Fandom: Énekesmadarak és a kígyó balladája
Karakter: Coriolanus Snow
Figyelmeztetés: spoiler, véres felnőtt tartalom
Szituáció: Snow-t visszaparancsolják a Kapitóliumba a 12. Körzetből. Dr. Gaultól kap egy Avox-ot, Téged.
Szavak száma: 3500

Coriolanus Snow kihúzta magát, ahogyan menetelt az emberek között. Félresimította a szőke haját, ami lassan újra hosszú lett. Egy karmazsinvörös öltönyben feszített, a bal kezében ital volt. A mentor szerepe mindenki előtt ismert volt. De csak Dr. Gaul tudta igazából, hogy milyen fekete is a múltja a mentoráltjával, Lucy Gray-jel. A szemei előtt lebegett a lány arca, a lelkiismeretével játszik, ahogyan a szívével is tette. Az elárulás még frissen égett benne. Snow szentül hitte, hogy elárulták, és ehhez mérten cselekedett amikor elővette a puskáját. Szerette, ő úgy gondolta, hogy amit iránta érzett egész közel állt a szerelemhez.

Mióta visszatért a Kapitóliumba nem találta a helyét az emberek között. Lépten-nyomon attól rettegett, hogy újra elárulják. Tovább folytatta a tanulmányait az Akadémián. Csakis Dr. Gaul, a mesterelmélyű nő, tud a mélyen féltett titkáról.

Éppen most is az ő ünnepségén vett részt, mint közeli barát. Coriolanus nem nevezné barátnak, az egész csupán tranzakcionális volt. Egy hatalmas bálterem fényűzésben ahhoz, amire ő is vágyott volna mindig. De az ő családi házuk még mindig félig romokban hevert. Még nem gyűlt annyi pénze, hogy otthagyja a koszfészket. Irigyelte a testvérét, Tigrist, hogy ő már divattervező karrierjét készül befuttatni. Ő már kiszabadult. Snow maga sem tudta mi az, ami ennyire fogva tartja. A gondolatok minden egyes nap nyomasztották, legszívesebben kitépte volna Lucy emlékét gyökerestől.

Dr. Gaul került az útjába, az idős nő keselyűként belekapaszkodott a karjába. Hosszú körmeit belemélyesztette a szövetkabátjába. Közelebb húzta, Snow undorodva hagyta magát. Megvetette, mert veszélyesnek tartotta, még akkor is, ha szövetségesként kezelte. Finom, arisztokrata vonásaival elfedte a fintort, ami az ajkain formálódott.

- Coriolanus, van egy ajándékom számodra - szólalt meg határozottan Gaul - Első generációs Avox, nő. Kiképezve mindenre.

Avox. Snow hallott róluk, hogy olyan szolgák, akiknek kivágták a nyelvüket megtorlásként a lázadásért. Most a tömlöcökből kiszabadították a hadifoglyokat, amiket még az Első Lázadásnál fogtak el és újrahasznosítják. Egy újdonsült dolog, a tehetősek házaiban még nem terjedt el a használatuk. Néma szolgát akartak belőlük készíteni, vagy egy funkcionális díszletet. Snow tudta, hogy nemsokára versenyt lehet majd űzni abból kinek hány Avoxa van.

- Nem is tudtam, hogy az Avoxokat is...

- Tenyésztik, igen - vágta rá gyorsan Gaul - Én vagyok ennek a forradalmasítója. Az Avox kereskedelmi business profitáló. Eredeti Avoxokból tenyésztem, évek alatt kitanulnak mindent. 

Snow figyelmét nem kerülte el Gaul szóhasználata. Sokan, ahogyan Gaul is azt gondolják róluk, hogy nem emberek, hanem annál alóbb valók. Mindezek nem győzték meg arról, hogy mindenképpen kipróbáljon tartani egyet. Viszont azt tudta, hogyha valaki, Gaul tudta hogyan kell mindenből pénzt csinálni.

- Lassan megy, míg beérnek, de annál profitálóbb a tiszta vér - folytatta a heves magyarázatot - És kezeskedem, hogy ennek, még nem volt gazdája.

- Köszönöm, de nincs szükségem.

- Badarság - csattant fel Gaul - Hiszen ez lesz az új divat.

Gaul intett az egyik Avox-nak. Egy férfi volt, minimális és nagyon egyszerű ruházattal. Érzéstelenül hozzálépett, teljesíti a parancsokat, mint egy betanított kisállat. Megfogta az állkapcsát, mire az kinyitotta a száját. Coriolanus úgy tudta, hogy nincs nyelvük. De ennek volt. Meglepetten felvonta a szemöldökét, ám mielőtt szóvá tehette volna az észrevételét, a másik hozzátette:

- A nyelvüket meghagytam, élvezeti célokból. De garantálom, hogy egy hang sem jön ki a torkunkon.

Még őt is egy ponton lenyűgözte és elbozasztotta a tény, hogy a nő ennyire tárgyként képes kezelni ember és állatot. Mutáns kutyák, mutáns kígyók, Avoxok, őt nem érdekelte semmi. Az életet úgy formálta, ahogy kedve tartotta. Coriolanus még mindig nem volt meggyőzve, hogy neki szüksége van ilyesmire.

- Az ember megenged magának egy kelléket - préselte ki magából nehezen a szavakat. 

Egyenes vonalba húzta a száját. Arra gondolt, hogy Lucy-t biztosan nem hozták volna így tálcán. Nem akart egy kísérlet félredobott példányát a lakásába. A magány jótékony hatással volt rá. Nem tűrt meg senkit sem maga mellett, de nem tudta, hogyan beszélje le Gault. Nem akart rossz pontot nála, a nő hasznosabb barát, mint ellenség.

X

Te voltál az első Avox, akivel valaha volt dolga, így elhatározta, hogy alaposan szemügyre vesz majd. Gaul barátai hoztak el, méghozzá házhoz. Coriolanus vonakodva nyitott ajtót, de beengedett. Tiszteletteljesen meghajoltál előtte, a szemed kerülte az övét, pedig tudtad, hogy tartanod kellene a szemkontaktust. Az arcod rezzenéstelen volt, jól álcáztad, hogy mennyire a pánik határán vagy.

Sosem hoztak még ki az intézetből, ahol felnőttél és megtanították a feladataid. Először ültél autóban. Megmondták ugyan, hogy hova fogsz kerülni, de azt nem, kihez. Fogalmad sem volt róla, mi vár rád. Akik elmentek az intézetből sosem tértek vissza. A torkodban gombóc volt, a férfi nagyon erősen bámulni kezdett, amikor egyedül maradtatok. Rengeteg rémtörténet jutott eszedbe. Ahol megölnek, magadra kényszerítik magukat, megkínoznak... folytatni sem merted.

- Hogy is hívnak, Avox? - kérdezte a számodra idegen fiatal férfi.

Nem mutatkozott be, de sejtetted, hogy ő lesz a gazdád. Csak egy futó pillantást mertél rá vetni, de az öltözete és a megjelenése sokat mondó volt. Valami gazdag arisztokrata, vagy ilyesmi lehet.

Felhúztad a ruhaujjad és felé mutattad. Avox 12-3-45. Ez volt az azonosítód. Sosem hallottad, hogy máshogy hívtak volna. Egyszerű, hosszú szürke szövetruhában voltál. A hosszú ruha ujja könnyeden siklott a bőrödön.

- Melyik körzetből származtak a felmenőid?

Megráztad a fejed, szégyellősen, erről sosem hallottál semmit. A szüleidről sem tudtál az ég világon semmit, az intézetben élted le az életed. Keserű gondolat, feleslegessé téve az életed. Sosem lehetsz szabad. Egy Avox nem mehet másodkézre. Ha a gazdája úgy dönt, hogy értéktelen, használhatatlan akkor visszakerül az intézetbe, ahol a halál várja. Tudtad, hogy azért születtél, hogy holtodig szolgálj. Úgy tűnik, hogy őt.

- Nem tudod? - emelte fel a hangját Snow - Hogyhogy nem tudod?

Hallgattál, érzékelted a frusztrációt a hangjában, de nem tudtál más válasszal szolgálni. Snow tett néhány lépést körülötted, de te csak legyőzötten álltál. A szemed sarkából merted figyelni csupán.

- Vetkőzz le - hallottad a következő parancsot. 

Engedelmeskedtél. Szerény volt az alsó ruházatod, a nőiességed éppen csak takarta. Minden ruházatod az intézettől van. Nem volt tulajdonod, még saját magad sem volt az. Az arcod elöntötte a vörösség a megalázástól, ami ért. Zavarba jöttél, sosem szeretted magad mutogatni. A lakás hidegétől libabőrös lettél, ám a férfi tekintete égetett.

Körüljárt, mint egy sas a prédáját. A szemei a bőröd szelték, keresve az elrejtett fegyvert vagy mérget, amivel árthatnál neki. Közben nem tudta elkerülni a figyelmét a tény, hogy ennyire egyszerű öltözetben is képes vagy felizgatni egy részét. Talán nem is volt szándékodban, hogy ezt tedd. A kiszolgáltatottság erős vágyat ébresztett benne. Lenyomta, nem akarta elveszteni a fejét. Coriolanus megrázta a fejét, biztosan csak a helyzet és nem te csigázta fel.

Eléd állt, kénytelen voltál így a szemébe nézni. Coriolanust megragadta, hogy mennyire tiszta tekinteted volt. Bátornak akartál tűnni, de a szemeid elárultak. A férfi rájött, feleslegesek a szavak, ha azok nélkül is ennyire sokat tud mondani az ember.

- Nyelv.

Kinyitottad a szád, Snow észrevette, hogy te is ugyanazokra a parancsokra hallgatsz, mint a másik az ünnepségen. Megragadta az állkapcsod és belenézett a szádba. Itt sincs méreg üvegcse. Snow ironikusnak tartotta volna, ha Gaul ugyanazzal a patkányméreggel próbálná megölni, mint Lucy a versenytársait, csak most már módszerrel csempészné be. Morbid izgatottság lepte el. Egy kört tett körülötted, egy időre félretette a mérgezés veszélyét. De rajtad tartja majd a szemét, abban biztos volt.  

- Felöltözhetsz - érkezett a következő parancs, a hangja nyugodt volt és hideg.

Magadra húztad a ruháid, még nem merted kiengedni a mellkasodba szorult lélegzeted. Felvontad a szemöldököd, nem értetted, mi volt ez az egész. Meggondolta volna magát? Összekaptad magad és újra egyenes háttal álltál előtte.

Snow még aznap kis feladatokat adott neked a ház körül. Takarítás a ház minden szegletében, aztán főzés a konyhában. Egy pillanatra sem tévesztett szem előtt. Azt nézte, ha ellopsz valamit. Rettegett attól, hogy mérget csempészetél valahonnan a lakásba. Félt, hogy szolgaságod nála csupán Dr. Gaul előre eltervelt merénylete ellene.

A nappali szőnyegére feküdtél le aludni, hallottad, hogy Coriolanus háromszor is kulcsra zárja a hálószoba ajtaját. Összegömbölyödtél, fáztál. Behunytad a szemed, dideregve aludtál el. Olyan vegyes érzéseid voltak az idegen szőke férfival kapcsolatban. Alig szólt hozzád, nem káromolt, ahogyan számítottál rá. A hideg kék szemei sokatmondóak voltak. Mintha ő is ugyanannyira félt volna tőled, mint te tőle. Nem volt kedves, de megtűrt. Úgy tartottad ennél jobb már nem is lesz.

Vacogva próbáltál elaludni. Ahhoz képes, hogy milyen szép és elegáns bútorokkal van felszerelve a lakása, elég hamar megállapítottad, hogy Coriolanus nem egy különösen gazdag férfi. Ha ő is vastagon felöltözve jár otthon, ódzkodva a hidegtől. 

Félálomban lépések hangja ébresztett fel. Megdörzsölted a szemeid, homályosan láttál a sötétben. Egy takarót dobott rá. Felültél, hogy körbenézz mi történik veled.  A sötétben összenéztél vele. A szeme a rávetülő gyér fényben szinte világított, mint egy ragadozónak.

Bólintottál, nem tudva hogyan fejezd ki a hálád. Snow keresett egy felesleges takarót, hogy neked adja. Nem akarta, hogy az ajándéka, amit Gaul adott azonnal tönkremenjen. Nem vetett volna rá jó fényt, hogyha hálátlannak tartják.

X

- Coriolanus?

Összerezzentél, amikor pisszenést és egy nő hangját hallotta a bejárattól. Pánik töltötte el a testedet, remegő kézzel tetted vissza a könyvet a polcra. Megtanítottak olvasni, de sosem volt hozzáférésed könyvekhez. Egészen mostanig, ameddig meg nem csodáltad egyik nap Snow könyvtárát. Órákig vacilláltál azon, hogy merd-e kinyitni, vagy sem. Alig húztál ki egy könyvet, máris váratlan vendég érkezik hozzájuk.

- Coriolanus? - kiáltott újra a női hang, ám most már a szoba küszöbéből -Corio..

Remegve próbáltad visszailleszteni a könyvet, de nem ment. Valamelyik könyv lapja megtűrődhetett. Kihúztad a könyvet, megfordult és szemtől szembe találtad magát egy gyönyörű, szőke nővel. Lesütötted a tekinteted, láttad, hogy a földre kiterítve még másik két könyv van. Meghajoltál előtte, egyből felhúzva a csuklódon a ruhát és felé fordítottad. A fiatal nő megszeppent, ő sem számított rá. Vonakodva közelebb lépett hozzád. Reflexesen igazoltad magad.

- Avox-ot vett? - sóhajtott fel mérgesen a nő, az ajkába harapott és magára mutatott - Tigris vagyok, Coriolanus testvére.

Coriolanus, végre tudtad, hogy hívják a férfit, akinek a házában él. Tigris hátralépett, a lábával majdnem rálépett az egyik kiterített könyvre. A nő rámosolygott és lehajolt, hogy felvegye a földről. 

x

Snow nagyon meglepődött, amikor egyik nap Tigris egy zsák könyvvel állított be hozzá. Te a konyhában serteperteltél. Coriolanus nagyot nézett, először nem értve a szituációt. Heves vita keletkezett a tény körül, hogy Tigris úgy érezte az öccse túl messzire ment. A férfi mind azzal érvelt, hogy kénytelen  volt elfogadni és nem adhatja vissza. Tigris könyveket hozott neked, hogy legyen mit olvass. Snow túlzásnak érezte, feleslegesnek egy Avox kedvére tenni.

Hangos ajtócsapkodások hallatszottak, majd a ház elhalkult. Beszívtad a levegőt, féltél, hogy mi lesz ezután. A férfi robbanékonysága megijesztett. Coriolanus megjelent az ajtóban, az ajkai egyenes vonalba húzta, a tekintete még haragos volt. Intett neked, hogy kövesd, a csend mély volt. A könyves szobába vezetett, ahol megpillantáttál egy zsák könyvet.

- Tudsz olvasni? - kérdezte tőled, mire bólintottál - Ülj le.

Meglepte az érdeklődésed. Ha olvasni akartál, hát ő megadja, hogy ne hallja Tigristől, hogy rosszul bánik veled. Azt hitte faragatlan és vad emberek az Avoxok. Nem sejtette, hogy valaha meg tudod lepni valamivel, de határozottan felkeltetted az érdeklődését irántad.

Eléd pakolta az első könyvet, amit kihúzott Tigris könyvei közül. Teljesen megilletődtél attól, hogy arra invitált, hogy leülj vele szemben a karosszékre. Az egyik karosszékben szokott ő ülni, mikor olvas. Engedelmeskedtél, a kezedbe vettél egy könyvet, ami egy kalandos nő életéről szólt. Láttad, hogy a szőke férfi is kinyit egy könyvet és beleolvas. Noha nem ahhoz szoktál, hogy gyorsan olvass, nagyon igyekeztél. Az intézetben megtanítottak olvasni, mert úgy tartották megkönnyíti majd a szolgálatot.

- Kaptál valaha igazi nevet? - törte meg a csendet.

Megráztad a fejed.

- Akkor ezentúl (Név) lesz a neved.

Úgy tartotta, hogy ez a név illik hozzád. Nemcsak a birtoklási vágy miatt nevezett el, úgy érezte humanizál, ha megteszi. Emberibbé tesz. Te most egy ember vagy, aki vele együtt olvashat, hogy ne érezze a magányt. Coriolanus elmosolyodott, amikor az ajkán próbálgatta a nevedet.

Bólintottál, egy halvány mosoly jelent meg az arcodon. Szinte már hálásan néztél rá. Coriolanus egy csöppnyi melegséget érzett a mellkasában, de gyorsan elnyomta. A távolba meredt, mindazokra a bűnökre gondolt, amik megszennyezik a lelkét. Te nem tudtad, hogy mire képes. Számodra lehet akárki. De számára nem lehettél akárki. Snow nem tudta kiverni a fejéből azt a furcsa tizenkettes számot az azonosítódból. Felkavarta. Megigazítottad az egyik hajtincsedet, a ruhaujjad felhúzódott, újra felfedve az azonosítód.

x

- Hogy szolgál az Avox? - kérdezte Dr. Gaul.

Coriolanus sejtette, hogy megkérdezi tőle. A férfi egy hideg mosolyt erőltetett az arcára, újra megköszönte neki az ajándékot. Elviselte, szinte már kellemes volt, amikor együtt olvastak. Profitálni akart a helyzetből, hogy kérdéseket tegyen fel rólad.

- Jól - felelte diplomatikusan - Az érdekelne, hogy a felmenői melyik körzetből valók?

Főleg az azonosítószámod szúrt neki szemet.

- Talán a tizenkettedikből, kedveskedni akartam neked - felelte csilingelő hangon Gaul - Úgy hallottam azokat szereted.

Snow mélyet szusszant. Minden erejét abba fojtotta, hogy ne törjön ki helyben. Úgy érezte egy dühös van benne, ami élve felfalja. Gaul előtt is alig fékezte. Minden, amit eddig elfogadott benned hirtelen undorrá változott. Kígyót, mocskos áruló vért hozott a házába.

Alig várta, hogy vége legyenek az óráinak és a lakásba érjen. Gondolatok, vágyak, bűnös impulzusok járták át. Coriolanus elfogta a hányinger, amikor meglátott. Meghajoltál előtte, szokásodhoz hűen. Ám amikor felemelted a tekinteted rá, rosszat sejtettél. Az arcát eltorzította a düh és a fájdalom.

- Térdre - utasított hidegen.

Kést húzott elő, a torkodhoz szegezte. Rémeket látott, a vére felforrt. Zihált, a pulzusát érezte a fülében dobogni. A kezei alatt remegett a kés, de nem sértette fel a bőröd, csupán oldalra fektetve nyomta hozzád. Ijedten felemelted a szemed, de ő még Lucyt látta ebben az egészben. Megfagytál, de a pánik ellenére sem mozdultál meg. A túlélési ösztönöd azt súgta, hogy meg se moccanj.

- Te... te meg akarsz mérgezi? - ordította, mire szakadozott lélegzettel ráztad a fejed - Ismered Lucy Grayt?

Vehemensen tovább ráztad a fejed. Fogalmad sem volt kiről beszél, és még annyira nem tudtad, hogy mit vétettél ellene. Egy pillanatra sem próbáltál ártani neki, mindig engedelmeskedtél, még most, amikor a korkodhoz nyomja a kést akkor sem tettél semmit ellene. Csendben tűrted, pedig halálra voltál rémülve. Coriolanus szemei elkerekedtek, az érzelem hullám elmúlt, amikor látta a könnyeket formálódni az arcodon.

- Elveszítem a fejem - suttogta.

A kés kiesett a kezeiből, elrántotta hirtelen, de ezzel együtt megkarcolta az ujjbegyét is. A hideg verejték kiverte a hátad, az adrenalin még ott dübörgött a véredben. Coriolanus idegesen a hajába túrt, annyira elveszettnek tűnt. A vére cseppekben megszínezte a fehér szőnyeget. A földön kúszva a fiókban tapogatóztál, hogy elővedd a fertőtlenítőt és a kötszert.

- Ne érj hozzám! - kiáltott rád, a hangja elcsuklott - Szörnyeteg vagyok, nem érted?

Nem mondtál semmit, de Coriolanus úgy érezte a tekinteted a legmélyebb vádlás. Leroskadt a földre és a haját tépte. Azzal az elhatározással jött haza, hogyha áruló vagy képes lett volna megölni. De elgyengült. Felemelte a fejét és látta, hogy te ugyanabban a helyzetben maradtál. Mellette a földön. Türelmesen megvártad, amíg lenyugodott, hogy bekötözd. A férfi újra azt tapasztalta, hogy nem képes elijeszteni téged, te rendíthetetlen voltál a szolgálatodban. Ilyesféle hűséget ritkán tapasztal az ember. A szemeid szomorúak voltak, zavarodottan bámultad.

Legyőzötten előre nyújtotta a kezét, hogy ellásd. Érezte, hogyan bánsz vele. A kezeid finomságát. A mellkasa emelkedése egy nyugodtabb tempót vett fel. A szilárdságod megnyugtatta. Egy kis része felismerte magában a bűntudat jeleit. Ha valahogy nem kecmereg ki az érzelmei viharából, akkor még komolyabb veszélyt jelentett volna rád. Amikor leroskadt melléd egy szintre helyezte magát veled. Szüksége volt rád, maga sem értette, hogy miért és meddig.

X

- Nocsak, új ez az Avoxod?

- Első generációs - dicsekedett Coriolanus.

Dr. Gaul egyik befolyásos barátja toppant be egy csésze teára. Carassus vastag dohányt szívott, a nappalit betöltötte a füst, a házigazda kellemetlenségére. De nem akarta magát rossz fényben feltüntetni. A bőröd érintetlen volt, ezt egyből észrevette maga is. Talán innen jött a megállapítása, hogy új. A kozmetikai hibád halvány helye látszott csupán.

Carassus egész végig korholt téged. Amikor kiszolgáltad őket a szivarját a bőrömben nyomta el. Egy hang sem jött ki a torkodon, pedig pokolian fájt. Coriolanus ismert, csakis a szemeidből tudta kiolvasni a fájdalmad. Volt egy erős impulzusa, hogy azonnal a védelmedre keljen és lenyomja a férfit.

A konyhában vízzel lemostad az égett sebet, könnyek szöktek a szemedből, úgy a fizikai fájdalomtól, mind a lelki megaláztatástól.

- Nem nevelted meg jól az Avoxodat. Itt kellene ülnie.

Coriolanus nem válaszolt, bosszantotta a helyzet, hogy ez a férfi neki mer parancsolgatni, amikor éppen kárt tesz az ő tulajdonában. Te az övé voltál. Visszaszorította a vad impulzusait. Nem értette volna meg senki, hogy miért kelne ki magából egy Avox miatt. Még maga sem. De valamiért ott volt az kényszer, hogy megvédjen, mert az övének titulált. Snow is felismerte, hogy ez nem helyén való érzés.

Hoztad az újabb fogást, bekötött kézzel. Csak egy pillantás elég volt neki, hogy tudja mit érzel. A szemeid vádlók voltak, a férfi összeszorította az állkapcsát, leharapta a szavakat. Alig tudta magában tartani az indulatait, amíg Carassus elmegy tőle.

Bezárta az ajtót a férfi után, majd Snow mélyen felsóhajtott. A hajába túrt, felborzolta. Annyi érzés kavarodott benne, a gyűlölet és a ragaszkodás kelepcéjében érezte magát. Ki kellene szabadítania magát. A mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt. Vonakodva léptél hozzá, de féltél, hogy kirobban és megjárod. A szíved mélyén azt érezted, hogy minden pillanatotok ellenére,  Te is csak kicserélhető tárgy vagy. Ránéztél, Snow nem volt összeszedett. Azt vetted észre, hogy egyre ingerültebb hétről hétre.

- Visszaviszlek holnap  - kapkodott a szavakkal Coriolanus - Vagy továbbadlak. Nem érdekel.

Megráztad a fejed, inkább maradtál volna itt, a hideg földön éjszakázz, mintsem a halál. Habár tudtad az életed nekik semmit sem jelent, de számodra volt jelentősége. A szavai hidegen vágtak a szívedbe: nem érdekel. Nevet adott neked, most pedig nem érdekel? Úgy érezted ennél fájóbb dolgot nem mondhatott volna neked.

Coriolanus úgy tűnt kezd lehiggadni, a szobájába ment és te lefeküdtél a földre aludni. A mellkasod szétfeszítette fájdalom. A szemeidből folytak a könnyek. A szíved megtelt ezzel az érzéssel, szinte szétfeszítette. Meg akartál volna szabadulni ettől. Az életed monotonságát megtörte, és embernek érezted magad. 

- (Név) Hozz még olyan gyógyszert - hallottad a kiáltását a másik szobából.

Coriolanus érezte belázasodik. Amikor elvágta a kezét láz és fájdalomcsillapítót hoztál neki, most is ugyanazt kérte. Engedelmeskedtél, az arcod hideg és érzéstelen volt. Ahogyan megálltál az ágy mellett és felé nyújtottad a tablettát. A férfi habozott elvenni, és csak alapos szemügyrevétel után tette a szájába.

- Gyere közelebb - duruzsolta.

Megtetted. Coriolanus hideg tekintete végigfutott rajtad, a levegő fűtött volt. Megálltál az ágya mellett, a férfi kéznyújtásnyira volt attól, hogy a láz hevében magához húzzon. Didergett a takaró alatt, a betegség olyan hirtelen leverte. Coriolanus nem tudott nem bámulni, a jelenléted tett vele dolgokat. A lényed árasztotta az ártatlanságot, ez vonzotta.

- Öltél te már embert? - kérdezte, majd mire bólintottál, felvonta a szemöldökét - Meglepő.

A válaszod lenyűgözte, csak még értékesebbé tett téged, mert ő látta a te sötét oldalad. Még az intézetben belekeveredtél egy verekedésbe, ahol véletlenül lett egy áldozat. Azóta is a lelkeden száradt az eset. Sosem egy léleknek sem ismerted ezt be, rajta kívül.

- Én sok embert öltem meg - vallta be a férfi.

Valahogy, a kijelentése meglepett. El tudtad róla képzelni, de számodra ő volt a legemberségesebb ember a világon. Nem volt mércéd senki máshogy. Az impulzív viselkedése megindokolta. 

- Nem is tudom, ha adjalak holnap oda - szólalt meg újra, a szavait elharapta - Menj ki. Menj már.

A tekinteted végigmérte a szenvedő alakját. Nem kételkedtél a szavaiban. Aki ennyire szenved, valószínüleg nagyon sok bűnt követhetett el. Vezekelnie kell. Coriolanus gyűlölte, mennyire ki volt szolgáltatva neked. A kezeid a homlokára tetted és hallottad, ahogyan a férfi felsóhajt a hideg kezedtől.

Nem mentél.
Ez volt a dolgod. Egész éjszaka borogattad a homlokát egy szörnyetegnek.

X

Másnap arra hívott, hogy felszállj a vele egy vonatra. Nem értetted, hogy mi történt veled.
Rejtegette a szándékát, egészen a végéig. Kerülte a tekinteted, te pedig féltél kiugrasztani. Teljesen elmerültél abban, hogy a tájat bámuld. Életedben először jártál a Kapitóliumon kívül. A vonat megkerülte a körzeteket, egy-egy pillanatra betekintést engedve az életükbe. Az ajkaira egy kesernyés mosoly ült, Snow tudta, hogy neked ez az út sajnos csak oda lesz vissza már nem. Hagyta, hogy kiéld magad.

A Tizenkettedik Körzetben megállt a vonat. Coriolanus kilépett, te pedig követted. A peronon egy régi ismerős várta, akit még a körzetben töltött ideje alatt szerzett. Összerezzentél, amikor a békefenntartót megláttad. Coriolanus-ra sandítottál, de ő határozottan ment előre. Az idegen férfival egymást szalutálták.

- Nem láttál semmit se.

Átnyújtott a zsebéből egy kis kenőpénzt a békefenntartónak és a falhoz nyomva megfenyegette, hogy senkinek ne merjen szólni honnan jöttél. Hozzátette, hogy maga fog kezeskedni az épségéről, ha baja esik. A megbízott férfi eltette a pénzt. Coriolanus szíve nehéz volt. Te utána siettél, de a rendfenntartó megragadta a karod és visszarántott. Hátat fordított neked és rád sem nézett, az idegen férfi szavait hallottad a füledben, de képtelen voltál felfogni. Pánikroham fogott el, harcoltál az erejével, hogy áttörj. A zsebedből kiesett egy fehér rózsa, utána kaptál mielőtt a rendfenntartó eltaposná.

Coriolanus először életében döntött úgy, hogy elengedi a madarat, ami megcsípte. Azok a dolgok tesznek tönkre, amiket szeretünk.