Fandom : The Maze Runner

Karakter: Newt

Szituáció : Newt érkezik a Dobozban és az Olvasó bukkan rá

Szavak száma : 1800

Kérte : Larissa__Moon

Amint meghallottad a riasztót rögtön a Dobozhoz siettél. Már tömeg gyűlt köré, de te közéjük furakodtál minden bűntudat nélkül, elvégre, te a főnök egyik jobbkeze vagy, nincs szükséged ilyesmire, nem a finomságok miatt vagy olyan pozícióban, mert a nem tudtad másokat rendre tenni. Nem, jó helyed volt a vezetőségben és ebben senki sem kételkedett a hatalmadban. Ígyhát nem esett nehezedre a többieket félre tenni és a Dobozhoz férkőzni.

Sonya már ott állt és várta, hogy két lány, Ugronc, (ahogy hívjátok őket, akiket lehet piszkos munkát elvégezni. A ranglista legalján helyezkednek el) felnyitotta a Doboz ajtaját. A motorikus hang leállt és okozta zajt színezte a fedelek nyikorgása. Fény szűrődött be a Dobozba és te hunyorítottál, a szemed máris kereste a remegő lány alakot, amit újra meg újra elküldenek az Alkotók. Nem láttad, így feltételezted biztosan el bújt a szállítmány között. Sonya rám nézett és bólintott, utasítón. Te még húzni sem merted a szád, nemhogy ellenkezni, aminek oka volt. Valamilyen szinten főnöknek tekintetted magad, de tudtad, hogy kinél  mekkora lehet a szád. És Sonyanál nem nagy.

Óvatosan leszmásztál a Dobozba és a szemed már az újoncot kereste. Már éppen el akartad kiáltani magad, hogy nincsen egy újonc sem itt, amikor mozgolódást láttál a dobozoknál. Hunyoritottál, a napfény talán csak délibábot festett eléd, de közelebb léptél és az árnyékos részre értél. Hallottad a többiek morajlását és türelmetlenségét. Ott fenn voltak és várták, jelentsd mi a helyzet. De te csak megtorpantál és a lélegzeted is elállt egy pillanatra. A szemed elkerekedett és csak pislogtál néhány másodpercig, feldolgozva az előtted lévő látványt. Semmi hosszú haj, félénk tekintet és lányos vonások. A szemed találkozott az ijedt barna szempárral és az állad majdnem leesett. Egy fiú állt előtted, az első fiú, akit valaha láttál és minden egyéb különbözőség ellenére, ami megrémített, láttad ugyanazt a rémületet, ami minden új emberen eluralkodik. Csak néztétek egymásra, várva, melyikőtök mozdul először. Benned ösztönök villantak fel és elnyomták a pillanatnyi szimpátiát a fiú iránt.

- Egy fiú! - kiáltottad el magad

A fiú szeme elkerekedett és lesütötte a szemeit, a teste megremegett és úgy festett, mint aki most vesztett el valamit.

X

A fiú nem ellenkezett, még egy dolog, ami piszkálta a logikátok, miszerint egy kémmel, egy rejtett Alkotóval dolgotok. Te, ahogyan haladtatok előre, annyira kezdtél megrendülni ebben a kijelentésben. Az egyetlen dolog, amivel ez az idegen fiú dobálózott, az a szüntelen kérdések sora volt. Az arcán őszinte zavar és kiváncsiság ült és te már kezdted egyre kevésbé ellenségesen fogadni a kutató barna szemeket. Sonya téged bizott meg, hogy a székhez kötsd, nehogy elmeneküljö. Nem gondoltad, hogy megtenné, de nem tagadhattad meg a parancsot. A fiú egy pillanatra elhallgatott, a kezed a csuklóját ragadta meg és köré húzta a kötelet. Nem ellenkezett, ami meglepett, a kezeiben láttad az erőt.

- Mi ez a hely?- kérdezte már zsinórban ötödjére

Sonya nem tűnt úgy, mintha akarna válaszolni. Sőt, a fiú is úgy tűnt a kérdést egyenesen neked célozza. Felvetted a szemkontaktust és először láttad meg, hogy milyen mély barna szemei is vannak ennek az idegen kém-fiúnak. A sötét szemek viszont nem hordoztak ellenségességet, az elővigyázat és félelem mélyén nem rejtőzött semmilyen sötét és baljós. Nyeltél és eltépted a szemed a szemétől, folytattad a munkád a lekötözése érdekében. A tárgyaló teremben nem voltatok egyedül, még néhány előljáró és Sonya tanakodott csendben, te hallottad a cincáló hangjuk, a szedett-vedett teóriájuk arról, hogy ez a kedves arcú fiú egy kegyetlen Alkotó.

- Nem tudjuk, mindannyian ennyi emlékkel kerültünk ide. - suttogtad sietve

A tekintetek találkozott, te pedig meg akartad emberelni magad, mert majdnem letépted a kötéseit, mert azt érezted, hogy ő ezt nem érdemli, nem bűnös. A torkodban gombóc volt, de tudtad mi a dolgod, tudtad, nem ellenkezhetsz, kicsit te is magad lekötve érezted. Egyszer csak  hideg ujjbegyeket éreztél a kezeden. A szőke fiúé volt, ahogyan a keze a tiéd mellett volt, hozzád érhetett. De a mozdulat tudatos volt és erre nehéz szivvel jöttél rá. A szemed követte a finom mozdulatot és fiú arcára pillantottál, ő csak téged nézett és nem értettél semmit, de nem vetted az erőt, hogy elhúzd a kezed. Még magad sem tudtad pontosan miért, a fiú felkavart és érdekes lény volt számodra, de nem annyira, hogy bajba sodord magad.

- (Név), hagyd, meg kell törni, lehet teszi magát. - szólalt meg Harriet a hátam mögött, mire a fiú elhúzta a kezét a tiltott érintésből

x

A feje oldalra volt hajtva, a szemei becsukva, de szinte biztos voltál benne, hogy nem alszik valami mélyen. Ilyen kényelmetlen helyzetben majdnem lehetetlen lenne. Megálltál előtte és egy pillanatig csak nézted, mielőtt döntöttél. Ő volt az első másik nemű, aki megérintett, mint kisgyerek kiváncsi lettél és ezt nem tudtad már legyűrni magadban. A kezeid a tested mellett lógtak, majd gondoltál egyet és tettél felé néhány settenkedő lépést, mig teljesen elérted. Fölé hajoltál, hogy eloldozd a kezét. A számodra még mindig névtelen szőke fiú viszont a pillái alatt téged figyelt, az arcod. A hajad csiklandozni kezdte és úgy döntött jobb ha felfedi magát. Felemelte a fejét és a tekintetetek találkozott.

- Mit csinálsz? - suttogta rekedten a fiú

Egyben biztos voltál: a fiú ártatlan és emellett kitartottál.

- Itt nem csak Harriettnek ér a véleménye. Tudom, hogy nem nekik dolgozol. Ők is meg fogják érteni ezt.

x

Hetek teltek el és te nem akarsz dicsekedni, de igazad lett, a fiú nem az Alkotók oldalán áll. Azóta a neve is eszébe jutott: Newt, te pedig végre nevet tudtál kapcsolni a világos szőke üstökhöz. Munkát is gyorsan kapott,  a kertekhez osztották be dolgozni, amiért nem panaszkodott. Te szokásosan ellenőrizted a munkákat Sonya helyett, amikor megakadt a szemed a fiún. A tűző napon állt, egyedül, a kertekben és a homlokát törölgette. Egy mosoly költözött az ajkadra és felé vetted az irányt. 

- Hogy halad a munka? - kérdezősködtél fontoskodva

Newt megtörölte a homlokát a pólója sarkában, te pedig tetted magad, hogy nem nézted a felsőtestét közben. A szőke fiú nem reagált erre, azt már többször is észrevetted, hogy kissé nem tud dolgokat hová tenni a lányok viselkedésében.

- Téged miért nem látlak soha dolgozni? - válaszolt egy hasonló hangsúlyú kérdéssel

Megvontad a vállad, de nevettél, Newt felhúzta a szemöldökét.

- Éppen dolgozom. - húztad ki magad - Másokat felügyelek.

Erre nem mondott semmit, csak végignézett a munkáján, ami jócskán volt még. Csodáltad a kitartását és lelkiismeretességét. A nap kegyetlen erővel sütött rátok, Newt haja aranyként csillogott a visszavert fényben és te sokszor gondoltál már arra beletúrj csak, hogy érezd a tapintását, hogy megtudd végre, hogy annyira sejmes-e amennyire elképzelted. Newt megtörölte a homlokát és a tekinetete találkozott a te kutakodó pillantásoddal és ráncolta a szemöldökét, nem értve miért nézed annyira elmélyülten. Keresztbe fontad a karod és leplezni kezdted az fiú iránt erősödő érzelmeid.

- Kell egy segítő kéz? - kérdezted nyugodt hangon

Newt határozottan bólintott és te lehajoltál hozzá, együtt láttatok munkához. Vele sokkalta gyorsabban telt az idő és ennek mindketten örültetek.  A fűben ültél mellette és csak úgy beszélgettetek. Annak ellenére, hogy fiú, mindig is jól megértetted magad vele és azt kell mondanod szinte mindenről tudsz vele beszélni. Egyszer csak azt láttad, hogy Newt már nem rád néz, hanem az Útvesztő szájára néz, ahonnan a Futárok jöttek ki. Egy csomó lett a torkodban, egy arctalan félelem ment végig rajtad, de el akartad húzni a veszélytől, mint egy gyereket.

- Oda nem mehetsz ki.

A szavaid csend követte, Newt egyszer csak levette a szemét az Útvesztőről és megrázta a fejét, minthegy lemondva, elsüllyesztve egy pár gondolatot.

- Már mondták. - bólogatott meggyőzően - Még nem akarok meghalni.

Hátradőltél a fűbe és a fiú mély barna szemeit fürkészted félig lehúnyt szemmel.

- Helyes.

x

- Azt mondtad nem akarsz meghalni.

Newt elkerekedett szemekkel nézett rád, értetlenül és kitárt karokkal. Úgy pislogott rád, nem értette miért mondod ezt, éppen csak kijött az Épitők kuckójából és te keresztbe font karral közelitetted meg. Newt első gondolata az volt, hogy valami rosszat tett, akkor szoktál ennyire kimérten hozzá szólni. Csak arra nem tudott hirtelen rájönni, mit csinálhatott az egyik 'főnök' ellen.

- Öhm, igen, ezt mondtam.  - motyogta zavarodottan 

Valóban úgy festett, mint akinek fogalma nincs semmiről, ezt te is elismerted, amellett Newt számára ti lányok maga a talán vagytok, tehát e két dolog összetéve ereményezett egy aranyos, zavarodott Newt-ot.

- Akkor szerintem ne kezdj ki a lányokkal, mert kinyírnak.

Felemelte a kezét védekezően, sőt, talán túl gyorsan is, minth arra számitott volna, hogy a következő miliszekundumban behúzol neki egyet, noha nem mondható ez szokásodnak, de néhányszor már meglegyintetted a fiút. Newt rázta a fejét és kutakodott az emlékeiben, az ártatlan barna szemek pedig megenyhitettek. 

- Én nem csináltam semmit. - mondta Newt

Csak egy gúnyos mosollyal ráztad a fejed és forgattad a szemed. Már itt van egy ideje a Tisztáson, egy dologra mégsem jött rá: a lányoknak tetszene ha figyelne rájuk. Két dolog között kezdtél válogatni: vagy nem jön rá, vagy nem érdekli.

- Éppen ez az, bosszantja őket, ha nem figyelsz egy lányra sem.

Néhány Épitő lány jött ki az ajtón és dühös, utálkozó tekintettel nézett végig rajtatok. Newt  küldött nekik egy mosolyt, de nem kapott csak egy püffenést cserébe. A szőke fiú megrázta a fejét, nem értve ezt az egészet, mig bent tudott viccelni velük, itt kint meg majdnem nekiugranak. Te viszont nagyon is értetted, láttad a fagyos féltékenységet minden egyes alkalommal, amikor a fiúhoz szóltál. Nem volt okuk rá, nem történt semmi köztetek, ami több lenne mint baráti, de nem tagadtad meg soha magadtól a gondolatot, hogy ez megváltozzon. Nem, Harriet, nem tudta elhitetni veled soha annyira, hogy a fiú ellenség marad örökre.

Newt az elhaladó dühös lányokat nézte, majd kérdő szemekkel fordult feléd, már megint nem értve mit rontott el, folyton az az érzése, hogy valamit elront.

- Most egy lányra figyelek és mégis dühösek.

Elmosolyodtál a szavai. Édes, ez a fiú az egyszerűségével képes volt ennyire megragadni. Hirtelen ötleted támadt, vörösség játszott az arcodon, de most már nem akartál visszakozni. Megragadtad a kezét és a fiú nem ellenkezett, az arcán valami végigment, de nem láttál jelet arra, hogy elengedd. Neked sem kellett több, most hogy a tiéd, megiramodtál, egy mosollyal az arcán kezdett futni veled az erdőbe. Már sötét volt, az éjszaka hidegét viszont meg sem érezted, nem, mikor a fiú meleg keze a tiédbe simult. Newt futás közben kérdezni akart, de te nem hagytad. Elértétek a kedvenc fád, de most ahelyett, hogy felmásztál volna rá, megfordultál a fiúhoz. Newt haja ugyanúgy visszaverte az éjszaka fényeit, mint a napot, és folyton arra késztetett érintsd meg. Newt kifújta magát, neked viszont meg sem kottyont az egész. Az arcodon egy mosoly nyugodott, a keze a kezedben maradt, te pedig magadhoz húztad.

- Sokat kell még tanulnod.  - kanyarodtál hirtelen vissza

{ ha tetszett, csillagozd és jelezz vissza. Imádom ezt a szőkeséget itt fent :D}

Következő oneshot: Bucky x Olvasó, kérte PagieCake

Megpróbálok majd annyira aranyosan irni, mint a fent emlitett wattpados