Fandom: Marvel

Karakter: James 'Bucky' Barnes

Szituáció: az Olvasó Bucky mentsvára, ám egyszer elrabolják és a segítségére kell siessen

Szavak száma: 1600

Kérte: SaraMoosechester

A szívéhez nőttél, ahogyan ő a tiedhez. Titkon történt az egész és észre sem vetted, a sors összekötött titeket. Amikor sokan azt mondták Bucky tűzbe tenné érted a kezét nem gondoltam volna, hogy komolyan venni érdemes. Más voltál számára. Elemi jóság, olyan amit eddig senkitől sem kapott. Tisztában volt vele, hogy nem lehettél haszonleső, soha sem vártál el tőle semmit. A szavaid nem bántották, nem hánytorgatták fel a múlt hibáit és nem hívta a Tél Katonájának. Veled egy teljesen más ember lehet, az aki régen volt.

Sokáig bűntudata volt, mert titokban tartotta a kilétét. Nem akarta, hogy bármihez is asszociáld, rosszhoz vagy jóhoz. Egy átlagember szeretett volna maradni a szemedben, még úgy is festett, sapka a fején és tréningöltözet. A hosszabb haját kilógott a sapka alól, a szemét legtöbbször lesütötte és inkább kerülte az emberek tekintetét. Beleolvadt a tömegbe, éppen ezért nem számított arra, hogy bárki is fel fog rá figyelni. Bármilyen értelemben.

Sétált le a belváros zűrös és népes utcáján, amikor a sors kitette a lábát, amibe belebotlottál. A kávét egyenesen Bucky pólójára mázoltad. A férfi szinte megugrott, a forró lötty a bőrét szúrta, a kék pólóján egy termetes folt éktelenkedett.

- Ó, ne haragudj. - kaptál a szád elé, tömény szégyen ömlött rád - Ha ideadod a pólót akkor kimosom neked.

Neki a bőrét égette a kávé, de neked is vörösödött és tüzelt az arcod. A táskádból kikaptál egy nedves törlőt és próbáltad eltüntetni a foltot, de mindhiába. Annyira szégyellted magad, az ügyetlenséged gyümölcse gyakran ez. Eszedbe jutott az a sok szerelmes film, amikor  a párocska így találkozik és lassan összejönnek. Alig mertél a férfi szemébe nézni, féltél a haragjától. Láttad, hogy jó erőben van, az izmait is érezted a törlőkendő alatt. Barna lett a kendőd, de a folt csak nem fakult.  Egek, ez is csak velem történhet meg. Bosszankodtál, ezen már csak a csoda segíthet. Nem is gondoltad, hogy ez a férfi maga egy égi csoda. 

- Vegyem le a pólóm az utca közepén? - szólalt meg Bucky, a hangja nem volt dühös, éppen ellenkezőleg

Egy árnyalatnyi gúny és humor is megbújt benne, ez már tetszett. Nevetni kezdtél, hát mégsem annyira vészes alakkal ütköztél bele. A kezed megállt a mellkasán, majdnem hangosan hümmögtél egyet. Úgy ítélted lenne mit megmutatni, az izmait érezted a pólón keresztül. Zavarba jöttél a gondolatra, és arra, hogy ajánlatnak vette a szavaid, még ha poénkodásból is.

- Behozhatod később, úgy értettem.- magyarázkodtál pironkodva - Itt dolgozom ebben a kávézóban, jövök neked egy ingyen itallal.

Más már régen leordította volna a fejed, vagy füstölögve odébb állt volna. Ám ő más volt, értékelted a jóindulatát. Először mertél egyenesen a szemébe nézni, ami a tenger színét idézte. Tartani vele a szemkontaktust olyan, mint egy csobbanás. Elsüllyedtél a lényében, még csak mentőmellényért sem kaptál. Szavak nélkül maradtál, lenyűgözött Bucky, minden féle képpen. A baseball sapka alól kíváncsian pillantott feléd. Egy mosolyt küldtél felé, kicsit megkönnyebbülve, hogy hajlandó kommunikálni. Az arcvonásai kedvesnek tűntek, de óvakodó maradt. 

- Köszönöm, talán élni fogok a lehetőséggel. - válaszolta visszahúzódva. 

Még néhány szót váltottatok. Te az út másik oldalán lévő kávézóra mutattál, ott fog találni. Bucky vegyes érzésekkel ment tovább az útjon, hirtelen megállt és utánad nézett. Abba a kávézóba mentél be, ahova irányítottad. Nem csaptad be, nem akartad lerázni. Mégis, miért tehetted? Nem látott már magában semmi szerethetőt már. 

Nem hitt a véletlenekben, mégis gyerekesen izgatott lett amikor rád gondolt. Többször is járt már az utcádban, ám egyszer sem ment be a Cherry Pop kávézóba. Inkább futott volna veled össze még egyszer véletlenül, minthogy maga tegye meg a lépést és menjen hozzád. 

- Menj, Bucky, jót fog tenni a társaság. - bíztatta Steve, szinte naponta. 

Míg beadta erre a derekát. Részben, továbbra is kellett noszogatás ugyan. Annyira zavarban volt tőled, hogy nem is mert először egyedül menni. Hívta Steve-et wingman-nek, ami különös volt, a Tél Katonává válása előtt ő tanította a barátját csajozni és nem fordítva. Elvörösödött, amikor Steve heccelni kezdte ezzel, rájött, hogy jobb lett volna a kapitány nélkül az első randi. Az ajkába harapott. Randi. Hiszen ez nem is az. 

Édesnek találtad a párost. Lelkesen libbentél oda hozzájuk, hogy felvegyed a rendelést. Viccelődtél Steve-vel, egy hullámhosszan pendültetek. Sikerült mindkettőjüket az ujjad köré csavarni a kisugárzásoddal. Bucky továbbra is sapkában maradt, noha Steve levette azt és csupán egy vastag keretes szemüveggel álcázta magát. Te vagy nem akarod tudomásul venni, hogy kikkel csevegsz, vagy fenn akarod tartani az álcát. Minden esetre, jó érzés volt, hogy újra normális emberként nézett rájuk valaki. 

Aztán egyre többször tért be hozzád, mind mind feloldódva és magabiztosabban. Mindig próbált több és több borravalót is hagyni neked, amíg túl nem lépett egy bizonyos összegen, amire barátságosan megdorgáltad. Valahogy adósság-játék lett belőle és te ezt nem akartad játsszani, elvégre úgy érezted ti barátok vagytok. 

- Ez a ház részéről, James. - szólítottad meg csilingelő hangon. 

Bucky felemelte a fejét és egy mosolyt küldött neked. A kedvenc szilvás süteményét tetted le, végtelenül jól esett neki a figyelmességed, hogy vetted egyáltalán a fáradtságot és a kedvére tegyél. Elmélyülten nézett rád egy percre, azt latolgatva, vajon neked is olyan érzéseid vannak iránta, mint neki? Azon elmélkedett azok a bátorító szavak, apróságok és mosolyok vajon mindenkinek járnak, vagy csak őt tiszteled meg ezzel?  

- Hadd tegyek én is érted valamit... - kezdett bele tétován - A póló miatt már nem tartozol.

Csak legyintettél. Bucky az ajkába harapott, te valahogy olyan nehéz eset vagy. Régebben úgy emlékezett könnyebbben boldogult a nőkkel, sőt, minden ujjára lett volna egy. Ám azóta sok idő eltelt. Régen nem is volt ennyire összetörve, anno nem érezte, hogy egy emberi roncs. 

Meg akart óvni magától, a veszélytől. Ezért húzott félre, ezért rettegett hozzád érni. Még most is csak magát kezdte okolni, amikor megtudta, hogy Hydra emberek elraboltak téged. Robbanó harag volt benne, Steve elkerekedett szemmel nézett rá, amikor kiviharzott. Nem látta még ilyen dühösnek és féltette a barátja mennyire lesz ura az érzéseinek egy ilyen helyzetben. 

Félt, hogy közelebb engedjen magához. Mi van, ha miatta kerülsz bajba? Éppen ezért roppant össze annyira, amikor Tony Stark jött hozzá azzal a szöveggel, hogy siessen, téged megtámadtak és elraboltak az utcán. Mint egy hideg vizes zuhany után, Buckyt kirázta a hideg, szörnyűbbnél szörnyűbb képek jártak a fejében. 

Egy impulzív 'Stark, ki engedte meg, hogy bepoloskázd a barátnőm?!' után nem vesztegetett több időt és szót, már útnak is indult. Motorra pattant és mint a szélvész, szelte az utcákat, a feje káosz volt, de a szíve a helyén. Az életét adná most azért a kis pincérnőért. 

Valami elengedhetetlen lételemmé váltál számára. Te olyan voltál, mint egy új esély. Hogy új életet kezdjen mentesülve a bűneitől, mert te mindent jobbá és tisztává teszel. Mintha ő sosem gyilkolt volna, sosem lett volna a Tél Katonája.  Azon gondolkodott, ha megpillantod harci felszerelésben vajon kiábrándulsz vagy visszakozni fogsz tőle? Az ökle összeszorult a motoron, égett már a keze, hogy néhány pofont osszon annak, aki egy ujjal is hozzád ér... 

Nem is kellett sok, hogy a keze munkához lásson és az elrablóid megkapták a maguk részét. Dühtől és gyűlölettől remegett. Puszta kezével tekerte volna ki a nyakukat, de mégsem tette. Elvégre te a közelben voltál, nem akarta, hogy azt lásd egy szörnyeteg. Nem tudná elviselni azt, hogy te elfordulj tőle és eldobd, ahogyan a többiek. 

A Temzébe akarták dobni, azok a kegyetlen... Bucky próbálta kitisztítani a fejét, mielőtt hozzád fordult. Félt, hogy rád is veszélyt jelentene. A szeme eszeveszettül kutatott utánad, míg megtalált, ülve a földön, megkötözve. Felismerted, még így talpig felfegyverkezve is, elvégre a kék szemei ugyanolyan törődéssel néztek le rád. Szaporán vetted a levegőt, amikor közeledni kezdett hozzád. 

- Én... - a rémületed összetörte a szívét, sóhajtott és lehajolt hozzád - Megértem, ha félsz tőlem. Most hazaviszlek és megszakítjuk a kapcsolatot. Nem sodorlak többé veszélybe. 

Könnybe lábadt szemekkel néztél rá, a sokk és a szavai túl sok voltak neked. Még mindig be volt kötve a szád be volt kötve, így nem tudtál neki válaszolni. A földön térdelt, előtted és neked az volt az érzésed, hogy feleslegesen hajol le hozzád. Túl nagy férfi volt a szemedben, aprónak érezted magad. Felemelte óvatosan a kezét és amikor látta, hogy nem menekülsz el tőle, közelebb jött és finoman eloldotta a kötést. 

- Nem félek tőled, James. - suttogtad Buckynak, mire felkapta a fejét - De ha elhagysz, akkor fogok. 

Az elrablóid azzal akartak kikészíteni, hogy Ő nem fog eljönni. És lám itt van, akármennyire is úgy érezted ez lesz a véged. Tudtad, hogy most már mivel jár a barátsága, de mégsem tőle féltél. Hónapokig építetted a barátságotokat, képtelen lettél volna most elengedni. Most már megértetted, hogy miért volt mindig ilyen zárkózott, rettegett igazán megnyílni előtted. 

- (Neved), nem bírnám ki, ha bajod esne. - erősködött Bucky. 

Lassan oldotta ki a köteleket, amik összekucorogva tartottak. Az ujjai óvatosak és gyengédek voltak, még a fém ujjai is. Ujjatlanban voltál, így szinte megborzongtál, amikor a fém ujjai a bőrödhöz értek. Bucky minél jobban próbálta féken tartani az érzéseit, hogy mennyire fájdalmas kitépni a szívét azzal, hogy lemond rólad. De csakis a te érdekedben tenne ilyet. A kezei köréd fonódtak és nagyon vonzotta a lehetőség, hogy megöleljen. 

- Akkor védj meg, annyiszor lehetsz a hősöm, amennyiszor csak akarsz. - szorítottad meg a kezét, makacsul - De én érzek irántad, nem tudnálak elfelejteni. 

Felhúzta a szemöldökét. Hősöd legyen? Sosem tartotta magát hősnek, de le sem tudná tagadni, hogy a szíve megugrott a gondolatra. Bucky szóhoz sem jutott, aztán már képtelen lett volna válaszolni, mert lehúztad és megcsókoltad. A hallgatás beleegyezés, állapítottad meg és elmosolyodtál a csókban. A férfi megbátorodott, végre belemelegedett a csókba és átölelt. Sosem akart még ennyire hősies lenni.