Fandom: Harry Potter

Karakter: Fred Weasley

Szituáció: Voldemort elleni csata megkezdődött. Az Olvasó egy Halálfaló, ám segít a kedvenc Griffendélesének megmenekülni

Szavak száma: 3000

Kérte: Benina_Rider

A terv világos volt. Amint Harry Potter elhagyja a Dursley fészket lecsapunk, ismételted magadban el a lépéseket. Két másik Halálfaló társat kaptál magad mellé beosztva, hogy tuti ne tévesszetek célt. Türelmesen vártál a rejteketekben, a házat figyelve. Amikor élesben kell bizonyítanod a hűséged Hozzá, mindig ideges voltál. A Sötét Nagyúr haragjától mindannyian megborzongtatok.

Rettegtél attól, hogy elbuktok. De ugyanúgy rettegtél attól is, hogy hatalomra kerüljön. Sejtetted, ebből jól már sehogysem jöhetsz ki. Azt kívántad bárcsak lett volna választásod, bárcsak másképpen alakultak volna a dolgok. Lesben álltál, mígnem egyszer csak megpillantottad A Fiút. Csendben intettél a társaidnak.

A fiú nem tűnt gyanutlannak, körbenézett, a tekintete éppen csak átsiklott a rejtekhelyeden. Nem volt egyedül, Lupin professzort pillantottad meg mellette. Egy göb lett a torkodban, arc nélkül kellett ellene fordulj a szeretteidnek. Harry felült a seprűjére, ti is ugyanezt tetted, kisvártatva utána repültetek. Rémesen csendes éjszaka volt, a levegő süvítése is hangosnak tűnt. A szél belekapott a hajadba, jegesen cirógatva a bőröd. 

Észrevettek titeket, így intenzív üldőzésbe fordult a dolog. Átkok záporoztak, míg Lupin levált és ez volt a te alkalmad. Ádázan követted Harry Pottert, a többi Halálfaló lemaradva.  Elmosolyodtál, mindig is te voltál a leggyorsabb repülő. Egyre jobban beérted, már csak pár méter választott el tőle. A célpontodra néztél, de a haja már vörösen csillogott.

Megtorpantál és intettél a társaidnak, akik pillanatokon belül beértek.

- Vissza! - kiáltottál torkod szakadtából - Ő nem az, akit kerestünk! Ez egy elterelés.

Az egyik Halálfaló mérgében egy átkot küldött Fred után. Eltalálta. A szíved nagyot dobbant, Merlin szakállára, csak nem megölte? Vissza akartak indulni, ám te nyomban Fred után akartál eredni. Szerencsére, feltűnt Lupin és közétek csapott.  Te lehúzódtál, a földhöz közelebb keresgéltél a teste után. Lupin el volt foglalva a másik két Halálfalóval.

Szinte száz méterrel távolabb találtál rá, egy mugli kertjébe zuhant. Te csendben leszálltál a fiúhoz, aki a földön feküdt. Láttad, hogy még élt, amikor zuhanórepülésben vette az irányt. A kezed a pulzus után kutatott a nyakán. Gyenge volt, de még élt. A feje megsérülhetett, mert a homlokából vér csorgott. Pánikoltál, nem akartad soha sem a halálát. Ahhoz túlságosan szeretted. 

Ha itt hagyod meghal, vagy rosszabb: rátalálnak.  Felnéztél az égre és nem láttál senkit sem. Gyorsan kellett döntened. Megfogtad Fred kezét és remélted, hogy túl fogja élni a hopponállást.

A menedékházadban találtad magad. Felsóhajtottál, amikor Fred meleg kezét szoríthattad meg újra. De messze nem voltál túl a nehezén. A fiú a padlóra esett te pedig nyomban rányomtál egy Stuport. Nem akartad, hogy felébredjen és ellenkezzen. Nehezen az egyik szobába vonszoltad és lefektetted az ágyadra. Lefertőtlenítetted és elláttad a sebeit, számtalan horzsolás borította a karjait és az arcát. Biztosan elkarcolt egy fát is a leszállás közben.

Egy gyógyítófőzetet kezdtél főzni, ám már előre aggódtál azért hogyan fogod megitatni vele. Ellenkezni fog, előre láttad. Az egyik fiókba nyúltál és egy rövid kötelet kerestél elő. Megkötözted vele a csuklóját, míg még nem tért magához. A lefőtt főzettel a kezedben lopakodtál be a szobába. A helyzet nem változott. Közelebb léptél hozzá és láttad a mellkasa egyenletes emelkedését.

A vörös tincsei a szemébe lógtak, olyan megfáradt és megviselt volt. Vörös foltok és zúzódások ékesítették az arcát. Mégis olyan jóképűnek találtad így is. Hónapok óta nem láttad, külön utakat jártatok. Ő a családjával maradt, vezette az üzeletet. Te pedig a kötelességedet teljesítetted. A halálfaló jele volt a biztosíték arra, hogy a te családod életben marad. Hosszú percekig nézted, azon merengtél most hogyan tovább. Neked minden nap el kell majd menni itthonról, hogy eleget tegyél a Sötét Nagyúr parancsainak. Nem tudtad mi tévő légy ezek után, de mégis ezt láttad az egyetlen opciónak. Nem hagyhattad a sorsára.

Fred mozgolódni kezdett, a fejét ide oda forgatta. Felszisszent, amikor a kezével a fejkötéséhez ért. Felnyögött a fájdalomtól, ám összeszorította a fogait, hogy halkítsa a hangjait. Kinyitotta a szemét és ijedten nézett körbe. Míg a szeme rád nem esett, még mindig a halálfaló maszkodban voltál.

- Hol vagyok? - szögezte neked a kérdést. 

Megköszörülted a torkod. Próbáltál minél nagyobb távolságot tartani, hogy elnyerd a bizalmát. Hátha Fred is látja, hogy meggyógyítani akartad és nem vagy jelenleg az ellensége. Láttad a feszültségét, amint végignéz rajtad. Nem volt rajtad a fekete köpenyed, így azt egyből kiszúrta, hogy lány vagy. 

- Biztonságban. Itt maradsz pár napig, míg helyrejössz. - szólaltál meg tettetett magabiztossággal.

A fiú rád bámult, félelemmel tágra nyílt kék szemekkel. Csak remélted, hogy nem ismeri fel a hangodat. Ráncolta a szemöldökét, ám a hevessége és dühe felülkerekedett a józan gondolkodásán.

- Miért? Hogy aztán Voldemort kezei közé kerüljek? - csattant fel, tiszta megvetéssel a hangjában - Nem leszek neked hálás. Egy Halálfalónak soha.

Próbált felállni az ágyból, de azonnal megszédült és hasogatni kezdett a feje. Nem volt abban az állapotban, hogy hadakozzon. Nehezen nyelte a tényt, hogy ki lett szolgáltatva egy Halálfalónak. A tűzről pattant viselkedése téged is kihozott a sodrodból. Fenyegetően közelebb léptél az ágyához. Az arcához hajoltál, hogy jól megnézze a hátborzongató maszkodat.

- Megmérgezhetlek.. -sziszegted.

Hagytad, hogy a hirtelen jövő haragod ellepjen. Fájt, hogy ennyire gyűlöl. Hogy a fenébe ne fájt volna? A szívedbe hasított a pillantása. Régen majdnem volt valami köztetek. Mindig az volt az érzésed, hogy Fred szeretett volna veled lenni. Ellenálltál neki. Nem hagyhattad, hogy együtt legyetek. Nem, amikor már sejtetted, hogy a sötét oldalt kell majd válaszd.

- Hát akkor tedd meg! - jelentette ki méreggel a hangjában - Inkább meghalok, mint az oldalatokra álljak.

x

Az elkövetkező három napban többször bementél a szobába, hogy ellenőrizd a sebeit és megetesd. Varázslattal bezártad minden alkalommal magaddal. Már azelőtt megbizonyosodtál róla, hogy a fiúnak nincs varázspálcája. Még nem is vittél magaddal sem, nehogy elvegye tőled és kiszabaduljon. Nem tudtad, mennyi ideig tarthatod még itt nálad, hiszen egyre erősebb lett és egészségesebb.

Fred rideg volt veled és gyűlölködve nézett rád minden egyes alkalommal, amikor látott. Nem hibáztattad, megértetted, hogy így érez az ellenségét illetően. Gyűlölni akartad te is, hogy könnyebb legyen legyűrni a feltörekvő érzéseid iránta. De nem tudtad kellőképpen utálni. Inkább vegyes érzéseid lettel iránta, és a kíváncsi kék szemei iránt, amik fürkészik a maszkodat minden alkalommal.

Amikor bejöttél a szobába, a kezedben egy varázsfőzet volt. A fiú ébren volt, a szemei rád szegeződtél, minden mozdutod éberséggel követte. A főzetet letetted az asztalra, a kötszerek után kezdtél kutatni, amikor Fred megszakította a gondolatmeneted.

- Tudod, hogy mi ez? - kérdezte és valamit kihúzott a zsebéből

Egy ugróbab pattogott a padlón. Elképedtél azon, hogy ezt honnan kerítette elő most. Elvonta a figyelmed a megbűvölt kis tárgy. Annyira, hogy nem vetted észre, hogy felállt az ágyról és vészesen közeledett. Hozzád lépett és a falhoz nyomott. A tested a hideg kőnek csapódott és ijedten kezdted elnyomni tőled a fiút. Ám következő pillanatban letépte az arcodról a maszkot. Ellenkeztél és harcoltál vele, de még gyengébb állapotában is meg tudott fékezni.

A maszk nagyot koppant a padlón és neked kihűlt a véred. Fred arca megváltozott. Annyira csalódott lett. Fájdalmasan nézett rád, az ajkai szétnyíltak és nem találta a szavakat.

- (Név)... Ez nem lehet. - suttogta megtörten. - Azt hittem tévedek. 

Minden alkalommal, amikor közelebb kerültél hozzá azt próbálta megfejteni ki rejtőzhet az álarc mögött. Volt egy sejtése, amit folyton igyekezett letagadni. Az, hogy felismerted az egyik találmányát a végső teszt volt. A kezeivel megmarkolta mindkét csuklód. Most, hogy megtudta kivel áll szemben, még jobban félni kezdett. Összetörte a szívét a felismerés. Dühös volt magára, amiért annyira hitt abban, hogy nincs igaza. Hogy nem a te szemeidet látta a maszk mögött, nem a te hangod beszélt hozzá a félálomban. Törni, zúzni akart, mert annyira balgának érezte magát. Egy bolondnak, amiért nem vette észre hamarabb az ellenséget maga mellett.

- Gyerünk! - provokáltad, a szemed sarkában könny csillogott - Bánts, ha annyira gyűlölsz.

Nem bírtad már ezt az érzelmi nyomást. Az állkapcsa megfeszült, ahogyan visszafojtotta a válaszát. Erősen ráncolta a szemöldökét, az arca dühtől torzult volt. Még sosem láttad ennyire megbántva.  A szeme elhagyta a tiédet és a tested többi részletére koncentrált. Csak meg akart bizonyosodni arról, hogy te tényleg itt vagy előtte.

- És még csak nem is állsz Imperio alatt. - suttogta magának, kiábrándultan.

Az mutató ujja végigsimította a halálfaló jeled, a rücskös ujja a bőrödön siklott. Keservesen nézett rád, amikor a szemeitek találkoztak. Nem akartál neki fájdalmat okozni. Rettenetes igazság volt ez. Nem bírtad tovább a tekintetét, ki akartál szabadulni a szorításából. Fred sérült volt, nem akartad bántani, hiszen még lábadozott és abból, ahogyan a kezed cirógatta az előbb, biztos voltál benne, hogy ő sem akarja azt tenni veled.

- Undorodom tőled.- köpte ki a szavakat, annyi keserűség tört elő belőle, kikelt magából - Hogy tehetted ezt? Ott voltál Charlie esküvőjén. A házunkba fogadtunk. Merlin szakállára, szerettelek!

Könnyek gyűltek az ő szemébe is. Azt kívántad bárcsak nem tudta volna meg, nem törted volna össze a szívét. Gyűlöl, sosem fogja neked megbocsátani az árulást. Mélyeket lélegzett, hogy valahogyan lenyugtassa magát. Rázta a fejét, még mindig nem tudta elhinni, hogy ez igaz. Benned egy szó vetett gyökeret: szerettelek.

- Sajnálom, hogy csalódnod kellett. - suttogtad, alig hallhatóan.

Fred ellökte magát a faltól és tovább ingatva a fejét tántorodott el tőled. Láttad az arcán, hogy csak egy célja volt: minél távolabb lenni tőled. Még mindig nem volt a legjobb állapotban és megingott. A falba kapaszkodva elesett és elvesztette az eszméletét újra. Te földbe gyökerezett lábbal siettél hozzá, reszkettél, amíg nem érezted a lélegzetét és a pulzusát. Összetörtél volna, ha ezekkel a szavakkal hal meg a kezeid között. Felcibáltad a földről és az ágyig vonszoltad. Darabokban voltál, érzelmileg. A földre ültél és keservesen zokogni kezdtél.

Fred kis idő múlva magához tért, de nem volt annyi lélekereje, hogy hozzád szóljon, hiába hallotta a zokogásod. Nem akarta elhinni, hogy őszintén bánod. Amikor kimentél a szobából, ő fakadt csendben sírva.

x

Egész nap nem voltál itthon, így szinte égett a tenyered benyitni a szobájába. A fiú szenvedően nézett rád, a kezei újra béklyóba kötve. Így láttad a legjobbnak, hogy ne okozzon se benned, se magában kárt. Nem tűrt meg a szobában, a tekintete égetett, lyukat fúrt beléd. Tudtad, hogy a pokolba kívánt. Te is dühös voltál rá, kiakadtál azon, hogy a kíváncsisága miatt elromlott az egész. Naivan azt hitted, hogy majd nem jön rá és teszi tönkre a barátságotok. A jobbulása érdekében inkább feláldoztad a kapcsolatotokat. 

- Értsd meg, hogy a saját érdekedben zártalak be.

Fred képtelen volt a szemedbe nézni. Mozdulatlanul feküdt az ágyon, elfordulva tőled. Nem volt már rajtad maszk, értelmetlen volt rejtegetni magad.

- Megértem. - válaszolta csendesen, a hangja kifürkészhetetlen volt.

Nehezet sóhajtottál és álltad a tekintetét. Nem voltál képes elhinni azt, hogy ezelőtt szeretett, nem akartad elhinni azt, hogy annak vége. De a gyűlölettel teli szavai azt mutatták. Nem tudtál rá már ugyanúgy nézni, tudva azt, hogy egykor gyengéd érzelmeket táplált irántad. Belül azt kívántad, bárcsak a Roxfortban viszonoztad volna az érzéseit. Talán másképp lettek volna a dolgok. Talán megnyíltál volna neki és nem hoztad volna azt a bizonyos döntést. Késő bánat volt már.

- Hogy telt a napod? - kérdezte vitriolos hangon - Sok varázslón használtad ma a Cruciatust?

Duzzogva lecsaptad a gyógyfőzetet az asztalra.

- Jobbulást, Weasley.

x

- Remélem, George jól van. - jelentetted ki egyik nap.

Fred egy szigorú pillantást vetett rád. A tekintete kemény volt, az ajkába harapott, nem válaszolt. Húzta a száját. A kék szemei égettek, még mindig gyűlölettel nézett a szemedbe. Mintha azt mondaná, hogy neked nincs jogod ilyesmit kiejteni a szádon, nem aggódhatsz valakiért, akit elárultál. Tudtad, hogy soha sem fog neked megbocsátani, azért amit tettél. De most már minden amire vágytál annyi lett, hogy biztonságban tudd. Elviselted a megvetését, csak végre helyre jöjjön testileg.

- Csak azt mondd meg nekem, hogy miért tetted? - szakította meg a csendet Fred - Miért őt szolgálod?

A félelem rettenetes dolgokra képes. A kötését cserélted éppen, a kezed megállt egy pillanatra. A kérdés meglepetésként ért. Nem gondoltad volna, hogy kíváncsi lesz rá. Vajon megértene egyáltalán? tetted fel magadban a kérdést. Fred szemei a tieid keresték, éhezték a választ a kérdésére.

- A szüleimmel fenyegettek. A családommal. Nem tehettem mást. - kezdtél bele hezitálva  -  Veszítsem el őket? Aztán meg majd mikor kiderül, hogy megkörnyékezett Tudjukki úgyis megköveznek. Mert nem hitték volna el, hogy ellenálltam neki. Mondd meg, Fred, te hittél volna egy Mardekárosnak?

Az előítéletek nagyon is velős része voltak a roxfortos közösségnek. Úgy érezted ki vagy szolgáltatva a közösségednek, nem számítva segítségre. Néhány Halálfaló éppen ezt használta ki, hogy embereket toborozzon. Nem tehettél arról, hogy bekerültél a hálójukba.

- Senki sem véd meg egy leendő Halálfalót. - jelentetted ki mélabúsan.

Fred ráncolta a szemöldökét.

- Mi talán igen..

Hozzáért a kezedhez, te összerezzentél. A fiú csak rendületlenül rád nézett. A cselekedete ösztönös volt, a lelke mélyén még mindig akart neked bocsátani. Pillangók táncoltak a gyomrodban a meleg érzéstől, amit a kezei nyújtottak. Az ajkadba haraptál.  

- Szerettél. - sóhajtottad szomorúan - De mindennek van határa. Nem kínzok, nem ölök meg senkit sem, akire nem kényszerítenek. Én nem akarom ezt, hidd el. 

Fred szeme most először megértőnek tűnt. El akartál menekülni, ki ebből a kelepcéből. Van még kiút? Tetted fel magadnak a kérdést, féltél volna a fiú válaszától. Nem akartál a sötét oldalon állni többé. De újra abba a ténybe ütköztél, hogy mégis ki hinne a pálfordulásnak? Ki nem lenne szkeptikus egy Halálfalót illetően.

x

Éjszaka volt, nem tudtál aludni. Ma nem hívtak be a Halálfalókhoz, így az egész napot együtt töltöttétek. Próbáltatok beszélgetni, és főleg nem egymás torkának ugrani. Fred tényleg próbált megérteni téged, láttad a jó szándékait. Mindig csak azon kezdtél morfondírozni, reménykedni, hogy az érzései irántad nem tűntek el maradéktalanul. Fred már nem volt veled annyira rideg, vagy feszült. De tudtad, hogy messze van még a megbocsátás.

- Fred, vannak még érzéseid irántam? - kérdezted váratlanul.

Az ágya szélén ültél, ő a falnak dőlve ült az ágyában. Teljesen szó nélkül hagyta a kérdésed, tágra nyílt szemekkel bámult rád. Egy vörös tincs esett a szemébe, sötét tekintettel figyelt. Mikor már azt hitted ignorálni fog, váratlanul megmozdult. Az ágy nyikkant egyet, amint sietve hozzád hajolt, az ajkait a tiédre nyomva. Engedtél neki, a tested ellazult, amint a keze a hajadba túrt. Nem érezted erőltetettnek az egészet. Annyi éven keresztül éhezted ezt a csókot, milyen ironikus, hogy éppen most kapod meg. Fred a csókba lihegett és magához húzott, még közelebb és még közelebb. Az ajkai a tiéd közé bújtak, a kezed a pólóját gyűrte. Annyi mindent mondott el abban a csókban, égetett a hevessége. Elmondta, hogy gyűlölt, hogy haragudott rád mindaközben nem tudta elfelejteni az érzéseit irántad. Az ajkai elmesélték, hogy mennyire nem helyénvaló, amit tesztek, de mégis annyira akarja. A kezei vándorlóútba kezdtek, ám akkor megemberelte magát és megmarkolta a maradék önuralmát.

- Nincsenek. - lehelte, amint visszahúzódot, majd megfeszült az álla.

Hazug! akartad az arcába ordítani. De nem tetted. Szó nélkül kiviharzottál a szobából. Úgy érezted vérig sértett a tagadásával. Ahogyan magához húzott a csók alatt nem úgy tűnt, hogy hidegen hagynád. Egész éjszaka nem aludtál. Az ajkait érezted a tiéden, abban a tiltott forró csókban. Nem kellett volna hagynod, hogy megtegye. A felhők felé dobott, aztán hagyott leesni.

Rájöttél, hogy itt van az ideje, hogy elengedd. Ez a legjobb időpont, mielőtt még bármelyiketek olyat tesz, amit később bánni fog. Egek, az érzéseid így is már szanaszét voltak. Azt érezted, hogy ha most nem küldöd el akkor nem leszel képes elengedni egyáltalán. Mert reménykedni fogsz, hogy magához fog még húzni és szeretni. 

Hajnalban újra benyitottál a szobájába. A zár kattanására a fiú is felébredt. Nesztelenül léptél az ágyához, ám Fred szeméből elég gyorsan kiment az álom. Ébren figyelt és gyanakodva mérte fel a testbeszéded. 

- Azért jöttél, hogy megkötözz? - kérdezte felvont szemöldökkel.

Megráztad a fejed. Egy pálcát húztál elő a zsebedből, láttad, hogy Fred összerezzent a látványra. Közelebb léptél az ágyhoz és átnyújtottad neki. Szilfából készült, tizenkettő és egynegyedes. Legalább ennyit, hogy ne menjen védtelenül el. A fiú vonakodva elfogadta, még mindig össze volt zavarodva. Próbálgatta a kezében a fogását.

- Szabad vagy. - jelentetted ki érzéstelen hangon.

A szeme elkerekedett, először nem hitt a szemének. Elfordultál tőle és kitártad az ajtót. Fred vonakodva leszállt az ágyról. Most, hogy az ölébe hullott a szabadsága, nem tudta feldolgozni hirtelen. Félve, hogy meggondolod magad sietve kiment a szobából. Nem volt semmi más, amit elvihetett volna a pálcán kívül. A lépései mégis bizonytalanok és nehezek voltak. Mégsem volt annyira könnyű kilépni a főajtón, főleg az éjszaka történtek után. Akármennyire is bánta, hogy elvesztette a fejét, nem tudta tagadni azt, hogy az igazi érzései törtek elő akkor. A szemei búcsút vettek tőled.

- Hazudtam neked. - suttogta neked és kilépett az ajtón.

Először nem értetted mire gondol, ám néhány pillanat után leesett. Utána akartál rohanni, de a büszkeséged megállított. Nem tudtad magadhoz láncolni, így inkább elengedted. Boldogan meghaltál a gondolattal, hogy mégis szeret. A kezed végigfuttattad az ajkadon. A lopott csók mindig a legédesebb.

x

Nem próbáltad felvenni vele a kapcsolatot, túlságosan kockázatos lett volna. Csak remélted, hogy jól van. A Roxforti csatánál találkoztatok újra. Eldöntötted, hogy most és mindörökké eltávolodsz a sötét oldaltól. A csatázó emberek között is őt kerested. Éppen jókor érkeztél, mert Fred-re készült lesújtani Bellatrix Lestrange.

- Avada Kedavra! - szórtad rá az ígét, habozás nélkül.

Bellatrix kővé dermedt, aztán elmorzsolódott, mint egy homokvár. Fred szemében halálfélelem csillogott, amikor feléd fordult. Kézen ragadtad és egy félreeső zúgba húztad, hogy ne legyen nyílt célpont. Görcsösen fogta a kezed, mereven ragaszkodva hozzá. Kifújtátok magatokat és a fiú próbálta feldolgozni a történteket.

- Bocsáss meg. - suttogta Fred - Látnom kellett volna, hogy szükséged van védelemre.

A fiú karjaiba omlottál, nem kellett több neked sem. Sírva fakadtál, egy pillanatra azt hitted, hogy elveszíted egy másik Halálfaló keze által. Azt sosem bocsátottad volna meg magadnak, ha haboztál volna. De jól van, Fred él és megbocsátott. Sosem voltál még ennyire boldog, megölelted és szavakhoz sem jutottál egy ideig.

- Én is sajnálom, Fred. - fakadtál ki - A te oldaladon állok már. 

Magához húzott még jobban. A szívverését is érezted, ami szaporán vert. A mellkasába fúrtad a fejed, a könnyeid megáztatták a pólóját, de úgy tűnt, hogy nem érdekelte. A kezei a hajad cirógatták és a fejét a tiédre hajtotta. Nem hitted el, megbocsátott. Az érzések áradatától remegtél a karjaiban.

- Szeretlek. - mondta Fred - Kimondom, mert nem akarom, hogy ez legyen az utolsó alkalom, amikor megtehetem.

Nem volt alkalmad sem, hogy visszhangozd a vallomását. Fred máris megcélozta az ajkaid.