Fandom: Teen Wolf

Karakter(ek): Stiles Stilinski, Isaac Lahey

Szituáció: az Olvasó Derek húga, akiért egyszerre Stiles és Isaac is verseng. Egyszer viszont az olvasó megelégeli a versenyt és véget vet neki

Szavak száma: 1400

Kérte: JiminHasTheBooty

{ Igen, minden karakterhez találok virágos koronát ;)}

Felvillant a telefonod képernyője, de te csak vonakodva nyúltál utána. Még egy üzent. Bizonyára Isaac-től jött újra üzenet. Bizonyára megint bocsánatot kér, amiért újra bosszantóan hencegett az iskolában veled. Nem tehet róla, két okból sem: eloszor is, ilyen a természete, másodjára pedig beléd van esve. És mindkettőhöz hozzátartozik az, hogy bizonygassa mások előtt a felsőbbrendűségét. Főleg ha a másokba beletartózik Stiles is. Mondhatni, ő sem jobb ilyen téren: ő is ugyanúgy verseng és felül akarja múlni a vérfarkast, hogy magának tudhassa a szíved.
Na és erre te mit teszel? Először fel sem veszed az egészet, de mikor aztán nyilvánvalóvá vált, hogy préda lettél, először furcsán nem zavart, sőt, nevettél a hóbortjaikon. Mostanra viszont már elfajultak a dolgok és ez már nagyon nem tetszik neked. Hogy ez a szerelmi - játék - verseny - akarni életbe lépett miután nem tudtál választani közöttük, még valahogy elment, de az, hogy nyíltan és hevesen gyűlöljék egymást, azt már nem bírod hallgatni. És a legrosszabb, hogy még csak nem is tetteted magad, valóban nem tudsz választani közöttük, de annyira összezavarnak, hogy az már végtelenül frusztráló.

Egyszer csak kicsapódott a szobád ajtaja és a bátyád, Derek lépett be rajta. Te csak felnéztél a laptopodtól és végignéztél a keresztbe

- Én elmegyek és valószínűleg nem csak reggel jövök.

Csak kedvetlenül bólintottál, a fiúk ma rendesen elvették a kedved, csak a kedvenc sorozatodra ( ami nem Teen Wolf! ) és egy kis csokira volt szükséged.

- Ne csinálj, semmi 'vicceset'. - tette hozzá motyogva

Végignéztél rajta, a komoly arcán és a szigorúan keresztbe tett kezével valóban úgy tűnt nem tűrné meg ha beengednél egy fiút a házába. Megaztán, neki sem tetszett Isaac és Stiles mai jelenete, de csak megvonta a vállát, hogy neki mindegy kit választok, úgy is utálni fogja a kis húga mellett. Hogy megnyugtatsd, felemelted a kezed védekezésképpen és őszintén néztél a szemébe. ( ez mindig hat)

-Ne aggódj, egy fiút sem eresztek be az ajtón, különben is, az egyetlen igaz szerelmem a csoki.

Egy félmosoly lett az arcán erre, de nem vett teljesen komolyan. Minden esetre, láttad, hogy kissé elégedett és leszáll a témáról egy darabig. Jobb is, nem akarod, hogy még ő is azt szajkózza: választanod kellene. Pedig te nem akarsz még választani.

A bátyád elment és te visszacsöppentél a sorozatod és az édes szerelmed világába, ahol nem kell sem a sötét szőke vérfarkasra, sem a csoki barna szemű 'átlagos' srácra gondolnod.
Egyszer csak kopogást hallottál és felkaptad a fejed. A házban rajtad kívül senki sem lehetett, de mégis eléggé erősen hallattszott. Még egyszer már kiszúrtad, hogy az ablakod felől jön. Kinyitottad,  lenéztél és láttad, hogy Stiles kővel dobálja az ablakod, hogy kifigyelj.

- Stiles! - kiáltottál fel, mikor kiszúrtad a barna üstököt

A fiú arca kivirult és a földre dobta a követ, közelebb jött az ablakodhoz, ami a második emeleten volt. Kissé zavarodottan pislogtál rá, de nem tudtad elkerülni a meleg érzést a mellkasodban, szereted a fiút minden hóbortjával együtt. 

-Derek elment ugye? - kérdezte óvatosan

Bólintottál és észbe jutott a bátyádnak tett ígéreted, miszerint egy fiút sem engedsz be az ajtón. ( ugyanakkor eszedbe jutott az a balul vicces eset is, mikor Derek megtalálta Stilest a szobádban és ahogy annak a rendje kipenderítette; nem akartál meg egy ilyet). Mielőtt megkérdezhetted volna miért jött, a fiú újra felkiáltott hozzád.

-Csak bocsánatot akartam kérni. - szólalt meg bűntudatosan- És elmondani mennyire szeretlek.

Pillangók repkedtek a testedben és egy apró mosoly jelent meg az arcodon. Stiles Stilinski az egyik legédesebb ember a világon és ezt nem tudod letagadni. Jó szándékkal jött, te pedig arra kényszerülsz,  hogy elküldd.  Bűntudatosan pillantottál rá és ráztad a fejed:

-Nem engedhetlek be.

Csalódott barna szemekkel pillantott rád és te nem tudtál csak úgy ránézni, sajgott a szíved. Azon kezdtél spekulálni hogyan ne bukjatok le, ám akkor egy hangot hallottál belül, a házból. Sietve felkönyököltél és becsaptad az ablakot.

-De én...

A többi már nem hallatszott. De éppen időben cselekedtél, mert a következő pillanatban egy kopogtatást hallottál az ajtód felől. Tudtad, hogy nem lehet Derek. Még ki sem tártad az ajtót, máris valami lerohant. Isaac állt előtted és a kezed lecsúszott a kilincsről. Nem számítottál rá, mióta Derek elküldte nem merészkedett a házatok környékére, nemhogy egyenesen a szobádba jöjjön.

- Isaac, öhm, mit keresel itt? Hogy jöttél be? – nyögted ki, végre szavakhoz jutva a meglepettségtől

– Derek nincs itthon, ugye? - kérdezte felvont szemöldökkel,  aztán egy elégedett mosollyal folytatta - Megvannak a trükjeim.

Keresztbe tetted a karod és csak megráztad a fejed, nem biztos, hogy tudni akartad azokat. A fiú kék szeme végig mért és szokás szerint elidőzött az ajkaidon, egy szokás ami gyakran bosszantó tud lenni, ha a másik fiú is itt van, hiszen vita-forrás. Viszont nem tudtad letagadni,  hogy ez is legalább annyira felmelegített, mint Stiles szemei, hogy Isaac Lahey szempárja is pillangókat szabadít fel. Éppen ez a baj, mindkét fiú iránt messze többet érzel, mint amit a józan ész megenged. Imádod a kék szemeit és azokat az enyhén hullámos sötét szőke hajtincseit, amik gyakran a szembe lógnak.

A fiú sóhajtott és a szeme megtalálta a tiéd. Közelebb lépett hozzád és bűntudatos pillantásokat vetett rád. Igazából, egyik fiúra sem tudsz túl sokáig haragudni, erre már rájöttél.

- Arról ami ma történt, én... - kezdte Isaac

Kopogás az ablakon. Te kezdtél elsápadni.

- Mi... - kezdte baljósan, de te közbe léptél azzal, hogy magadhoz húztad a fiút

Összeérintetted az ajkaitok, remélve, hogy elvonod a figyelmet a Stiles keltette zajról. A legutolsó dolog volt, hogy újra összekapni lásd őket. A fiú szorgalmazta a műveleteid és az ajka a tiéddel együtt mozgott. Mielőtt még tudtad volna, a keze a derekadtól húzott magához és te a helyzet hevében a hajába túrtál. Nem ez volt az első csókod sem Isaac-kel, de mégis elködösítette a látásod. Ám a fiúét nem egészen, ő hallotta a kopogást és egyszer csak leválasztotta az ajkaitok és már indult is az ablak felé. A kezét erősen megragadtad, de már késő volt. Túl késő.

Isaac fel úton megállt, de Stiles is, aki közben kinyitotta az ablakod és már készült bemászni.

- Te meg... - nyögték ki egyszerre és úgy néztek ki menten egymásnak ugranak

De mielőtt megtehették volna közéjük álltál.

-Állj, mindkettő! - szóltál erélyesen, mire mindkét fiú megállt a helyén - Elegem van ebből.

Először egymásra néztek, majd rád és szinte szinkronban keresztbe tették a kezüket.

- Akkor válassz! - szólt rekedten Stiles, mire a másik fiú gyorsan bólintott

-Igen, válassz. - helyeselt Isaac, életében először értett egyet a két fiú

Stiles egy mosolyt küldött neked, Isaac pedig dacosan keresztbe tette a karját. Mindkettő annyira reménykedve nézett rád, ráadásul mindkettő nagyon is helyesnek tűnt abban a pillanatban, hogy így érezted még ha akarnál sem tudnál választani. De ők igenis választ vártak, a kék és barna szempár mind arra vágytak, hogy az ő nevük hulljon le az ajkadról. De te meg nem akartál választani, nem érezted úgy, hogy tudnál helyesen dönteni, ezért kibúvó után kezdtél kutakodni. Az ajkadba haraptál és a pillantásod ide-oda esett.

- Rendben. Én választom... - szólaltál meg kisvártatva - A csokit.

Mindkét fiú meredtek csak rád.  Stiles csak pislogott, aztán megrázta a fejét, hogy jól hallotta. Isaac karja ellazult és tétován leengedte,  majd tett feléd egy lépést, olyan arccal, hogy reméli csak viccelsz. Felemelted az ágyról a csokit és hümmögve beleharaptál.

- Ezt nem választhatod. - jelentette ki Isaac

- Igaza van, most az egyszer. - mondta elgondolkodva Stiles

Hitetlenkedve néztek rád, de te legalábbis nem vetted fel, adtál választ, nem igaz?  Egy huncut mosollyal az arcodon,  először Stiles-ra, majd Isaac-re kacsintottál, hogy tetőzd a zavaruk.

- Hé, ha valóban versengeni akartok, itt az új vetélytárs. - mondtad megvonva a vállad -  Lássuk tudtok olyan édesek lenni, mint ő.

Döbbentem bámultak, majd Isaac bólintott és kihívasnak vette az egészet. Stiles pedig megvonta a vállát, ezt tartotta a legjobb reakciónak per pillanat. Aztán a két először rád és a csokira nézett, majd egymásra. Isaac elvigyorodott és ellopott egy darabot a csokidból.

- Szerintem rajtam jobban mutat a csoki. - dobta fel a labdát és te csak pislogtál, az ajkát a csoki kicsit barnára festette, még édesebbé téve azt

Stiles sem volt különb, a csokid után nyúlt és készült a fiút megcáfolni:

- Kétlem.

És megint kezdődik, gondoltad és végignéztél rajtuk.

- Egek. - sóhajtottad és csak mosolyogva ráztad a fejed

Author's note : remélem tetszik a oneshot :)) így nyitott véggel is.

Ti kit választanátok? ;)