Fandom: Marvel

Karakter: James ' Bucky ' Barnes

Szituáció : Bucky rosszat álmodik és az Olvasó megvígasztalja

Szavak száma: kb. 1500

Kérte: PagieCake

Egy hangos dörrenés és te megmocorogtál álmodban. A szoba sötétje eltűnt egy pillanatra, ami a villám műve volt. A sötét visszatért, de te nem érezted a homály és tétova körvonalak világát fenyegetőnek, a szemeid csukva voltak, az álom hatalma alatt által. Ám egy kék szempár viszont kinyilt és megrémült. A szemek végigfutottak a környezeten és a kezei eltakarták a szemeit. A karjait óvatosan elvette a körülötted, nehogy véletlenül a félelem erőt vegyen rajta és bántson. Egy borzalmas rémálom gyötörte és felkavarta és nem bírta, hogy ne remegjen. Az emlékek lidércként törtek rá és úgy érezte megfojtják. A Hydra emberei gondoskodtak róla, hogy egy életre ne felejtse el a borzalmakat, amiket tettek vele. A feje lüktetett és úgy fújt, mintha egy maratont futott volna le, a mellkasa szaporán megemelkedett és süllyedt, borzalmas, amit ezek a démonok művelnek vele. A fém kezét elhúzta tőled és próbált minél messzebb fészkelődni az ágyon, hogy a keze még véletlenül se érjen az alvó alakodhoz. Főleg nem a fém keze. Habár évek óta a teste egy része, soha sem fogja annak is tartani, nem a karja kiterjedése, hanem egy idegen valami. Néha beleborzong,  retteg a gondolattól, hogy valaki irányítani próbálja majd a kezét és képes lesz újra borzalmakat véghez vinni.  Nem akar újra más hatalma alatt állni, mint egy robot, újra érezni akar. A kezét elhúzta a szeméből, de csak sötétséggel találkozott. Egy villám fénye töltötte be a szobátokat és Bucky szemei rád estek. A hátadon feküdtél, a fejed oldalra fordítva, felé, a párnán, a takaró félig fedett, Bucky pedig azon gondolkodott, hogy nem fázol-e. Nyitott ablakkal aludtatok el, a nyári eső a viharával pedig, mint nem kért vendég érkezett meg. A vállad bőre fedetlen volt, a férfi pedig azon csodálkozott, te miért nem vagy libabőrös ettől a hidegtől. Tudta, ha hozzádér,  akkor ő lesz libabőrös. Mindig ezt műveled vele, ezt az édes kínzást. Annyiszor húzna magához naponta többször is, annyiszor hintene óvatos mozdulatokkal az arcod és az ajkad, de nem mer, fél, hogy nem lesz képes elég gyengéd veled, hogy bántana valamivel. Félt a benne rejlő démontól, amit egy ideje sikerült elnyomnia a fejében. Te mutattad meg neki, hogy érezni megéri valaki után nyújtózni, egy érző-élő ember bőrét a sajátod mellett érezni. De ő csak téged akart érezni. A hús-vér kezét feléd nyújtotta, hogy megmarkolja a takarót és feljebb húzza, de félúton megállt a keze. Megmocorogtál és az oldaladra fordultál, a hajad a szemedbe hullott. Bucky keze remegett, inkább visszahúzta és fájdalmasan behúnyta a szemét. A lelki zavar, a bizonytalanság,  az emlékek valós kínná váltak.

Egy újabb dörgés szakította félbe a csendet és a férfi felült az ágyon. Az ágy  nyikorgása csendes suttogás volt a dörgő hang mellett. A takaró lecsúszott a mellkasáról, kitéve a vihar lehűtötte levegőnek. Az ujjatlan fehér póló virított a sötétben, ha kinyitottad volna a szemed te is könnyűszerrel kiszúrtad volna. Ám a férfi csak egyik keze lett libabőrös, de nem volt ereje visszafeküdni, semmit sem tenni, még azt is hagyta, hogy a barna hajtincsek függönyt vonjanak a szemei előtt. Bucky összeszoritotta az állkapcsát, hogy ne vacogjon és hogy törjön ki. A hidegtől mindig a Hyra jutott eszébe,  a folytonos csontig hatoló hideg és kín. A lélegzete felgyorsult, az álma újra visszaköszönt és felkavarta.

Miközben kint vihar dúlt, Buckyban is hasonló harc zajlott. Lehúzta magáról a takarót és az ágy szélére húzódott. Az arcát a kezébe temette és megpróbálta visszafojtani a kitörőben lévő könnyeit, az álom halálra rémítette.

Egy hangos dörrenés viszont már túllépett és kirázott az álmodból. Arra ébredtél fel, hogy egy didergés ment végig a testeden a hideg miatt. A férfi bűntudatosan nézett végig rajtad, az ajkai kinyiltak és bezárultak, bocsánatot akart kérni, mert nem takart be, de nem mondott végül semmit. Magadra húztad a takarót,  de eszedbe jutott, hogy talán a melletted fekvő alak is fázhat. Félálomban voltál, ezért nem is néztél jól körül, csak felkeltél és az ablakhoz siettél. Kissé gondot okoztak a finommozgások, de kis morgolódás után sikerült bezárnod. Aztán fordultál csak meg és az utad az ágyhoz vezetett, de mielőtt letetted volna a fejed a párnára, megpillantottál egy sötét alakot az ágy szélén ülni.

Pislogtál és először egy hidegrázás ment végig rajtad, de a kép kissé tisztázódott és észrevetted a virító fehér ujjatlan pólót.

  - Bucky? - kérdezted óvatosan

Az alak megmozdult és a szemed lassan hozzászokott a félhomályhoz, így jobban ki tudtad venni a sziluettjét. A keze eltakarta az arcát és úgy láttad a mellkasa szaporán mozog, a légzését is gyorsnak hallottad. A torkodban gombóc volt, leginkább akkor szoktad elszigetelten, félre húzódva látni ha valami bántja. A neve hallatán, Bucky összerezzent és az ajkába harapott, hogy visszatartsa a fájdalom hangjait. A hangja viszont nem volt stabil, még rémesek tűzdelték; a légzése nem volt egyenletes. Tudta nem fogja magát  egy pillanat alatt összeszedni, mert az lehetetlen.

  - Nem akartalak felébreszteni. Én... - kezdett bele bátortalanul

Te megérezted a fájdalmat a hangjában és hirtelen az álom elillant a szemedből, mert megértetted valami valóban bántja. Már csak azt kellett kiderítened, hogy fizikai vagy lelki a gyötrelme.

  - Valami fáj, hozzak gyógyszert? - kérdezted bizonytalanul

Megmozdultál felé az ágyon, ezt Bucky is érezte és nem szorgalmazta. Ahogyan te tettél egy lépésnyit felé, ő egyre csusszant lefelé az ágyon, el tőled.  Nem tetszett neked ez a rideg macska-egér játék, de nehéznek érezted a tagjaid, nem tudtál mozdulni, noha a fiú mágnesként magához vonzott.

  - Ne gyere ide. - suttogta rekedten - Kérlek.  

Te megenyhülten néztél rá és egyből leesett, hogy nem fizikai kín gyötri.

  - Bucky...

Készült felállni, de te megállítottad, térden ülve, kinyújtottad a kezed Bucky felé, sikerült elérned a vállát. A kezed megérintette a vállát és megállitotta attól, hogy felálljon és újra és jra magába meneküljön. Érezted, hogy remeg, az izmai feszültek és a szive bizonyára kalapál hevesen. Bucky egyszerre visszakozott volna és beleolvadt volna az érintésedbe.

  - Nem akarlak bántani. - sütötte le tekintetét a férfi

Közelebb húzódtál hozzá és a hátának dőltél, a fejed a vállán nyugodott a feje mellett.

  - Nem félek, tudom, hogy nem fogsz.  - suttogtad magabiztosan

Bucky rázta a fejét és a légzése újra felgyorsult, újra erőt vett rajta valami borzalmasan fájdalmas.

  - De én félek. - temette az arcát újra a kezébe

Fészkelődni kezdtél, mig mellé ültél az ágyon, Bucky hagyta, nem húzódott el, azért viszont hálás volt, hogy a valódi kezéhez ültél közel és nem a másikhoz. A kezed finoman végigfutott a karján és elkezdted lefejteni a kezét az arcáról. Bucky vonakodva hagyta, bizsergett az érintésedtől.

  - Rosszat álmodtál? 

Bucky bólintott, az arca már látható volt előtted, a tenger kék szemekben fájdalom csillant, a villámok fényében te pedig könnyeket véltél felfedezni a szeme sarkában. A szived szakadt meg a látványtól, de tudtad, hogy neked most erősnek kell lenned, hogy fenn tudd tartani mint egy sűllyedőt a viharban. Megcirógattad az arcát és biztattad, hogy öntse ki a szivét.

  - Erről álmodtam, hogy ők irányítanak majd a kezemtől és valami szörnyűt teszek veled.

  - Bucky...

Nem tudtad arról biztosítani, hogy ez nem lehet így a jövőben, hogy a Hydra emberei nem fognak rátok találni és nem törnek be a fészketekbe, de egyet biztosan tudtál, hogy a vihara el fog múlni, hogy amit látott illúzió és te valójában ti egymásnak itt vagytok.

  - De most itt vagyok. - suttogtad félig könnyes szemmel - Számít ez neked?

Bucky mélyet lélegzett, a keze megérintette a tied az arcán és

  - Fogalmad sincs mennyire.- hallattszott a férfi hangja

Nem kellett neked sem több, a karod a mellkasa köré fontad és szorosan magadhoz húztad. Érezted, hogy a légzése végre megnyugszik és ő maga is ellazul, a karjai körülötted. Libabőrös lettél a hideg fémtől, de semmi pénzért nem fosztottad meg volna magad az érintésétől.

  - Szeretlek, ( Név ).

A szemed elkerekedett és máris érezted, hogy könnyek gyűlnek a szemedbe. Azok után, amiken keresztül ment, nem felejtette el neked köszönhetően milyen az a szeretet. A szavak benned is tartották a lelket és a saját szived is ugyanúgy visszhangozta őket. Elhúzódtál tőle, de csak annyira, hogy a szemébe nézhess, az arcra nézhess, amit mindig rakoncátlan barna hajtincsek kereteznek, ami semmiképpen sem egy gyilkos arca, hanem egy sokat megélt, sok szörnyűségen átment törékeny férfié, akit annyira meg akarsz gyógyitani és egy nap meg is fogsz, ebben kitartóan hiszel.

  - Én is, fogalmad sincs mennyire.

Bucky remegett a hidegtől, amivel a Hydra kinozta, de szavaid mintegy melegséget sugároztak velé, az érintésed felvillanyozta. Elolvad a jég, lehajtotta a fejét és sirni kezdett. Te magadhoz húztad és hagytad, hogy könnyitsen magán, miközben te is ezt tetted. Hálás voltál, hogy Bucky nem tudta megkülönböztetni a te könnycsepped az övétől.

{Nem tudom mennyire lett ez most túl szomorú, de sikeresen inspirálódtam a saját érzeimből, hogy meg tudjam irni. Remélem azért fogasztható volt. }

Minden egyszer helyrejön! - personal reminder

Következő oneshotunk a mi (öreg) kapitányunkat hozza össze az olvasóval : Steve x Olvasó, készüljetek, mert úgy látom le lettem támadva a Marvelesek által. :))

kérte ReinaRogers , felhasználó, aki valamilyen oknál fogva nem reagál az üzeneteimre.  No semmi baj :)) lehet meghalt ahogyan állitotta, mikor irtam a kommentjére.