, nem ez volt cél. Nem akartad még egy kicsit sem megkedvelni. Felvetted a hideg külsőd és a kezed ökölbe szorult.

- Szép munka.

És a vállába öklöztél, majd megszaporáztad a lépted és magad mögött hagytad a folyosón. Láttad a szemed sarkából, hogy Shiro utána megdörzsölte a karját, az erőd nagyon is megérezte. Az ajkadon egy apró mosoly jelent meg ezt látva. A Galra erőd sosem ismerte el és neked jól esett a tudat, hogy  hatással vagy rá.

- Ha kék foltokkal maradok azt jelenti, hogy kedvelsz? - kérdezte Shiro felvont szemöldökkel.

Megtorpantál és nem tudtad, hogy mit adnál szívesebben: még egy öklözést vagy egy mosolyt? Lassan megfordultál és faarcot vágtál, nagyon arra igyekeztél, hogy ne adj utat az érzéseidről. Az volt a rémisztő, hogy átlátott rajtad. Sejtette, hogy az a gesztus kalóznyelvből átfordítva azt jelenti: kedvellek. A szemei a lelkedbe láttak és te próbáltál áthatóan nézni rá. Ott álltál készültél a lelkébe látni, és tetszett a látvány. Valami megfogott benne már az első pillanttól kezdve és most végre rájöttél, hogy miért. Shiro őszinte és egyenes. Olyasmi, amit ezen a hajón aligha találtál. Jelleme volt, ami megragadt, de az sem elhanyagolható, hogy a külseje sem taszított vissza. Nem hitted el, hogy ide jutottál, hogy azon gondolkodj, vonzódjsz-e ehhez a nem-galra férfihoz.

- Szeretnél még?

Hirtelen mozdulattal a falnak nyomtad, megragadva az ingjétől. Shirót meglepte a mozdulat, de nem ellenkezett, szinte szó nélkül hagyta, hogy rángasd, mint egy rongybábut. Felmordult, amikor a  sebéhez hozzáértél. A kezed ökölbe szorult az ingjén és próbáltad sakkban tartani. Ő viszont nemigen vett komolyan. Fújt egyet, visszafojtotta a nevetését és próbált komolyan rád nézni. De nem vett komolyan, látta a játékos kihívást a szemedben. Te is egy gúnymosolyba rejtetted a mosolyod, mert nem akartad igazán kimutatni az érzéseid. Shiro nem félt a fenyegetésedtől, nem taszítják vissza a kék foltok. Kék, ez a szín már annyira rá emlékeztetett, nem tudtad elszakítani. Olyan kék, mint a férfi szeme.  Talán nem kellene ennyire közel lennünk, fordult a fejedben és a tekinteted elhagyta a szemét, a keze az ingére esve. Megráztad a fejed, aztán visszahúztál, felocsúdva, hogy ezt nem szabadna.

x

Ám a jelenet még a fejedben maradt sokáig, elvonva a figyelmed a munkádról, újra visszajátsszva az egészet. Bele tudtál volna szeretni és ez megijesztett. Nem tudtad, hova rejtsd el a szíved tőle. Mert biztos voltál abban, hogy készül ellopni. Meg van írva a csillagokban hogy ő az ellenség. Meg van írva, hogy ezt nem szabad. Így csak megráztad a fejed és amikor Lindale a férfi felől kérdezett csak legyintettél.

- Ő csak egy ember. - sziszegted megvetéssel.

Magadnak is szólt a kijelentés és igyekeztél az eszedbe vésni. Az előítélet, amivel elutasítottad benne is élt. Szinte hasznodra vált, kifogást találni arra, hogy miért nem működne. Shiro is hasonlóképpen tett, folyton szította magában a gyűlölet lángját, hogy ne adjon utat a napról napra fokozódó vonzalmát. Ám mégis dühvel töltötte el, ha a Coell kapitánnyal látott. A hajó urával flörtölgettél az egyik este. Mulatozás volt a fedélzeten, ám Shiro tartózkodott attól, hogy részeggé igya magát. Látta, hogy a férfi közel hajol hozzád és valamit suttog. Te meg nevettél. Ráncolta a szemöldökét. Ő is meg tudott nevettetni...Fogta magát és felállt az asztaltól, legyűrve az égető érzéseket, amit érzett. Próbálta szítani magában a gyűlöletet és az előítéletet, amit irántad táplált.

A cellájába ment és lefeküdt az ágyra. A plafont nézte és gondolkodott a kiúton. Tudta, hogyha nem szabadul ki minél hamarabb innen, mert a jelenléted lassan megöli. Megmérgezi a látvány, hogy mással vagy. Frusztrálta és minél inkább tagadta, annál jobban törtek elő az érzései. Behunyta a szemét, próbálta kiverni a fejéből a látványt és az alvásnak adja oda magát. De éppen akkor nyílt az ajtaja és lépéseket hallott. Fújt egyet. Ismerte a lépteid.

- Menj vissza hozzá. - morogta dühödten - Te az övé vagy.

A kapitányra gondolt, erre te is rájöttél. Láttad a fűtött tekintetét, amivel rád nézett, de nem gondoltad volna, hogy annyira bosszantotta volna. Félig szándékosan játsszottál az érzéseire, de sikerre nem számítottál. Leültél az ágya szélére szó nélkül, és néztél le rá. A szemét még mindig makacsul behúnyta, nem akart egy pillantást sem rád vetni. Az ősz tincse a homlokát takarta és te vetted a bátorságot, hogy a hajával játssz. Shiro fújt egyet és a kezed után kapott, majd kinyitotta a szemét és a tekintetetek találkozott. Vádlóan pillantott rád, te pedig úgy döntöttél, hogy véget vetsz a játékotoknak. 

- Vagyok egy frászt.

Shiro kétkedően felvonta a szemöldökeit, ám akkor előre hajoltál és az ajkad az övére helyezted. Nem habozott az ajkad után kapni. Pőre volt az érzés, ami a mellkasod töltötte meg: nem volt benne kétkedés és gyűlölet. Egymásba olvadtatok.

X

Reggel egyedül ébredt, hiába szorította meg a kezed a takaró alatt. Úgy érezted nem tudsz mellette maradni, rettegtél attól, hogy valaki rátok tör. Jobb lépésnek tűnt ez később, mert a hajót támadás érte és harcolni kellett. Azzal tisztában voltál, hogyha utánad kezdtek volna kutatni és Shiro mellett találnak rád, bizonyára páros lábbal rúgnak ki a fedélzetről. A csata győzelemmel zárult, az ellenséges kalóz sereg sajnos mindig akad az útba.

- Mi történt itt? 

Shiro felért a fedélzetre, ahol éppen csak az imént vitték el a holttesteket. Beleborzongott a morbid látványba. Az egyik ember már ünnepel, a másik a hullát cipeli.

- Túl hangos volt az öldöklés és felébresztettünk, hercegnő?- gúnyolódott Coell kapitány.

Shiro húzta a száját és tüzes tekintettel nézett rá. A Galra kapitány sosem vette emberszámba, gúnyneveket aggatott rá és még a kérésedre sem szabadult meg ezektől. Hangosan nevetett és nem törődött tovább Shiróval, inkább ment inni a legénységgel. Sikeres küzdelem lehetett, mindenki vígadt. Ünneplés és zene töltötte be a fedélzetet. A fénylő kristályok alatt a tekintete meglelt.  Éhezte a jelenléted, annak ellenére, hogy vegyes érzésekkel maradt a tegnapi éjszakátok után. De azt biztosan tudta, hogy beszélnie kell veled. Intett a fejével, hogy kövesd. Meglepetten látta, hogy azt teszed, amit mond. Elvonultatok egy néptelen folyosóra. Shiro a falnak támaszkodott és a hajába túrt idegesen.

- Várnak rám, nemsokára el fogok szökni.- sóhajtotta, majd reménykedve rád nézett - Csatlakozhatnátok hozzánk, át a mi oldalunkra.

Csodálkoztál, hogy ennyire kitálalt előtted. Az őszintesége taglózott le, olyan őszinte volt éjszaka a csókjai. El fog menni és ez a lényeg, parancsoltál magadra. Lesütötted a tekinteted, őnzően ragaszkodtál ahhoz, hogy itt maradjon. Azt el sem tudtad képzelni, hogy te csatlakozz hozzá és a csapatához.

- Ahogyan a törvényen kívül vagyunk, úgy semelyik oldalhoz sem akarunk tartozni. Nem nekünk való a szövetséges.- felelted hidegen, kerülve a lényeget.

Shiro ráncolta a szemöldökét és eltolta magát a faltól vészesen feléd közeledve.

- Te nem akartál valaha is elmenni? Nem akarsz egy családot? Egy neked való életét?

Elsőre meg akartad rázni a fejed. De aztán érezted, hogy megfogta a kezed, rákésztetve arra, hogy őszinte légy egy pillanatra. Veled és magaddal. Hiányoztak azok a dolgok, de beletörődtél a hiányukba. Idegesen körbenéztél, nehogy valaki éppen erre járjon. Majd hagytad, hogy az ujjai a tiéd közé csúsztak. Nem tudott a fejedbe férni, hogy érezhet irántad hasonlót.

- Nehéz lenne visszaszokni a szeretethez, én nem erre lettem teremtve.- suttogtad, majd mikor láttad, hogy Shiro csak ellenkezően rázza a fejét, hevesen hozzátetted - Tudod hány hajóst ütöttem ki? Szerinted ez szeretetre méltó?

Egy megértő mosolyt láttál az arcán, de nem volt semmi undor vagy megvetés, amit annyit színleltetek egymás körében.

- Éppen annyira hihetetlen, ha azt mondanám, nekem érzéseim?

Éppen ezért erőt vettél magadon és fékezni akartad az érzéseid. De olyan nehéz volt, amikor ott vagytok a sejtelmes félhomályban a folyosón. Nehéz volt most megbírkózni a szavakkal, hiszen a legutóbb nem volt szükség ezekre.A lábaid földbe gyökereztek, úgy érezted, te vagy lecövekelve erre a helyre és nem tudsz elmozdulni. Te nem tudsz egyedül kiszabadulni erről a helyről. De ő igen. Így a legjobbnak láttad, hogy kevesebbet szenvedjetek szavak nélkül.

- Ne mondd ki. - szóltál rá erélyesen - Elmész, vidd magaddal.

Lehajtottad a fejed és magad is bántad a szavakat. Belül, hallani szeretted volna az édes vallomást, ami a szívéből szeretett volna kitörni. Shiro becsukta a száját, de nem volt tétlen. A következő pillanatban már a karjaid magad körül érezted és ha akartál volna sem tudnál kiszakadni közülük. Megfeszültél, fél szemmel újra a folyosó másik végét kémlelted. Majd egy mély sóhajjal elengedted magad és hagytad, hogy a meleg beburkoljon. Már el is felejtetted, milyen jó érzés, ha megölelnek.

- Elmegyek, de nem nélküled.- suttogta a füledbe.

Ha tetszett a oneshot akkor csillagozz és jelezz vissza :)

Következő oneshot Loki x Olvasó Szofiiis kérésére :D