Fandom: Shadowhunters
Karakterek: Jace (akármilyen vezetéknevet akarsz neki)
Szituáció: Jace és az olvasó edzenek, ám te nehézségekbe ütközöl a szaltó során, amit a fiú roppant viccesnek talál. Ezért sajátos módon békültök ki.
Szavak száma: 1800
Kérte: @pitypangolva

Tétován álltál a matrac szélén és nem tudtad összeszedni az elegendő motivációd, hogy megismételd a tornagyakorlatot. Eleged volt a sikertelenségből. Eddig mindig sikeresen vetted a próbákat, úgy tűnt nem is annyira rögös az út az árnyvadásszá váláshoz. Persze, Alec és Jace sokat segített, habár per pillanat annyira nem örültél hogy a Lightwood fiú feladta neked a leckét a szaltóval.

Ez megint nem sikerült. A hátadra estél és püffögtél. Nem, nem, nem akartad ezt folytatni. Már fájt a kezed és hátad az esésektől, minden sikertelen szaltó kipréselte a levegőt a tüdődből. Kifújtad magad, de még sem volt erőd felállni, sem kedved. Matracmelegítő akartál már lenni árnyvadász helyett, mert azoknak nem kell megtanulniuk szaltózni. Csak ott feküdtél és egyszer csak a látókörödbe kúszott Jace, aki nézett le rád, kérdő tekintettel:

- Kell egy segítő kéz?

Megráztad a fejed és Alec-hez hasonló morcossággal néztél rá. Viccesnek találta a kínlódásod, ami rosszul esett, még ha Alec gúnyolódna fel sem vennéd, de azt hitted a szőke árnyvadász nem volt elutasító vagy bántó, habár arra gyorsan rájöttél, Jace azért komplikált nephilim. Ha ő piszkálódva jött, te sem voltál rest. Húztad a szád és félrenyomtad a fiú kinyújtott kezét.

- Boldogulok. - morogtad vehemensen.

Odébb csusszantál és láttad, hogy Jace viszont nem mozdult, nézte ahogyan botorkálsz a matracon. Először nem értetted miért nem veszi le a szemét rólad, aztán rájöttél, hogy a pólód alja felcsúszott és a hasad fele kikandikált. Elvörösödtél, mert tudtad, hogy mik járhatnak a fejében, elvégre a másik nem. Stírolt volna még egy ideig, ha nem húzod le a pólód és nézel rá dacosan. Nem mintha te nem nézted már párszor elmélyülten az izmait... De ez persze nem ugyanaz, Jace direkt vesz ujjatlan felsőket és szinte henceg az izmaival, míg neked ez véletlen baleset volt. Köhögtél egyet és csettintettél, hogy másra tereld a figyelmét.

- Te mit csinálsz itt? - vontad kérdőre.

Jace hátrább húzott és hagyott neked helyet, hogy feltápászkodj. Egymás mellett álltatok és te nem akartál újra próbálkozni míg itt van. Még mindig nem tudtál a szemébe nézni, az arcod még vörös volt. Talán nem kellett volna többet gondolni abba a tekintetbe, mint ami valójában. Úgy tartottad Jace semmit sem érez irántad többet, mint egy barát. A szeme nevetett rád, amikor válaszolt:

- Nézem, ahogyan elboldogulsz.

Kezdted megérteni Alec miért választotta a fanyart védekezésképpen, nos, Jace is felvágott nyelvű. Nem válaszoltál erre, csak húztad a szád és minden motivációt elvesztettél arra, hogy egy lépést tegyél, hogy tovább kínlódj ezzel a szaltóval. Már elpróbáltad sikertelenül Alec-el is, ő már látott téged elbukni hamarabb, mint a szőke árnyvadász. Először azt hitted, hogy talán kell egy testalkat hozzá és csak egy bizonyossal működik, de amikor azt láttad, hogy Alec, aki nálad szinte kétszerakkora, hibátlanul megcsinálja, kicsit elszégyellted magad. Mérges lettél a gyakorlatra. A gondolataidból újra Jace rántott ki:

- Csak nézni fogod a matracot vagy szaltózni is fogsz?

Fújtál, mint egy dühös macska. Persze, hogy azt várta, hogy lásson téged hanyat fekve, talán megint meglibben a pólód. Megpróbáltad volna talán újra, ha nem lenne itt, de mivel ő élvezi a műsort, nem akarod neki megadni az örömöt.

- Neked nincs jobb dolgod?

Udvariasan elküldted. Még talán azt sem bántad volna, ha Claryhez megy... csak ne lássa, milyen kiábrándító vagy per pillanat. De a fiú tapottat sem mozdult. Jace bájosan mosolygott, kiseperte a szeméből a szőke szálakat.

- Minden ráér.

Milyen gáláns. Időt áldoz rád, vagyis a műsörodra, ami kelletlenül is, de adsz neki. Forgattad a szemed és csak azért is újra megpróbáltad azt a fránya szaltót. Újra landoltál, de nem a lábadon, hanem a hátad lapult a matrachoz újra, mintha csak oda lenne ragasztva. Jace nevetett és keresztbe fonta a karjait.

- Még mindig nem kell segítség?

Nem szóltál semmit, felálltál és amennyire csak tudtál, belerúgtál egy nagyot a matracba. Nem lesz vége a kínlódásodnak, ezt érezted.

- Mindkét lábadra helyezd a súlyt, így olyan, mintha el akarnál szállni, csak hadonászol. - javasolta Jace.

Én elszállni?, gondoltad majd a fiú büszke arcára néztél, Nem, Jace, te vagy az aki már el vagy szállva. Frusztrált voltál, hagyni akartad az egészet, de a fiú beleélve, habár kissé kritikusan, magyarázott, csak azt nem tudtad kinek, mert te nem kérted, hogy ezt tegye.

- Nem is igaz, nem tartottam úgy a kezem - morogtad, Jace nagyon okoskodó hangja zavarba hozott.

Rázta a fejét és makacskodott, kihúzta magát, a fekete ujjatlan felső megfeszült és ha őszinte akarsz lenni a fiú izmai jobban lenyűgöztek, mint Alec haszontalan szaltói. Elkaptad a tekinteted és gyorsan a szemébe néztél, ami mint mindig önbizalommal és éberséggel volt tele.

- A kezed csak előre csak a végén tartsd, mert így még fejre is esel. - fejezte be és a végén meglapogatta a fejed, mintha mutatná, hogy oda fogok landolni.

Aztán elvette a kezét a copfba kötött hajadról és a szemével unszolt, hogy újra próbálkozz. Forgattad a szemed, a végére talán már fogsz tudni elméletben szaltózni. Talán a gondolatbeli szaltó elég lesz Alec-nek? Biztos voltál hogy erre lenne egy gúnyos vigyorral elmondott válasza.

- Te csak kommentálni tudsz, vagy szaltózni is? - sóhajtottad türelmetlenül.

Jace úgy nézett rád, mint aki valamit nagyon is félrehallott. Aztán, úgy tűnt vérig van sértve, kipüffesztette a mellkasát és csak rázta a fejét. Alábecsülted és ez sértette a büszkeségét. Letette az angyali pengét és büszkén lépett melléd, a vállatok egy pillanatra összeért, amitől te libabőrös lettél. Aztán a szemei a tiéd keresték, határozottan szólva.

- Én tudok szaltózni. - jelentette ki komoly arccal.

Hát persze, minden arra való árnyvadásznak ez megy. Ez nem ér, nem lehetne más feltétel inkább? Jace, mintha csak gondolta volna, hogy kételkedsz, melléd lépett és tisztes távolságból, de belevágott és tökéletesen végrehajtotta. Leesett az állad és csak még jobban égett az arcod. Keresztbe fontad a karod és elfordultál tőle. Bosszantott, hogy nem sikerül és hogy mindenki másnak igen, mert akkor elvárható, hogy neked is menjen. Nem jöttél még rá a technikájára, habár tudtad hogy több gyakorlással bizonyára te is rájönnél. De nem akartál magadat Jace előtt ilyen fényben feltűnni. A fiú kihalászta a szemébe hullott szőke tincseit, amiket te is szívesen megtettél volna. Néha azon kaptad magad, hogy a hajáról álmodozol. Az ajkait felhúzta egy mosolyba, a szemei vadászták a tieid.

- Haragszol rám, drága? - kérdezte csalafintán.

Az ajkadba haraptál és tudtad, hogy a mellkasodban tomboló érzések, harag és gyűlölet, csak a szaltónak szólnak és Jace-nek más fűzérnyi érzelem jár. A fiúnak köszönhető a hő az arcodban. Az érzéseid nem akartad viszont elismerni, mert ha nincsenek kimondva, nincs mire azt mondani: nem így érzek.

- Pökhendi. - suttogtad rázva a fejed.

Nem gondoltad komolyan és ezt mindketten tudtátok.

- Egy nap majd te is ilyen jó leszel.

Megráztad a fejed és csak az jutott eszedbe, hogy neked nem is kell az a szaltó, csak ne legyen több sínylődés. Majd lebeszéled Alec-et, hogy ne hozza fel többet, csak kerülve legyen a téma, habár azt is el tudtad képzelni, hogy Jace felhozza a témát, hogy csipkelődjön veled. Minden esetre, úgy érezted mára elég volt a küzdelem a gyakorlattal és a matraccal.

- Én abbahagyom. - jelentetted ki fásultan.

Fáradt voltál. Az izmaid sajogtak és hátad elégszer pacsizott a matraccal, a tüdődből kiszállt a szusz. Hosszú volt a nap és úgy érezted évek óta próbálod a szaltót. Jace egyből hozzád lépett, felvonta a szemöldökét és az ajkán megállíthatatlanul egy mosoly kúszott.

- Viccelsz? - nevetett rád - Dehogy hagyod, nem engedem, ez első osztályú műsor.

Első osztályú műsor voltál, ezt a mondatot követte az, hogy Jace tetőtől talpig bemért. Hát így állunk, gondoltad. Meg akartad leckéztetni, hogy megtanulja veled aztán ne űzzön gúnyt, így hozzáléptél és a szemeit kerested.

- Mutassa be még egyszer, mester. - kérlelted csábosan.

Jace büszkén kihúzta magát és élvezte az álkérlelést és elismerést. Te a markodba nevettél, de próbáltad leplezni ezt, nehogy gyanút fogjon. De a fiú nem sejtett semmit, megigazította a pólóját és készült az ugrásra, ám előbb hátrafordult:

- Csak figyelj és tanulj. - jelentette ki büszkén.

És te azt tetted, de nem csak. Kicsit megbillentetted és így a levegőbe emekedve nem sikerült neki a szaltó csupán lecsapódott a matracra, ahogyan te jártál már számtalanszor ezelőtt. Az álla leesett és levegő után kapott, a haja a szemébe esett. Te nevetésben törtél ki. Ám nem tudtál nevetni sokat, mert éppen azon voltál, hogy harcképtelenné tedd a matracon fekvő fiút. A saját angyali pengéjét nyomtad a torkához és diadalmasan mosolyogtál rá.

- Ez meg mi volt?! - hebegett Jace.

Nem számított ilyesmire és mozdulni sem bírt ezért, csak nézett rád zavarodottan. Te sem számítottál erre, talán mégsem gondoltad ki annyira ezt. A helyzet új volt mindkettőnknek. A mellkasán ültél, a lábaid két oldalt, a nyakához szorítottad a saját pengéjét. A súlyod meg sem kottyant neki. Te végignéztél rajta, az izmai kikandikáltak a felsőjéből, a kíváncsi szemeit a haja alkotta függöny rejtette el. Az egyik kezed még mindig a pengét tartotta, de a másikkal előre hajoltál és fél kézzel kiseperted a szeméből a haját. Jace úgy reagált, mint nem vártad. Nézett rád és láttad, hogy a zavar küszöbén van, az ajkai szétnyíltak és volt valami izgalmas a helyzetben, mert nem lehetett tudni mi lesz mindkettők lépése. Hogy megszakítsd a kínos csendet megszólaltál:

- A csatatéren többet érek egy ilyen csellel, mint a szaltó tanácsaiddal.

Csak hogy alátámaszd a kiszolgáltatottságát, csak egy kicsit, de megingattad a csípőd. Jace kifújta a levegőt és megbabonázva nézett rád. De aztán, meggyúlt a tekintete. Jace sem volt rest, gondolt egyet és megfordította a helyzetet, most már te voltál a matracnak nyomva és ő neked feszült. A penge elrepült, megfosztva téged a védekezés lehetőségétől. Most már ő használta a fizikai erejét és te voltál az, akinek el kellett viselni a másik fölényét. Jace a bosszús tekinteted látva nevetni kezdett.

- Ravasz, de ettől még nem tudsz majd jobban szaltózni. - jelentette ki fölényesen.

Erre csak püffögtél, most, hogy így is a földre tudtad téríteni nem volt szükség szaltóra. De onnantól már Jace is piszkosan kezdett játszani. Pedig azt remélted most hagy végre nyerni, úriemberhez méltó cselekedet lett volna, ha az árnyvadász hagyott volna utánad és nem dacolt volna. Bosszúsan püffögtél tovább, amit a fiú már nem hagyhatott annyiban. Lehajtotta a fejét és az ajkai szétnyíltak, te felnéztél rá elkerekedett szemekkel, az ütő megállt benned egy pillanatra.

- Mit csinálsz? - nevettél rá, de az arcodon már rendesen gyűlt a vörösség.

A nyakadba csókolt, angyali és puha érintésekkel szórta a bőröd. Jace ajkai melegek voltak, de ami rátett eggyel a lapátra az volt, hogy eddig érintetlenek voltak számodra.
Nem gondoltad, hogy ő valaha is tesz majd ilyet, hiszen nincsenek érzései irántad. De tévedtél. Úgy tűnt eddig, hogy Jace reménytelenül szerelmes önmagába. Ám most éppen az ajkai téged szerettek és te nem akartál mást, mint elolvadni ott és akkor, azon az edzőmatracon a szőke árnyvadásszal.

- Kiengesztellek. - lehelte Jace.

A kezeid felcsúsztak a terebélyes izmai és sóhajtottál...

Hogy mi történik tovább azt az Olvasó fantáziára bízom 😉

Remélem tetszett 😄❤ @pitypangolva

A következő oneshotunk elég rendhagyó lesz, Gyűrűk ura univerzum, a könyvem első ilyen része. Én szeretem a változatosságot úgyhogy nem utasítottam vissza @do_you_wonder kérését, habár bevallom őszintén, életemben nem írtam még erről a karakterről történetet :)) na nem baj, mindent el kell kezdeni valamikor. Úgyhogy bocsánat, ha nem lesz kiemelkedően jó 😣. Szóval Trufa x Olvasó. 😉